Carrie Kerpen szülei mindig arra ösztönözték, hogy olyan munkát válasszon, amely boldoggá teszi – feltéve, hogy az stabil megélhetést biztosít. A biztonság keresése és a kockázat kerülése mélyen beivódott a családi szemléletbe.
Egy kockázatkerülő család gyermeke
Carrie édesapja rövid ideig próbálkozott saját ügyvédi irodával, majd inkább a kiszámítható állami karriert választotta: bírósági titkárként, később bíróként dolgozott. A biztos fizetés és az állami nyugdíj fontosabb volt számára a nagyobb kereseti lehetőségnél. Az édesanya szociális munkásként szintén rendkívül stabil életet élt. A befektetések terén is hasonló óvatosság jellemezte a családot – amikor az 1980-as években összeomlott a tőzsde, Carrie apja megnyugtatta a lányát: náluk nincs mitől félni, hiszen ők nem fektettek be részvényekbe.
Csak akkor vállalt kockázatot, ha nem volt más választás
Carrie eleinte teljes mértékben magáévá tette a szülők szemléletét. Az első, 24 évesen kötött házassága hamar kudarcba fulladt, mégis csak akkor szánta rá magát a válásra, amikor a lánya megszületett. Ekkor döntött úgy, hogy az egyedülálló anyaság kockázata kisebb rossz annál, mint hogy a gyermeke boldogtalan otthonban nőjön fel. Munkahelyi téren is hasonló logika vezette: csak akkor váltott értékesítői pályára, amikor az alacsonyabb fizetésű állásban maradás már elviselhetetlennek tűnt.
Egy szponzorált esküvőből vállalkozás született
Az igazán nagy fordulópontot a második esküvője hozta el. Amikor férje, David nagy, látványos ünnepséget szeretett volna, Carrie először vonakodott – részben azért, mert az első házasságon és váláson érzett szégyenérzet még mindig nyomasztotta. Mégis azt akarta, hogy David megkaphassa az álomesküvőjét, de anyagilag fenntartható keretek között.
Így született meg egy merész ötlet: megkerestek egy kisligás baseballcsapatot a stadionjuk kibérlése érdekében, majd körülbelül 125 000 dollár értékű szponzorációt gyűjtöttek össze. 2006-ban a szponzorált esküvő koncepciója teljesen újszerűnek számított, és elsőre furcsának is tűnhetett, de a szponzorok, a barátok és az ismeretlenek egyaránt lelkesen fogadták az ötletet. Amikor a szponzorok ismét együttműködési lehetőséget kerestek velük, Carrie és David ebből építette fel a Likeable nevű médiacéget. A vállalkozás folyamatosan növekedett, és végül 2020-ban nyolcjegyű összegért adták el.
A kockázatvállalás mint tanítás – gyerekeknek és vállalkozóknak
Carrie úgy látja, hogy a cég megalapítása és sikeres fejlesztése elképzelhetetlen lett volna a kockázatvállalás nélkül. Fokozatosan kellett levetkőznie a szüleitől örökölt biztonságközpontú gondolkodást. Mára egy tudatos módszert alkalmaz: minden döntésnél végiggondolja a legjobb és a legrosszabb forgatókönyvet, és ha az utóbbival is együtt tud élni, vállalja a kockázatot.
Ezt a szemléletet közvetíti azoknak a női vállalkozóknak is, akikkel naponta dolgozik. Megfigyelése szerint a női alapítók sokszor azért nem gondolkodnak cégeladásban, mert nem tudják, mi következne utána. Mások azért nem vásárolnak fel más cégeket, mert nem ismerik a folyamatot. Carrie szerint a vállalkozás világa eredendően kockázatos, és szeretné, ha több nő merné a tudatos, átgondolt kockázatvállalást félelem nélkül felvállalni.
Gyermekeivel – akik 11, 23 és 29 évesek – szintén rendszeresen beszélget erről a témáról. Arra tanítja őket, hogy mérjék fel a legrosszabb lehetséges kimenetelt, és döntsék el, képesek-e azt kezelni. Mivel egész életük előttük áll, Carrie azt szeretné, ha minél több kockázatot mernének vállalni – a korrekció lehetősége később is adott lesz.
Forrás: www.businessinsider.com
