Egyke gyerekk\u00e9nt igaz\u00e1n szerencs\u00e9snek mondhatom magam. Sz\u00fcleim nemcsak p\u00e9ldak\u00e9peim voltak, hanem igazi bar\u00e1taim is. Gyerekkoromt\u00f3l kezdve mindig h\u00e1rmasban utaztunk, \u00edgy ap\u00e1mat \u00e9s any\u00e1mat mindig egys\u00e9gk\u00e9nt, egyfajta sz\u00fcl\u0151i du\u00f3k\u00e9nt \u00e9rz\u00e9keltem. Harmincon t\u00fal azonban valami megv\u00e1ltozott: elkezdtem k\u00fcl\u00f6n-k\u00fcl\u00f6n is utazni vel\u00fck, \u00e9s ezek az \u00e9lm\u00e9nyek teljesen \u00faj perspekt\u00edv\u00e1t nyitottak meg el\u0151ttem.<\/p>\n
Ha valaki kiszabadul a mindennapos szerepei al\u00f3l \u2013 legyen az sz\u00fcl\u0151, dolgoz\u00f3 feln\u0151tt vagy felel\u0151s csal\u00e1dtag \u2013, eg\u00e9sz m\u00e1s arc\u00e1t mutatja meg. Nincsenek k\u00f6telezetts\u00e9gek, nincsen munka, nincsen, akir\u0151l gondoskodni kellene. H\u00e1l\u00e1s vagyok, hogy lehet\u0151s\u00e9gem ny\u00edlt megismerni \u0151ket mint egy\u00e9neket, a megszokott keretek \u00e9s k\u00e9nyelm\u00fck hat\u00e1rain k\u00edv\u00fcl is.<\/p>\n
Az id\u00e9n megleptem ap\u00e1mat \u00e9lete utaz\u00e1s\u00e1val: elvittem Sk\u00f3ci\u00e1ba, az Islay sziget\u00e9re, ahov\u00e1 m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta v\u00e1gyott. A 60. sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1ra szervezett k\u00f6rutaz\u00e1s keret\u00e9ben whiskydesztill\u00e9ri\u00e1kat l\u00e1togattunk meg, \u00e9s egy glasgowi idegenvezet\u0151vel felt\u00e9rk\u00e9pezt\u00fck a part menti kisv\u00e1rosokat, amelyeket a legt\u00f6bb turista nem is ismer.<\/p>\n
Itthon ap\u00e1m a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9it csendben, a kedvenc sorozataival t\u00f6lti, \u00e9s nem k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebben vonzza a felfedez\u00e9s gondolata. Sk\u00f3ci\u00e1ban viszont mintha egy teljesen m\u00e1s ember \u00e9bredt volna fel benne. Minden reggel \u00faj kalanddal indult \u2013 tengerparti s\u00e9t\u00e1kt\u00f3l \u00e9s desztill\u00e9rial\u00e1togat\u00e1sokt\u00f3l eg\u00e9szen Edinburgig, ahol \u0151 mutatott meg nekem helyeket, amelyek az \u0151 sz\u00edv\u00e9nek kedvesek. Nem az \u00e9n \u00e9rdekl\u0151d\u00e9si k\u00f6reim ment\u00e9n haladtunk, hanem az \u00f6v\u00e9i szerint \u2013 \u00e9s ez valami eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6nleges volt.<\/p>\n
Sk\u00f3ci\u00e1ban felszabadult bel\u0151le valami. Nyugodt volt, spont\u00e1n, \u00e9s teljesen a pillanatnak \u00e9lt. Ap\u00e1m \u00e1ltal\u00e1ban nem sokat besz\u00e9l, de mivel csak ketten voltunk, sokat csever\u00e9szt\u00fcnk, \u00e9s sokat nevett\u00fcnk a sk\u00f3t kalandoz\u00e1sainkon.<\/p>\n
N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nappal kor\u00e1bban any\u00e1mat vitt\u00fck el Cura\u00e7a\u00f3ra, any\u00e1k napja alkalm\u00e1b\u00f3l \u2013 egy j\u00f3l meg\u00e9rdemelt pihen\u00e9sre. A hossz\u00fa h\u00e9tv\u00e9g\u00e9t priv\u00e1t lag\u00fan\u00e1kkal, tengerpartokkal, kir\u00e1ndul\u00e1sokkal \u00e9s teljes semmittev\u00e9ssel t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck, amire mindkett\u0151nknek \u00e9get\u0151 sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk volt.<\/p>\n
A h\u00e9tk\u00f6znapi \u00e9letben any\u00e1m mindig mindent k\u00e9zben tart: \u0151 a j\u00f3zan \u00e9sz hangja, az \u00f6tletgazda, akire b\u00e1rmikor sz\u00e1m\u00edthatsz. \u00c1ltal\u00e1ban is kiegyens\u00falyozott, de Cura\u00e7a\u00f3n egy n\u00e1la is ritk\u00e1bban l\u00e1that\u00f3, m\u00e9lyen el\u00e9gedett \u00e9s boldog verzi\u00f3j\u00e1val tal\u00e1lkoztam. Nem volt \u00e9breszt\u0151, nem volt sehova menni, semmi s\u00fcrg\u0151s. Az apr\u00f3 dolgokban tal\u00e1ltuk meg az \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u2013 egy spont\u00e1n l\u00e1togat\u00e1sban egy helyi s\u00f6r\u00f6z\u0151ben, az emberek megfigyel\u00e9s\u00e9ben, az idegenvezet\u0151nkkel v\u00e1ltott vicces sz\u00f3v\u00e1lt\u00e1sokban.<\/p>\n
Cura\u00e7a\u00f3n nem anya \u00e9s l\u00e1nya voltunk, hanem k\u00e9t bar\u00e1tn\u0151 egy nyaral\u00e1son. A napjainkat f\u0151leg a tengerparton t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck, italokkal a k\u00e9zben vagy \u00fasz\u00f3gumikon ringat\u00f3zva a medenc\u00e9ben, de a legkedvesebb pillanataim azok voltak, amikor a vill\u00e1ban \u00fcld\u00f6g\u00e9lt\u00fcnk, t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151be burkolva, borral a kez\u00fcnkben, \u00e9s csak besz\u00e9lgett\u00fcnk.<\/p>\n
Az izlandi \u00e9szaki f\u00e9nyt\u0151l a bahamai helyiekkel val\u00f3 ismerked\u00e9sig rengeteg eml\u00e9kezetes utaz\u00e1som volt sz\u00fcleimmel az \u00e9vek sor\u00e1n, de az egy\u00e9ni kir\u00e1ndul\u00e1sok valami eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6nlegeset adtak. Ap\u00e1m \u00e9s any\u00e1m mindig a sz\u00fcleim lesznek, de ezeken az utakon volt alkalmam megismerni \u0151ket egy\u00e9nk\u00e9nt is \u2013 a mindennapok forgatag\u00e1t\u00f3l t\u00e1vol, k\u00f6telezetts\u00e9gek n\u00e9lk\u00fcl, egyszer\u0171en csak bar\u00e1tokk\u00e9nt. Alig v\u00e1rom, hogy megtervezz\u00fck a k\u00f6vetkez\u0151 kettesben tett utaz\u00e1sainkat!<\/p>\n