- Heigi Jeong termékdizájnerként közel 57 millió forintnak megfelelő éves fizetést keresett, heti 40 óra munkával.
- Nem volt kiégve, de egy könyvszerződés és a tartalomkészítői karrier megkérdőjelezte számára, hogy érdemes-e maradni a biztonságos állásban.
- Úgy döntött, egy évet ad magának az önfoglalkoztatásra, mielőtt visszatérne a vállalati világba.
Sokan azt feltételezik, hogy Heigi Jeong azért mondott fel a jól fizető termékdizájneri állásában, mert teljesen kiégett, vagy valamiféle egzisztenciális válságon ment keresztül. A valóság azonban egészen más volt.
Heigi 2020-ban költözött Koreából Torontóba, ahol egy technológiai vállalat belső termékdizájnereként dolgozott – főként mobilalkalmazásokat és weboldalakat tervezett. A fizetése kiváló volt: évi körülbelül 173 000 dollárt keresett, miközben egészséges munka-magánélet egyensúlyt tarthatott fenn. Nem robotolt heti 80 órát – legtöbbször napi 8 órával megúszta, és a magas jövedelemnek köszönhetően szabadidejében utazni is tudott, anyagi aggodalmak nélkül.
Miért döntött a felmondás mellett?
Bár nem rajongott feltétel nélkül a munkájáért, alapvetően elégedett volt. A termékdizájn lényege számára az volt, hogy logikus döntéseket hozzon, majd ezeket meggyőző történetmesélés segítségével elfogadtassa az érintettekkel.
Bevándorlóként ez álomállásnak számított, és hosszú távon fenntartható volt. Folytathatta volna ugyanúgy, de közben elkezdett tartalomkészítéssel is foglalkozni a munkája mellett, sőt könyvszerződést is kötött. A három tevékenység együtt egyszerűen nem fért bele egyetlen napba – olyan lett volna, mintha egyszerre három teljes munkaidős állást töltene be.
Mérlegelve, hogy melyiket ejtse el, végül a három közül a legstabilabbat választotta – a termékdizájnt hagyta ott. A könyvírás nagyon fontos volt számára, a tartalomkészítés pedig természetes módon segítheti majd a könyv népszerűsítését.
Mégis nehéz volt elengedni az egyetlen alkalmazotti bevételi forrását. A gondolat valóban ijesztő volt – a 2026 júniusi felmondása előtti hetekben rengeteg szorongást élt át. Vajon hiba volt-e elhagyni a rendszeres fizetést egy gazdaságilag bizonytalan időszakban? És ha meggondolja magát, vissza tud-e majd térni a munkaerőpiacra?
Egy év önfoglalkoztatás – kísérlet, nem végleges döntés
Hogy csillapítsa a szorongást, Heigi megállapodott önmagával: ez nem egy visszafordíthatatlan lépés. Egy évig dolgozik önállóan – könyvet ír és tartalmakat készít –, majd eldönti, visszatér-e a vállalati környezetbe. Ha igen, lehet, hogy nem ugyanoda és nem ugyanannyiért megy vissza, de az önéletrajza tele van bizonyított munkákkal, amelyek alapján ismét elhelyezkedhet termékdizájnerként.
A felmondás óta a napjai ritmikusan telnek: reggel kerékpárral kimegy az edzőterembe, majd egy irodában dolgozik déltől délután 5-ig, közbeszőve a tartalomkészítést is. Azt tervezi, hogy az év során utazás közben is folytatja az írást.
Lassabb tempó, tudatosabb jelenlét
A legnagyobb változás, amit észrevett: már nem siet annyira. Jobban jelen van a mindennapokban, figyel önmagára és a körülötte lévő világra, és tudatosan döntheti el, mivel tölti az idejét.
Anyagilag mégsem volt könnyű az átállás. Félretett megtakarításai voltak, támogató párja, és tudta, hogy elvileg megoldható a dolog – de a tartalomkészítésből származó bevétel rendkívül egyenetlen. Júliusban például mindössze 6 dollárt keresett, mert késett a kifizetési rendszer. A könyvből kapott előleg egy részét megkapta, de az önfoglalkoztatói jövedelme hónapról hónapra drasztikusan ingadozik: néha nulla, máskor több, mint a korábbi fizetése volt.
Megtanulta, hogy ne fenyegetésként élje meg a kiszámíthatatlan bevételt, hanem az önálló munka természetes velejárójaként fogadja el.
Egy másik kihívást a határok meghúzása jelent. Saját főnökként napi 24 órában dolgozhatna, hiszen mindig akad tennivaló. Alkalmazottként a nap végén le tudta csukni a laptopot – most az elméje folyamatosan pörög. Szigorúan kellett magával lennie, hogy valódi szüneteket iktathasson be.
Három hónappal később: nincs megbánás
Három hónappal a váltás után Heigi szinte mindig biztos abban, hogy jó döntést hozott – bár időnként megrendíti, ha online ismeretlenek azt mondják, nagy hibát követett el. Ha nem ragadja meg ezt a lehetőséget, és nem próbálja ki az önálló munkát, azt biztosan megbánta volna.
Hogy mi lesz a vége, azt még nem tudja. De ha vissza is tér majd a vállalati világba, ez az év akkor sem volt elvesztegetett idő. Megélte, milyen érzés otthagyni valamit, ami biztonságosnak és kényelmesnek tűnt, és belevágni az ismeretlenbe. Ez az élmény – véli – olyan tanulság, amit érdemes volt megszerezni.
Forrás: www.businessinsider.com