Sok szülőhöz hasonlóan én is úgy képzeltem el a gyermeknevelést, hogy egyszerű, technológiamentes játékokat adok a kezembe. Meggyőződésem volt, hogy ha a gyerekek csak alapvető, csendes játékokat kapnak, akkor a fantáziájuk és a kitartásuk sokkal jobban fejlődik. Tisztában voltam vele, hogy a villogó, zenélő, elemmel működő játékok ugyan elkápráztatják a gyerekeket, de kevesebb teret hagynak a személyes fejlődés és a kreativitás számára.
Ennek ellenére már egészen kiskorától fogva azt tapasztaltam, hogy a fiam vonzódik a fényes, hangos, elemmel működő játékokhoz. Miközben néhány ismerősöm kategorikusan tiltotta az ilyen eszközöket otthon, én nem tudtam elképzelni, hogyan valósítanám meg ezt a mi életünkben. A kisgyerekem nehezen tudott mit kezdeni a kockákkal és más egyszerű játékokkal, én pedig egyre inkább megosztottnak éreztem magam a kétféle megközelítés között.
Kiderült, hogy a fiamnak jobban segítenek az interaktív játékok
Amikor a fiam elérte a két-, majd hároméves kort, nyilvánvalóvá vált, hogy beszéd- és mozgásfejlődési késéssel küzd. Ezek a nehézségek frusztrációt okoztak számára, ami ahhoz vezetett, hogy játék közben hamar elvesztette az érdeklődését. Az egyszerű, alacsony ingerlést nyújtó játékokkal nem sikerült fenntartani a figyelmét, és ez idővel sem változott meg magától.
Erre reagálva elkezdtem átgondolni, milyen játékokat biztosítok számára. A hangos, fényes játékok sokkal jobban le tudták kötni a fiamat, mint a nyugodt, fa Montessori eszközök, és valódi fejlődési lépcsőfokká váltak, mivel ezekkel jóval tovább tudott foglalkozni. Például az önmagától haladó, elemmel működő vonatok sokkal jobban megragadták a figyelmét, mint a tologatós változatok. A kerekek kattogása és a sín hangja mintha megnyugtatta volna, és közben a figuráival is szívesen játszott.
Nagy segítséget jelentett a LeapFrog elektronikus könyvcsaládjuk is, amelyeknél egy speciális ceruzával érintve az oldalakat, a könyv megszólal és magyaráz. Ezekből a könyvekből rengeteg készséget sajátított el a fiam. Bár most már hatéves, és önszántából még mindig nem szívesen fog ceruzát, az elektronikus ceruzát örömmel használja, és lelkesen rajzolja a betűket a könyvekben.
Nem csak technológiai változtatások hoztak áttörést
A játékkészletben tettünk olyan cseréket is, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak a technikához, mégis sokat segítettek. A hagyományos fa kockák helyett mágneses lapokat vezettünk be, amelyek lényegesen könnyebben kezelhetők az építős feladatok során. A mágnes azonnal a helyére kattan, nem esik szét egy kis ügyetlenségtől, és ez éppen elég sikerélményt adott ahhoz, hogy a fiam folytatni akarja a játékot. A fából készült kockák ezzel szemben azonnali frusztrációt okoztak, és hamar abbahagyta az építkezést.
Más igényeket is észrevettem és igyekeztem kielégíteni. A szenzoros eszközök, mint például egy beltéri hinta és habszivacs ütközőpárnák, sokat segítettek abban, hogy a fiam levezesse az energiáját, és mély nyomásingert kapjon, ami után nyugodtabban tudott más játékokkal is foglalkozni.
Tudatosan bánunk a technológiával otthon
Sokszor úgy tűnik, mintha a szülőknek csak két lehetőségük lenne: vagy teljesen technológiamentes életet élnek, vagy korlátlanul engednek mindent. Valójában nem ismerek olyan szülőt, aki valamelyik végletet képviselné. Inkább mindenki azon dolgozik, hogy megtalálja a saját válaszát fontos és személyes kérdésekre: segít-e ez a technológia a gyerekemnek, vagy inkább elhomályosítja azt, hogy valójában túl sok inger éri? Fejleszti, vagy inkább függővé teszi?
Úgy gondolom, hogy a legtöbb szülő figyel és észreveszi, mi az, ami valóban jót tesz a gyerekének, és mi az, ami már sok. Nálunk ez azt jelenti, hogy bőven vannak hangos, fényes elektronikus játékok, amelyekkel a fiam aktívan és örömmel játszik, ugyanakkor a passzív képernyő előtt töltött idő – például táblagépen filmet nézni – minimálisra van korlátozva.
A játékok fejlesztik a készségeit és lekötik a figyelmét, a táblagépet pedig inkább csak olyan helyzetekben vesszük elő, amikor elengedhetetlen a csend és a nyugalom, vagy amikor az egész családnak együtt kell valahol részt venni. Van egy tudatos ritmus és gondolkodás az egész mögött, még ha közben folyamatosan tanulok mind a világtól, mind a saját gyerekemtől.
Forrás: www.businessinsider.com
