Ha Los Angelesből szeretnél kiszabadulni egy hétvégére, de nem tudod, merre indulj, hadd ajánljak egy helyet, ahová én és a férjem az elmúlt évtizedben legalább húsz alkalommal visszatértünk: ez a kis hegyi kisváros Idyllwild, Dél-Kaliforniában.
Los Angelestől nagyjából két óra autóútra keletre található, és maga az odavezető kanyargós hegyi út már önmagában hangulatos élmény – ahogy az urbánus kavalkád lassan eltűnik a látóhatárról, és hatalmas fenyők veszik körül az embert, valóban úgy érzed, mintha messzire utaztál volna. Pedig csak pár száz kilométert tettél meg.
A város mindössze körülbelül 4000 lelkes közösség, és nagyjából 1600 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Ez a kombináció azt jelenti, hogy friss, hegyi levegő, csendes természet és városi nyüzsgéstől mentes hangulat vár minden látogatót.
Kellemes, régimódi kisváros-érzés
A belváros annyira kompakt, hogy teljesen gyalog bejárható. A fából készült épületek, a független kis üzletek, kézműves boltok és helyi éttermek mind hozzájárulnak a karakteres, meghitt hangulathoz. Lánc gyorséttermek, bevásárlóközpontok és egységes franchise-üzletek nem találhatók itt – és ez pont olyan, amilyennek lennie kell.
Az évek során megszálltunk helyi motelekben, fogadókban, panzióban és magánkabinokban is, amelyek legtöbbje sétatávolságra volt a városközponttól. Még ha egyes helyek meg is változtak az idők folyamán, az alaphangulat megmaradt: Idyllwild egyszerűen Idyllwild maradt.
Éjszaka a városka szinte teljesen elcsendesedik – csak a természet hangjai hallhatók, ami tovább erősíti azt az érzést, hogy valóban kiszakadtál a hétköznapokból.
Mindig van valami program, mégsem kell terveket gyártani
Idyllwild ugyan elzárt kisváros, de korántsem unalmas. Kézműves foglalkozások, kertészeti előadások, borkóstolók, szabadtéri koncertek és ünnepi fesztiválok színesítik az év minden időszakát. Aki szeret túrázni, annak is bőven akad lehetősége a környéken.
Mi, a férjemmel általában inkább a városban maradunk: bolyongunk a kis utcákon, benézünk az üzletekbe, helyi éttermekben eszünk, és jókat csevegünk a helyiekkel – legyenek azok boltosok, szállásfoglalók vagy csak átutazó motoros turisták.
A városban működik egy régi filmszínház, az Idyllwild Természeti Központ saját múzeummal és közösségi programokkal, valamint a neves Idyllwild Arts Academy bentlakásos művészeti iskola is – mindezek tovább gazdagítják a hely kulturális karakterét.
Van egy barátunk, Keith McCabe, akivel pont Idyllwildban ismerkedtünk meg tíz évvel ezelőtt. Nem egyszer tettük meg a két órás utat csak azért, hogy hallgassuk, ahogy akusztikus gitárján játszik valamelyik helyi vendéglőben.
Igen, a polgármester egy kutya
Ez nem vicc. Idyllwild hivatalosan be nem kebelezett közösség, tehát nincs önkormányzata. A helyiek azonban 2012-ben úgy döntöttek, hogy választanak maguknak egy polgármestert – méghozzá egy aranyszínű retrivert. Az azóta eltelt évek alatt már a harmadik generációs Max polgármester tölti be a tisztséget.
A polgármester úr feladatai közé tartozik a közönségtalálkozók tartása, fotózkodás a látogatókkal, jókedv terjesztése és a város népszerűsítése. Bizonyos napokon a gazdája pickupjának platóján fogadja az érdeklődőket a városközpontban, de e-mailben is lehet randevút kérni nála. Én mindhármukat volt szerencsém személyesen megismerni, és bevallom, minden találkozás emlékezetes volt.
Minden évszakban más arcát mutatja
Az elmúlt évek során megtapasztaltuk a behavazott Idyllwildet, az ünnepi fényekkel díszített karácsonyi várost, a meleg nyári napokat és a száraz, mediterrán hangulatú őszt is. Dél-Kaliforniáról lévén szó, a városnak megvan a maga aszályos és tűzveszélyes időszaka is, sőt, olykor heves esőzések sújtják.
Az átfolyó Strawberry Creek vízszintje drámaian változhat az éghajlati körülményektől függően – néha szinte kiszárad, máskor teljes erejével rohan. De bármelyik évszakban is látogatunk oda, mindig megvan az a felemelő érzés, hogy a természet közelségében tölthetünk néhány napot, elszakadva a városi nyüzsgéstől.
Tökéletes hely az emlékek gyűjtéséhez
Idyllwild számomra nemcsak egy úti cél – hanem emlékek tárháza. A barátaim, a família, a nagyszüleim, akik nemrég hunytak el… mindannyiukkal töltöttem itt felejthetetlen pillanatokat. Volt olyan barátpárunk is, akiket mi mutattuk be egymásnak Idyllwildban, és végül ott is házasodtak össze – a férjem pedig az esküvőjükön az anyakönyvvezető szerepét töltötte be.
Évek után sem fogyott el az a vonzerő, ami ehhez a kis városhoz köt minket. Valahányszor szükségünk van egy kis levegővételre, az egyszerűség iránti vágyunk visszahúz Idyllwildba – a fenyők közé, a hegyek ölelésébe, és egy kicsit távolabb a hétköznapok forgatagától.
Forrás: www.businessinsider.com
