Üzleti 4ed

Címke: őszi receptek

  • Martha Stewart vs. Ina Garten: melyik almás pite recept jobb?

    Martha Stewart vs. Ina Garten: melyik almás pite recept jobb?

    Két legendás séf almás pite receptjének összehasonlítása

    Az almás pite az ősz egyik legnagyobb klasszikusa, mégis sokan inkább a boltban veszik meg, mintsem otthon készítik el. Én is közéjük tartoztam – egészen addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy egyszer s mindenkorra szembenézek a konyhai kihívással. Ehhez két megbízható forrást választottam: Martha Stewart hagyományos almás pitéjét és Ina Garten mélytányéros változatát.

    Előre szólok: az almás pite sütése nem a gyenge idegzetűeknek való. De ha szívesen vállalod a kalandot, tanulj az én hibáimból, és győződj meg arról, hogy minden szükséges konyhai eszköz rendelkezésedre áll.

    A tésztakészítés: Stewart vs. Garten

    Martha Stewart tészta receptje

    Stewart receptje egyszerű és letisztult: lisztre, vajra, cukorra, jeges vízre és sóra van szükség. Az összetevőket robotgépben kell összedolgozni, amíg morzsás állagot nem kapunk, majd fokozatosan hozzáadni a jeges vizet. A hideg alapanyagok – jeges víz és hűtött vaj – kulcsfontosságúak a ropogós, réteges tészta eléréséhez. A kész tésztát két korongra kell formázni, majd hűtőbe tenni.

    Az első nehézségem ott adódott, hogy a robotgépem kicsinek bizonyult, így több adagban kellett feldolgoznom az alapanyagokat. A végeredmény azonban ígéretes volt: a tészta rugalmas, de nem ragadós – egyáltalán nem tapadt a vágódeszkához.

    Ina Garten tészta receptje

    A Barefoot Contessa receptje egy extra összetevőt tartalmaz: zsírszalonnát (shortening), amelyet Crisco márkanévvel helyettesítettem. Ez egyetlen apróságnak tűnt, mégis alapjaiban meghatározta az élményt.

    A tészta hihetetlen mértékben ragadt – a kezemre, a dagasztóeszközre, a deszkára mindenre. Liszttel kellett alaposan bekevernem a kezemet, hogy egyáltalán ki tudjam venni a tálból. Hiába töltött egy teljes éjszakát a hűtőben, másnap is alig lehetett kinyújtani. A liszt szó szerint szétszóródott az egész konyhában, mire sikerült valamennyire formába hoznom.

    A töltelék elkészítése

    Ina Garten almás tölteléke

    Mindkét recept Granny Smith almát javasol, mivel ezek keményebb szerkezetük miatt sütés közben sem válnak pépes masszává. Garten receptjéhez 4 font (kb. 1,8 kg) szeletelt almára van szükség – nekem ez kilenc nagy almát jelentett.

    A töltelékhez citromlevet és citromhéjat, narancslevet és narancshéjat, cukrot, lisztet, sót, fahéjat, szerecsendióport és szegfűborsot kell összekeverni. Már a készítés közben aggódtam, hogy a narancs íze túlságosan dominálni fog, de bíztam a receptben.

    Martha Stewart almás tölteléke

    Stewart tölteléke kicsit más összetételű: kevesebb lisztet, több cukrot, citromlevet és citromhéjat, több fahéjat és szegfűszeget tartalmaz – narancs egyáltalán nem szerepel benne. Összességében klasszikusabb, egyszerűbb ízvilágot ígér.

    Az összerakás és sütés tapasztalatai

    Ina Garten pitéje – egy nehéz küzdelem

    Garten tésztájának kinyújtása valóságos rémálomnak bizonyult. Rengeteg lisztet kellett felhasználnom, hogy a tészta ne tapadjon mindenhez. Amikor végre megfelelő méretre sikerült kinyújtani, nem tudtam a piteformába helyezni – rátapadt a deszkára. Végül az egyetlen megoldás az volt, hogy ráfordítottam a formát, és megpróbáltam átfordítani – ez sem ment zökkenőmentesen.

    A töltelékkel megrakott pitét tojásos mosással kentem le, megszórtam cukorral, és 400 Fahrenheit-fokon (kb. 200°C) 75 percig sütöttem.

    Az eredmény vizuálisan nem volt lenyűgöző, de az ízre kíváncsi voltam. Sajnos az sem váltotta be a reményeimet: az aljkéreg ázott volt, a narancsos íz pedig teljesen elnyomta az almát. Vanília fagyasztóval ugyan elfogyasztható volt, de összességében elégedetlen maradtam.

    Martha Stewart pitéje – jobb élmény

    A második próbálkozásnál Stewart receptjét vettem elő. A tészta ezúttal nem ragadt, inkább egy kicsit keményebb volt a kelleténél – de ez összehasonlíthatatlanul könnyebben kezelhető volt, mint az előző.

    12 almát kellett felhasználni, de végül kettőt-hármat el kellett hagynom, mert a piteformámba nem fért be az összes. A töltelékre két evőkanál vajat morzsoltam, majd rátettem a felső tésztaréteget, megkentem tojásos mosással, megszórtam cukorral, és bevágattam néhány rést a gőz elvezetéséhez. 375 Fahrenheit-fokon (kb. 190°C) egy órán át sütöttem.

    A kész pite kinézetre jobb volt az előzőnél, bár messze nem tökéletes. Viszont az íze – almás, fahéjas, enyhén édes – pontosan olyan volt, amilyennek egy almás pitének lennie kell. Apám szavaival élve: lehet, hogy nem szép, de úgy ízlik, ahogy kellene.

    Végeredmény: melyiket érdemes elkészíteni?

    Ha választanom kellene, egyértelműen Martha Stewart receptjét ajánlanám – különösen azoknak, akik klasszikus, almás-fahéjas ízvilágra vágynak. Ina Garten változata azoknak lehet vonzó, akik savanykásabb, citrusosabb pitét preferálnak, de legyetek felkészülve a ragadós tésztával járó kihívásokra.

    • Martha Stewart almás pite: klasszikus, könnyebben kezelhető tészta, tiszta almás-fahéjas ízvilág
    • Ina Garten almás pite: citrusos, charakteres ízek, de nehezen kezelhető tészta kezdőknek
    • Mindkét pite kiváló vaníliafagyasztóval tálalva

    Őszintén szólva, ha kezdő péknek érzed magad, fontold meg a bolti verziót. Az almás pite házilag való elkészítése rengeteg türelmet, időt és konyhai tapasztalatot igényel. Én magam legközelebb inkább a szupermarket pultjánál fogok megállni.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Kolbászos tortellini leves: gyors és laktató vacsora

    Kolbászos tortellini leves: gyors és laktató vacsora

    Amikor hűvösre fordul az idő, semmi sem ér fel egy tál gőzölgő, tartalmas levessel – különösen ha az elkészítése alig igényel energiát egy fárasztó hétköznap után. Az olasz kolbászból, sajtos tortelliniből és krémes paradicsomszószból készülő leves pontosan ez: egyszerű, kiadós és meglepően ízletes.

    Miért készítettem el ezt a virális receptet?

    A közösségi médiában egyre többször bukkan fel a kolbászos tortellini leves, és bevallom, nem tudtam ellenállni. A recept néhány alapvető hozzávalóból áll össze, amelyek szinte biztosan megtalálhatók bármely élelmiszerboltban, és a kész étel látványa egyáltalán nem mutatja, milyen egyszerűen elkészíthető. Miután magam is kipróbáltam, megértem, miért lett belőle internetes szenzáció.

    A szükséges hozzávalók

    • 1 evőkanál sózatlan vaj
    • 1 evőkanál olívaolaj
    • 45 dkg olasz kolbász (csípős vagy enyhe)
    • 1 közepes méretű sárga hagyma, finomra vágva
    • 1/2 csésze zeller, apróra darabolva
    • 1/2 csésze sárgarépa, finomra vágva
    • 6–8 gerezd fokhagyma, áttörve
    • 1–2 teáskanál olasz fűszerkeverék
    • Só és fekete bors ízlés szerint
    • 1 teáskanál chili pehely
    • 3 evőkanál paradicsompüré
    • 3 evőkanál liszt
    • 1/2 csésze száraz fehérbor (pl. Sauvignon Blanc)
    • 800 g hámozott, darabolt paradicsom
    • 4 csésze csirkealaplé
    • Parmezán héja
    • Babérlevél
    • 1/2 csésze tejszín
    • 2 csésze spenót

    Az elkészítés lépései

    1. A zöldségek megdinsztelése

    Egy nagyobb lábosban felolvasztottam a vajat az olívaolajjal, majd közepes-magas lángon megdinszteltem benne a hagymát, a zellert és a sárgarépát. Néhány perc elteltével az összes zöldség megpuhult és enyhén karamellizálódott. Ezután adtam hozzá az áttört fokhagymát – ezt szándékosan hagyom a végére, mivel sokkal hamarabb megég, mint a többi zöldség. A konyhámban ekkorra már csodálatos illat terjengett.

    2. A kolbász megpirítása

    A zöldségek mellé tettem a kolbászt, és fakanállal apróbb darabokra törtem, miközben összekevertem a zöldségekkel. Csípős fajtát választottam, hogy pikánsabb ízvilágot kapjon a leves. Körülbelül 10 percig főztem, amíg a hús teljesen átsült.

    3. A paradicsompüré hozzáadása és a roux készítése

    A megsült kolbász közepén helyet csináltam, és oda tettem a paradicsompürét. Egy percig hagytam önmagában pirulni, majd belekevertem az egészbe. Ezt követően egyenletesen rászórtam a lisztet, és addig kevergettem, míg teljesen eloszlott. A nyers lisztes íz eltüntetéséhez még 1-2 percig főztem az egészet, majd felöntöttem a fehérborral, és falapáttal felkapartam az edény aljára tapadt ízletes részeket.

    4. A leves alapjának összeállítása

    Hozzáöntöttem a darabolt paradicsomot és a csirkealaplét – utóbbit házi alapléből készítettem, ami sokkal mélyebb ízű lett, mint a bolti változat. Sóval, borssal fűszereztem, beleejtetttem a parmezán héját és a babérlevelet, majd fedő nélkül 20-30 percig hagytam gyöngyözve főni. Az alaplé ez alatt sötétebb árnyalatúvá vált és besűrűsödött.

    5. A tortellini és a spenót hozzáadása

    A babérlevelet és a parmezánhéjat eltávolítottam, majd a tortellinit közvetlenül a levesbe szórtam, és egyszerre hozzáadtam a spenótot is. A tészta néhány perc alatt megpuhult, a spenót pedig szinte azonnal összeesett a forró lében.

    6. A krémes befejezés

    Végül belekevertem a tejszínt és a reszelt parmezánt. Ettől a leves észrevehetően sűrűbb és krémesebb lett. Tálaláskor még egy adag frissen reszelt sajttal szórtam meg a tetejét, ami azonnal megolvadt a forró leves tetején.

    Milyen lett az eredmény?

    A kész étel valahol félúton helyezkedik el egy hagyományos tésztaétel és egy igazi leves között. A paradicsomkrém alap sűrűbb, mint egy egyszerű húsleves, mégis elég folyékony ahhoz, hogy kanállal fogyasszuk. A tortellini és a kolbász minden egyes kanalat tartalmasabbá tesz – szinte úgy hat, mint egy szaftos tészta több folyadékkal.

    A recept négy személynek elegendő, sőt marad is belőle – ez egy igazi bónusz egy hétköznapi vacsoránál. Bátran kijelenthetem: ezt a levest újra és újra el fogom készíteni, valahányszor gyors, mégis tartalmas vacsorára vágyom egy hűvös őszi estén.

    Forrás: www.businessinsider.com