Férjemmel, Colinnal komoly utazási tapasztalattal rendelkezünk: éltünk Prágában, körbeautóztuk Új-Zélandot, és végigjártuk Délkelet-Ázsia országait. Így amikor megszületett a kislányunk, már régóta tudtuk, hogy a szülői szabadságunk egy részét utazással szeretnénk tölteni.
2025 szeptemberében nekivágtunk egy hatónapos európai kalandnak a akkor 8 hónapos babánkkal – és még a kutyánkat is magunkkal vittük! Tele voltam izgalommal, hiszen végre együtt utazhatott az egész család. Persze sejtettem, hogy ez más lesz, mint a gyerek előtti utazásaink, mégis azt képzeltem, hogy naponta kirándulásokat szervezünk, tele lesz a programunk látnivalókkal, és néha spontán módon kint maradunk estig.
Lassú utazás, hogy megmaradjanak a rutinok
Hamar megértettük, hogy néhány naponta várost váltani – babával, kutyával és rengeteg poggyásszal – egyszerűen nem kivitelezhető. Ezért a lassú utazás mellett döntöttünk. Négy hosszabb bázist választottunk Franciaországban és az Egyesült Királyságban, mindenhol egy-két hónapot töltöttünk. Közben autóval bejártuk Normandiát, és egy hétre Spanyolországba is ellátogattunk, hogy megünnepeljük kislányunk első születésnapját.
Mindenütt lakást béreltünk, hogy legyen saját konyhánk és elegendő élettér. Az apartmanjaink mind gyalogolható városközpontokban helyezkedtek el, így a babakocsival könnyedén le tudtunk menni bevásárolni vagy vacsorázni.
A bébivel való utazás váratlan FOMO-t hozott magával
Mindenki figyelmeztett, hogy babával lassabban haladunk majd. Azt azonban nem gondoltam, hogy ez ennyire más – és néha ennyire nehéz – érzés lesz.
Még ha csak egyetlen programot tűztünk is ki napra, akkor is sietni kellett, felváltva mentünk be a látványosságokba, miközben a másik kint maradt a babakocsival, és mindig idő előtt el kellett mennünk, hogy hazaérjünk a következő alvás előtt. Heteket töltöttünk egy-egy városban, mégis kevésnek tűnt az idő, hiszen a baba napirendje mindent meghatározott. A kirándulások ötlete hamar lekerült a napirendről – a helyi múzeumra is alig jutott idő, nemhogy egy kétórás vonatútra.
Folyamatosan éreztem a nyomást: szoptatás, ebéd, utazás, program, visszaút – mindezt az következő alvás előtt kellett összepréselni. És mindig rosszul esett korán elhagyni egy-egy helyszínt, tudván, hogy rengeteg mindent kihagytunk.
A családi utazás új lehetőségeket is nyitott meg előttünk
Bármennyire is frusztrált, hogy sok mindent nem tudtunk megnézni, igyekeztem azokra a dolgokra összpontosítani, amelyeket éppen a kislányunk miatt élhettünk meg.
Az ébrenléti ablakok kihasználása érdekében rengeteg időt töltöttünk a környékünkön. Ez lehetővé tette, hogy igazán beilleszkedjünk a helyi közösségbe: visszajáró vendégek lettünk a közeli boltokban és kávézókban, ahol az emberek már felismertek minket.
Megtapasztalhattuk, milyen a helyi családok élete: sokat jártunk a könyvtárba, a játszótérre és a városi farmra, sőt beirattuk kislányunkat bébis úszásra is! Amikor pedig kifejezetten babás programokat kerestünk – például baba-barát komédiashow-t, gyermekszínházat vagy a Természettörténeti Múzeumban tartott baba-játékidőt –, ezek mindig a legjobb élmények közé tartoztak. A kislányunk szó szerint ragyogott az örömtől, mi pedig boldogabbak nem is lehettünk volna.
Nem azt kaptuk, amit vártunk – mégis minden tökéletes volt
Az általam összegyűjtött európai programoknak jó felét nem sikerült teljesíteni. Mégis rendkívül elégedett vagyok azzal az utazással, amelyen részt vehettünk. A baba (és a kutya!) jelenléte valóban lelassított minket, és megtanított arra, hogyan lehet egy helyet mélyebben megismerni anélkül, hogy mindent kipipálnánk a turisták listájáról.
Kislányunk számos mérföldkövet ért el külföldön: Franciaországban tanult meg mászni, Angliában tette meg az első lépéseit. Hazafelé egy önálló, barátságos és kíváncsi kisgyerek ült mellettünk – mi pedig egy életre szóló emlékekkel gazdagodva zártuk le első közös családi utazásunkat.
Forrás: www.businessinsider.com
