Amikor 23 éves fiam hazaköltözött az egyetem után, azonnal feltűnt, mennyire önállóvá vált. Reggel magától kelt fel, maga készítette el a reggeliét, és mindenhová egyedül hajtott. Én már nem voltam sem az ébresztőórája, sem a szakácsa, sem a sofőrje – és őszintén szólva, ez nehezemre esett.
Tudtam, hogy hamarosan Los Angelesbe költözik, és már javában tervezte az önálló életet. Állást még nem talált, pénzre volt szüksége – én pedig nagyon hiányoltam a közös időt. Ekkor villant fel bennem az ötlet.
– Szeretném, ha megtanítanál golfozni – mondtam neki egyik reggel.
– Komolyan gondolod? – kérdezte meglepetten.
– Teljesen. És fizetek érte – tettem hozzá.
A golfleckék könnyen keresett pénzt jelentettek a fiamnak
Fiam négyéves kora óta golfozik. Annak idején tudatosan választottam ezt a sportot – olyan tevékenységet kerestem, amelynél kisebb a sérülésveszély, és amit felnőttkorban is lehet aktívan művelni. Belejött, és végül a középiskolai csapatban is játszott.
Amikor felvetettem a fizetett leckék ötletét, azonnal ráharapott – főként azért, mert a benzinpénz égetővé vált. Ráadásul az új golfütőkészletem már két éve porosodott a garázsban; a férjem egyik karácsonyi ajándéka volt, amit azzal a gondolattal vettünk, hogy majd a nyugdíjas éveinket töltjük el így.
Apjától örökölte a tárgyalási készséget, mostohaapjától pedig az értékesítői vénát – nem meglepő, hogy magasabb óradíjat alkudott ki, mint amennyit eredetileg ajánlottam. Egy profi golfoktatónál ennek kétszeresébe kerülne ugyanez, ami jelenleg meghaladja a büdzsémet. Nem akartam néhány forint miatt veszekedni – úgyis tudtam, hogy valahogy úgyis kihúzza belőlem azt a pénzt.
A golf új kapcsolódási pontot teremtett közöttünk
Közösen egyeztettük le az időpontot, ami nem volt egyszerű feladat: én hajnali ötkor kelek, ő délben ébred. Én kilencig dolgozom, ő még állás nélkül volt. A hétvégék bizonyultak a legjobb megoldásnak, és végül rábeszéltem a reggel kilences kezdésre, mielőtt a dél-kaliforniai nap pokollá változtatná a szabadtéri programot.
A megbeszélt napon fél tizenegykor álmosan cipelte ki az ütőimet és pakolta be az autómba – majd indultunk.
Az első lecke során elmagyarázta, melyik ütővel mit lehet csinálni, majd a fogáson és a testtartáson volt a sor, végül eljutottunk az ütéshez, ami már jóval bonyolultabb.
– Tartsd egyenesen a karodat, és lazítsd el a kezeidet – ismételgette türelmesen.
Emellett kapucsínyozni kellett, a labdára figyelni, behajlítani a térdet, súrolni a füvet, és nem vágni teljes erőből – mert az ütésnek erőltetettség nélkül kell természetesnek hatnia.
Szoftbollozóként a kemény ütés volt az egyetlen, amit ismertem. Az összes tipp és korrekció ellenére percről percre jobban élveztem a leckéket – de nem a golf miatt. Hanem mert a fiamat ismertem meg közelebbről. Türelmes volt és lenyűgözően felkészült. Minden apró hibát észrevett, és érthetően elmagyarázta – egészen addig, amíg egy különösen rossz ütés után megkértem, mutassa meg, mit rontottam el.
– Anya, ezt annyira nem tudom leírni szavakkal, milyen rossz volt. Csak üssük újra.
Mindketten hangosan nevettünk.
A lecke valami többé vált
A foglalkozás végén úgy cipelte ki az ütőimet az autóhoz, mintha a caddie-m lett volna.
– Ez nagyon jó volt – mondta. – Elmenjünk bruncsra? – kérdezte, ami őszintén meglepett.
Reggel már ettem egy bagelt, de egy másodpercig sem habozoztam. Eggs Benedict mellett beszélgettünk a beküldött önéletrajzokról, a barátnője érkezéséről és a következő leckéről.
Az első alkalommal összesen három órát töltöttünk együtt – nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyenre lehetőségünk. Elővettem a telefonomat, átutaltam a pénzt, és úgy éreztem, ez a nap igazi lyuk az eggyel volt.
Heti rendszerességgel tartottuk a leckéket, egészen addig, amíg néhány hónappal később ki nem költözött. Azt tervezzük, hogy az őszi hűvösebb időben újra elkezdjük – bár most már benzinpénzt is kell fizetnem, hiszen ő vezet majd hozzám. Ez sem zavar. A közösen töltött idő felbecsülhetetlen.
Forrás: www.businessinsider.com