Címke: költözés

  • Los Angelesből Palm Springsbe: egy átmeneti költözés, ami hat évre szólt

    Los Angelesből Palm Springsbe: egy átmeneti költözés, ami hat évre szólt

    Amikor még Los Angelesben éltem, Palm Springs csupán egy kellemes menekülési útvonalat jelentett számomra – egy napfényes kis várost néhány órányi autóútra a nagyváros forgatagától. Évente néhány hétvégét töltöttem ott, élveztem a téli meleget és a relaxált medencés pihenőket. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ott fogok élni.

    Aztán jött a COVID–19 járvány, és Los Angeles hirtelen elviselhetetlenül szűknek tűnt. Sokan mások is hasonlóan éreztek: levegőre volt szükségünk, tágabb terekre, lassabb tempóra. Mivel a munkám nagy részét már korábban is távolról végeztem, nem volt semmi, ami egy adott helyhez kötött volna – így megszületett a döntés, hogy elköltözöm.

    Palm Springs mindazt kínálta, amire vágytam: alacsony népsűrűséget, végtelen panorámát és egy nyugodtabb életritmust. Az eredeti terv az volt, hogy csak átvészelem ott a járványt, majd visszatérek Los Angelesbe. Erre hat hónapos bérleti szerződést kötöttem.

    Beleszerettem a természetbe és a kulturális életbe

    Tömeg a Coachella fesztiválon, Kaliforniában.
    A Coachella fesztiválra is eljuthatok azóta, hogy itt élek.

    Az egyik legelső és legkellemesebb meglepetés a természet közelsége volt. A városhatáron belül is akadtak félreeső, hangulatos túraútvonalak, a Joshua Tree Nemzeti Park pedig mindössze egy órányi autóútra fekszik. A társadalmi távolságtartás időszakában teljes mértékben kihasználtam ezeket a lehetőségeket: sokat túráztam, és hosszú sétákat tettem a környéken, ahol lenyűgöző modernista épületek és gyönyörű sivatagi kertek sorakoznak egymás után.

    Amikor a korlátozások enyhültek, elkezdtem dolgozni a Palm Springs Nemzetközi Filmfesztiválon, amely azóta is az egyik kedvenc helyi eseményem maradt. A munkatársak és önkéntesek körében valódi barátságok szövődtek, köztük több generációkon átívelő kapcsolat is, amelyek a mai napig élnek.

    Ahogy fokozatosan újra megnyíltak a különböző helyszínek, rendszeresen jártam élő zenei eseményekre a régióban – a Pappy and Harriet’s szórakozóhelytől kezdve egészen a Coachella fesztiválig. Művészeti és kulturális területen dolgozó emberként ezek az alkalmak remek lehetőséget biztosítottak arra, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedjek meg, és jobban megértsem a város szellemiségét.

    A közösség, a barátságok és a munka tartottak itt

    Palm Springs-i utca naplementekor, pálmafákkal és házakkal.
    Egyelőre semmi nem késztet arra, hogy elhagyjam Palm Springst.

    Mire a járvány legsúlyosabb időszaka elmúlt, Los Angeles is megváltozott – sok barátom szintén máshová költözött. Eközben én egyre mélyebben gyökereztem bele Palm Springs közösségébe: munkakapcsolatok, új barátságok és kialakult napi rutinok kötöttek a városhoz. Egyszerűen nem akartam elmenni.

    És nem is mentem. Hat évvel később még mindig itt vagyok.

    Azóta számos olyan előnyre is felfigyeltem, amelyekre korábban nem számítottam. Los Angeleshez képest itt rövidek az autóutak, szinte alig van forgalom, és a belvárosban parkolni is könnyű – ráadásul ingyenes. A téli időjárást pedig egyszerűen semmi sem veri: szinte minden nap süt a nap, és a hőmérséklet rendszerint húsz-huszonöt fok körül alakul.

    Természetesen vannak dolgok, amiket hiányolok Los Angelesből – elsősorban a gazdag és változatos gasztronómiai kínálatot, valamint az éjszakai élet pezsgését. Ugyanakkor Palm Springs a mindennapokban rengeteg mindent tud nyújtani. Az sem utolsó szempont, hogy mindössze két óra autóút választ el a régi otthonom, így bármikor visszalátogathatok munkalehetőségek vagy barátok miatt.

    Nem zárhatom ki, hogy valamikor visszatérek Los Angelesbe – mindig nyitott vagyok az új lehetőségekre. Belátható időn belül azonban Palm Springs az otthon.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Kisvárosból a nagyvárosba: hogyan építek közösséget szüleimmel

    Kisvárosból a nagyvárosba: hogyan építek közösséget szüleimmel

    Az ausztráliai Gold Coaston nőttem fel, amely az ország hatodik legnagyobb városa. Húszas éveimben a párommal előbb Kanadában, majd Angliában éltünk. Amikor visszatértünk Ausztráliába, nyolc évet töltöttünk Melbourne-ben, majd négy évet a vidéki Viktória állambeli Brightban, ahol a férjem családjához közel tudtunk lenni.

    Bright alig 3000 lelkes kisváros, és szinte azonnal beleszerettem az ott élők életmódjába és személyiségébe. Lenyűgözött, milyen őszintén kedvesek az emberek. Úgy éreztem, ez a közösség valóban összetart, és hamarosan magam is lelassultam, beleolvadva a vidéki élet ritmusába.

    Négy brightoni év után azonban ötfős családunk januárban visszaköltözött a Gold Coastra, hogy közelebb lehessünk idősödő szüleimhez. Nehéz döntés volt – a legsúlyosabb része a barátaink és a rokonok elhagyása –, de nem akartam, hogy később megbánjak bármit.

    Azóta, hogy visszatértem a városba, tudatosan igyekszem magammal hozni azt a lassabb, célirányosabb életvitelt, amelyet a kisvárosban megszoktem.

    Közösséget építek magam körül

    Bright ugyan kicsi, de óriási lelke van. Az ott élők a legmelegebb szívű és legőszintébb emberek közé tartoznak, akikkel valaha találkoztam. Olyan hely, mint egy forró leves egy hideg napon, vagy egy ölelés, amikor szomorú az ember.

    Mióta szüleimmel egy fedél alatt élünk, igyekszem ezt a közösségi szellemet magammal hozni. Ételt főzök barátoknak, felajánlom a gyerekfelügyeletet, ha valaki túlterhelt, vagy csak egy üzenettel jelzem, hogy gondolok valakire, ha úgy érzem, nehéz időszakban van.

    Nemrég például üzentem az új szomszédunknak, hogy kölcsönkérhetnénk-e pár tojást. Apró, régi vágású gesztusnak tűnt, mégis megtörte a jeget. Néhány nappal később meghívtam a lányát játszani, és hazaküldtem őket néhány tojással. A szomszédom a születésnapomra kandírozott mandulát hagyott az ajtónk előtt. Ez az egyszerű kezdeti lépés mélyebb kapcsolatot teremtett közöttünk, és igazi közösségi érzést hozott létre.

    Az egyszerű örömök még mindig fontosak

    Vidéki Viktóriában rengeteg lehetőség volt a szabadtéri programokra, de sokszor magunknak kellett gondoskodni a szórakozásról. A legemlékezetesebb családi kalandjaink jellemzően a legegyszerűbbek voltak: piknikkel egy természetes úszóhelyre menni, friss gyümölcsöt szedni egy helyi farmról, vagy túrázni a hegyek között.

    Most, hogy visszatértünk a városba, ahol több a lehetőség, hálás vagyok azért a szemléletváltásért, amelyet a kisváros adott nekem. Ritkán unatkozom, mert még a csendes napokon vagy esős délutánokon is számtalan módját találom annak, hogy a együtt töltött időt különlegessé tegyük.

    Keresem a természettel való kapcsolatot

    A vidéki élet egyik legfőbb ajándéka a természetközelség volt. Lelassultam, és elkezdtem értékelni az apró dolgokat: az évszakok változását, a szivárvány mély színeit, a reggeli fenyőillatot, a jeges hegyivíz felfrissítő érintését.

    A városban nem mindig könnyű megtalálni ezt a kapcsolatot, de tudatosan keresem. Néha kimegyünk túrázni a Gold Coast hátországába, máskor napfelkelte előtt futunk egyet a tengerpartra úszni. A Csendes-óceánon lebegve napkeltekor egyszerű emlékeztető arra, hogy a természetközelség nem a lakóhelytől függ – csak teret kell adni neki.

    A városi élet számos aspektusát valóban élvezem, például azt, hogy közel vannak a szolgáltatások és sokféle sportklub áll a gyerekek rendelkezésére. Ugyanakkor néha hiányzik a vidéki élet lassabb tempója és az ottani emberek.

    A nehezebb napokon még tudatosabban törekszem a lassításra és a közösség építésére. Ez néha azt jelenti, hogy a verandán ülök a napsütésben, és bűntudat nélkül mondok nemet bizonyos programokra. Máskor a helyi termelői piac barangolásában vagy a sarki kávézóban eltöltött hosszabb csevegésben nyilvánul meg.

    Ezek az egyszerű pillanatok tartanak meg engem, és emlékeztetnek a vidéki élet legszebb oldalára.

    Forrás: www.businessinsider.com