A japán golyóvonatoktól az európai hátizsákos körútig már 43 országot jártam be, és ahol csak lehetséges, mindig a vasúti közlekedést részesítem előnyben. Mégis, amikor áttekintettem az Egyesült Államokban meglátogatott tagállamokat, rájöttem, hogy szinte minden alkalommal repülővel utaztam, ezzel átugorva az ország nagy részét.
Ezért döntöttem úgy, hogy tudatosan kerülöm a repülőt, és inkább szárazföldi úton fedezem fel az USA-t. Az Amtrak vasúttársaság tökéletes megoldásnak bizonyult ehhez: mindössze három hónap alatt több mint 4500 mérföldet tettem meg, áthaladva két országon, 17 amerikai tagállamon és Washington, DC-n keresztül.
Az utazások során számos meglepő dolgot tapasztaltam, amelyeket most megosztok.
Az Amtrak vonatokon nincsenek középső ülések
Az egyik legelső pozitív meglepetés az volt, hogy az Amtrak kocsijaiban az ülések párokban vannak elrendezve – tehát a repülőkről oly jól ismert középső ülőhely fogalma itt egyáltalán nem létezik. Ez önmagában is nagy előny, de különösen kellemes, amikor a vonat kevésbé zsúfolt, és az ember egy egész sort kaphat magának.
Az idegen útitársak valójában élményt jelentenek
Noha mindig örülök, ha egyedül ülhetek egy sorban, az ismeretlen útitársakkal töltött utazások sem kevésbé értékesek. Sosem foglaltam még privát fülkét, részben éppen azért, mert szeretem a véletlenszerű emberi találkozásokat. Első pillantásra talán kényelmetlennek tűnik idegenek közvetlen közelében ülni, de az én tapasztalataim pozitívak: az út elején még formális a hangulat, de mire megérkezünk, már ételeket és történeteket cserélünk egymással.
A vonatablakból betekintés nyílik az ország mindennapjaiba
Az egyik legkedvesebb élményem az, ahogy az ország legkülönbözőbb tájain haladunk keresztül. Az ablakon át ködös napfelkeltéket és naplementéket, meredek hegycsúcsokat és tóparti kisvárosokat látok. De a természeti látványosságok mellett az emberi pillanatok sem maradnak el: kutyát sétáltató családok, a sínpálya melletti sörkertben üldögélő baráti társaságok, és gyerekek, akik anyjuk kezét fogva lelkesen integetnek az elrobogó vonatnak.
Hogy ne vesszen el semmi, minden útra Google-térképet készítek az érintett állomásokkal, ahová menet közben jelölőket tűzök ki – ha egy aranyos kis vasúti városkát vagy különleges tájat pillantok meg, amit később érdemes lenne felkeresni.
Az Amtrak együttműködik a Nemzeti Park Szolgálattal
Egyes útvonalakon az Amtrak és a Nemzeti Park Szolgálat közös programja, a Trails and Rails keretében önkéntes parkrangert vesz fel a vonat, aki a parkokon való áthaladás közben érdekességeket és információkat oszt meg az utasokkal.
Egy közelmúltbeli Washington, DC – Chicago útvonalon például a West Virginia-i New River Gorge Nemzeti Park látványában gyönyörködhettünk. Az önkéntes részletesen mesélt a parkról és az úton érintett egyéb nevezetes helyekről, majd végigment a kocsisorokon, hogy megválaszolja a kérdéseket. Emellett saját, West Virginiában töltött gyermekkoráról is mesélt – ez tette igazán különlegessé az utat. Számomra a lassú utazás lényege nem csupán a táj, hanem az emberek történetei.
Minden vasútállomásnak megvan a maga egyedi hangulata
Utazásaim során az is feltűnt, mennyire különleges és egyedi minden egyes állomás. A new york-i Moynihan Train Hall hatalmas tetővilágítói lenyűgöző árnyékokat és mintákat vetítenek a padlóra. Ezzel szemben a New Jersey-i Newark Penn Station art deco váróterme a mennyezetről lelógó gömbölyű csillárjaival és az ajtókeretek aprólékos fémvéséseivel inkább egy időutazást idéz meg.
Bárhol is szálljak fel vagy le, az Amtrakkal való utazás egyre inkább meggyőz arról, hogy saját hazám felfedezésének ez az egyik legjobb módja.
Forrás: www.businessinsider.com