Olaszország az egyik legkedvesebb utazási célpontom, így mindig találok okot a visszatérésre. 2016 óta háromszor jártam ott, köztük egy négy hónapos firenzei tartózkodással az egyetemi éveim alatt. Az ország kiváló vasúthálózatának köszönhetően összesen 21 várost és falut volt alkalmam felfedeznilegtöbbször vonattal.
Egyes helyek teljesen lenyűgöztek, míg mások alatta maradtak a várakozásaimnak. Az alábbiakban megosztom, mely négy olasz városba térnék vissza szívesen, és melyik kettőt hagynám ki legközelebb az útvonalból.
4 hely, ahova biztosan visszatérnék
Cinque Terre – ahol a természet és a kultúra találkozik
Az olasz riviéra északnyugati partján öt festői tengerparti falucskából álló Cinque Terre az egyik legszebb tájat kínálja az egész országban. Bár mindöt település vonattal is elérhető, a köztük vezető túraösvényeken gyalogolni igazi élmény. Azt javaslom, hogy a legdélebbi falunál, Riomaggiore-nál kezdjük a kirándulást, és észak felé haladjunk – a panoráma lenyűgöző. Ez a hely tökéletes választás azoknak, akik tengerparti pihenést, olasz hangulatot és természetjárást keresnek egyszerre.
Verona – mintha egy mesében járnánk
Első veronai látogatásomkor azonnal a városba szerettem. Varázslatos légköre, bejárható utcái és történelmi hangulata rögtön magával ragadott. Shakespeare Rómeó és Júliájának otthona ez a város, így nem meglepő, hogy a turisták ezrei zarándokolnak Júlia házához. Ott jártamkor egy önkéntes csoportra, a Club di Giuliettára bukkantam, akik a világ minden tájáról érkező, Júliának írt levelekre válaszolnak kézzel írott üzenetekkel. Néhány órát én is töltöttem olvasással és válaszírással – ez volt utazásom legmeghatóbb pillanata. Verona könnyen bejárható, gazdag történelemmel rendelkezik, és akár egynapos kirándulásként is remekül megállja a helyét.
Firenze – ahol mindig van valami újra felfedezni
2016-os kint élésem óta kétszer is visszatértem Firenzébe, és minden egyes alkalommal újabb csodákra bukkanok Toszkána fővárosában. Az első látogatóknak legalább négy teljes napot javaslok, hogy legyen idő múzeumokat és piacokat is felfedezni. A Santo Spirito gazdapiacon friss péksüteményeket, helyi zöldségeket és vintage kincseket lehet találni. Kedvenc programjaim közé tartozik a gelato elfogyasztása séta közben, majd a Piazzale Michelangelo-ra kapaszkodni a naplementéhez. Hűvösebb estéken a Szent Márk-templomban megfizethető áron lehet élő operaelőadásokat hallgatni. A városon kívül is rengeteg lehetőség adódik: lovagolhatunk a toszkán dombok között, részt vehetünk tésztakészítő tanfolyamon, vagy borturát tehetünk a környéken.
Catania, Szicília – egy vulkán lábánál
Szicília felkeresése esetén Catania mindenképpen kötelező úti cél. A város az Etna, Európa legmagasabb aktív vulkánja tövében fekszik, amely nemcsak a táj meghatározó eleme, hanem a helyi idegenforgalom, az építészet és a bortermelés szerves része is. Nyugalmi időszakban túravezetők kísérik fel a látogatókat a kráter peremére, a fekete vulkáni kő pedig ott köszön vissza a helyi templomokban, tereken és utakon. A szicíliai gasztronómia és borkultúra önmagában is elegendő ok az ellátogatásra: a vulkáni hamu tápanyagokban gazdag talajt biztosít az itteni szőlőültetvényeknek, amelyek kivételes minőségű borokat termelnek.
2 hely, amit legközelebb kihagynék az útitervemből
Nápoly – inkább az Amalfi-partot választanám
Már több utazótársam is figyelmeztette, hogy Nápoly nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, én mégis saját tapasztalatot akartam szerezni – ezért tavaly egy szólóutazáson kétszer is felkerestem a várost, különböző negyedekben szállva meg. A nápolyi pizza ugyan fenomenális volt, de a szétterülő, dombos várost gyalogosan bejárni rendkívül fárasztó. A helyi metró praktikus közlekedési eszköznek bizonyult, de sajnos a zsebtolvajok kedvelt vadászterülete is egyben. Mivel éjszaka nem mertem tömegközlekedéssel utazni, a taxiköltségek hamar összeadódtak. Összességében ha Dél-Olaszországban járok, inkább az Amalfi-partot vagy más közeli, festői helyszínt céloznék meg.
Velence – egyszer elég volt
Velencének rengeteg vonzereje van: az egyedülálló építészet és a világhírű üvegművesség önmagukban is megérik a látogatást. Ugyanakkor az éttermek kínálata csalódást keltett, az árak – legyen szó szuvenírről, ételről vagy programokról – jóval magasabbak, mint Olaszország más városaiban. A szűk, kanyargós utcákon könnyen elveszti az ember az orientációját, a tömeg pedig nyomasztóvá teszi a sétát. Ráadásul ma már belépési engedély is szükséges a városba bizonyos napokon, ami külön előre tervezést igényel. A magas költségeket, a nehézkes navigációt és az adminisztratív terheket figyelembe véve valószínűleg nem fogok visszatérni Velencébe.
Forrás: www.businessinsider.com






