- Életem nagy részét Ottawában töltöttem, majd egy évre Japánba költöztem – azzal a szándékkal, hogy utána hazatérek.
- A külföldön szerzett tapasztalatok rávilágítottak arra, mennyire fontos számomra a spontaneitás, az utazás és az önálló életérzés.
- Most ugyan visszatérek Kanadába, de egészen más szemlélettel nézek a jövőmre, mint korábban.
Ottawában születtem és nőttem fel, és a néhány külföldi nyaraláson, illetve a szomszédos kanadai városokba tett autós kirándulásokon kívül szinte az egész életemet ott töltöttem. Családom nagy része ott él, a távolabb lakók is mindössze néhány óra autóútra vannak. Gyerekkoromban az volt a természetes minta előttem: maradj közel az otthonodhoz, ha teheted, utazz egy kicsit, és épülj be a helyi közösségbe.
Ahogy azonban felnőttem, egyre erősebb vágy ébredt bennem, hogy megismerjem a nagyvilágot. Ehhez hozzájárult a Kanadában tapasztalható megélhetési költségek folyamatos emelkedése is, és éppen lejárt a lakásbérleti szerződésem – úgy éreztem, eljött a változás ideje.
Néhány évvel korábban már jártam Japánban, és teljesen elbűvölt az ország. Amikor megtudtam az egyéves munkavállalói vízumprogram lehetőségéről, azonnal tudtam, hogy ez nekem szól. Azt gondoltam, az év leteltével egyszerűen hazamegyek, és újra aláírok egy bérleti szerződést valahol a közelben.
Az első tokiói éjszaka után azonban már azon gondolkodtam, hogyan maradhatnék tovább.
Japán felülmúlta minden várakozásomat
Egész életemben vonzott a kaland. Gyerekként sokat túráztam, anyukámmal kisebb autós utakat tettünk, és mindig kerestem az alkalmat, hogy kiszabaduljak a városból. Mindig is szerettem az újdonságokat, és Japán bőségesen kínálta belőlük.
Mióta itt élek, több helyen is laktam – köztük Tokióban és Oszakában. Tucatnyi várost és kisvárost fedeztem fel, rengeteg új éttermet kipróbáltam, és a világ minden tájáról érkeztek emberekkel ismerkedtem meg. Úgy érzem, mindig akad valami új látnivaló vagy felfedezni való.
A japán vasúthálózat lehetővé teszi, hogy bármikor, előzetes tervezés nélkül elutazzak valahova. Ottawában ugyanez sokkal több szervezést és lényegesen nagyobb anyagi ráfordítást igényelt volna. Minél inkább beleéltem magam ebbe a szabadabb életmódba, annál nehezebb elképzelnem, hogy lemondok róla. Nem akarok feltétlenül egy helyen élni csak azért, mert ott születtem – és most már tudom, hogy létezik egy olyan jövő, amely tele van új helyekkel és élményekkel.
Hazamegyek, de az utazásnak még nincs vége
Rövid távon a logikus következő lépés a hazatérés. A vízumom hamarosan lejár, és egy végleges külföldi letelepedéshez sokkal több tervezés és adminisztráció szükséges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy befejeztem a felfedezést.
Mielőtt elhagyom Japánt, tervezem, hogy egy ideig Délkelet-Ázsiában is eltöltök néhány hetet, és ha lehetőségem adódik, útközben még néhány megállót beiktatok hazafelé. Amint visszaérek Kanadába, valószínűleg máris egy következő utazást tervezek – vagy esetleg egy újabb egyéves vízum lehetőségét kutatom. El tudom képzelni, hogy megint külföldön éljek, vagy legalábbis sokat utazzam nemzetközileg, legyen az Japán vagy egy teljesen ismeretlen ország.
Egyelőre azonban nem tervezem, hogy ugyanolyan módon rendezkedem be Ottawában, mint ahogy azt korábban elképzeltem. Miközben életem még bizonytalan irányban halad, szívesen körbeutaznám – vagy körbevezetnék! – egész Kanadát, és megnézném, hová vezet az út.
Alig várom, hogy jobban megismerjem a saját hazámat is. Japán óta én magam is megváltoztam, és rájöttem, mennyire keveset láttam még Kanadából. Izgatottan várom, hogy otthonomat új szemmel fedezzem fel.
Még csak a húszas éveimet élem, és szerencsésnek érzem magam, hogy van szabadságom kísérletezni és az úton tanulni. Japán nem adta meg a végső válaszokat – inkább még több kérdést vetett fel. De magammal viszem innen mindazt, amit ez az év adott, és alig várom, hogy megtudjam, mi vár rám ezután.
Forrás: www.businessinsider.com
