Tavaly év végén elhagytam Kanadát, és egyéves munkavállalási vízummal Japánba költöztem. Az elmúlt hét hónap alatt Tokióban, Oszakában és Kumamotóban is éltem, és még több várost tervezek felfedezni az év hátralévő részében. Összességében boldogabb vagyok, mint otthon voltam – ugyanakkor az új életnek megvannak a maga nehézségei is.
Az előnyök: miért szeretek Japánban élni?
Alacsonyabb megélhetési költségek
Az egyik legkellemesebb meglepetés a mindennapi kiadások csökkenése volt. Az élelmiszerek, a bérleti díj és az éttermi étkezések egyaránt megfizethető áron elérhetők. Oszakában például egy nagyobb csirkecsomagért nagyjából feleannyit fizetek, mint amennyibe ugyanez Kanadában kerülne. Az alapvető élelmiszerek – tojás, kenyér, tej – szintén olcsóbbak, bár a gyümölcsök esetében ez nem mindig igaz.
Az éttermi élmények szintén pozitívan leptek meg: a férjemmel együtt körülbelül 20 kanadai dollárért fogyasztunk el kiváló minőségű vacsorákat, miközben Kanadában ugyanez az összeg egyetlen személyre sem lett volna elég – a borravalót nem is számítva. A lakhatás terén is érzékelhető a különbség: Oszakában egy kétszobás Airbnb-t bérlek valamennyi rezsiköltséggel együtt, és ez mégis kevesebbbe kerül, mint ottawai lakásom volt, ahol a fűtés, az internet és a lakásbiztosítás még mind külön tételt jelentett.
Kiváló tömegközlekedés
A japán vasúthálózat az egyik legnagyobb pozitív változás a mindennapjaimban. A vonatok tiszták, csendesek, könnyen átláthatók, és ami a legfontosabb: pontosan közlekednek. A viteldíjak megtávolság-alapúak, így a rövidebb utazások valóban olcsóbbak. Oszakából rendszeresen kirándulok Kiotóba és Kóbéba, és ezek a körutazások általában mindössze 15 kanadai dollárba kerülnek. Ráadásul az ablakból látható hegyvidéki tájak sem rontanak a hangulaton.
Lenyűgöző gasztronómia
Igazi gasztronómiai élménnyé vált az itteni élet számomra, mivel az evés mindig is fontos szerepet játszott a mindennapjaimban. Felkerestem trendinek számító helyeket éppúgy, mint apró, szinte ismeretlen helyi éttermeket. A tonkatsu, a ramen, a marhakari és a mini pudingos képviselőfánk a személyes kedvenceim közé kerültek. Meglepő módon még az olyan ismert láncok japán változatai is – mint a McDonald’s vagy a Starbucks – sok esetben finomabbnak bizonyultak, mint amihez Kanadában szoktam. A választék, a minőség és az árak kombinációja egyszerűen verhetetlen.
A kihívások: ami nehezebb, mint vártam
A távolság a szerettektől
A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy ilyen messze vagyok a családomtól és a barátaimtól. A videóhívások és üzenetek természetesen segítenek, de nem pótolják a személyes jelenlétet – a 13 órás időkülönbség ráadásul még a kommunikációt is megnehezíti. Fájdalmas volt lemaradni az otthoni eseményekről: új éttermek nyitásairól, egy zenei fesztiválról, sőt Ottawa még egy Guinness-rekordot is megdöntött a világ leghosszabb shawarma kategóriájában. Ugyanakkor sokat segít, hogy a férjem végig mellettem van ebben a kalandban.
Kisebb lakások és hiányzó termékek
Otthon tágas konyhában főztem, teljes méretű sütővel és négy égővel. Az itteni lakásokban ezzel szemben sokszor csak egy-két főzőlap, egy mikrohullámú sütő és egy rizsfőző áll rendelkezésemre, ami komoly kreativitást igényel a főzés terén, és számos kedvenc receptemről le kellett mondanom. Nehézséget okoz az is, hogy egyes, Kanadában megszokott termékek – például a bevált dezodorom vagy a göndör hajhoz használt formázószerem – nem kaphatók itt. Amikor elfogytak, a látogató családtagokkal hozattam belőlük utánpótlást.
Barátságkötés nem egyszerű
Kanadában természetes volt, hogy boltban sorban állva megszólítottam az előttem állót, vagy egy véletlen találkozásból ismeretség alakult ki. Japánban az emberek kedvesek és udvariasak, de a spontán kapcsolatteremtés jóval ritkábban fordul elő. Ennek részben én magam vagyok az oka: a japán nyelvtudásom még fejlesztésre szorul, és mivel folyamatosan városokat váltok, nincs lehetőségem munkán, iskolán vagy közös hobbin keresztül mélyebb barátságokat kialakítani. A jövőben tudatosabban fogok törekedni arra, hogy az ígéretes találkozásokból valódi kapcsolatok szülessenek.
Összegzés
Hét hónappal a költözés után elmondhatom: Japán sok szempontból jobb életet kínál számomra, mint amit Kanadában éltem. Az alacsonyabb megélhetési költségek, a kiváló közlekedés és a csodálatos gasztronómia mind hozzájárulnak a boldogságomhoz. Ugyanakkor a távolság, az alkalmazkodás és a kapcsolatépítés kihívásai emlékeztetnek arra, hogy az expat-lét nem mindig könnyű – de megéri.
Forrás: www.businessinsider.com

