8 dolog, amit egy volt stewardess mindig megtesz utasként

Több mint egy évtizedet töltöttem légiutas-kísérőként, és ez az időszak olyan szokásokat alakított ki bennem, amelyektől utasként sem tudok megszabadulni. Íme, azok a dolgok, amelyeket ma is minden repülőúton megteszek.

Mindig ablak melletti ülőhelyet foglalok

Mindenki másképp érzi jól magát a repülőn, de nekem az ablak melletti hely az ideális választás. Bár néha át kell kéredzkedni a szomszédok mellett a mosdóhoz, ezt bőven ellensúlyozza, hogy van hova támaszkodni a párnámmal, és nem kell az aisle-on áthaladó kocsikkal, illetve utasokkal harcolnom a könyököm épségéért. Ráadásul az ablak melletti ülőhely saját karfát is biztosít – ellentétben a középső helyekkel.

Kerülöm a toalett és a válaszfal közelében lévő ülőhelyeket

Foglaláskor érdemes előre megnézni a repülő ülésképét, mert ezzel sokat lehet javítani az utazás minőségén. Én soha nem foglalok helyet a mosdók, illetve a galley – az ételmelegítő egység – közelében, mert pontosan tudom, mekkora forgalom és zajszint jellemzi ezeket a területeket. A válaszfal (bulkhead) melletti sorokat szintén kerülöm, mivel oda jellemzően kisgyermekes szülők ülnek, akik ott helyezhetik el a bölcsőt.

Elegánsan szállok fel, majd átöltözöm kényelmes ruhába

Évek alatt rögzült szokásom, hogy rendezett külsővel szállok a gépre – frizurával, sminkkel, ápolt öltözettel. Amint azonban beülök a helyemre, befáradok a mosdóba, és könnyű, kényelmes szabadidős ruhára váltok. A fedélzeti hőmérséklet nehezen jósolható előre, ezért rétegesen öltözöm: laza szabású, gyűrődésálló anyagokat választok, amelyeket könnyen kombinálhatok. Az átöltözéssel igyekszem sietni, hogy a mosdókat még tisztán, a felszállás utáni első roham előtt használhassam.

A szállodai papucs nélkülözhetetlen kiegészítőm

Az egyik kedvenc utazási szokásom, hogy a szállodákból elhozt ingyenes papucsokat mindig bepakolom a kézipoggyászomba. Hosszú repülőúton kényelmes alternatívát jelentenek a cipőhöz, ugyanakkor diszkrétebbek a zoknál, és könnyedén fel- és levehetők. Különösen fontos, hogy a mosdóba is papucsban megyek – légiutas-kísérőként megtanultam, hogy a repülői toalett padlójára puszta zoknibal lépni kifejezetten nem ajánlott. A papucs ráadásul a repülőút végén egyszerűen kidobható.

Minden repülésnél megszámlálom a vészkijáratig lévő sorokat

Ez az a szokás, amelyet mindenki másnak is ajánlok. Felszállás után mindig megállapítom, hány ülősornyira van tőlem a legközelebbi vészkijárat, és az ülőhelyek fejtámláját végigérintve számolom meg a sorokat. Ha baleset esetén láthatóság csökken vagy füst tölti meg a kabint, ez az egyszerű módszer segíthet megtalálni a kijáratot. Rengeteg biztonsági kiképzésen vettem részt, és tudom, hogy ez az apró szokás valóban életmentő lehet.

Saját ételt és italt viszek magammal

A fedélzeti étkezésben általában nem bízom meg magam – nem csupán az ízvilág miatt, hanem azért sem, mert a repülős ételek jellemzően sok sót és cukrot tartalmaznak, ami fokozza a kiszáradást és a puffadást. Inkább saját ételt viszek, például repülőtéri sushit, illetve egészséges rágcsálnivalókat. Alkoholt egyáltalán nem fogyasztok; helyette elektrolitokkal dúsított vizet iszom bőségesen. Az önálló étkezési ütemterv különösen hasznos akkor, ha egy adott időzónát szeretnék tartani, és a szervezetemnek segíteni akarok az alkalmazkodásban.

Fényvédőt soha nem hagyok ki

A repülés hosszú távon megviseli a bőrt, ezért hosszabb utakon mini bőrápolási rutint tartok: hidratáló arcmaszkot és szemkörnyék-tapaszt használok, majd intenzív hidratálót és legalább 50-es faktoros fényvédőt viszek fel. Rövidebb repülőutakon elegendő, ha már felszállás előtt tápláló nappali krémet, C-vitaminos szérumot és erős fényvédőt alkalmazok. A magassági sugárzás hatásait komolyan kell venni.

A hívógombot szinte soha nem nyomom meg

Légiutas-kísérőként pontosan tudom, milyen leterhelt tud lenni a személyzet, és milyen stresszhelyzeteket kell kezelniük – sokszor úgy, hogy az utasok erről mit sem tudnak. Ezért a hívócsengőt kizárólag valódi vészhelyzet vagy sürgős orvosi segítség esetén használom. Ha csak egy kérdésem van, vagy a felső csomagtartóból szeretnék valamit levenni, inkább megvárom, amíg a stewardess arra jár.

Forrás: www.businessinsider.com

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük