- 2019-ben vásároltam meg az első otthonomat 195 000 dollárért, havi 849 dolláros törlesztőrészlettel – ezt nagyon nehéz lenne feladni.
- Ma már többet keresek, és a számlákat is ketten fizetjük, de a jelenlegi piacon egy következő ingatlan vásárlása szinte elérhetetlennek tűnik.
- Egyelőre más városokat vizsgálunk, miközben hat számjegyű önerőt próbálunk félretenni.
2013-ban, 25 évesen hirtelen elhatározással felvettem a kapcsolatot egy ingatlanügynökkel, és belevetettem magam az első lakásvásárlás kalandjába. Akkoriban alig volt megtakarításom, és a tanári fizetésem is csak arra volt elég, hogy a hatalmas diákhitel-tartozásomat valahogy törlesztgessem. Szüleim első generációs bevándorlóként mégis mindig azt sulykolták belém, hogy a saját tulajdon az igazi biztonság – így a lakásvásárlás nemcsak helyes döntésnek, hanem az egyetlen lehetséges útnak tűnt.
Évekbe telt, mire minden a helyére kerülhetett. 2018 decemberében végre kifizettem az utolsó diákhitel-részletemet, 2019 januárjában pedig aláírtam az első lakásom adásvételi szerződését. Egyedülálló nőként tudatosan kerültem a túlvállalást – nagy különbség van ugyanis aközött, hogy technikailag mit engedhetek meg magamnak, és hogy mi az, amit felelősen is tudok vállalni.
Végül egy 70 négyzetméteres, kétszobás szövetkezeti lakást vettem meg 195 000 dollárért. Húsz százalékos önerővel, 5,125%-os kamatlábon, 30 éves futamidőre havi 849,40 dolláros törlesztőrészletet sikerült kialakítanom. Akkor ez óriási győzelemnek éreztem – és az is volt. Mára azonban inkább egy aranybilincset látok benne.
Több bevételem van és párommal osztjuk a költségeket, mégis csapdában érzem magam
Az életem és a lakáspiac egyaránt sokat változott 2019 óta. Elhagytam a tanári pályát, és átváltottam a tech szektorra, ami jelentős fizetésemelkedéssel járt. Nem sokkal később a párom is beköltözött, és kétkeresős háztartás lettünk. Úgy tűnt, minden összejön egy újabb nagy lépéshez – egy nagyobb ingatlan megvásárlásához. Aztán megnéztük a Zillow hirdetéseit.
A környékünkön lévő hasonló kétszobás lakások már 349 000 dollár körül kezdődnek, a négy-öt szobás házakért pedig simán elkérnek egymillió dollárt is. A drasztikus áremelkedésen túl a kamatlábak sem kedvezőek: a 30 éves fix kamatozású jelzáloghitelek átlaga minden alkalommal 6,4% felett jár, amikor utánanézek.
Pontosan tudom, mekkora szerencse volt annak idején megvásárolni ezt a lakást. Ha most kilépnék a piacra, ugyanannyi pénzért lényegesen kevesebbet kapnék, jóval magasabb áron. Csapdában érzem magam – de ahelyett, hogy csak várakoznék, inkább álmodozom egy kicsit, és reális alapokra helyezett következő lépéseken dolgozom.
Tudatos lépések egy kiszámíthatatlan ingatlanpiacon
Nem ülök tétlenül és nem várom a tökéletes pillanatot – helyette konkrét tervet dolgoztam ki arra, hogyan léphetek tovább.
Tudatos jövedelemnövelés
Azóta, hogy 2021-ben elhagytam a tanítást, minden karrierlépéssel emelkedett a fizetésem, miközben igyekeztem stabilon tartani a kiadásaimat, hogy elkerüljem a jövedelmemmel arányosan növekvő életviteli költségek csapdáját. Jelenleg úgy élek, mintha még a néhány évvel ezelőtti fizetésemből gazdálkodnék, a pluszjövedelmet pedig megtakarítom és befektetem. Vállalkozóként a főállásomon túl egyéb bevételeket is tudok generálni, és folyamatosan erősítem a hitelprofolomat. Stabil jövedelemnövekedéssel és jó hitelképességgel bízom abban, hogy a megfelelő időben a legjobb elérhető kamatfeltételeket fogom tudni elérni.
Hat számjegyű önerő felhalmozása
Párommal 120 000 dolláros önerő összegyűjtésén dolgozunk. Ez az összeg nemcsak a havi törlesztőt csökkenti majd érdemben, hanem reális kereteket szab a keresésünknek is. 120 000 dollárral egy 600 000 dolláros ingatlanra tudunk 20%-os önerőt fizetni – így elkerüljük a magánjelzálog-biztosítást –, de akár egy 800 000 dolláros ház esetén is megfontolandó lehet 15%-os önerővel belemenni, ha az adott lehetőség megéri. Az egymillió dolláros hirdetések iránt hiába rajongunk, azok egyszerűen nem szerepelnek a költségvetésünkben.
A keresési terület kiszélesítése
Születésemtől fogva new yorki vagyok, és ez a város mindig otthon marad – de az itteni ingatlanpiac valóban nehezen megfizethető. Mivel mindkettőnknek van némi rugalmasságunk a munkavégzés helyszínét illetően, elkezdtük szemügyre venni az ország más városait, ahol a pénzünk tovább ér, és az életminőségből sem kell sokat feladni. Olyan helyet keresünk, ahol befogadó a közösség, a megélhetési költségek elfogadhatók, és a kutyánkkal is kényelmesen élhetünk. New York lüktető energiáját nem akarjuk elveszíteni – ezt az érzést keressük máshol is. Jelenleg Denver tűnik a legígéretesebbnek, ahol mindhárom szempont teljesülni látszik, valamivel kedvezőbb árakon.
A jelenlegi ingatlan eszközként való kezelése
Bár ez nem az elsődleges tervem, nyitott vagyok arra, hogy ha szükséges, a meglévő lakásomat felhasználjam egy következő ingatlan finanszírozásához. A készpénzfelvételi refinanszírozás vagy egy HELOC-hitel végső megoldásként jöhet szóba, hiszen ezek máshogy terhelik a havi büdzsénket.
Nem a tökéletes piaci körülmények beköszöntésére várok
Könnyen érezheti magát csapdában az ember egy kinőtt otthonban, amikor a továbblépés számszerűen nem igazán jön ki. De a tökéletes piaci körülményekre várni sem jelent megoldást. Semmi garancia nincs rá, hogy a kamatlábak számottevően csökkennek, vagy hogy az ingatlanárak belátható időn belül mérséklődnek.
Első lakásomat sem azért vettem meg, mert tökéletes volt az időzítés. Azért sikerült, mert terveztem, spóroltam, felkészültem – és egy kis elszánt álmodozással átvészeltem a nehezebb pillanatokat is. Most egy jóval kihívásosabb piacon navigálok, de biztos vagyok benne, hogy a most megtett lépések lesznek azok a kulcsok, amelyek végül feloldják az aranybilincsemet.
Forrás: www.businessinsider.com