Kategória: Katonai és védelmi ügyek

  • Agysérüléssel térhetnek vissza a haditengerészet elit különleges egységei

    Agysérüléssel térhetnek vissza a haditengerészet elit különleges egységei

    Az amerikai védelmi minisztérium felügyeleti szerve komoly figyelmeztetést adott ki: az Egyesült Államok haditengerészetének elit különleges műveleti csónakos egységei diagnosztizálatlan agysérülésekkel láthatnak el veszélyes bevetéseket, miután a szűrési és utánkövetési folyamatokban súlyos hiányosságok mutatkoznak.

    Kik a SWCC-k és miért kerültek a figyelem középpontjába?

    A Special Warfare Combatant-craft Crewmen, azaz SWCC-k a különleges műveleti erők egyik elit egységét alkotják. Gyorsnaszádokkal hajtanak végre harci feladatokat: más különleges alakulatok szállítása, tengeri felderítés és hajók elfogása mind a feladataik közé tartozik. Munkájuk természetéből adódóan rendszeresen ki vannak téve az erős hullámverés okozta fizikai terhelésnek, ami komoly agyi sérülések forrása lehet.

    Mi a probléma a jelenlegi szűrési rendszerrel?

    A Védelmi Minisztérium Főfelügyelői Hivatala az e héten közzétett jelentésében rámutatott, hogy megfelelő, objektív és szabványosított vizsgálati eszközök hiányában a sérülések tünetei könnyedén összetéveszthetők az egyszerű fáradtsággal. Ha a katonák diagnosztizálatlan agyrázkódással vagy enyhe agysérüléssel kerülnek vissza a nagy kockázatú tengeri és folyami bevetésekre, az súlyosan ronthatja a műveleti döntéshozatali képességeket.

    A jelentés szerint a SWCC-k rendszeresen elmulasztják kitölteni az agysérülési expozíciós nyomtatványokat. Egy orvos tisztviselő elmondta a vizsgálóknak, hogy a papírmunka elvégzése akár órákat is igénybe vehet, ami közvetlenül elveszi az időt a pihenéstől és a következő bevetésre való felkészüléstől. A parancsnokság sem kényszerítette ki a szabályok betartását.

    A katonák saját maguk hallgatnak a tünetekről

    A sérült személyi állomány bevallása szerint sokszor szándékosan nem számolnak be tüneteikről, és az utólagos orvosi vizsgálatokra sem jelennek meg. Ennek hátterében az áll, hogy a felgyorsult ütemű bevetési ciklusok mellett nincs idő a megfelelő felépülésre, ráadásul félnek attól, hogy felmentésük esetén a munkaterhelés a csapattársaikra hárulna. A 24 hónapos bevetési ciklus – amelybe hat hónapnyi egységszintű kiképzés is belefér – és a korlátozott létszám miatt a SWCC-k úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen jelezzék egészségügyi problémáikat.

    A szűrőeszközök sem működnek megfelelően

    A katonai agyrázkódás-szűrés elsődleges eszköze, az úgynevezett MACE-2 értékelés szinte egyáltalán nem szerepelt a vizsgált esetekben: a 2020 és 2026 közötti időszakból feldolgozott, agysérülési expozícióhoz kapcsolódó orvosi dokumentumok között a vizsgálók egyetlen kitöltött MACE-2 értékelést sem találtak.

    Ráadásul az egység tagjai elmondták, hogy képesek megtéveszteni a tesztet: a MACE-2 egyes részeit memorizálva befolyásolhatják az eredményt, ami csökkenti az értékelés megbízhatóságát. Bár a tesztkérdések módosíthatók és kevésbé kiszámíthatóvá tehetők, ez a gyakorlat nem kötelező és nem is elterjedt.

    Milyen következményei lehetnek az elhanyagolt utánkövetésnek?

    A traumás agysérülések – amelyeket robbanások vagy erős fizikai behatások váltanak ki – idővel zavartságot, dezorientációt, lelassult gondolkodást, memóriazavarokat, illetve tudatvesztést okozhatnak. A vizsgálók szinte semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy az érintett katonák rendszeres utógondozásban részesültek volna. Ennek hiányában a katonák túl hamar térhetnek vissza a szolgálatba, növelve a hosszú távú egészségi problémák és a csökkent harci készültség kockázatát.

    Milyen megoldásokat javasol a felügyeleti szerv?

    • Egységesített, objektív agysérülés-ellenőrzési lista kidolgozása – várható befejezés: 2027 decembere
    • Kötelező utánkövetési vizsgálatok bevezetése és egy eszkalációs protokoll megalkotása – várható befejezés: 2027 márciusa
    • A kezelés előtt álló akadályok megszüntetése a személyi állomány egészségügyi ellátásának javítása érdekében
    • Szabványosított szűrőeszköz fejlesztése hullámütéses és nem robbanásos eredetű agyrázkódásokhoz

    A Naval Special Warfare Command egyetértett a felügyeleti szerv ajánlásaival, és bejelentette, hogy felülvizsgálja az agyrázkódás-kezelési eljárásait, beleértve az érintett szűrőeszközök korszerűsítését is.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Oroszország 16 Starlink-vetélytárs műholdja elveszett

    Oroszország 16 Starlink-vetélytárs műholdja elveszett

    Oroszország ambiciózus terve, hogy saját Starlink-alternatívát hozzon létre, súlyos csapást szenvedett: a legfrissebb, 16 darabos műholdsorozat egyetlen tagja sem érte el a tervezett pályamagasságot a fellövést követő alig egy hónappal.

    Mi történt a Rassvet-3 műholdakkal?

    A Bureau 1440 nevű orosz vállalat által fejlesztett Rassvet-3 program második szériájának 16 műholdját július 19-én bocsátották fel, azzal a céllal, hogy körülbelül 800 kilométeres magasságban keringjék körbe a Földet. Az amerikai Űrerő nyilvánosan elérhető adatai azonban azt mutatják, hogy a műholdak csupán 300–400 kilométeres magasságban keringenek.

    Ekkora magasságon a légköri fékerő jelentősen lerövidíti a műholdak élettartamát: ha nem avatkoznak be, fokozatosan egyre lejjebb sodródnak, majd visszalépnek a légkörbe, ahol elégnek vagy szétesnek. Anatoly Zak, a RussianSpaceWeb oldal újságírója már augusztus elején azonosított két olyan Rassvet-3 műholdat, amelyek egyértelműen a légkörbe való visszatérés felé tartottak.

    Miért fontos ez Oroszország számára?

    A Starlink-szolgáltatáshoz való hozzáférés elvágása után – a SpaceX február 1-jén megszüntette az orosz erők számára biztosított műholdas internetkapcsolatot – Moszkva fokozott erőfeszítéseket tett egy saját kommunikációs műholdrendszer kiépítésére. Ukrán becslések szerint legalább 200–250 működőképes műholdra lenne szükség ahhoz, hogy az orosz csapatok stabil hálózatot használhassanak drónok irányításához és harctéri kommunikációhoz.

    Eddig összesen 32 Rassvet-3 műholdat lőttek fel, de ezek közül csupán 12 érte el a hosszú távon fenntartható pályát. Ez mindössze 37,5%-os sikerességi arányt jelent. Összehasonlításképpen: a SpaceX első 1383 sorozatgyártású Starlink műholdja esetében a meghibásodási arány mindössze 3% körül alakult, és jelenleg több mint 11 000 működő Starlink műhold kering a Föld körül.

    Lassú fejlesztési ütem és további akadályok

    A program előrehaladását alapvetően behatárolja az alkalmazott rakétatechnika: az orosz Szojuz–2.1b hordozórakéta indításonként mindössze 16 műhold feljuttatására képes. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi ütemben évente legfeljebb 80 műholdat lehetne pályára állítani – vagyis a szükséges 200 darabos flotta felépítéséhez több mint két évre lenne szükség, feltéve, hogy a jövőbeli fellövések sikeresen záródnak.

    Az ISW (Institute for the Study of War) elemzői szerint az újabb kudarc arra utal, hogy Oroszország nem volt felkészülve az ilyen ütemű fejlesztési gyorsításra, és további csúszásokra lehet számítani.

    Az első szériában fellőtt 16 műholdból 12 elérte ugyan a tervezett magasságot, de az is csak körülbelül 550 kilométer volt, nem a kezdetben megjelölt 800 kilométer.

    Ukrán szabotázs és a műholdas internet háborús szerepe

    Ukrajna szintén igyekszik gátat vetni az orosz fejlesztéseknek. Augusztus közepén Kijev bejelentette, hogy FP-5 Flamingo típusú nagy hatótávolságú rakétájával csapást mért egy nyugat-oroszországi űrközpontra, ahol a Szojuz rakétákat gyártják.

    A műholdas internet az ukrajnai háború egyik legfontosabb kommunikációs eszközévé vált: mindkét fél arra támaszkodik a csapatközi kapcsolattartásban, a drónirányításban és a parancsnoki tájékoztatásban. Korábban kiderült, hogy az orosz erők Starlink-terminálokat is használtak támadódrónjaik jelének közvetítéséhez, lehetővé téve, hogy azok megkerüljék a zavarást és nagy távolságból is fogadhassák az utasításokat.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Taiwan M1A2T Abrams tankok városi hadgyakorlata

    Taiwan M1A2T Abrams tankok városi hadgyakorlata

    Tajvan legnagyobb katonai hadgyakorlatán, a Han Kuang-manőveren a sziget Abrams harckocsijai nem a nyílt terepen, hanem a városok sűrűjében tesztelték képességeiket. A tajvani főváros repülőterétől alig néhány kilométerre, egy építési telepen rejtőztek el az M1A2T típusú harckocsik, ponyvával és törmelékkel fedve – készen arra, hogy lesállásból csapjanak le egy esetleges kínai szárazföldi invázió esetén.

    Az augusztusi tikkasztó hőségben az 584. páncélos dandár kezelői üzemanyagot vételeztek az amerikai gyártmányú járművek számára. A Honeywell AGT1500-as gázturbinás hajtóművet egy M978-as tehergépjárműhöz csatlakoztatták, miközben polgári autók haladtak el mellettük a forgalmas utcán. A teljes tankolási folyamat mintegy 15 percet vett igénybe, majd a harckocsik visszatértek rejtett állásaikba.

    A gyakorlat helyszíne nem véletlenszerűen lett kiválasztva: a taoyuani városrész szomszédságában egy Guan Yu hadistennek szentelt helyi templom és egy turisták által kedvelt falfestményekkel díszített utcarészlet helyezkedik el. A legközelebbi metróállomás mindössze tíz perces gyaloglásra volt a katonai művelet helyszínétől.

    Páncélozott erők a városi hadviselésben

    Tajvan területének több mint kétharmadát hegyek, iszaplapályok és erdős dombvidékek borítják, a maradék rész pedig sűrűn beépített. Ez a földrajzi adottság döntően meghatározza, hogyan kellene bevetni a 108 darab, az Egyesült Államoktól 2024 végéig átvett harmadik generációs harckocsit. Az Abrams-ok Tajvan északi védelmi körzetéhez tartoznak, feladatuk a főváros, a legfontosabb repülőtér és a kereskedelmi kikötő oltalmazása.

    Erich Shih tajvani katonai elemző szerint az Abrams-ok elsősorban lesharcban lehetnek hatékonyak: a nagyvárosokba vezető utakon kellene velük megállítani az előrenyomuló kínai erőket. Közvetlen páncélos ütközetbe bocsátkozni a Népi Felszabadítási Hadsereg tankjaival – hangsúlyozza a szakértő – komoly kockázattal jár.

    Kína páncélos hadereje mintegy 6000 harckocsit számlál, köztük körülbelül 2200 Type 96-os, valamint több mint 1200 Type 99-es és Type 99A-s típust, ez utóbbiak harmadik generációs járművek. Emellett rendelkeznek 500 könnyű Type 15-ös tankkal és több mint 1000 kétéltű rohamlánctalpassal is. Ezek a jármű­típusok könnyebbek és kevésbé páncélozottak az Abrams-nál, azonban egy valódi harchelyzetben más tényezők is döntőek lehetnek.

    Légi fölény és változó harcérintkezési pontok

    Ha Kína szárazföldi csapatai eljutnának Tajpejig vagy Taoyuanig, az valószínűleg azt jelenti, hogy a PLA időközben már semlegesítette a tajvani légierőt – véli Shih. Ez automatikusan megteremtené a feltételeket ahhoz, hogy kínai vadászbombázók, harci helikopterek vagy drónok nyújtsanak fedezetet az előrenyomuló páncélos és gyalogos egységeknek.

    A helyzethez alkalmazkodó, rugalmas védekezés ígérkezik a legígéretesebb taktikának: előre kijelölt elfogási pontok létrehozása, majd ezek folyamatos változtatása a harci helyzet alakulásának megfelelően. A Felhős Leopárd gyalogsági harcjárművek és Abrams-ellenes rakétaindítókkal felszerelt Humvee-k részvétele a gyakorlaton azt jelzi, hogy Tajvan kombinált fegyvernemek együttműködésére épített védelmi doktrínát alkalmaz.

    Elavult felszerelés helyett modern haditechnika

    Tajvan 2019-ben, egy 2,2 milliárd dolláros védelmi csomag keretében rendelte meg az M1A2T-ket, a vásárlás azonban vitákat váltott ki. Kritikusok szerint a 73 tonnás harckocsi nehézkes lehet a vidéki hidakon és a tagolt terepen, és a forrásokat inkább aszimmetrikus eszközökre – például drónokra – kellett volna fordítani.

    Shih ugyanakkor rámutat: az Abrams-ok egy régi problémát orvosolnak. Az 1996-os tajvani-szoros válság idején a sziget elavult F-104-es és F-5E vadászgépeket repültető pilótái megkérdőjelezték saját gépük megbízhatóságát – felkészültségükben bíztak, a technikájukban viszont nem. A mostani tankkezelők számára az Abrams korszerű és megbízható eszközt jelent, amellyel bátran szembe lehet nézni a kínai haderővel, ha erre valaha szükség lenne.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Taiwan partőrségi hajói rakétákkal készülnek Kína ellen

    Taiwan partőrségi hajói rakétákkal készülnek Kína ellen

    Taiwan szombaton nagyszabású parti hadviselési gyakorlatot tartott, amelynek főszereplője a Bali nevű partőrségi hajó volt – ez volt az éves katonai hadgyakorlat negyedik napja.

    Az Anping osztályú fregattok: kettős szerepű hadihajók

    A Bali egy Anping osztályú hajó, amely Taiwan délnyugati partjainál vett részt egy olyan közös gyakorlaton, amely kínai erők amfíbiumos partraszállási kísérletét szimulálta. Az összecsapásban négy kisebb Kuang-6 rakétás naszád, különleges erők gumicsónakokon, valamint közepes hatótávolságú támadó drónok is szerepet kaptak.

    Lai Ching-te tajvani elnök személyesen figyelte, ahogy a Kuang-6 naszádok gyors bevetésre indultak, miközben a Bali a Csoying-kikötőben – Taiwan legnagyobb haditengerészeti bázisán – tartotta pozícióját, majd később kifutott a nyílt vízre.

    A 750 tonnás Anping osztályú fregattokra háborús körülmények között akár 16 darab tajvani fejlesztésű Hsiung Feng hajó elleni rakétát is felszerelhetnek, amelyeket konténeres indítóegységekből, felfelé szögezett állásban lőnek ki.

    Gyors átállás békéből háborús üzemmódba

    A Balit csütörtökön egy különálló gyakorlat keretében már fel is szerelték ezekkel az indítókonténerekkel. A szombati, elsősorban a tajvani haditengerészet által irányított hadgyakorlaton való részvétele jól mutatja, hogyan tervezi Taiwan a partőrséget a fő harci flottával közösen bevetni konfliktus esetén.

    A rakétás képesség gyakorlatilag kettős felhasználású hajóvá teszi ezeket az egységeket: békeidőben a tajvani vizek járőrözésére szolgálnak, háborús helyzetben pedig néhány órán belül másodlagos hadihajókká alakíthatók át.

    A járőrhajók alapvetően egy tajvani haditengerészeti korvett, a Tuo Chiang tervein alapulnak, és katamarán törzsük révén gyorsabban és simábban tudnak haladni a Tajvani-szoros viharos vizein.

    288 rakéta a partőrségi flottának

    A hajók viszonylag frissek: Taiwan 2026 májusában állította hadrendbe a tizenkettedik és egyben utolsó Anping osztályú egységet is. Taipei azért építette fel ezt a flottát, mert egyre nagyobb aggodalommal figyeli Kína úgynevezett szürkezónás hadviselési tevékenységeit – vagyis azokat az ellenséges lépéseket, amelyek ugyan nem érik el a hadüzenet szintjét, de folyamatosan nyomás alatt tartják a szigetet, például tajvani civil hajók feltartóztatásával vagy a területi vizek rendszeres megsértésével.

    Ha mind a tizenkét Anping osztályú fregattot teljesen felszerelik háborús feladatokra, Taiwan partőrsége egyidejűleg akár 192 hajó elleni rakétával rendelkezhet. A Liberty Times tajvani lap hétfőn arról számolt be, hogy Taipei emellett 96 tartalékrakétát is felhalmoz a partőrség számára, így a teljes arzenál elérheti a 288 darabot.

    Kína és a 42. Han Kuang hadgyakorlat

    Érdemes megjegyezni, hogy Kínának szintén kiterjedt partőrségi flottája van: több mint 250, egyenként 500 tonnát meghaladó vízkiszorítású hajóval rendelkezik, amelyeket nemzetközi megfigyelők szerint könnyen be lehetne vonni a haditengerészeti műveletekbe.

    Taiwan jelenleg a 42. éves Han Kuang hadgyakorlatát folytatja, amely egy szigetszintű szimuláció a kínai szárazföldi támadás forgatókönyvére. Az idei gyakorlatsorozat összesen 10 napig és 9 éjszakán át tart.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Két amerikai katona halt meg iráni rakéta- és drón­támadásban

    Két amerikai katona halt meg iráni rakéta- és drón­támadásban

    A Pentagon szombaton megerősítette, hogy pénteken két amerikai katonát megöltek Jordániában, miután iráni ballisztikus rakéták és drónok csaptak le az amerikai és szövetséges erőkre.

    Mi történt a jordániai támadásban?

    Az iráni fegyveres erők rakéta- és dróncsapásokat mértek az amerikai és partneri csapatokra Jordánia területén. A Pentagon közlése szerint az egyik amerikai katona eltűnt, míg többen megsérültek a támadásban. Ez az első nyilvánosan elismert harci veszteség a közel-keleti konfliktusban március óta.

    Az Egyesült Államok Központi Parancsnoksága (CENTCOM) közleményében hangsúlyozta, hogy a katonák az iráni ballisztikus rakéta- és dróntámadások elhárítása közben vesztették életüket. Négy sebesültet helyi kórházakba szállítottak, ám azóta mindenkit elbocsátottak, a kisebb sérüléseket szenvedett katonák pedig visszatértek a szolgálatba.

    Az áldozatok száma és a konfliktus előzményei

    A február 28-án indult iráni konfliktus kezdete óta összesen tizenhat amerikai katona vesztette életét – balesetek és ellenséges tűz következtében egyaránt –, míg a sebesültek száma meghaladja a négyszázötvenet. A katonák személyazonosságát a hadsereg egyelőre nem hozza nyilvánosságra, amíg a hozzátartozókat nem értesítik, a bejelentésre ezt követően 24 órán belül kerül sor.

    Miért folytatódott a háború?

    Az Egyesült Államok e hónap elején újraindította a fegyveres műveleteket, miután a törékeny tűzszünet felbomlott, és a két fél között zajló béketárgyalások eredmény nélkül zárultak. Irán azóta több ízben támadta a Hormuz-szoroson áthaladó hajókat, valamint rakétákat és drónokat lőtt ki közel-keleti országokra, köztük olyanokra, ahol amerikai bázisok működnek.

    Az amerikai válaszcsapások

    • Az USA szinte minden nap csapásokat mér iráni célpontokra.
    • A támadások megfigyelőállomásokat, fegyverraktárakat és tengeri katonai infrastruktúrát értek.
    • A friss áldozatok valószínűleg kemény választ váltanak ki a Trump-kormányzatból.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Ukrajna leckéje a NATO-nak: drónegységek állandó mozgásban

    Ukrajna leckéje a NATO-nak: drónegységek állandó mozgásban

    Egy lett fővárosban tartott drónhadviselési csúcstalálkozón egy ukrán védelmi tisztviselő fontos figyelmeztetéssel fordult a nyugati szövetségesekhez: a jövő drónegységeit és parancsnoki központjait folyamatosan mozgásban kell tartani, és lehetőleg mélyen a föld alá kell telepíteni, mivel ezek rendkívül értékes célpontok az ellenség számára.

    Macska-egér harc a frontvonalakon

    Taras Berezovets, az ukrán Területvédelmi Erők katonai együttműködési részlegének vezetője elmondta, hogy az ukrajnai drónháború valójában egy folyamatos macska-egér játék. Az orosz erők szüntelenül vadásznak az ukrán drónkezelők és egységek tartózkodási helyére, ezért Ukrajna kénytelen rendszeresen áthelyezni ezeket a csoportokat – különösen akkor, ha fennáll a leleplezés veszélye.

    Berezovets hangsúlyozta, hogy a nyugati szövetségeseknek érdemes tanulni ebből a tapasztalatból, és a parancsnoki, valamint kiképzési központokat minél mélyebben a föld alá kell építeni. Elismerte, hogy ez jelentősen drágábbá teszi a védelmi infrastruktúra kiépítését, ugyanakkor az ukrán tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy a rejtett és föld alatti elhelyezés sokkal nagyobb biztonságot nyújt.

    Kisebb NATO-országok előtt álló kihívások

    A szakértő rámutatott arra is, hogy a NATO kisebb tagállamaiban különösen nehéz megvalósítani ezt az elvet. Ukrajna területe közel tízszer akkora, mint Lettországé, így az ukrán hadsereg számára sokkal több lehetőség adódik az egységek folyamatos áthelyezésére. Kisebb országokban ezzel szemben jóval nehezebb megfelelő számú és méretű rejtett helyszínt találni.

    Szövetségi szinten a NATO ugyan nyerhet valamennyi mélységet azzal, hogy az egységeket több tagállam között osztja el, ám háborús körülmények között a parancsnoki központok, kiképzési helyszínek és harci drónegységek határon átnyúló mozgatása rendkívül bonyolult logisztikai, kommunikációs és engedélyezési kihívásokat vet fel.

    Föld alatti és mobil parancsnoki rendszerek

    Az ukrán gyakorlatban számos parancsnoki központ állandóan rejtve működik, és ahol csak lehetséges, föld alatti létesítményekben helyezkedik el. Bizonyos egységek mobil, járműalapú rendszerekre támaszkodnak: a parancsnoki infrastruktúrát teherautókba és páncélozott járművekbe telepítik. A drónkezelők szintén rendszeresen fedett vagy föld alatti pozíciókból irányítják eszközeiket, hogy minél biztonságosabban tudjanak működni.

    A parancsnoki központok azért számítanak kiemelt célpontnak, mert nagy hatékonyságú fegyverrendszerek tevékenységét koordinálják. Ukrajna adatai szerint a drónok felelősek az orosz frontvonalon elszenvedett veszteségek közel 90 százalékáért. Nem csupán a parancsnoki létesítmények, hanem az egyéni drónkezelők is prioritást élveznek az orosz tűzvezetésben – ukrán katonák és tisztviselők szerint ők számítanak az orosz erők legfőbb célpontjainak.

    A NATO és a nyugati hadiipar tanulságai

    Sir John Stringer, a NATO európai főparancsnok-helyettese megerősítette, hogy Ukrajna tapasztalatai egyértelműen jelzik: a hidegháború vége óta megszokott, egyetlen nagy légierő-irányítási központ modellje már nem tartható fenn. Minél szétszórtabb egy rendszer, annál nehezebb koordinálni – de annál kevésbé sebezhető.

    Hasonló következtetésre jutottak egyes ukrán védelmi vállalatok is. Az Ark Robotics vezérigazgatója, aki biztonsági okokból álnéven nyilatkozott, elmondta: cégük tudatosan kerüli az egyetlen nagy gyártóbázis kialakítását, és igyekszik a termelés különböző részeit egymástól függetlenül, rugalmasan elhelyezni. Véleménye szerint ez a megközelítés nemcsak az ukrajnai cégekre, hanem az egész európai védelmi iparra nézve hosszú távú tanulságként érvényes.

    Karmo Saar, az észt Krattworks dróngyártó cég értékesítési vezetője szintén felhívta a figyelmet arra, hogy egyes nagyobb ukrán dróngyártók már több mint 15 különböző gyártóhelyen dolgoznak – annak ellenére, hogy egyetlen nagy üzem gazdaságosabb lenne. Szerinte Európának sürgősen adaptálnia kell ezt a szemléletet, különben egy esetleges konfliktus esetén súlyos következményekkel kell szembenézni.

    Forrás: www.businessinsider.com