Egyke gyerekként igazán szerencsésnek mondhatom magam. Szüleim nemcsak példaképeim voltak, hanem igazi barátaim is. Gyerekkoromtól kezdve mindig hármasban utaztunk, így apámat és anyámat mindig egységként, egyfajta szülői duóként érzékeltem. Harmincon túl azonban valami megváltozott: elkezdtem külön-külön is utazni velük, és ezek az élmények teljesen új perspektívát nyitottak meg előttem.
Ha valaki kiszabadul a mindennapos szerepei alól – legyen az szülő, dolgozó felnőtt vagy felelős családtag –, egész más arcát mutatja meg. Nincsenek kötelezettségek, nincsen munka, nincsen, akiről gondoskodni kellene. Hálás vagyok, hogy lehetőségem nyílt megismerni őket mint egyéneket, a megszokott keretek és kényelmük határain kívül is.
Apám egy egészen más oldalát fedeztem fel
Az idén megleptem apámat élete utazásával: elvittem Skóciába, az Islay szigetére, ahová már évek óta vágyott. A 60. születésnapjára szervezett körutazás keretében whiskydesztillériákat látogattunk meg, és egy glasgowi idegenvezetővel feltérképeztük a part menti kisvárosokat, amelyeket a legtöbb turista nem is ismer.
Itthon apám a hétvégéit csendben, a kedvenc sorozataival tölti, és nem különösebben vonzza a felfedezés gondolata. Skóciában viszont mintha egy teljesen más ember ébredt volna fel benne. Minden reggel új kalanddal indult – tengerparti sétáktól és desztillérialátogatásoktól egészen Edinburgig, ahol ő mutatott meg nekem helyeket, amelyek az ő szívének kedvesek. Nem az én érdeklődési köreim mentén haladtunk, hanem az övéi szerint – és ez valami egészen különleges volt.
Skóciában felszabadult belőle valami. Nyugodt volt, spontán, és teljesen a pillanatnak élt. Apám általában nem sokat beszél, de mivel csak ketten voltunk, sokat cseverésztünk, és sokat nevettünk a skót kalandozásainkon.
Anyámmal igazi barátnőkként töltöttük az időt
Néhány hónappal korábban anyámat vittük el Curaçaóra, anyák napja alkalmából – egy jól megérdemelt pihenésre. A hosszú hétvégét privát lagúnákkal, tengerpartokkal, kirándulásokkal és teljes semmittevéssel töltöttük, amire mindkettőnknek égető szükségünk volt.
A hétköznapi életben anyám mindig mindent kézben tart: ő a józan ész hangja, az ötletgazda, akire bármikor számíthatsz. Általában is kiegyensúlyozott, de Curaçaón egy nála is ritkábban látható, mélyen elégedett és boldog verziójával találkoztam. Nem volt ébresztő, nem volt sehova menni, semmi sürgős. Az apró dolgokban találtuk meg az örömöt – egy spontán látogatásban egy helyi sörözőben, az emberek megfigyelésében, az idegenvezetőnkkel váltott vicces szóváltásokban.
Curaçaón nem anya és lánya voltunk, hanem két barátnő egy nyaraláson. A napjainkat főleg a tengerparton töltöttük, italokkal a kézben vagy úszógumikon ringatózva a medencében, de a legkedvesebb pillanataim azok voltak, amikor a villában üldögéltünk, törölközőbe burkolva, borral a kezünkben, és csak beszélgettünk.
Folytatom az egyéni utazásokat szüleimmel
Az izlandi északi fénytől a bahamai helyiekkel való ismerkedésig rengeteg emlékezetes utazásom volt szüleimmel az évek során, de az egyéni kirándulások valami egészen különlegeset adtak. Apám és anyám mindig a szüleim lesznek, de ezeken az utakon volt alkalmam megismerni őket egyénként is – a mindennapok forgatagától távol, kötelezettségek nélkül, egyszerűen csak barátokként. Alig várom, hogy megtervezzük a következő kettesben tett utazásainkat!
Forrás: www.businessinsider.com
Vélemény, hozzászólás?