Az \u00e9let n\u00e9ha kem\u00e9ny igazs\u00e1gokat tan\u00edt. Az \u00faj sz\u00fcl\u0151k\u00e9nt elk\u00f6vetett hib\u00e1k sokszor a legnagyobb tanul\u00e1si lehet\u0151s\u00e9gek \u2013 \u00e1m ezeknek legink\u00e1bb a gyerekeink issz\u00e1k meg a lev\u00e9t, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az els\u0151sz\u00fcl\u00f6ttek. Legal\u00e1bbis n\u00e1lunk \u00edgy volt, \u00e9s azt gyan\u00edtom, sok m\u00e1s csal\u00e1dban is hasonl\u00f3an zajlik.<\/p>\n
Legid\u0151sebb fiam iskol\u00e1s \u00e9vei elej\u00e9n az ellen\u0151rz\u0151k\u00f6nyv kioszt\u00e1sa komoly esem\u00e9nysz\u00e1mba ment n\u00e1lunk. Mindig \u00fagy gondoltam magamra, mint aki a jellemet, az illemtud\u00e1st \u00e9s a viselked\u00e9st helyezi el\u0151t\u00e9rbe \u2013 m\u00e9gis, tapasztalatlans\u00e1gomb\u00f3l fakad\u00f3an szinte kiz\u00e1r\u00f3lag az oszt\u00e1lyzatokra koncentr\u00e1ltam, f\u0151leg a gyeng\u00e9bbekre. Ez pedig lassan, de biztosan rombolta a fiam magabiztoss\u00e1g\u00e1t.<\/p>\n
Amikor meg\u00e9rkezett az \u00e9rt\u00e9kel\u00e9s, el\u0151sz\u00f6r mindig a hi\u00e1nyoss\u00e1gokat vettem sorra, \u00e9s csak ut\u00e1na \u2013 ha egy\u00e1ltal\u00e1n \u2013 sz\u00f3ltam az eredm\u00e9nyekr\u0151l. Azon t\u00f6prengtem, mi\u00e9rt kapott \u00e1tlag alatti jegyet egyes tant\u00e1rgyakb\u00f3l, mik\u00f6zben teljesen figyelmen k\u00edv\u00fcl hagytam azokat a ter\u00fcleteket, ahol igaz\u00e1n kit\u0171nt.<\/p>\n
Ma m\u00e1r vil\u00e1gosan l\u00e1tom, hogy t\u00e9vedtem, amikor azt hittem, a szigor\u00fas\u00e1g motiv\u00e1lja majd a fejl\u0151d\u00e9sre. Val\u00f3j\u00e1ban az er\u0151ss\u00e9geit s\u00f6p\u00f6rtem f\u00e9lre, vagy ami m\u00e9g rosszabb, egyenesen le\u00e9rt\u00e9keltem azokat. A fiam szorong\u00e1sa od\u00e1ig fajult, hogy m\u00e9g az ellen\u0151rz\u0151 \u00e1tad\u00e1sa el\u0151tt elkezdett menteget\u0151zni: el\u0151bb sorolta a k\u00f6zepes jegyeit, \u00e9s csak ut\u00e1na merte megeml\u00edteni a sikereit.<\/p>\n
A szomor\u00fa val\u00f3s\u00e1g az volt, hogy a saj\u00e1t teljes\u00edtm\u00e9nyszorong\u00e1somat vet\u00edtettem r\u00e1 \u2013 elhitetve vele, hogy el\u0151bb a gyenges\u00e9geit kell megmagyar\u00e1znia, \u00e9s csak azt\u00e1n mutathatja meg, miben j\u00f3.<\/p>\n
Ez a minta eg\u00e9szen harmadik oszt\u00e1lyos kor\u00e1ig tartott, nagyj\u00e1b\u00f3l akkort\u00f3l, hogy a kisebb fiam is \u00f3vod\u00e1s lett. L\u00e1tni, ahogy a kedves, engedelmes \u00e9s seg\u00edt\u0151k\u00e9sz nagyobb fiam elvesz\u00edti a hit\u00e9t \u00f6nmag\u00e1ban, a sz\u00edvembe nyilallt. Egyre kev\u00e9sb\u00e9 ismerte fel saj\u00e1t val\u00f3di er\u00e9nyeit: a term\u00e9szetes matematikai tehets\u00e9g\u00e9t, az \u00e1ltal\u00e1nos m\u0171velts\u00e9g\u00e9t \u00e9s a m\u00e1sokkal szemben tan\u00fas\u00edtott gondoskod\u00f3 hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n
R\u00e1j\u00f6ttem, hogy m\u00e1st kell csin\u00e1lnom. A j\u00f3 jellem fontosabb, mint a t\u00f6k\u00e9letes bizony\u00edtv\u00e1ny, \u00e9s anyak\u00e9nt az \u00e9n felel\u0151ss\u00e9gem meg\u0151rizni a gyerekeim \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00e9t. Azt akartam, hogy meg\u00e9rts\u00e9k: a viselked\u00e9s \u00e9s a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s sokkal t\u00f6bbet \u00e9r egy oszt\u00e1lyzatn\u00e1l, \u00e9s aki jellem\u00e9re \u00e9p\u00edt, az az \u00e9let minden ter\u00fclet\u00e9n \u2013 bele\u00e9rtve a tanulm\u00e1nyokat is \u2013 meg\u00e1llja majd a hely\u00e9t.<\/p>\n
Szerencs\u00e9re a gyerekeink iskol\u00e1ja nagy hangs\u00falyt fektet a szem\u00e9lyis\u00e9gfejleszt\u00e9sre, \u00e9s a bizony\u00edtv\u00e1nyban k\u00fcl\u00f6n, r\u00e9szletes r\u00e9sz foglalkozik a magatart\u00e1ssal \u00e9s szorgalommal kapcsolatos tan\u00e1ri megjegyz\u00e9sekkel. A k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9rt\u00e9kel\u00e9si napon a f\u00e9rjemmel k\u00f6z\u00f6sen d\u00f6nt\u00f6tt\u00fck el: el\u0151sz\u00f6r ezeket a viselked\u00e9si \u00e9szrev\u00e9teleket ismerj\u00fck el \u00e9s \u00fcnnepelj\u00fck meg.<\/p>\n
Az \u00faj megk\u00f6zel\u00edt\u00e9s azonnal bev\u00e1lt. Mindk\u00e9t fiam meglepetten n\u00e9zett, ahogy \u00e1tugr\u00e1ndoztam a tant\u00e1rgyi eredm\u00e9nyek r\u00e9sz\u00e9t, \u00e9s hangosan, l\u00e1that\u00f3 b\u00fcszkes\u00e9ggel olvastam fel, mit \u00edrtak r\u00f3luk a tan\u00e1raik jellem\u00fck \u00e9s magatart\u00e1suk kapcs\u00e1n. A sug\u00e1rz\u00f3 mosolyuk l\u00e1tt\u00e1n a sz\u00edvem is tele lett.<\/p>\n
Miut\u00e1n a fesz\u00fclts\u00e9g teljesen felold\u00f3dott, k\u00f6nnyed hangon t\u00e9rt\u00fcnk \u00e1t a j\u00f3 jegyekre. A fejlesztend\u0151 tant\u00e1rgyakra csak a legv\u00e9g\u00e9n ker\u00edtett\u00fcnk sort. Mivel a gyerekek teljesen felszabadultak, a visszajelz\u00e9seket is sokkal nyitottabban fogadt\u00e1k \u2013 nem v\u00e9dekeztek, hanem val\u00f3ban odafigyeltek.<\/p>\n
Ma m\u00e1r mindh\u00e1rman iskol\u00e1sok, \u00e9s \u00e9rtik a mi szeml\u00e9let\u00fcnket \u2013 az ellen\u0151rz\u0151-nap otthon nem jelent t\u00f6bb\u00e9 \u00edt\u00e9lkez\u00e9st \u00e9s szorong\u00e1st. Tudj\u00e1k, hogy anya \u00e9s apa el\u0151sz\u00f6r azt \u00fcnnepli, akik \u0151k emberk\u00e9nt, \u00e9s csak azut\u00e1n n\u00e9zi meg az oszt\u00e1lyzatokat.<\/p>\n
Rendszeresen hoznak haza j\u00f3 magatart\u00e1s\u00e9rt j\u00e1r\u00f3 okleveleket, \u00e9s b\u00fcszk\u00e9bben mutatj\u00e1k meg azokat, mint b\u00e1rmely \u00f6t\u00f6st. A nagyobb fiam most hetedikbe j\u00e1r \u2013 az a fi\u00fa, aki r\u00e9gen m\u00e9g az ellen\u0151rz\u0151 odaad\u00e1sa el\u0151tt elkezdte magyar\u00e1zni a gyenge jegyeit, ma minden gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl ny\u00fajtja oda a bizony\u00edtv\u00e1ny\u00e1t.<\/p>\n
A tanulm\u00e1nyi teljes\u00edtm\u00e9ny term\u00e9szetesen ma is fontos n\u00e1lunk. A k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g annyi, hogy a gyerekeim most f\u00e9lelem n\u00e9lk\u00fcl \u00e1llnak neki a tanul\u00e1snak \u2013 \u00e9s ez az egyetlen v\u00e1ltoz\u00e1s t\u00f6bbet tett az eredm\u00e9nyeik\u00e9rt, mint b\u00e1rmilyen nyom\u00e1s valaha.<\/p>\n