A f\u00e9rjemmel a harmincas \u00e9veink k\u00f6zep\u00e9n k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk h\u00e1zass\u00e1got. A munkahely\u00fcnk\u00f6n tal\u00e1lkoztunk \u00f6ssze \u2013 k\u00e9t \u00f6n\u00e1ll\u00f3, feln\u0151tt emberk\u00e9nt, akik v\u00e9gre r\u00e1tal\u00e1ltak egym\u00e1sra. Hat \u00e9ve vagyunk egy\u00fctt, \u00e9s ebb\u0151l az id\u0151b\u0151l sz\u00e1mos pillanatban mer\u00fclt fel benn\u00fcnk a gondolat: b\u00e1rcsak hamarabb tal\u00e1lkoztunk volna.<\/p>\n
Ezt az \u00e9rz\u00e9st csak tov\u00e1bb er\u0151s\u00edti, hogy egykor\u00faak vagyunk, \u00e9s ugyanabban az \u00e1llamban n\u0151tt\u00fcnk fel. Annyi k\u00f6z\u00f6s pont van az \u00e9let\u00fcnkben, hogy szinte felfoghatatlan, mi\u00e9rt nem ker\u00fclt\u00fcnk el\u0151bb kapcsolatba egym\u00e1ssal. A legink\u00e1bb azt b\u00e1nom, hogy nem ismerhettem meg \u0151t m\u00e1r az egyetemen \u2013 \u00e9s hogy nem kezdhett\u00fck el egy\u00fctt fel\u00e9p\u00edteni az \u00e9let\u00fcnket azut\u00e1n.<\/p>\n
Egy spont\u00e1n est\u00e9n v\u00e9letlenszer\u0171en bekapcsoltunk egy r\u00e9gi Anthony Bourdain-epiz\u00f3dot, \u00e9s valami eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s dolog t\u00f6rt\u00e9nt: egyszer\u0171en nem tudtunk abbahagyni a besz\u00e9lget\u00e9st. Ahogy elkezdt\u00fcnk csevegni, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy tulajdonk\u00e9ppen azokr\u00f3l az \u00e9vekr\u0151l mes\u00e9l\u00fcnk egym\u00e1snak, amikor m\u00e9g nem voltunk egym\u00e1s \u00e9let\u00e9ben.<\/p>\n
Az a gondolat, hogy valamilyen m\u00f3don m\u00e9gis \u00f6sszek\u00f6t minket a m\u00falt \u2013 hogy p\u00e1rhuzamos \u00e9letek futottak egym\u00e1s mellett an\u00e9lk\u00fcl, hogy tudtunk volna egym\u00e1sr\u00f3l \u2013 k\u00f6zelebb hozott hozz\u00e1. Azonnal rabul ejtett ez az \u00e9rz\u00e9s. \u00dagy t\u0171nt, mintha a kapcsolatunk egy eg\u00e9szen \u00faj dimenzi\u00f3val b\u0151v\u00fclt volna az\u00e1ltal, hogy \u00f6sszekapcsoltuk a m\u00faltjainkat.<\/p>\n
D\u00f6nt\u00e9st hoztunk: sorra megn\u00e9zz\u00fck azokat a sorozatokat, amelyekr\u0151l mindig is sokat besz\u00e9lt\u00fcnk, de kor\u00e1bban k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n, egyed\u00fcl n\u00e9zt\u00fck \u0151ket. A f\u00e9rjemnek megvolt a Mad Men teljes DVD-k\u00e9szlete, ez\u00e9rt azzal kezdt\u00fck.<\/p>\n
A sorozatot egyik\u00fcnk sem az eredeti ad\u00e1sid\u0151ben n\u00e9zte, hanem k\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r streamingplatformokon is el\u00e9rhet\u0151v\u00e9 v\u00e1lt. A f\u00e9rjem akkor m\u00e1sodszor j\u00e1rt f\u0151iskol\u00e1ra \u2013 a m\u00e1sodik diplom\u00e1j\u00e1t szerezte \u2013, \u00e9n pedig szint\u00e9n feln\u0151ttk\u00e9nt fejeztem be a saj\u00e1t tanulm\u00e1nyaimat. Leny\u0171g\u00f6z\u0151nek tal\u00e1lom, hogy teljesen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyeken \u00e9lt\u00fcnk, m\u00e9gis hasonl\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyeket szerezt\u00fcnk ugyanazokb\u00f3l az epiz\u00f3dokb\u00f3l.<\/p>\n
Ezek a sorozatok egyfajta kapuk\u00e9nt m\u0171k\u00f6dnek: n\u00e9lk\u00fcl\u00fck val\u00f3sz\u00edn\u0171leg soha nem t\u00e1rulna fel ilyen m\u00e9lys\u00e9gben a m\u00e1sik akkori \u00e9lete. Ha p\u00e9ld\u00e1ul felcsend\u00fcl egy dal, elmes\u00e9lhetem, hogy egykor felvettem a fut\u00f3playlistemre, \u00e9s h\u00f3napokig azt hallgattam edz\u00e9s k\u00f6zben. Azt\u00e1n a f\u00e9rjem meglep azzal, hogy \u0151 is hallgatta \u2013 v\u00e9gig az els\u0151 tan\u00edt\u00e1si \u00e9v\u00e9ben. Hirtelen az \u0151 eml\u00e9kei \u00f6sszeolvadnak az eny\u00e9immel, \u00e9s olyan \u00e9rz\u00e9sem t\u00e1mad, mintha valahol a lelk\u00fcnk m\u00e9ly\u00e9n m\u00e1r akkor is ismert\u00fck volna egym\u00e1st.<\/p>\n
Jelenleg a Sopran\u00f3st n\u00e9zz\u00fck, amelyet teljesen k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 \u00e9letszakaszban fedezt\u00fcnk fel. \u00c9n az eredeti ad\u00e1sid\u0151ben l\u00e1ttam \u2013 annyi id\u0151s voltam, hogy igaz\u00e1b\u00f3l nem is lett volna szabad \u2013, titokban n\u00e9ztem az epiz\u00f3dokat a szob\u00e1mban, \u00e1ltal\u00e1nos iskol\u00e1s koromban. A sorozat befejez\u0151j\u00e9t \u00e9l\u0151ben k\u00f6vettem, \u00e9s sosem feledem el, milyen \u00e9rz\u00e9s volt r\u00e9szt venni abban a kultur\u00e1lis pillanatban. A f\u00e9rjem ezzel szemben \u00e9vekkel k\u00e9s\u0151bb, az els\u0151 f\u0151iskol\u00e1s \u00e9v\u00e9ben tal\u00e1lkozott a sorozattal.<\/p>\n
Megd\u00f6bbent\u0151, hogy r\u00e9gi epiz\u00f3dok \u00fajran\u00e9z\u00e9se \u00e9s egym\u00e1snak mes\u00e9lt eml\u00e9kek hogyan k\u00e9pesek \u00f6sszek\u00f6tni k\u00e9t embert, \u00e9s m\u00e9g szorosabb\u00e1 form\u00e1lni egy kapcsolatot.<\/p>\n
R\u00e9gebben mindig azt k\u00edv\u00e1ntam, b\u00e1rcsak hamarabb futottunk volna \u00f6ssze. Ma m\u00e1r azonban h\u00e1l\u00e1s vagyok, hogy \u00e9rettebb fejjel ismertem meg a f\u00e9rjemet. \u0150szint\u00e9n sz\u00f3lva sokkal \u00e9retlenebb voltam kor\u00e1bban, \u00e9s f\u00e9lek, hogy elmulasztottam volna ezt a kapcsolatot \u2013 visszavonhatatlanul. Ahogy n\u00e9zz\u00fck ezeket a sorozatokat \u00e9s eml\u00e9kez\u00fcnk, folyamatosan eszembe jut: nem szabad term\u00e9szetesnek vennem, hogy \u0151 van mellettem. \u00daj sorozatokat n\u00e9zni egy\u00fctt m\u00e1r a randiz\u00e1s elej\u00e9n is megszokott volt, \u00e9s az az\u00f3ta is \u00edgy van. De visszamenni az id\u0151ben, \u00e9s egy\u00fctt \u00fajra\u00e9lni azokat a sorozatokat, amelyeket egykor k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n n\u00e9zt\u00fcnk \u2013 ez eg\u00e9szen m\u00e1s szint. Valami m\u00e9lyebb, valami igaz\u00e1n k\u00fcl\u00f6nleges.<\/p>\n