Üzleti 4ed

Címke: külföldön élés

  • Visszaköltözött Tajvanra, hogy idős szülei közelében legyen

    Visszaköltözött Tajvanra, hogy idős szülei közelében legyen

    Dean Chou 1999-ben hagyta el szülőhazáját, Tajvant, hogy Los Angelesben folytasson egyetemi tanulmányokat. Az évtizedek során teljes életet épített magának az Egyesült Államokban: zöldkártyát szerzett, 2018-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, saját vállalkozást indított, és házat vásárolt. Mégis 2025-ben végül úgy döntött, hogy visszaköltözik Tajpejbe – elsősorban azért, hogy közel lehessen idősödő szüleihez.

    Egy élet felépítése Amerikában

    Az egyetem elvégzése után Dean egy világítástechnikai cégnél helyezkedett el, ahol az amerikai iroda és a kínai gyárak között koordinált. Ez a munka megismertette a beszerzési folyamatokkal, amelyek később saját vállalkozásának alapját képezték. A 2008-2009-es gazdasági válság idején ugyan elveszítette állását, de hamarosan egy olyan céget épített fel, amely amerikai vállalatok számára segített ázsiai gyártókat és termékeket találni.

    2010-ben feleségével együtt megvásárolta első otthonát – egy háromhálószobás házat Los Angelesben, nagyjából 450 000 dollárért. Az 1950-es évekből származó, zsákutcában lévő ingatlanhoz tágas udvar és különálló garázs is tartozott. Kettesben újították fel és tették otthonossá az épületet.

    2019 októberében azonban tragédia árnyékolta be életét: kiderült, hogy felesége tüdőrákos. Az asszony 2021 áprilisában elhunyt. Dean ezt követően a kutyáival együtt továbbra is a házban élt, és eleinte nem tervezte, hogy eladja azt. Fokozatosan azonban ráébredt, hogy a jövőre kell tekintenie, és a ház elengedése a gyász feldolgozásának szerves részévé vált.

    A visszatérés gondolata

    Ahogy Dean elkezdett a jövőjén gondolkodni, szülei egyre nagyobb szerepet játszottak döntéseiben. Mindkettő 78 éves, egészséges és elégedett, ám Dean tudatában volt annak, hogy több mint 25 évet töltött tőlük távol. Egyke gyermekként különösen nyomasztotta a távolság: ha szüleinek segítségre lett volna szükségük, nem volt más, aki közbeavatkozhatott volna.

    Amíg nős volt, a hazaköltözés komolyan fel sem merült benne. 2025-re azonban megérett a döntés. Los Angeles megélhetési költségei is egyre terhesebbé váltak, vállalkozásait pedig távolból is tudta irányítani, így a visszaköltözés logikus lépésnek tűnt.

    2025 áprilisában 1,05 millió dollárért adta el kaliforniai házát. Az átadás pillanata mélyen megrendítette, de érezte, hogy egy fejezet végleg lezárult, és egy új kezdődik el.

    Hazaérkezés Tajpejbe

    Október végén Dean öt bőrönddel és kutyáival a repülőre szállt. Amikor megérkezett a reptérre, szülei lementek fogadni – és abban a pillanatban, ahogy meglátta őket, egyértelművé vált számára: végre hazaért.

    Néhány hetet szüleinél töltött, majd november végén saját lakást bérelt. Mostani otthona egy körülbelül 72 négyzetméteres apartman, amely mindössze 15 perces sétára található a Tajpej 101-es felhőkarcolótól. A havi bérleti díja 40 000 tajvani dollár, vagyis nagyjából 1 200 amerikai dollár. Összes havi kiadása általában 2 500 dollár alatt marad – az élelmiszer jóval olcsóbb, mint Amerikában, és autót sem tart fenn.

    Az időeltolódás miatt – Tajvan 15-16 órával van Los Angeles előtt – sajátos napirendet alakított ki: este 10 körül fekszik le, hajnali 3-4-kor kel, hogy átnézze üzeneteit és e-mailjeit. Tajvani és Los Angeles-i vállalkozásait egyaránt távolból kezeli.

    Az élet Tajpejben – előnyök és kihívások

    A visszaköltözés nem volt problémamentes. A lakások jóval kisebbek, mint amihez Amerikában szokott volt. Bár folyékonyan beszéli a nyelvet, időnként olyan kifejezésekkel vagy kulturális utalásokkal találkozik, amelyeket már nem ismer fel azonnal. Olykor eszébe jut, hogy visszatérhetne az Egyesült Államokba – Los Angelesben épített élete és barátai nehezen hagyhatók el.

    Mindazonáltal nem bánja a döntést. Szülei még nem szorulnak fizikai segítségre, de Dean már ott van, és bármikor számíthatnak rá. Korábban hetente egyszer-kétszer telefonáltak, és szülei az Instagramján követték élete eseményeit. Hazalátogatáskor a napjai rendszerint zsúfoltak voltak, és szülei mindig szóvá tették, hogy több időt kellene tölteniük együtt.

    Most bármikor találkozhatnak. Ha a szülei hívják, Dean egyszerűen odamegy. Közösen ebédelnek vagy vacsoráznak, piacokra és kiállításokra járnak, és megélik azokat a hétköznapi, apró pillanatokat, amelyeket korábban a távolság tett lehetetlenné.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Külföldön élni és idős szülőről gondoskodni – egyre nehezebb

    Külföldön élni és idős szülőről gondoskodni – egyre nehezebb

    Amikor Olaszországban ünnepeltem a 40. születésnapomat, úgy éreztem, egy teljesen új életszakasz veszi kezdetét. Apám ott próbált szót érteni a párom szüleivel a nyelvi akadályok ellenére, unokaöcsém pedig az ő unokaöccsével játszott – olyan boldogságot éreztem, amilyet anyám halála óta nem tapasztaltam.

    Egy évvel korábban döntöttük el, hogy Olaszországba költözünk, elsősorban azért, mert a párom szülei – akik idősebbek az apámnál – ott élnek. Spanyolország után, ahol megismerkedtünk egymással, ez felelős döntésnek tűnt. Anyám halálából okulva arra bátorítottam a párom, hogy töltse velük a közös időt, amíg még lehet. Akkor még nem gondoltam, hogy apám lesz az, aki elsőként rászorul a segítségre.

    Apám lett volna az egészséges

    Apámnak ugyan van cukorbetegsége, de anyám halála óta meglehetősen jól bírta magát. Szívesen viccelődik azzal, hogy elpusztíthatatlan – és bár ez nyilván nem igaz, meglepően jól talpra szokott állni. Egyetlen dolog aggasztott: egy tartós légszomj, amely nagyjából két évvel ezelőtt kezdődött. Eleinte alig volt feltűnő, de fokozatosan súlyosbodott. Hiába járt rendszeresen orvoshoz, mindig azt hallotta, hogy minden rendben van.

    Születésnapom előtt nem sokkal az orvos még azt is felvetette, hogy a panasz pszichoszomatikus lehet. Mivel apám mindig is hajlamos volt kissé dramatizálni az egészségi állapotát, elfogadtam ezt a magyarázatot. Ebéd után egy festői olasz kisvárosban még egy meredek dombot is megmásztattunk vele, abban a hiszemben, hogy a friss levegő jót tesz majd neki – annak ellenére, hogy a repülőtéren már kerekesszékes segítségre szorult.

    Kórházba került, én pedig nem lehettem mellette

    Miután hazarepült, tüdőfertőzéssel kórházba szállították. Néhány nap múlva ugyan hazamehetett, de taxival kellett mennie, mert senki sem tudta megérte. Még annyira gyenge volt, hogy amikor a kertben elesett, tíz percbe telt, mire fel tudott kelni – és egyetlen szomszéd sem sietett segíteni.

    Nagyon elszomorított, hogy egyedül van, betegen, és nem tud magáról gondoskodni. De éppen akkor költöztünk a párommál Spanyolországból Olaszországba – macskástul, mindenestül –, így nem tudtam repülőre szállni. Előbb a bátyám utazott Írországból néhány napra apámhoz, majd miután a költözés lezajlott, én is. Addigra a kórház további vizsgálatokat rendelt el, és apámat végre szakorvoshoz irányították.

    A specialista egy súlyos, progresszív tüdőbetegséget valószínűsít – olyat, amelynek nincs gyógymódja, bár a kezelés enyhítheti a tüneteket és lassíthatja az előrehaladást. A teljes diagnózisra és a kezelési tervre még várakozunk.

    Egy olyan világra építettem fel az életemet, amely már nem létezik

    A világ sokat változott azóta, hogy több mint egy évtizede Európába költöztem. Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, ami azt jelenti, hogy a párom nem egyszerűen követhet engem Angliába – ő uniós állampolgár, nem vagyunk házasok, és én nem teljesítem a szponzori jövedelmi követelményeket sem.

    Az utazás ára is jelentősen megnőtt: egy oda-vissza repülőjegy oda, ahol apám él, ma könnyen eléri az 500 fontot (nagyjából 678 dollárt). Amikor külföldre költöztem, a szüleim 60 évesek voltak, az EasyJet-jegyek már 20 fontért (kb. 27 dollár) megkaphatók voltak, az EU szabad mozgása pedig szinte elméleti kérdéssé tette a távolságot. Ez a világ ma már nem létezik.

    Ma apám 73 éves, egyedül él, és egy komoly diagnózis árnyékában. A bátyámmal együtt javasoltuk neki, hogy szerezzen be egy pánikgombot, sőt akár Írországba is költözhetne. Addig is én egy félig berendezett lakásban élek egy olyan országban, amely még nem igazán érzi otthonnak – és folyamatosan azt latolgatom, hogyan egyeztethető össze az új élet felépítése azzal, hogy apámnak szüksége van rám Angliában.

    Forrás: www.businessinsider.com