Az amerikai haditengerészet komoly kihívásokkal küzd az új tengeralattjárók gyártásában, és az egyik legsúlyosabb probléma a fiatal dolgozók megtartása a hajógyárakban.
A haditengerészet jelenleg nagyszabású programot hajt végre a hajóépítési ipari bázis megerősítésére, különös tekintettel a tengeralattjáró-gyártásra – ezt azonban tartós munkaerő-problémák nehezítik.
Három tengeralattjáró évente – de ki építi meg őket?
A tengeralattjáró-ipari bázis irodája tájékoztatta a sajtót arról, hogy 2028-ra a hajógyáraknak évi három tengeralattjárót kell legyártaniuk: egy Columbia-osztályú ballisztikusrakéta-hordozót és két Virginia-osztályú támadó tengeralattjárót. Mindehhez a becslések szerint közel 250 000 szakképzett munkást kell felvenni az elkövetkező évtized során.
Az utóbbi időben a hajógyárak megpróbáltak úrrá lenni a toborzási és megtartási nehézségeken – többek között béremelésekkel –, ám a fluktuáció mértéke továbbra is magas. A Newport News Shipbuilding és az Electric Boat üzemekben az átlagos elvándorlási arány 10–20% között mozog, egyes szakmákban azonban a 30%-ot is eléri vagy meghaladja.
Miért hagyják ott a fiatalok a hajógyárakat?
A legtöbb munkaviszony megszűnés a pályakezdő, fiatal alkalmazottak körében tapasztalható, főként az első foglalkoztatási évben. Az iroda magyarázata szerint a hegesztés, csőszerelés és villamossági munkák fizikailag megterhelő jellege, valamint a kötött munkaidő miatt számos fiatal inkább más ágazatok felé fordul – például gyártóipari, adatközponti vagy építőipari munkák irányába –, ahol rugalmasabb körülmények között dolgozhatnak.
Emellett a hajógyárak fokozatosan elveszítik az intézményes tudást is, mivel az idősebb munkavállalók egyre nagyobb számban vonulnak nyugdíjba. Az amerikai tengeri iparban dolgozók 27%-a már elmúlt 55 éves.
A legnehezebben betölthető pozíciók azok, amelyek speciális szaktudást igényelnek: hegesztők, géplakatosok, villanyszerelők és lemezgyártók. A földrajzi elhelyezkedés szintén meghatározó tényező: a nagy városokban – mint San Diego vagy Pearl Harbor – a magas megélhetési költségek és az erős piaci verseny miatt nehezebb szakembereket vonzani.
Mit tesz a haditengerészet a helyzet orvoslására?
A munkaerőhiány kezelésére hat regionális tehetséggondozó programot indítottak el, amelyek 2021 óta több mint 15 000 munkavállalót irányítottak tengeri pályákra. Kiemelt figyelmet kaptak a kisebb és közepes méretű beszállítók munkaerő-toborzási igényei is.
Új-Angliában például a haditengerészet együttműködik a Délkelet-Új-Angliai Védelmi Ipari Szövetséggel, állami hatóságokkal, iparági szervezetekkel és nagyobb hajógyárakkal a képzési és foglalkoztatási szükségletek összehangolása érdekében. Ennek eredményeként több tucat munkásképzési megállapodást kötöttek, és eddig több mint 8 900 szakmunkást képeztek és helyeztek el a régió közel 200 beszállítójánál.
Virginiában az Accelerated Training in Defense Manufacturing program a szakemberképzés idejét rövidíti le. A 2025 januárjában megnyílt Maritime Training Center évi 1 000 végzett munkást képes kibocsátani különböző szakterületeken. A hosszú távú munkaerő-utánpótlás érdekében főiskolákkal, szakképző intézményekkel és közoktatási programokkal is partnerségeket alakítottak ki.
Nincs gyors megoldás
A haditengerészet azonban más strukturális problémákkal is küzd: fenntartható megrendelés-állományra van szükség ahhoz, hogy a hajógyárak és beszállítók folyamatosan működhessenek. A Trump-kormányzat prioritásként kezeli a hajóépítési kapacitás fejlesztését, szakértők ugyanakkor rámutatnak: az évtizedek alatt leépült ipari bázis helyreállítása nem oldható meg gyorsan.
Forrás: www.businessinsider.com