Az élet néha kemény igazságokat tanít. Az új szülőként elkövetett hibák sokszor a legnagyobb tanulási lehetőségek – ám ezeknek leginkább a gyerekeink isszák meg a levét, különösen az elsőszülöttek. Legalábbis nálunk így volt, és azt gyanítom, sok más családban is hasonlóan zajlik.
Csak az érdemjegyek számítottak – minden más háttérbe szorult
Legidősebb fiam iskolás évei elején az ellenőrzőkönyv kiosztása komoly eseményszámba ment nálunk. Mindig úgy gondoltam magamra, mint aki a jellemet, az illemtudást és a viselkedést helyezi előtérbe – mégis, tapasztalatlanságomból fakadóan szinte kizárólag az osztályzatokra koncentráltam, főleg a gyengébbekre. Ez pedig lassan, de biztosan rombolta a fiam magabiztosságát.
Amikor megérkezett az értékelés, először mindig a hiányosságokat vettem sorra, és csak utána – ha egyáltalán – szóltam az eredményekről. Azon töprengtem, miért kapott átlag alatti jegyet egyes tantárgyakból, miközben teljesen figyelmen kívül hagytam azokat a területeket, ahol igazán kitűnt.
Ma már világosan látom, hogy tévedtem, amikor azt hittem, a szigorúság motiválja majd a fejlődésre. Valójában az erősségeit söpörtem félre, vagy ami még rosszabb, egyenesen leértékeltem azokat. A fiam szorongása odáig fajult, hogy még az ellenőrző átadása előtt elkezdett mentegetőzni: előbb sorolta a közepes jegyeit, és csak utána merte megemlíteni a sikereit.
A szomorú valóság az volt, hogy a saját teljesítményszorongásomat vetítettem rá – elhitetve vele, hogy előbb a gyengeségeit kell megmagyaráznia, és csak aztán mutathatja meg, miben jó.
Fiam önbizalmának elvesztése fordulópontot hozott
Ez a minta egészen harmadik osztályos koráig tartott, nagyjából akkortól, hogy a kisebb fiam is óvodás lett. Látni, ahogy a kedves, engedelmes és segítőkész nagyobb fiam elveszíti a hitét önmagában, a szívembe nyilallt. Egyre kevésbé ismerte fel saját valódi erényeit: a természetes matematikai tehetségét, az általános műveltségét és a másokkal szemben tanúsított gondoskodó hozzáállását.
Változtatni kellett
Rájöttem, hogy mást kell csinálnom. A jó jellem fontosabb, mint a tökéletes bizonyítvány, és anyaként az én felelősségem megőrizni a gyerekeim önbecsülését. Azt akartam, hogy megértsék: a viselkedés és a hozzáállás sokkal többet ér egy osztályzatnál, és aki jellemére épít, az az élet minden területén – beleértve a tanulmányokat is – megállja majd a helyét.
Szerencsére a gyerekeink iskolája nagy hangsúlyt fektet a személyiségfejlesztésre, és a bizonyítványban külön, részletes rész foglalkozik a magatartással és szorgalommal kapcsolatos tanári megjegyzésekkel. A következő értékelési napon a férjemmel közösen döntöttük el: először ezeket a viselkedési észrevételeket ismerjük el és ünnepeljük meg.
Az új megközelítés azonnal bevált. Mindkét fiam meglepetten nézett, ahogy átugrándoztam a tantárgyi eredmények részét, és hangosan, látható büszkeséggel olvastam fel, mit írtak róluk a tanáraik jellemük és magatartásuk kapcsán. A sugárzó mosolyuk láttán a szívem is tele lett.
Miután a feszültség teljesen feloldódott, könnyed hangon tértünk át a jó jegyekre. A fejlesztendő tantárgyakra csak a legvégén kerítettünk sort. Mivel a gyerekek teljesen felszabadultak, a visszajelzéseket is sokkal nyitottabban fogadták – nem védekeztek, hanem valóban odafigyeltek.
Amióta kevésbé nyomasztó az értékelési nap, a változás szemmel látható
Ma már mindhárman iskolások, és értik a mi szemléletünket – az ellenőrző-nap otthon nem jelent többé ítélkezést és szorongást. Tudják, hogy anya és apa először azt ünnepli, akik ők emberként, és csak azután nézi meg az osztályzatokat.
Rendszeresen hoznak haza jó magatartásért járó okleveleket, és büszkébben mutatják meg azokat, mint bármely ötöst. A nagyobb fiam most hetedikbe jár – az a fiú, aki régen még az ellenőrző odaadása előtt elkezdte magyarázni a gyenge jegyeit, ma minden gondolkodás nélkül nyújtja oda a bizonyítványát.
A tanulmányi teljesítmény természetesen ma is fontos nálunk. A különbség annyi, hogy a gyerekeim most félelem nélkül állnak neki a tanulásnak – és ez az egyetlen változás többet tett az eredményeikért, mint bármilyen nyomás valaha.
Forrás: www.businessinsider.com
Vélemény, hozzászólás?