Üzleti 4ed

Címke: munkanélküliség

  • 25 év Adobe után iskolabusz-sofőr lett – egy elbocsátott mérnök története

    25 év Adobe után iskolabusz-sofőr lett – egy elbocsátott mérnök története

    James Strawn 56 éves, Colorado állambeli szoftvermérnök úgy tervezte, hogy saját feltételei szerint megy nyugdíjba az Adobe-tól, 59 és fél éves korában. Azonban a cégnek más elképzelései voltak, és 25 évnyi munkaviszony után 2025 júniusában elbocsátották.

    Negyedszázad egyetlen cégnél

    Strawn 2000-ben csatlakozott az Adobe-hoz alvállalkozóként a San Jose-i székhelyen, majd még ugyanabban az évben teljes munkaidős alkalmazott lett. 2008-ban lehetőséget kapott a távmunkára, ezért Coloradóba költözött, ahol azóta is él. Karrierje során az Illustrator csapatától a Premiere részlegre váltott, ahol több mint két évtizedet töltött el. Saját bevallása szerint az Adobe mindig tisztességesen bánt vele – fizetése meghaladta a 150 000 dollárt, és a távmunka lehetőségét is nagyra értékelte.

    A váratlan elbocsátás

    Egy nap naptármeghívót kapott, amelyen részt véve egy vezető felolvasta az elbocsátásról szóló szöveget. Strawn döbbenettel fogadta a hírt. Volt még néhány hete a hivatalos kilépés előtt, amelyet egy korábban tervezett családi nyaralással töltött. Visszatérve intenzíven keresni kezdte a belső álláshirdetéseket, kapcsolatait mozgósította, és tudtára adta mindenkinek, hogy munkát keres. Augusztus 1-jén volt az utolsó munkanapja, majd végkielégítéséből élt, miközben lazábban kereste az újabb állást – még bízva abban, hogy hamarosan hasonló pozíciót talál.

    A kimerítő és megalázó álláskeresés

    Szeptembertől munkanélküli-segélyt igényelt, és az álláskeresés komolyabb formát öltött. Karriercoacht fogadott fel, szemináriumokon vett részt, folyamatosan testre szabta önéletrajzát. Kezdetben legalább 100 000 dolláros éves fizetést keresett, de az idő előrehaladtával egyre lejjebb adta az elvárásait. Az eredmény azonban legtöbbször csend volt: vagy egyáltalán nem kapott visszajelzést, vagy biztató ígéreteket követett teljes hallgatás.

    Strawn szerint ez volt élete legrosszabb szakasza. Bár örült a családdal töltött időnek, a folyamat rendkívül demoralizáló volt. Úgy érezte, kudarcot vallott – különösen, amikor a LinkedInen azt látta, hogy egykori kollégái már hónapokkal az elbocsátás után fantasztikus állásokban vannak. Három tényező nehezítette a helyzetét: az életkora miatti korizmus, az erősen versenyző tech-álláspiaci és az MI, amely még az emberi szemek elé sem engedte eljutni az önéletrajzát.

    A segély megszűnése után új irány

    Amikor tavasszal megszűnt a munkanélküli-segélye, Strawn határozott: a technológiai szektor felé tett erőfeszítések nem vezettek sehova, és csak az energiáit emészti fel. Próbált a Costcónál és egy helyi fitneszklubnál munkát találni, sikertelenül. Végül egy barátja hívta fel figyelmét arra, hogy a helyi iskolabusz-telepen sofőröket keresnek.

    Első reakciója elutasító volt, ám aztán átgondolta a helyzetet: a munka stabil, kiszámítható menetrenddel rendelkezik, MI-rezisztens, és akár szórakoztató is lehet. Egy ismerőse bemutatta a közlekedési igazgatónak és a főoktatónak. Az interjú személyesebb volt, mint bármely tech-állás felvételi folyamata – nem a projektek méretéről kérdezték, hanem arról, hogyan mutatja ki a törődést a gyerekek iránt. A találkozó azzal zárult, hogy meghívták egy próbaútra.

    Meleg, zajos és fárasztó – de megéri

    Strawn megkapta az állást, amely az Adobe-os fizetéséhez képest drasztikus csökkentést jelentett. Az első próbaút után kételyei támadtak: a feladat sokkal fizikailag és mentálisan megterhelőbb volt, mint a szoftverfejlesztés. Két hónapos képzésen vett részt, amelynek során megszerezte a kereskedelmi járművezetői engedélyét, sok úton töltött időt, és diákkezelési tréningen is részt vett. Az iskolaév augusztusban kezdődött.

    Az első másfél hét rendkívül nehéz volt. A tech-szektorban a legnagyobb hiba egy felhasználókhoz kijutó szoftverhiba lehetett – most viszont gyermekek biztonsága múlik minden döntésén. Néhány megbeszélés után a felettesével őszintén kibeszélte a nehézségeket, de kitartott. Mára már rutinszerűen végzi a munkát: ismeri az összes gyerek nevét és az útvonalat. Reggelente és délutánokon néhány órányi sofőrködés jutott rá az általános, középiskolás és gimis tanulók szállítása között.

    Colorado gyönyörű vidékén dolgozik: napkelték, hegyek és vadállatok kísérik útjai során. Bár még nem tudja, meddig folytatja – egy évig vagy ötig –, nem bánja meg a döntést. Munkatársai és felettese kivételes emberek, akik folyamatosan bátorítják.

    Váratlan közösségi visszhang

    Az állásvesztés után Strawn elhagyta a közösségi médiát, ám egy ponton közzétett egy bejegyzést az új munkájáról. A visszajelzések minden várakozást felülmúltak. Egy online közösség a történetétől megihletett tagjai kampányt indítottak, hogy anyagilag is segítsék a korai nyugdíjba vonulásban. Strawn létrehozott egy memecoint is a támogatni szándékozóknak. Saját bevallása szerint csak akkor fontolná meg a visszatérést a tech-szektorba, ha valaki kivételes ajánlattal keresné meg. Amennyiben mégis elhagyná a buszos munkát öt évnél korábban – ekkor veszítené el a teljes coloradói állami nyugdíjalap-jogosultságot –, biztosan csak más sofőri állást vállalna.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 10 hónapos munkanélküliség után fánkkal szerzett állást a férjem

    10 hónapos munkanélküliség után fánkkal szerzett állást a férjem

    A párom tavaly januárban veszítette el az állását. Több száz jelentkezés ellenére csupán két interjúra hívták be, ajánlatot azonban egyikből sem kapott.

    Az álláskeresés kezdetén még sikerült megőriznünk az optimizmusunkat – utaztunk, meglátogattuk a rokonokat –, ám ahogy január szeptemberbe fordult, a pozitív hozzáállásunk egyre inkább megkopott.

    IT-szakemberként különösen nehéz dolga volt a munkaerőpiacon, hiszen a mesterséges intelligencia rohamos térnyerése bizonytalanságban tartja a vállalatokat. Annak ellenére sem kapott visszajelzést a legtöbb cégtől, hogy korábbi toborzói tapasztalataimmal segítettem neki: többször átírtam és finomítottam az önéletrajzát, javítottam a motivációs leveleit, tanácsokat adtam a LinkedIn-es álláskereséshez, sőt közösen próbainterjúkat is tartottunk.

    Egyszer még egy második körös online interjún is csendben részt vettem, hogy lássam, tudok-e további tanácsokat adni. Nagyon jól teljesített, mégis elutasították – és ezzel a szorongásunk csak fokozódott.

    Kétségbeesetten kilépett a komfortzónájából, és nem technológiai cégekhez is kezdett jelentkezni. Mivel azonban más területen nem volt tapasztalata, ez az irány sem hozott eredményt. Visszahívást sem kapott. Ekkor jutott eszébe egy szokatlan ötlet.

    Amikor semmi sem működik, érdemes a régi módszerekhez nyúlni

    Egy nap, miután az interneten talált egy helyi álláshirdetést, úgy döntött, hogy az online jelentkezés benyújtása után személyesen is felkeresi a céget – régi vágású módszerként.

    Amikor elmesélte a tervét, aggódni kezdtem, hogyan fogadják majd a bejelentés nélküli látogatást. Ő azonban természeténél fogva társasági ember, és a hosszú otthonlét nagyon megviselte. Ha másra nem is jó, legalább lehetőséget ad arra, hogy egy normál munkanapon emberek között legyen, ahelyett hogy otthon böngészné az álláshirdetéseket ezredszerre is.

    Komolyan kételkedtem abban, hogy egy előre be nem jelentett látogatás bármit is hoz majd, de ekkor már a tizedik hónapjánál tartott az álláskeresés, és végre valami izgalmat láttam a szemében. Ez akkoriban ritkaság számba ment.

    Sok szerencsét kívántam neki, és visszafojtott lélegzettel vártam, amíg elment azon a reggelen.

    A titkos fegyver: egy doboz fánk

    Férjem szenvedélyes süteményrajongó, így az irodába vezető úton megállt, és vett egy doboz fánkot kedves gesztusként. Ez a lépés azonnal felkeltette a figyelmet a látogatása során, és könnyen beindította a beszélgetéseket a munkatársakkal.

    Reménykedve, de kicsit idegeskedve tért haza, és elmesélte, kikkel találkozott, és milyen jól sikerült az édességes bemutatkozás. Valóban hatott: a személyes megjelenésének köszönhetően kiemelkedett a jelöltek sorából, és még aznap felhívta a HR-es kolléga. A nő külön megemlítette a fánkokat, és azt, mennyire értékelték a csapatban a figyelmes gesztust.

    Néhány interjú után végül állásajánlatot kapott.

    Amikor először hallottam a tervéről, hogy fánkkal a kezében állít be az irodába, nem hittem, hogy ez sok mindent változtat majd. Toborzói szemmel nézve egy ilyen szintű pozícióhoz személyesen leadott önéletrajz elavultnak tűnt. Attól tartottam, hogy túlzásnak érzik majd. Tévedtem.

    A személyes megjelenés megnyitotta előtte az ajtót egy olyan álláshoz, amelyre egyébként valószínűleg esélye sem lett volna. Hat hónappal később fizetésemelést kapott, és kiváló teljesítményértékelést is. Ma is nevetve emlegetjük, hogy a fánkok felelősek az állásáért – pedig valójában csupán szimbólumai annak a kitartásnak, amellyel végigcsinálta ezt a nehéz időszakot.

    A személyes jelenlét nyitotta meg az utat az új álláshoz

    A munkanélküliség nem gyengéknek való. Lassan felőrli az önbizalmat és a pénzügyi tartalékokat, miközben a mindennapi stressz egyre csak nő. Visszagondolva arra a tíz bizonytalan hónapra, teljes szívemből együtt érzek mindazokkal, akik jelenleg hasonló helyzetben keresnek munkát.

    Amit igazán szeretek ebben a történetben, az az, hogy egy doboz fánkkal beállítani valahová teljesen ráillik az ő személyiségére. És éppen akkor vette észre végre valaki emberként – nem csak egy újabb névtelen pályázóként a beérkező levelek között –, amikor hagyta, hogy ez a személyisége megmutatkozzon.

    Volt HR-szakemberként tudom, hogy az álláskeresés és a felvételi folyamat mindkét fél számára rideg és személytelen tud lenni. Ő ezt megváltoztatta – és akkor fordult jobbra minden.

    Forrás: www.businessinsider.com