Néhány évvel ezelőtt a sógorom a feleségével és gyerekeivel Sarasotába, Floridába költözött. Nem sokkal később a férjem nagynénje és édesanyja is követte őket.
Azóta minden nyáron ellátogatunk hozzájuk egy hétre, hogy együtt töltsünk egy kis időt. Az első látogatásunk során azonban valami váratlan dolog történt, ami alapjaiban megváltoztatta, hogyan töltjük ezeket a nyaralásokat.
Megérkezéskor a csomagok véletlenszerűen szétszóródtak: a lányaink bőröndjei a sógoréknál landoltak, míg a mi táskáink a férjem édesanyjához kerültek. Este közösen vacsoráztunk egy helyi étteremben, majd a sógornéméknél töltöttük a desszertet. Amikor azonban leszállt az est, a lányok az unokatestvéreikkel maradtak, mi pedig a férjem anyjához mentünk aludni.
Az anyósom kényelmes háziruhába bújt, én pizsamát vettem fel, és hármasban tévéztünk a csendes nappaliban, majd korán ágyba bújtunk. Közben a gyerekek az unokatestvérekkel késő éjszakáig ébren maradtak, nassoltak, nevettek és játszottak.
Mindenki elégedetten aludt el – annyira, hogy az eredeti út hátralévő részén is így csináltuk, és azóta szinte minden látogatáson megismételjük ezt az elrendezést.
A gyerekek imádják a közös időt a rokonokkal
A lányaink természetesen szeretnek minket, de őszintén szólva biztosan jólesik nekik egy kis szünet a szülői felügyelet alól. A sógorném éjszakánként körmöt fest velük, a sógorom pedig a lézervágójával ékszereket készítenek együtt. Emellett rengeteg időt töltenek az unokatestvérekkel: úsznak, golf kocsikáznak, és floorballt játszanak az udvaron.
Ahogy idősödnek, már iskolai élményeket, sportsikereket és barátokról szóló történeteket is megosztanak egymással. Egy éven belül az ikertestvér unokahúgaim elmennek egyetemre, a lányom két évvel később követi majd őket. Nem sok idő van hátra, amíg mindenki saját életet kezd.
Örülök, hogy ezek a nyaralások lehetőséget adtak arra, hogy erős kapcsolatot építsenek ki egymással – annak ellenére, hogy nagy távolságra élünk egymástól. Ezek a kötelékek majd akkor is összetartják őket, ha már mindenki a saját útját járja.
Ez az elrendezés nekünk, szülőknek is sokat jelent
Egy-egy esküvős egyéjszakás kirándulástól eltekintve a férjemmel nem voltunk kettesben nyaralni azóta, hogy gyerekeink születtek. Mindkét lányunk versenyszerűen sportol, a hétvégéink meccsekkel és edzésekkel vannak tele, az utazási keretünk nagy részét pedig éppen ezekre a sportos utakra költjük. Egy romantikus kettesben töltött nyaralásra egyszerűen nem marad sem pénz, sem energia.
Ezért is olyan értékesek számunkra ezek az apró, gyerek nélküli este. Nem kifejezetten romantikus programok ezek – nem járunk vacsorázni kettesben –, de az anyósommal töltött nyugodt esték, a kvízműsorok, a kártyázás és a lazítás valódi feltöltődést jelent.
Amikor a lányok még kisebbek voltak, különösen jólesett egy kis szünet a fogmosásra emlékeztetéstől és az esti lefekvés körüli huzavonától. Most, hogy már nagyobbak, ez az időszak inkább felnőtt pihenést jelent.
Hálás vagyok, hogy ilyen befogadó sógorékkal és olyan anyóssal áldott meg az élet, akinek a társaságát valóban élvezem. Amíg csak lehet, folytatni fogjuk ezt a szokást: nappalainkat együtt töltjük, az estéinket pedig külön – és ez így tökéletes mindannyiunknak.
Forrás: www.businessinsider.com