Körülbelül 15 hónappal ezelőtt megszületett a második gyermekem. Ahogy közeledett a szülés időpontja, élénken eszembe jutottak az újszülöttkorral járó álmatlan éjszakák és a káosz. Párommal pontosan tudtuk, mire számítsunk, ezért előre felkészültünk a változásra.
Úgy döntöttünk, hogy mielőtt megérkezik a baba, megtanítjuk lányunkat önállóbban boldogulni. Különösen fontosnak éreztük ezt arra az időszakra, amikor párom visszatér a munkába, és nekem egyszerre kell majd figyelnem az újszülöttre és az óvodáskorú kislányomra.
Először az öltözködést tanítottuk meg neki
Lányom közel 4 éves volt, amikor öccse a világra jött. Mindig is határozott és ügyes kislány volt, és ezt az erősségét szerettük volna kamatoztatni. Tisztában voltunk azzal, hogy fizikailag és érzelmileg egyaránt érett arra, hogy megértse: a baba időnként több figyelmet igényel majd.
Így hát lépésről lépésre kezdtük el a felkészítést.
Elsőként az öltözködést vettük célba. Türelmesen néztük – olykor fogva tartott lélegzettel –, ahogy megtanulta felhúzni a leggingst, megtalálni a pulóver nyak- és ujjkivágásait, sőt idővel még a harisnyanadrágot is képes volt egyedül felvenni. Hamarosan már maga állította össze a napi öltözetét, ami óriási segítséget jelentett, amikor reggel az ordítozó újszülöttet kellett a babakocSiba pakolnom az óvodai menet előtt.
Ezután a fogmosás következett: megtanulta egyenletesen tartani a kezét, rákenni a fogkrémet a kefére, majd alaposan leöblíteni. Nem sokkal később már a haját is egyedül akarta megbolygatni – beállt a hálószobai tükör elé, és szorgalmasan átfésülte az óvodai kalandok után összekuszálódott haját.
Egyre önállóbbá vált
Hónapról hónapra egyre több mindent intézett el önállóan. Ha szomjas volt, kiment a konyhába, fogott egy poharat, és megtöltötte vízzel – ha nem ért fel a csaphoz, egy széket tolt oda. Ha megéhezett, maga tett össze egy kis nasit.
Hamarosan rájöttünk, hogy az önállóság nemcsak nekünk könnyítette meg az életét, hanem lányunknak is sokat adott. Az új készségek elsajátítása és a feladatok sikeres elvégzése láthatóan erősítette az önbizalmát. Még nyitottabbá vált, könnyedén talált barátokra a játszótéren, és szempillantás nélkül vészelte át, ha valamilyen új foglalkozásra vittük.
Egy váratlan pozitív hatás is megmutatkozott: mivel képes önmaga ellátni magát, szinte sosem vezeti le a frusztrációját a kisöccsén. Persze néha látom egy pillanatnyi bosszankodást a szemében, ha a kisfiú szétrombolja a kirakósát vagy összetép egy rajzát – de soha nem tölti ki rajta.
Sokat fektetünk a lányunkkal közös időbe: játszunk, könyveket olvasunk, és mindig keresünk valami szórakoztató és fejlesztő programot. Ugyanakkor ő maga is tud egyedül rajzolni, kitalált játékokat játszani vagy televíziót nézni. Nem igényli, hogy minden percben mellette legyünk.
5 évesen igazán magabiztos
Lányom most 5 éves, és az általános iskola első évét járja. Saját maga viszi az iskolatáskáját – amit sok idősebb gyerek sem tesz meg.
Minden reggel az osztályterem ajtajánál rengeteg szülőt látok, akik aggódva lézengnek a tanáró körül, miközben csemetéjük a lábukba kapaszkodik, és nehezen engedi el őket. Mi egy nagy öleléssel búcsúzunk, majd a kapuból nézzük, ahogy lányunk magabiztosan és egyedül sétál be az osztályába.
Könny szökik a szemembe, ha belegondolok, hogy egyszer majd egyetemre megy vagy az első munkahelyére indul. De ha így halad tovább, teljesen felkészülten fog szembenézni a nagy világgal, amikor eljön az ideje. Készsége, önbizalma és lelki ereje azt mutatja, hogy nem fél a kihívásoktól.
Forrás: www.businessinsider.com

