Amikor a lányom az új tanévre készült, a szokásos teendők foglalkoztattak minket: iskolai felszerelések beszerzése, az új biológiatanár kilétének találgatása, illetve a születésnapja körüli tervezgetés, amely épp néhány héttel az iskola kezdése után esik.
Abban viszont biztosak lehettünk, hogy az alvási rutinba való visszaszokás nem okoz majd gondot – hiszen lányomnak ma is van lefekvési ideje. Nyáron is. Hétvégén is. Ez elsőre talán nem tűnik különösnek, egészen addig, amíg el nem árulja, hogy lányom 16 éves, és mi elvárjuk tőle, hogy este 9-re ágyban legyen.
A lefekvési rituálé mint kapcsolódási pont
Nem terveztük tudatosan, hogy ilyen sokáig fenntartjuk ezt a szokást – egyszerűen csak folytatódott: mi szóltunk, ő pedig hallgatott ránk. Tudom, hogy sok gyerek tiltakozna ez ellen, és számos család életmódja sem tenné ezt lehetővé, de nálunk működik, és hálás vagyok érte.
A 11. osztály kezdetével a lefekvési időt este 9 órára toltuk. Ilyenkor a kütyük félremennek, jó éjszakát kívánunk egymásnak, majd leülök mellé pár percre – néha jóval többre is –, hogy legyen tere arról mesélni, amiről éppen szeretne. Néha csak arról cseveg, melyik videójátékon dolgozik éppen, vagy hogy milyen érdekes dolgot nézett a Lunchables történetéről. De előfordul, hogy komolyabb témák kerülnek elő: házi feladatok, iskolai stresszek, életbeli aggodalmak. Ezek az esték számomra közelebb hoznak minket egymáshoz, és remélem, hogy ő is hasonlóan érzi.
A napirend ereje egy tinédzser életében
Lányom általában véve is igényli a kiszámítható struktúrát – nemcsak este, hanem egész nap. Amikor felmerült, hogy esetleg elhagyjuk ezt a szokást, ő maga mondta: elaludna nélküle is, de egyelőre ragaszkodik hozzá.
A korai lefekvés egyébként egészségügyi szempontból is indokolt. Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) adatai szerint a tinédzsereknek napi 8–10 óra alvásra van szükségük, mégis egy országos felmérés alapján közel 73 százalékuk nem alszik eleget tanítási napokon. A középiskolás évek különösen veszélyesek ebből a szempontból: a házi feladatok, a szabadidős tevékenységek és az esetleges munka mind-mind késő éjszakába nyújtják a napot. Az alváshiány azonban komoly következményekkel járhat: figyelemzavar, viselkedési problémák, elhízás, 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázata, mentális egészségügyi nehézségek és balesetek – mindezeket szeretném elkerülni.
Nem mindenkinek való, de nekünk bevált
Tisztában vagyok azzal, hogy sok szülő és tinédzser számára ez a fajta esti rutin sem kívánatos, sem megvalósítható. És persze van érv amellett is, hogy a serdülőknek érdemes önállóságot adni abban, mikor és hogyan fekszenek le.
Ugyanakkor az alvás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Amíg lányom hajlandó olyan időben lefeküdni, ami elegendő pihenést biztosít számára, addig mi támogatni fogjuk ebben. Persze akadnak napok, amikor késő estig tanulnia kell, vagy valami különleges program tartja fenn, de az a tudás, hogy legtöbbször este 9-re már ágyban van, az egész család számára megnyugtató.
A rendszeres lefekvési idő lehetőséget ad arra, hogy képernyők nélkül, csendben leálljon az agya, és eleget aludjon ahhoz, hogy a reggel elviselhetőbb legyen. Férjemnek és nekem pedig megadja azt a néhány esti órát, amikor kettesben lehetünk – ami minden szülőpár, sőt minden pár számára rendkívül értékes.
Remélem, hogy mindez olyan egészséges alvási szokásokat alakít ki benne, amelyeket magával visz majd akkor is, amikor már nem mi leszünk azok, akik összeszedik az eszközöket, és mellé ülnek a sötétben.
Forrás: www.businessinsider.com
