Üzleti 4ed

Címke: álláskeresés

  • AI segítségével követtem az elutasításaimat – és munkát kaptam

    AI segítségével követtem az elutasításaimat – és munkát kaptam

    Margareth Felicia Gono
    Margareth Felicia Gono egy AI-alapú munkafolyamatot épített fel, amely segített értékelni az álláslehetőségeket és elemezni az interjúk hangulatát.

    Courtesy of Margareth Felicia Gono

    Margareth Felicia Gono 24 éves, és nemrégiben kezdett el dolgozni a DoorDash-nél senior associate pozícióban, miután idén májusban elvégezte alkalmazott analitika mesterképzését. Az álláskeresés során egy mesterséges intelligencián alapuló rendszert fejlesztett ki, amely segítette az állásajánlatok értékelésében és az interjúélmények elemzésében.

    Kapkodó kezdés helyett tudatos tervezés

    Kezdetben az álláskeresésem meglehetősen kaotikus volt. Mivel külföldi hallgatóként vízumra volt szükségem, úgy éreztem, mindent meg kell próbálnom, ami csak távolról is kapcsolódik a tapasztalataimhoz – még akkor is, ha az adott pozíció egyáltalán nem illett hozzám. Indonéziában nőttem fel, és nem akartam úgy visszatérni, hogy ne szerezzek vállalati tapasztalatot az Egyesült Államokban. A szüleim finanszírozták az egyetemet, sőt egy ivy league-es mesterképzést is.

    Elkezdtem nyomon követni az eredményeket: melyik pozícióra kaptam választ, és melyikre nem? Milyen minták rajzolódnak ki? Úgy gondoltam, a szorongás nem más, mint feldolgozatlan adat – és ahelyett, hogy csak rosszul éreztem volna magam, inkább tanulni akartam belőle. A második-harmadik körös interjúknál feltűnt, hogy a munkáltatók némi habozást mutatnak, és szerettem volna megérteni, ennek mi az oka: én vagyok a probléma, a tapasztalatom, az önéletrajzom, vagy a vízumigény?

    Claude mint személyes karriercoach

    A Claude nevű AI-eszközt szinte partnerként kezdtem el használni, és felépítettem egy saját jelentkezés-követő rendszert. Egy-egy álláshirdetést bemásolva megkértem a Claude-ot, hogy azonosítsa a legfontosabb készségeket, kulcsszavakat és témákat. Emellett kifejlesztettem egy automatizált ügynököt is ugyanabba a projektbe: lényegében a saját verzióját annak, amit ATS-pontszámnak hívnak. Egyszerre illesztettem be az álláshirdetést és az önéletrajzomat, majd rákérdeztem, milyen kulcsszavak hiányoznak.

    Nem azt akartam, hogy az AI kitaláljon tapasztalatokat, vagy úgy hangozzak, mint mindenki más. Azt szerettem volna látni, hol nem kommunikálom elég világosan a valódi képességeimet. Néha egyetlen felsoroláspontot kellett módosítani, máskor rájöttem, hogy egy adott pozícióra való jelentkezés időpazarlás lett volna.

    Ahogy haladt az idő, egyre tudatosabban választottam meg, milyen típusú állásokra és milyen főnök mellé szeretnék kerülni. A Claude segítségével rájöttem, hogy három dolog jellemzi igazán: szeretem az emberekkel való kapcsolatot, vonz az esztétikus megjelenítés, és élvezem a mintázatok felismerését. Ennek eredményeként három különböző önéletrajzot készítettem: egyet az analitika, egyet az értékesítés és marketing, egyet pedig a tanácsadás területére.

    Végül a Claude segítségével egy egyszerű irányítópultot is létrehoztam, amelyen mindent átláthattam: 186 jelentkezés, 44 hideg megkeresés, 19 interjú, hat házi feladat, három döntős forduló és egyetlen ajánlat. Ha így láttam az adatokat, a folyamat nem 185 személyes kudarcnak tűnt, hanem egy tölcsérnek, amelyet folyamatosan csiszolni lehet.

    Az interjút párbeszédként kezeltem

    Az interjúkon fokozatosan átalakult a hozzáállásom: nem meghallgatásnak, hanem valódi párbeszédnek fogtam fel őket. Nem csupán egy jó főnököt kerestem, hanem olyan mentort is, aki fejlődni segít.

    Ha a toborzó jelezte, hogy AI-alapú hangfelvevőt használnak, visszakérdeztem, hogy én is rögzíthetem-e a beszélgetést. A legtöbbször nem engedélyezték, de ahol igen, ott a jegyzetek alapján hangulatelemzést végeztem: megvizsgáltam, hol tétováztam vagy használtam töltelékszavakat, hol kért pontosítást az interjúztató, és mikor tűnt igazán érdeklődőnek. Ha nem vehettem fel a beszélgetést, rögtön utána lejegyeztem az emlékeimből a legfontosabb momentumokat – mit kérdeztek, hol csaptam szét, mi keltette fel a figyelmet.

    Az interjúpartnereim kutatásához is az AI-t hívtam segítségül: egy Claude-képességet fejlesztettem LinkedIn-profilok elemzésére. Bemásolom az összes nyilvános információt, a Claude pedig – mivel már jól ismer engem a korábbi beszélgetéseinkből – megkeresi a közös pontokat. Egy alkalommal például kiderült, hogy az egyik toborzóval különböző időszakokban ugyanannak a sajt-klubnak voltunk tagjai. Ez a kis közös momentum messzebb vitt, mint bármely kísérőlevél vagy önéletrajz-formátum.

    Az interjú végén feltett kérdések szintén döntő szerepet játszanak. Mindig rákérdeztem, hogyan jutott el a jelenlegi pozíciójához, és milyen tanácsot adna egy pályakezdőnek. Ha nem hagyod, hogy az interjúztató egyoldalúan irányítsa a beszélgetést, és te is aktívan részt veszel, sokkal messzebbre jutsz.

    Az AI eszköz, de az ítélőképesség a tiéd

    Könnyen eluralkodik az imposztor-szindróma, de próbáltam emlékeztetni magam: ez egy folyamat, ismerem a saját tapasztalataimat, elvégeztem a kutatást, és tudom, miért szeretnék egy adott állásra jelentkezni. Ha valaki nem ismeri fel az értékemet, más majd megteszi.

    Mesterséges intelligenciához ma már mindenki hozzáfér, tehát önmagában ez nem jelent versenyelőnyt. A valódi különbséget az jelenti, hogy mit kérsz tőle, hogyan értelmezed a válaszait, és mikor van szükség saját ítélőképességre. Az AI segíthet mintákat azonosítani, de a következtetések levonása a te feladatod. Bejutni egy ajtón segíthet, de azt már nem tudja megteremteni, hogy igazán kívánd az állást, vagy hogy valaki emlékezzen rád.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Több állásajánlatot kaptam – az őszinteség segített

    Több állásajánlatot kaptam – az őszinteség segített

    Krystal Pulaski, a 24 éves fizikoterápiás asszisztens története jól mutatja, hogy a nyíltság és az őszinteség az álláskeresés során is kifizetődhet – még akkor is, ha az ember érzékeny személyes helyzetben van.

    Az egészségügy nem volt mindig a terv része

    Krystal eredetileg focista volt, és a főiskola után katonai pályára készült. Tervei azonban gyökeresen megváltoztak, miután 2020 nyarán egy félprofi edzésen komoly térdsérülést szenvedett – a meniszkusza szakadt el. A hosszú rehabilitáció során megtapasztalta, milyen döntő hatása lehet egy jó fizioterapeutának: visszanyerte az erejét, mozgásképességét és önbizalmát. Ez az élmény végül arra inspirálta, hogy maga is ezen a területen dolgozzon. 2023-ban kineziológiai BSc diplomát szerzett, majd 2025 januárjában elvégezte a fizikoterápiás asszisztens képzést is.

    Állást keresett a negyedik térdműtéte előtt

    Miután 2025 áprilisában sikeresen letette az NPTE vizsgát, elkezdte a munkakeresést Texas államban – mindezt közvetlenül azelőtt, hogy negyedik nagyobb térdoperációján kellett volna átesnie. Az orvosok hat hetes teljes terhelésmentességet írtak elő a beavatkozás után. A helyzet komoly dilemmát okozott: megvárja a felépülést, és csak utána pályázik? Vagy megpróbálkozik most, és reméli, hogy talál egy rugalmas munkáltatót?

    Végül úgy döntött, hogy nekivág az álláskeresésnek, és vállalja a kockázatot.

    Nyíltan beszélt a műtétéről az állásinterjúkon

    Az interjúk során Krystal nem titkolta el a helyzetét. Egyenesen elmondta a felvételiztetőknek, hogy hamarosan komoly térdoperációra kerül sor, és hat hétig nem tud majd önállóan mozogni. Volt, aki azt mondta, azonnal kezdőre van szükségük – ezt megértette. Mások viszont rugalmasan álltak hozzá: felajánlották, hogy akár a műtét utáni második héttől is elkezdhet dolgozni, de azt is jelezték, ha szükséges, megvárják a teljes felépülést.

    Krystal meggyőződése, hogy az őszinte kommunikáció kulcsszerepet játszott abban, hogy végül több ajánlatot is kapott. Tapasztalata szerint, ha az ember nyíltan vállalja a helyzetét, a munkáltatók is sokkal inkább hajlandók alkalmazkodni.

    A munka-magánélet egyensúlya döntötte el a választást

    A beérkező ajánlatok között volt egy szakosított ápolási intézménytől érkező, óránként körülbelül 30 dolláros fizetéssel, és egy járóbeteg-ellátó központ kínálata, amely nagyjából 26 dollárt kínált óránként. Végül Krystal a magasabb fizetésű állást fogadta el San Marcosban, Texas államban, ahol 2025 májusában kezdett el dolgozni.

    A döntésben nem csupán a fizetés játszott szerepet. A munkahely rugalmas munkaidőt kínál: reggel fél hétkor kezd, és amint elvégezte a napi páciensellátást, akár korábban is hazamehet – általában legkésőbb délután négyig. A változatos és összetett esetek folyamatos fejlődésre ösztönzik, a munkakörnyezet pedig pezsgő és barátságos.

    A többi ajánlatnál a hosszú ingázás lett volna a legnagyobb hátránya – ez jelentősen rontotta volna az életminőségét. San Marcos ezzel szemben kezelhető távolságot és valódi egyensúlyt kínált a munka és a magánélet között.

    Egy kihívásos kezdet megerősítette a pályaválasztást

    Annak ellenére, hogy a karrier indítása nem volt könnyű – a személyes helyzet felvállalása az interjúkon némi izgalommal járt –, az egész folyamat megerősítette Krystalt abban, hogy jól döntött. A fizikoterápia olyan terület, ahol minden páciens új kihívást jelent, és ahol soha nem lehet abbahagyni a tanulást.

    Körülbelül egy év után azonban új fejezet kezdődött: baráti és párkapcsolati okok miatt Pennsylvania államba, Greensburgbe költözött, ahol egy járóbeteg-ellátó klinikán vállalt munkát. Az átmenet intenzív, de Krystal lelkesedéssel tekint a következő lépések elé – szakmai fejlődés, új pácienskapcsolatok és egy új karrierszakasz vár rá.

    • Az őszinteség az állásinterjúkon bizalmat épít, és meglepően sokszor hoz pozitív eredményt.
    • A munka-magánélet egyensúlya legalább olyan fontos tényező, mint a fizetés.
    • A személyes tapasztalatok – akár egy betegség vagy sérülés – inspiráló pályaváltást hozhatnak magukkal.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 45 évesen ételkiszállítóként dolgozik, hogy eltartsa két gyermekét

    45 évesen ételkiszállítóként dolgozik, hogy eltartsa két gyermekét

    Camila Valim húsz évet töltött a vállalati szférában, ahol egy szórakoztató cég marketing részlegét vezette. A kiégés miatt elhagyta ezt a pozíciót, és professzionális szervező lett, sikeres Instagram-fiókot és vállalkozást építve fel. Öt évvel ezelőtt azonban elvált, és kénytelen volt visszatérni a munkaerőpiacra, ezúttal marketing tanácsadóként.

    Legutóbbi szerződése nyolc hónappal ezelőtt ért véget. Bár számított erre, az újabb megbízás megtalálása sokkal nehezebbnek bizonyult, mint gondolta. Egyedüli szülőként két gyermekét – egy 9 és egy 12 éves gyereket – egymagának tartja el, miközben a teljes háztartás terhe is az ő vállára nehezedik.

    Nyolc hónap alatt mindössze két állásinterjú

    Az eltelt időszakban Camila csupán két állásinterjúra kapott meghívót. Az egyik különösen ígéretesnek tűnt: egy brand- és kommunikációs igazgatói pozícióért folyt a verseny, és ő egészen az utolsó körökig jutott. Már azt tervezgette, hogyan tarthatná meg jelenlegi életszínvonalát, és hogy talán mégsem kell eladnia a házát. Az elutasító telefonhívás éppen akkor érte, amikor gyermekeit vitte haza az iskolából. Ez volt az a pillanat, amikor rájött: komoly döntéseket kell hoznia, még ha azok kellemetlenek is lesznek.

    Az e-biciklis ételkiszállítás rugalmasságot ad

    Egy unokatestvére javaslatára Camila elkezdte ételrendelések kiszállítását végezni e-biciklivel, miközben párhuzamosan folytatja a karrierje újjáépítését. A jóváhagyási folyamat gyors volt, és hamar megkezdhette a munkát. A rugalmas időbeosztás különösen fontos számára: így ott lehet a gyerekei mellett, közben álláshirdetéseket böngészhet, tartalmat gyárthat, és újraindíthatja a szervezési vállalkozását is.

    A kiszállítás közben szerzett tapasztalatok váratlan tanulságokkal is szolgáltak. A pontosság egészen új dimenzióját ismerte meg, és a biciklizés szabadsága kreatív gondolatokat hozott felszínre. Például az jutott eszébe, hogy kinyomtatja az önéletrajzát és személyes történetét, majd átadja azoknak, akiknek kiszállít – köztük sok nagyvállalati dolgozónak.

    Camila tisztában van azzal, hogy a házát el kell adnia, de egyelőre biztonsági hálóként tekint rá. Mindeközben aktívan dolgozik Instagram-fiókja újbóli felfuttatásán, és nem mond le arról, hogy megtalálja a következő nagy karrierlehetőséget.

    Sokan felismerték saját magukat a történetében

    Camila egy Instagram-reelt tett közzé, amelyben őszintén mesél arról, hogy 45 évesen egészen másképp képzelte el az életét. A videó vírusszerűen terjedt: közel 900 000 megtekintést gyűjtött össze. Szerinte az egyik oka a sikernek az, hogy nem engedte, hogy szégyen kerítsen hatalmába – és ezzel talán másoknak is felszabadulást adott.

    Arra számított, hogy főleg nők azonosulnak majd a történetével, ám férfiak is tömegesen keresték meg. Sokan írták, hogy soha senkinek nem merték elmondani, hogy hasonló helyzetben vannak. Ez jól mutatja, mekkora csend övezi ezt a témát – nemtől függetlenül.

    • Camila húsz évet töltött vállalati marketingvezetőként, majd tanácsadóként dolgozott.
    • Nyolc hónapos álláskeresés alatt mindössze két interjúra hívták meg.
    • Egyedülálló anyaként e-biciklivel szállít ételt, miközben folytatja karrierjének újjáépítését.
    • Vírusos Instagram-videója közel 900 000 megtekintést ért el.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 10 hónapos munkanélküliség után fánkkal szerzett állást a férjem

    10 hónapos munkanélküliség után fánkkal szerzett állást a férjem

    A párom tavaly januárban veszítette el az állását. Több száz jelentkezés ellenére csupán két interjúra hívták be, ajánlatot azonban egyikből sem kapott.

    Az álláskeresés kezdetén még sikerült megőriznünk az optimizmusunkat – utaztunk, meglátogattuk a rokonokat –, ám ahogy január szeptemberbe fordult, a pozitív hozzáállásunk egyre inkább megkopott.

    IT-szakemberként különösen nehéz dolga volt a munkaerőpiacon, hiszen a mesterséges intelligencia rohamos térnyerése bizonytalanságban tartja a vállalatokat. Annak ellenére sem kapott visszajelzést a legtöbb cégtől, hogy korábbi toborzói tapasztalataimmal segítettem neki: többször átírtam és finomítottam az önéletrajzát, javítottam a motivációs leveleit, tanácsokat adtam a LinkedIn-es álláskereséshez, sőt közösen próbainterjúkat is tartottunk.

    Egyszer még egy második körös online interjún is csendben részt vettem, hogy lássam, tudok-e további tanácsokat adni. Nagyon jól teljesített, mégis elutasították – és ezzel a szorongásunk csak fokozódott.

    Kétségbeesetten kilépett a komfortzónájából, és nem technológiai cégekhez is kezdett jelentkezni. Mivel azonban más területen nem volt tapasztalata, ez az irány sem hozott eredményt. Visszahívást sem kapott. Ekkor jutott eszébe egy szokatlan ötlet.

    Amikor semmi sem működik, érdemes a régi módszerekhez nyúlni

    Egy nap, miután az interneten talált egy helyi álláshirdetést, úgy döntött, hogy az online jelentkezés benyújtása után személyesen is felkeresi a céget – régi vágású módszerként.

    Amikor elmesélte a tervét, aggódni kezdtem, hogyan fogadják majd a bejelentés nélküli látogatást. Ő azonban természeténél fogva társasági ember, és a hosszú otthonlét nagyon megviselte. Ha másra nem is jó, legalább lehetőséget ad arra, hogy egy normál munkanapon emberek között legyen, ahelyett hogy otthon böngészné az álláshirdetéseket ezredszerre is.

    Komolyan kételkedtem abban, hogy egy előre be nem jelentett látogatás bármit is hoz majd, de ekkor már a tizedik hónapjánál tartott az álláskeresés, és végre valami izgalmat láttam a szemében. Ez akkoriban ritkaság számba ment.

    Sok szerencsét kívántam neki, és visszafojtott lélegzettel vártam, amíg elment azon a reggelen.

    A titkos fegyver: egy doboz fánk

    Férjem szenvedélyes süteményrajongó, így az irodába vezető úton megállt, és vett egy doboz fánkot kedves gesztusként. Ez a lépés azonnal felkeltette a figyelmet a látogatása során, és könnyen beindította a beszélgetéseket a munkatársakkal.

    Reménykedve, de kicsit idegeskedve tért haza, és elmesélte, kikkel találkozott, és milyen jól sikerült az édességes bemutatkozás. Valóban hatott: a személyes megjelenésének köszönhetően kiemelkedett a jelöltek sorából, és még aznap felhívta a HR-es kolléga. A nő külön megemlítette a fánkokat, és azt, mennyire értékelték a csapatban a figyelmes gesztust.

    Néhány interjú után végül állásajánlatot kapott.

    Amikor először hallottam a tervéről, hogy fánkkal a kezében állít be az irodába, nem hittem, hogy ez sok mindent változtat majd. Toborzói szemmel nézve egy ilyen szintű pozícióhoz személyesen leadott önéletrajz elavultnak tűnt. Attól tartottam, hogy túlzásnak érzik majd. Tévedtem.

    A személyes megjelenés megnyitotta előtte az ajtót egy olyan álláshoz, amelyre egyébként valószínűleg esélye sem lett volna. Hat hónappal később fizetésemelést kapott, és kiváló teljesítményértékelést is. Ma is nevetve emlegetjük, hogy a fánkok felelősek az állásáért – pedig valójában csupán szimbólumai annak a kitartásnak, amellyel végigcsinálta ezt a nehéz időszakot.

    A személyes jelenlét nyitotta meg az utat az új álláshoz

    A munkanélküliség nem gyengéknek való. Lassan felőrli az önbizalmat és a pénzügyi tartalékokat, miközben a mindennapi stressz egyre csak nő. Visszagondolva arra a tíz bizonytalan hónapra, teljes szívemből együtt érzek mindazokkal, akik jelenleg hasonló helyzetben keresnek munkát.

    Amit igazán szeretek ebben a történetben, az az, hogy egy doboz fánkkal beállítani valahová teljesen ráillik az ő személyiségére. És éppen akkor vette észre végre valaki emberként – nem csak egy újabb névtelen pályázóként a beérkező levelek között –, amikor hagyta, hogy ez a személyisége megmutatkozzon.

    Volt HR-szakemberként tudom, hogy az álláskeresés és a felvételi folyamat mindkét fél számára rideg és személytelen tud lenni. Ő ezt megváltoztatta – és akkor fordult jobbra minden.

    Forrás: www.businessinsider.com