Üzleti 4ed

Címke: Amtrak

  • 4500 mérföldet utaztam Amtrak vonatokon – meglepő tapasztalataim

    4500 mérföldet utaztam Amtrak vonatokon – meglepő tapasztalataim

    A japán golyóvonatoktól az európai hátizsákos körútig már 43 országot jártam be, és ahol csak lehetséges, mindig a vasúti közlekedést részesítem előnyben. Mégis, amikor áttekintettem az Egyesült Államokban meglátogatott tagállamokat, rájöttem, hogy szinte minden alkalommal repülővel utaztam, ezzel átugorva az ország nagy részét.

    Ezért döntöttem úgy, hogy tudatosan kerülöm a repülőt, és inkább szárazföldi úton fedezem fel az USA-t. Az Amtrak vasúttársaság tökéletes megoldásnak bizonyult ehhez: mindössze három hónap alatt több mint 4500 mérföldet tettem meg, áthaladva két országon, 17 amerikai tagállamon és Washington, DC-n keresztül.

    Az utazások során számos meglepő dolgot tapasztaltam, amelyeket most megosztok.

    Az Amtrak vonatokon nincsenek középső ülések

    Az egyik legelső pozitív meglepetés az volt, hogy az Amtrak kocsijaiban az ülések párokban vannak elrendezve – tehát a repülőkről oly jól ismert középső ülőhely fogalma itt egyáltalán nem létezik. Ez önmagában is nagy előny, de különösen kellemes, amikor a vonat kevésbé zsúfolt, és az ember egy egész sort kaphat magának.

    Az idegen útitársak valójában élményt jelentenek

    Noha mindig örülök, ha egyedül ülhetek egy sorban, az ismeretlen útitársakkal töltött utazások sem kevésbé értékesek. Sosem foglaltam még privát fülkét, részben éppen azért, mert szeretem a véletlenszerű emberi találkozásokat. Első pillantásra talán kényelmetlennek tűnik idegenek közvetlen közelében ülni, de az én tapasztalataim pozitívak: az út elején még formális a hangulat, de mire megérkezünk, már ételeket és történeteket cserélünk egymással.

    A vonatablakból betekintés nyílik az ország mindennapjaiba

    Kilátás egy Amtrak vonat ablakából egy nagy vízfelületre

    Az egyik legkedvesebb élményem az, ahogy az ország legkülönbözőbb tájain haladunk keresztül. Az ablakon át ködös napfelkeltéket és naplementéket, meredek hegycsúcsokat és tóparti kisvárosokat látok. De a természeti látványosságok mellett az emberi pillanatok sem maradnak el: kutyát sétáltató családok, a sínpálya melletti sörkertben üldögélő baráti társaságok, és gyerekek, akik anyjuk kezét fogva lelkesen integetnek az elrobogó vonatnak.

    Hogy ne vesszen el semmi, minden útra Google-térképet készítek az érintett állomásokkal, ahová menet közben jelölőket tűzök ki – ha egy aranyos kis vasúti városkát vagy különleges tájat pillantok meg, amit később érdemes lenne felkeresni.

    Az Amtrak együttműködik a Nemzeti Park Szolgálattal

    Amtrak Trails and Rails program brosúrája

    Egyes útvonalakon az Amtrak és a Nemzeti Park Szolgálat közös programja, a Trails and Rails keretében önkéntes parkrangert vesz fel a vonat, aki a parkokon való áthaladás közben érdekességeket és információkat oszt meg az utasokkal.

    Egy közelmúltbeli Washington, DC – Chicago útvonalon például a West Virginia-i New River Gorge Nemzeti Park látványában gyönyörködhettünk. Az önkéntes részletesen mesélt a parkról és az úton érintett egyéb nevezetes helyekről, majd végigment a kocsisorokon, hogy megválaszolja a kérdéseket. Emellett saját, West Virginiában töltött gyermekkoráról is mesélt – ez tette igazán különlegessé az utat. Számomra a lassú utazás lényege nem csupán a táj, hanem az emberek történetei.

    Minden vasútállomásnak megvan a maga egyedi hangulata

    A new york-i Moynihan Train Hall belső tere tetővilágítóval

    Utazásaim során az is feltűnt, mennyire különleges és egyedi minden egyes állomás. A new york-i Moynihan Train Hall hatalmas tetővilágítói lenyűgöző árnyékokat és mintákat vetítenek a padlóra. Ezzel szemben a New Jersey-i Newark Penn Station art deco váróterme a mennyezetről lelógó gömbölyű csillárjaival és az ajtókeretek aprólékos fémvéséseivel inkább egy időutazást idéz meg.

    Bárhol is szálljak fel vagy le, az Amtrakkal való utazás egyre inkább meggyőz arról, hogy saját hazám felfedezésének ez az egyik legjobb módja.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 11 tipp az éjszakai Amtrak vonatúthoz NYC-ből Miamiba

    11 tipp az éjszakai Amtrak vonatúthoz NYC-ből Miamiba

    2021 októberében megtehettem volna a New York és Miami közötti utat repülővel is – ez legalább 27 órát és nagyjából 100 dollárt spórolt volna nekem. Mégis a vonatot választottam. Egész életemben vonatok rajongója voltam, és mindig kíváncsi voltam, milyen éjszaka a sínen tölteni az időt. Amikor megtudtam, hogy létezik egy 30 órás Amtrak járat NYC és Miami között, tudtam, hogy itt az alkalom kipróbálni ezt a fajta hosszú távú utazást.

    Mivel az út éjszaka is tartott, kb. 500 dollárért foglaltam egy úgynevezett roomette-et – ez egy 2 négyzetméteres privát fülke, amely egy fokkal jobb a normál ülőhelynél, és két fő számára kínál fekvőhelyet. Az utazást előre elképzeltem magamnak, de valójában a vonat mozgása és az út hossza kellemetlen érzést váltott ki belőlem. Szerencsére volt elég időm megtalálni azokat a módszereket, amelyek könnyebbé tették a 30 órás kalandot.

    1. Kényelmes ruhát vettem fel

    Az első és legfontosabb döntés a megfelelő öltözék volt. Olyan nadrágot választottam, amelyet már szinte pizsama-helyettesítőnek lehet nevezni – anyukám szerint kizárólag otthon viselhető, de az úton nem érdekelt a külső megjelenés. Ha valaki hosszú vonaton tölt napokat, hamar megérti, hogy a kényelem mindennél fontosabb.

    2. Könnyen levehető cipőt viseltem

    Egy T.J. Maxx-ban vásárolt memóriahabos papucsot vittem magammal, mindössze 20 dollárért. Az volt a lényeg, hogy gyorsan le és fel lehessen venni, amikor az ember ki akar lépni a fülkéből.

    3. A menet irányával egyező ülőhelyet foglaltam

    Mivel könnyen érzem magam rosszul mozgó járműveken, anyukám régi tanácsát követtem: mindig a vonat haladási irányával szembenézve érdemes ülni. Ellenkező esetben a mozgásbetegség gyorsan kellemetlen vendéggé válik. Ezt az egyetlen széket tartottam az egész út folyamán.

    4. Szagtalanítót hoztam a mellékhelyiséghez

    A roomette egyik sajátossága, hogy a mosdó közvetlenül az alvóhely mellett helyezkedik el. Hogy ez ne okozzon problémát, Poo-Pourri szagtalanítót csomagoltam, ami sokat segített abban, hogy a kis tér ne váljon kellemetlenné.

    5. Beállítottam a fényt és a hőmérsékletet

    A fülkében lehetőség volt a világítás és a klíma egyéni beállítására. A fény változtatgatása segített abban, hogy az utazás különböző szakaszait más-más hangulatban éljem meg – szinte olyan volt, mintha időnként új helyre érkeztem volna.

    6. Saját nassolnivalót vittem magammal

    Bár a jegy ára tartalmazta a reggelit, az ebédet és a vacsorát, az étkezések közötti időre trail mix-et és müzliszeleteket csomagoltam. Ezek gondoskodtak arról, hogy ne éhezzek a hosszú állomások között.

    7. Az étkezőkocsiban étkeztem

    Bár a szobámban is ehethtem volna, nem akartam, hogy az alvóhelyem egész éjjel ételszagú legyen. Az étkezőkocsi kellemes változatosságot jelentett, és lehetőséget adott arra, hogy rövid időre más környezetbe kerüljek.

    8. A hosszabb megállóknál kisétáltam a vonaton kívülre

    Bizonyos állomásokon a vonat 10 perces szünetet tartott, és az utasok sétálhattak az állomáson. A friss levegő és a kis séta csodákat tett – az ezt követő néhány óra sokkal elviselhetőbbnek tűnt a nem nyitható ablakú fülkében.

    9. Rendszeres táncszüneteket tartottam a fülkében

    Otthon szokásom, hogy napközben időnként zenére táncolok, hogy kiszabaduljak az energiából. A vonaton is fenntartottam ezt a szokást: behúztam a függönyt, bedugasztam a fülhallgatót, és egy kicsit mozgolódtam. Furcsa lehet elsőre, de sokat segített a jó hangulathoz.

    10. Saját szórakoztatóeszközöket hoztam

    A vonat wifi-kapcsolata megbízhatatlan volt, ezért előzetesen letöltöttem filmeket, sorozatokat, podcastokat és zenéket. A Nintendo Switch is a poggyászomban volt – ezek az eszközök tették igazán elviselhetővé az utazást.

    11. Az ablakból nézelődtem

    A filmek, játékok és zenék között időnként csak kiültem az ablak mellé, és néztem a tájat. Ez folyamatosan emlékeztetett arra, hogy haladok valahová – és ez az érzés segített fenntartani az út izgalmát a hosszú órák alatt is.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 8 hiba, amit éjszakai Amtrak vonaton követtem el

    8 hiba, amit éjszakai Amtrak vonaton követtem el

    Több mint 128 órát töltöttem éjszakai Amtrak vonatokon, és rengeteg hibát követtem el ez idő alatt. Az alábbiakban a legfontosabbakat gyűjtöttem össze – olyanokat, amelyekből minden első alkalommal utazó tanulhat.

    Az első utazásom 2021 októberében indult: két egymást követő, nagyjából 30 órás utat tettem meg Miami és New York között. Később, 2025 januárjában Denver és Salt Lake City között töltöttem 15 órát a vonaton, majd 2026 februárjában az Amtrak leghosszabb járatát is kipróbáltam Chicagótól Emeryville-ig, ami összesen 53 óráig tartott.

    1. Nem iratkoztam fel az Amtrak hűségprogramjára az első foglalásnál

    Csak az első utam után értesültem arról, hogy az Amtraknak van egy pontgyűjtő rendszere, amelynek keretében az utasok minden elköltött dollár után 2 pontot kapnak. A pontok felhasználhatók jegyekre, szállodákra, vásárlásra és étkezésre – és a csatlakozás ingyenes. Ha időben regisztrálok, az első utam után már 3000 ponttal gazdagodtam volna. Végül a Denver–Salt Lake City út után léptem be a programba, és azóta közel 7000 pontot gyűjtöttem össze.

    2. Nem tudtam, hogy a jegyem ingyenes lounge-belépőt is tartalmaz

    Az első éjszakai utam foglalásánál fel sem merült bennem, hogy megnézzem, jogosult vagyok-e a Metropolitan Lounge használatára a New York-i Penn Stationben. Ez a váróterem elérhető néhány kiválasztott állomáson, és az Amtrak első osztályos és hálókabinos utasai számára teljesen ingyenes – kényelmes ülőhelyekkel, üdítőkkel és kisebb harapnivalókkal. Az első utamon kihagytam ezt a lehetőséget, ám azóta rendszeresen igénybe veszem a New York-i, washingtoni és chicagói lounge-okat.

    3. Hosszú utakon nem foglaltam a legkényelmesebb kabintípust

    Az Amtrak éjszakai vonatain többféle elszállásolás közül lehet választani: az egyszerű ülőhelyektől egészen a privát szobákig. New Yorkból Miamiba egy körülbelül 500 dollárba kerülő roomette-ben utaztam – ez egy nagyjából 2 négyzetméteres, zárt tér összecsukható asztalokkal és ágyakká alakítható székekkel. A visszaúton viszont egy kétszer akkora hálószobát foglaltam 1000 dollárért, amelyhez saját fürdőszoba is tartozott. Az összehasonlítás után egyértelműnek tűnt, hogy hosszabb utakon megéri a nagyobb kabinba fektetni. A 2025-ös 15 órás úton a roomette is megfelelő volt, de a 2026-os 53 órás utazásra már 2200 dolláros hálószobát foglaltam, és egyáltalán nem bántam meg.

    4. Az első utamon a felső emeletes ágyat választottam – nem kellett volna

    Már azelőtt tudtam, hogy hibát követtem el, mielőtt elaludtam volna. A vonat rázkódásához még nem voltam hozzászokva, és az felső ágyon ez az érzés csak fokozódott. Kezdőknek határozottan az alsó ágyat ajánlom. Mára már megszoktam a vasúti ingadozást, és élvezem a felső szintet – de az induláshoz az alsó sokkal jobb választás.

    5. Elfelejtettük bepakolni a kényelmet biztosító alapfelszerelést

    Az első éjszakai utamon szinte végig rosszul voltam, így azóta a mozgásbetegség elleni gyógyszer elengedhetetlen kelléke a csomagomnak. Emellett tanultam a saját harapnivalók fontosságáról is: bár a hálókabinos jegyekhez reggeli, ebéd és vacsora is jár, az étkezések közötti hosszú idő nagyon megviselt. A második utamon, ahol már fürdőszobás kabinom volt, azért nem zuhányoztam, mert elfelejttem vízálló papucsot hozni. A 2026-os utazásra már gondosan bepakoltam egy pár Crocs-ot.

    6. Felesleges dolgokat vittem magammal

    Bár örültem a zuhanycipőnek, a törülközőt és a saját tisztálkodószereket feleslegesen hoztam, mivel a vonat mindkettőt biztosította. Szintén helyet rabolt a bőröndömben az ukulelém és a dobverők – zenészként jó időtöltésnek gondoltam őket az 53 órás útra, de a fedélzeten hamar kiderült, hogy ezekkel zavarnám a többi utast.

    7. Nem ellenőriztem, hogy van-e WiFi a vonaton

    Az első két New York–Miami utamon volt fedélzeti internet, ezért meglepetésként ért, hogy a Denver–Salt Lake City járaton ez a szolgáltatás nem állt rendelkezésre. Utólag visszagondolva, mindig érdemes előzetesen tájékozódni az internetelérhetőségről. Ha tudtam volna, előre letöltöttem volna néhány filmet vagy sorozatot az útra.

    8. Megbántam, valahányszor kihagytam a friss levegőzést az állomásokon

    Az éjszakai vonatos utazás egyik legnehezebb része számomra a szűk térben töltött hosszú idő. Szerencsére az Amtrak néha elég hosszan áll egy-egy állomáson ahhoz, hogy az utasok kiszállhassanak és megmozgassák a lábukat. Általában sétálok egyet a peronon, de időnként – ha épp könyvbe mélyedek vagy kellemetlen az időjárás – bent maradok. Ilyenkor szinte mindig megbánom: felgyülemlik az energia, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam. A legutóbbi 53 órás utazáson végre megtanultam a leckét, és minden megállóban kiléptem a levegőre.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 8 hiba, amit éjszakai Amtrak vonaton követtem el

    8 hiba, amit éjszakai Amtrak vonaton követtem el

    Több mint 128 órát töltöttem éjszakai Amtrak vonatokon, és rengeteg hibát követtem el ez idő alatt. Az alábbiakban a legfontosabbakat gyűjtöttem össze – olyanokat, amelyekből minden első alkalommal utazó tanulhat.

    Az első utazásom 2021 októberében indult: két egymást követő, nagyjából 30 órás utat tettem meg Miami és New York között. Később, 2025 januárjában Denver és Salt Lake City között töltöttem 15 órát a vonaton, majd 2026 februárjában az Amtrak leghosszabb járatát is kipróbáltam Chicagótól Emeryville-ig, ami összesen 53 óráig tartott.

    1. Nem iratkoztam fel az Amtrak hűségprogramjára az első foglalásnál

    Csak az első utam után értesültem arról, hogy az Amtraknak van egy pontgyűjtő rendszere, amelynek keretében az utasok minden elköltött dollár után 2 pontot kapnak. A pontok felhasználhatók jegyekre, szállodákra, vásárlásra és étkezésre – és a csatlakozás ingyenes. Ha időben regisztrálok, az első utam után már 3000 ponttal gazdagodtam volna. Végül a Denver–Salt Lake City út után léptem be a programba, és azóta közel 7000 pontot gyűjtöttem össze.

    2. Nem tudtam, hogy a jegyem ingyenes lounge-belépőt is tartalmaz

    Az első éjszakai utam foglalásánál fel sem merült bennem, hogy megnézzem, jogosult vagyok-e a Metropolitan Lounge használatára a New York-i Penn Stationben. Ez a váróterem elérhető néhány kiválasztott állomáson, és az Amtrak első osztályos és hálókabinos utasai számára teljesen ingyenes – kényelmes ülőhelyekkel, üdítőkkel és kisebb harapnivalókkal. Az első utamon kihagytam ezt a lehetőséget, ám azóta rendszeresen igénybe veszem a New York-i, washingtoni és chicagói lounge-okat.

    3. Hosszú utakon nem foglaltam a legkényelmesebb kabintípust

    Az Amtrak éjszakai vonatain többféle elszállásolás közül lehet választani: az egyszerű ülőhelyektől egészen a privát szobákig. New Yorkból Miamiba egy körülbelül 500 dollárba kerülő roomette-ben utaztam – ez egy nagyjából 2 négyzetméteres, zárt tér összecsukható asztalokkal és ágyakká alakítható székekkel. A visszaúton viszont egy kétszer akkora hálószobát foglaltam 1000 dollárért, amelyhez saját fürdőszoba is tartozott. Az összehasonlítás után egyértelműnek tűnt, hogy hosszabb utakon megéri a nagyobb kabinba fektetni. A 2025-ös 15 órás úton a roomette is megfelelő volt, de a 2026-os 53 órás utazásra már 2200 dolláros hálószobát foglaltam, és egyáltalán nem bántam meg.

    4. Az első utamon a felső emeletes ágyat választottam – nem kellett volna

    Már azelőtt tudtam, hogy hibát követtem el, mielőtt elaludtam volna. A vonat rázkódásához még nem voltam hozzászokva, és az felső ágyon ez az érzés csak fokozódott. Kezdőknek határozottan az alsó ágyat ajánlom. Mára már megszoktam a vasúti ingadozást, és élvezem a felső szintet – de az induláshoz az alsó sokkal jobb választás.

    5. Elfelejtettük bepakolni a kényelmet biztosító alapfelszerelést

    Az első éjszakai utamon szinte végig rosszul voltam, így azóta a mozgásbetegség elleni gyógyszer elengedhetetlen kelléke a csomagomnak. Emellett tanultam a saját harapnivalók fontosságáról is: bár a hálókabinos jegyekhez reggeli, ebéd és vacsora is jár, az étkezések közötti hosszú idő nagyon megviselt. A második utamon, ahol már fürdőszobás kabinom volt, azért nem zuhányoztam, mert elfelejttem vízálló papucsot hozni. A 2026-os utazásra már gondosan bepakoltam egy pár Crocs-ot.

    6. Felesleges dolgokat vittem magammal

    Bár örültem a zuhanycipőnek, a törülközőt és a saját tisztálkodószereket feleslegesen hoztam, mivel a vonat mindkettőt biztosította. Szintén helyet rabolt a bőröndömben az ukulelém és a dobverők – zenészként jó időtöltésnek gondoltam őket az 53 órás útra, de a fedélzeten hamar kiderült, hogy ezekkel zavarnám a többi utast.

    7. Nem ellenőriztem, hogy van-e WiFi a vonaton

    Az első két New York–Miami utamon volt fedélzeti internet, ezért meglepetésként ért, hogy a Denver–Salt Lake City járaton ez a szolgáltatás nem állt rendelkezésre. Utólag visszagondolva, mindig érdemes előzetesen tájékozódni az internetelérhetőségről. Ha tudtam volna, előre letöltöttem volna néhány filmet vagy sorozatot az útra.

    8. Megbántam, valahányszor kihagytam a friss levegőzést az állomásokon

    Az éjszakai vonatos utazás egyik legnehezebb része számomra a szűk térben töltött hosszú idő. Szerencsére az Amtrak néha elég hosszan áll egy-egy állomáson ahhoz, hogy az utasok kiszállhassanak és megmozgassák a lábukat. Általában sétálok egyet a peronon, de időnként – ha épp könyvbe mélyedek vagy kellemetlen az időjárás – bent maradok. Ilyenkor szinte mindig megbánom: felgyülemlik az energia, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam. A legutóbbi 53 órás utazáson végre megtanultam a leckét, és minden megállóban kiléptem a levegőre.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 2 éjszaka az Amtrak hálókocsiban: melyik ágy nyert?

    2 éjszaka az Amtrak hálókocsiban: melyik ágy nyert?

    Két éjszakát töltöttem az Amtrak California Zephyr vonatán, ahol egy kétemeletes ággyal felszerelt, 2200 dolláros hálófülkét foglaltam. Szólóutazóként lehetőségem volt mindkét fekhelyet kipróbálni – és az eredmény meglepett.

    A hálófülke: 4,6 négyzetméter, két ággyal

    A kis kabin bal oldalán mosdóhelyiség, jobb oldalán kihúzható kanapé, a hátsó ablaknál pedig asztal és szék kapott helyet. A felső fekhelyet a mennyezetből leengedhető rendszer biztosította. Bár a vonat személyzete ajánl ágykészítési szolgáltatást, több mint 193 vasúti óra tapasztalatával magam rendeztem be az ágyakat.

    Az első éjszaka: a felső emeleten

    A felső ágy kiengedése után létrát, rögzítőhevedereket és ágyneműt találtam. A falba épített zsebekbe eltettem a vizespalackomat és a telefonodat. A vonat rázkódása itt erőteljesebben érezhető volt, mint lent – kezdőknek ezért nem feltétlenül ajánlom. Engem viszont éppen ez a hintázó mozgás ringatott álomba: hét órát aludtam, és teljesen kipihenten ébredtem.

    Nosztalgiaérzés a magasban

    Gyermekkoromban a bátyám felett aludtam emeletes ágyon – akkor ez csupán a mindennapok unalmas részlete volt. Felnőttként, ahogy ott feküdtem az Amtrak felső fekhelyén, hirtelen nosztalgia öntött el. Olyan volt, mintha visszautazhattam volna az időben, és megbecsülhettem volna azt, amit anno észre sem vettem.

    A felső ágy legnagyobb előnye: tágas érzet

    Mivel a kanapé lent maradt, a felső fekhellyel egy extra bútorelemmé vált a tér anélkül, hogy alapterületet vett volna el. A holmimat lent tárolhattam, a fekhelyet pedig napközben egyfajta tetőteraszként használtam.

    A második éjszaka: az alsó fekhelyen

    A kanapé ágyává alakítása egyszerű volt: a sarkoknál elhelyezett pedálokat kellett megnyomni, miközben a kartámasztót kihúztam. Az ablak melletti pohártartó és a konnektorok kényelmesen elérhetők voltak.

    Szélesebb ágy, szűkebb szoba

    Az alsó fekhely határozottan szélesebb volt a felsőnél, tehát több hely jutott a nyújtózkodásra. Ugyanakkor az ágy szinte teljesen elfoglalta a padlóteret: fogmosáshoz már nem fértünk a mosdókagylóhoz, így az ágyban kellett megoldanom. A csomagjaimat a sarokba zsúfoltam. Nyolc órát aludtam, és ugyanolyan frissen ébredtem, mint az előző reggel.

    Egy előny azért akadt: az ablakos ébredés

    Az ablak csak az alsó fekvőhelyről volt látható. Különleges érzés volt reggel felkelni, félrehúzni a függönyt, és az ágyból nézni a felkelő napot.

    Végeredmény: a kisebb ágy győzött

    Bár a legtöbben valószínűleg az alsó fekhelyet választanák a nagyobb méret és a nyugodtabb utazás miatt, én ezután is mindig a felső emeletet fogom előnyben részesíteni. Szólóutazóként távolságosabbnak érzi az ember a kabint, páros utazásnál pedig szívesen átengedem a nagyobb ágyat, miközben én újra gyereknek érezhetem magam.

    Forrás: www.businessinsider.com