Üzleti 4ed

Kategória: Életmód

  • Két ország között: amerikai-kanadai párkapcsolat határok nélkül

    Két ország között: amerikai-kanadai párkapcsolat határok nélkül

    Az írónő és partnere kézen fogva állnak egy szabadtéri színpad előtt Chicagóban.
    Mindkét ország legjobb oldalait élvezhetem – Catherine Collins

    Havonta egyszer felszállok egy chicagói repülőtérről, és körülbelül két és fél óra repülés után megérkezem Winnipegbe, Kanadába. Elsőre talán furcsának tűnik ez az életmód – Chicago rengeteg lehetőséget kínál, és az utazás sem kevés. Mégis, már több mint két éve élek távolsági kapcsolatban kanadai párommal, Andrewval, és egyikünk sem siet a költözéssel.

    Andrew-val egy pénzügyi bloggereknek szóló konferencián találkoztunk mintegy tíz évvel ezelőtt. Hosszú évekig szoros szakmai barátságban voltunk, mielőtt párkapcsolatunkká mélyült volna a viszonyunk. Ma közösen üzemeltetünk egy online vállalkozást, ami lehetővé teszi, hogy mindkettőnk a saját tempójában, távolról dolgozzon, és rendszeresen utazzon a két ország között. Mivel mindkettőnknek vannak gyermekei korábbi kapcsolatokból, belátható időn belül egyik fél sem tervez országot váltani.

    Kihívások ellenére mindkét világ javát élvezem

    Az írónő és partnere kutyaszánon csúszkálnak egy havas kanadai erdőben.
    Kanadában sokkal lazább az életritmus – Catherine Collins

    Amerikaiként hozzászoktam bizonyos alkalmazásokhoz és digitális szolgáltatásokhoz, amelyek Kanadában egyszerűen nem elérhetők. Például a Venmo és a Cash App ott nem működik, ezért Andrew-val a Wise platformon keresztül egyenlítjük ki a közös kiadásokat. Ha egy filmet a Hulun kezdünk el nézni, azt csak az Egyesült Államokban tudjuk folytatni, mivel a streaming szolgáltatás Kanadában nem elérhető.

    Ezek az apró kellemetlenségek ellenére mégis úgy érzem, hogy a legjobb dolgokat élvezhetem mindkét helyről. Jó példa erre az étkezési kultúra: Andrew mindig örül, ha meglátogat, mert Winnipegben nincs Chick-fil-A. Én pedig minden kanadai látogatásomkor kötelezőnek érzem a poutine megkóstolását – ez a sajtos, mártásos sült krumpli ugyanis az A&W étterem amerikai menüjéről teljesen hiányzik, holott Kanadában nemzeti fogásnak számít.

    A két hely hangulata és kultúrája is markánsan különbözik egymástól. Csaknem tizenöt éve dolgozom önállóan, így az Egyesült Államokban különösen értékelem, hogy motivált vállalkozók veszik körül az embert. Kanadában ezzel szemben könnyebben le tudok lassulni – Winnipeg és a többi kanadai város, ahol megfordultam, egyfajta biztonságos menedéket jelent számomra, ahol az élet tempója sokkal nyugodtabb.

    A jövőben talán mindkét helyet választjuk

    Az írónő piros Kanada feliratú pólóban áll egy kanadai történelmi helyszín előtt.
    Az év felét Kanadában tervezzük tölteni – Catherine Collins

    A két ország között strukturális különbségek is fennállnak. Kanadában az egészségügyi ellátást az állampolgárok adókon keresztül finanszírozzák, míg az amerikaiak többsége magánbiztosítással rendelkezik. A kanadai rendszer nagy előnye, hogy a lakóknak nem kell váratlan számlák vagy drága sürgősségi ellátás miatt aggódniuk. Ugyanakkor ennek ára is van: a műtétekre és sürgős ellátásokra olykor hosszabb várakozási idők vonatkoznak. Az Egyesült Államokban viszont értékelem, hogy az orvosi időpontok általában gyorsan elérhetők – még ha ez anyagi áldozattal is jár.

    Az amerikai életnek vannak olyan elemei, amelyektől nehéz lenne elszakadni, de a Kanadában töltött idő megtanított arra, hogy a hajszoló munkakultúrától való eltávolodás igenis jót tehet a léleknek. Andrew is értékeli az amerikai élet bizonyos vonásait, ugyanakkor tudom, hogy ha máshová költöznénk, nagyon hiányozna neki a szoros családi kötelék és Winnipeg végtelen, gyönyörű prérijei.

    Nem tudhatjuk biztosan, mi vár ránk, ha majd a gyerekeink mind elköltöznek otthonról, de valószínűleg az év felét Kanadában töltjük majd, a téli hónapokat pedig valahol melegebb éghajlaton, távolról dolgozva. Bármi is lesz a végső döntés, a legfontosabb számunkra, hogy olyan életformát alakítsunk ki, amely valóban a mi közös kultúránkra épül – egyedi és tökéletes összhangban mindkettőnk értékeivel.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 19 éves fiam 4 nap alatt költözött el – amit magával vitt, megkönnyítette az elengedést

    19 éves fiam 4 nap alatt költözött el – amit magával vitt, megkönnyítette az elengedést

    Az első gyerekem három évig egyke volt. Úgy gondolom, ez olyan köteléket hozott létre köztünk, ami a többi négy testvérével sosem alakulhatott ki, hiszen ők már egy egyre növekvő família kellős közepén születtek. Nem azt mondom, hogy van kedvenc gyerekem, de mégis az ő esetében tanultam meg igazán, mit is jelent anyának lenni – beleértve azt is, hogyan kell elengedni, amikor eljön az ideje.

    19 éves korában, egy nem túl sikeres főiskolai kezdés után úgy döntött, hogy San Franciscóba költözik – ami egyébként nem ritka lépés a bostoni fiatalok körében.

    Mivel ő volt az öt gyerekem közül az első, aki elhagyta otthonunkat, elég nehezen viseltem. Mégis egyértelmű volt, hogy szüksége van a változásra, és én teljes szívvel támogattam a döntését.

    Én is ugyanezt tettem ugyanilyen korban

    Hétfőn közölte velem, hogy csütörtökön indul. Nem próbáltam lebeszélni – mert én is pontosan ugyanígy cselekedtem annak idején. Édesanyámnak szintén csupán négy nappal korábban szóltam, hogy elmegyek. Akkor Phoenixbe tartottam, ahol a fivérem épp egy új állást kezdett, és meghívott, hogy csatlakozzam hozzá. A legfontosabb holmijaim egy tábori ládában előre küldtem, majd repülőre szálltam.

    A fiam három másik 19 évessel együtt vágott neki az útnak, egy kisteherautóban. Ő még nálam is kevesebbet pakolt össze. Arra már nem emlékszem, hogy sírtam volna, amikor elindultak – inkább azon jártott az agyam, milyen rendetlenséget hagyott maga után, amit nekem kell majd felszámolnom.

    Felkészültem a legrosszabbra

    Házunk kicsi volt, és annyi gyerekkel szinte minden talpalatnyi helyet átalakítottunk hálószobává. A fiam szobája eredetileg a pincénkben lévő játszószoba volt, de kamaszkorában úgy éreztem, szüksége van egy saját zugra, ahol nem zavarják a kisebb testvérei.

    A következő fiúgyerekem rég szemet vetett erre a helyiségre, és már dobozolta is a cuccait, alig várva, hogy leköltözhessen. Mielőtt azonban ez megtörténhetett volna, én magam akartam átnézni, mi maradt ott – nem akartam, hogy valami nem odavaló dologra bukkanjon az egyik kisebb gyerek.

    Szerencsére semmi kompromittáló nem került elő, bár egy pillanatra megállt a szívem a szekrényben álló kis széf láttán. Mikor megkérdeztem a fiamat, azt mondta, üres – és mivel a kulcs elveszett, elfogadtam a választ. Maradt néhány könyv, elavult elektronikai kütyü, és rengeteg kinőtt ruha. Az egyik régi pulóverkupac alól előkerülő Playboy-lapszám inkább megmosolyogtatott, mint meglepett – ráadásul eszembe juttatta, hogy szüleim is pontosan ilyet találtak, amikor a fivérem egykor elköltözött.

    Amit magával vitt, az döbbentett meg a legjobban

    A takarítás nem tartott sokáig. Ha ő ennyire nem ragaszkodott a tárgyaihoz, én sem éreztem szükségét az érzelgősségnek. A nap végére a következő fiam már be is rendezkedett a szobában, és a magáévá tette a teret.

    A merész utazók öt nappal később épségben megérkeztek a nyugati partra. Hamar találtak munkát és lakást. Az első állomáshely egy elektronikai gyár összeszerelő szalagja volt – ez az élmény szemét nyitotta ki, és arra ösztönözte, hogy beiratkozzon a főiskolára, majd elinduljon azon a pályán, ahol ma is dolgozik.

    Amikor beköltözött a saját lakásába, kimentem, hogy segítsek berendezni. Büszkén mutogatta a helyiségeket, és mesélt terveiről. Ahogy beléptem a hálószobájába, valami ismerős dolog tűnt fel a matracon. A karácsonyi maci volt az – az a plüssfigura, ami kisgyerek kora óta minden évben ott ült a karácsonyfa alatt. Nem is tudtam, hogy magával vitte.

    Az első gyerekem elköltözése volt az első nagy fordulópont a családunk életében. Amikor megláttam azt a plüssmacit, rájöttem: hiába él 5000 kilométerre tőlem, a fiam valójában sosem kerülhet igazán messzire az otthonától.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Texasból Franciaországba: olcsóbb és boldogabb az élete

    Texasból Franciaországba: olcsóbb és boldogabb az élete

    Sokan álmodoznak arról, hogy új helyeken éljenek és ismeretlen kultúrákat fedezzenek fel. Leah Young számára nem csupán álom volt ez – ő meg is valósította. A 34 éves dallasi nő több mint egy évtizede hagyta el az Egyesült Államokat, és mára Lyon lett az otthona. Útja azonban nem volt egyenes vonalú.

    Egy tanítási program volt a belépő

    Young fiatal kora óta vágyott arra, hogy külföldön éljen. Középiskolás és főiskolás éveiben csereprogram lehetőségeket keresett, ám a családja minden esetben lebeszélte. Az áttörést egy spanyol kormányzati tanítási program jelentette, amelyről egy barátja mesélt neki. Bár egészen más iparágban dolgozott addig, nem habozott: megragadta a lehetőséget, és 2015-ben Spanyolországba költözött.

    Kezdetben csupán egyetlen évet tervezett eltölteni Európában, majd visszatérni Texasba. Végül azonban az egy év sokkal többre nyúlt. A vízumügyintézés stresszes volt, Facebook-csoportokból és blogokból kellett összerakni az információkat. A havi fizetése mindössze 700 euró volt – ami még 2015-ben sem számított soknak –, és nem tudta, elegendő lesz-e a megélhetésre.

    Végül két bőrönddel indult el, tele nem éppen a leghasznosabb holmikkal. Bevallása szerint teljesen be volt tojva, mégis belevágott – mert látta, hogy mások is boldogultak ugyanígy.

    Lyon: a tökéletes választás

    Mára Young igazi szakértővé vált az újrakezdésben. Öt év Spanyolország után két évet töltött Németországban, majd egy-egy évet Argentínában és Brazíliában, és immár egy éve él Franciaországban. Választott városa Lyon, amely Genfhez képest mindössze két órára, a svájci határ közelében helyezkedik el.

    A város rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezik: egy-két óra alatt elérhető az Alpok síterep, de a Földközi-tenger partja is. Lyon tipikusan az a hely, amit az ember Franciaország hallatán elképzel – mégis sokkal élhetőbb alternatívája Párizsnak. Nagy város, mégis megőrizte kisvárosi hangulatát.

    Young kiemeli, hogy Európa más részein nehéznek találta a kapcsolatépítést, ami texasi természetéből adódóan megviselte. Lyonban azonban sokkal könnyebb volt barátokat szerezni és valódi közösségre lelni.

    Meglepően megfizethető az élet

    Young egy 63 négyzetméteres, egyhálószobás lakást bérel egy 1500-as évekből származó történelmi épületben, havi 950 euróért (kb. 407 000 forint). A lakásban gyönyörű kőfalak, gerendás magas mennyezet és hatalmas francia ablakok díszítik a teret, amelyek az óvárosra nyílnak. A közeli harangtorony félóránként megszólal.

    A rezsiköltség változó: nyáron, légkondicionáló nélkül mindössze 50 euró körül alakul, télen azonban a fűtés akár 350 eurót is kitehet a régi épület miatt. Élelmiszerre hetente nagyjából 60 eurót költ, hetente kétszer étteremben eszik, ahol egy pohár bor vagy sör körülbelül 5 euróba kerül. Autója nincs és nem is hiányzik – a városi közlekedés heti 10 dollár alatt megoldható. Egy repülőjegy oda-vissza Németországba 50 euróba kerülhet.

    Nem tervez visszaköltözni az USA-ba

    Az évek során Young számos munkát végzett: tanított, visszaiskolt, dolgozott egy amerikai cégnek távolról, majd megalapította a Fearless Abroad nevű vállalkozását, amely az Európába költözni vágyó amerikai távmunkásoknak nyújt segítséget.

    Bár többször hazalátogatott és felmerült benne a visszaköltözés gondolata, soha nem tudta elképzelni magát ismét az USA-ban hosszú távon. Texas egyre drágább: egy egyhálószobás lakásért sokan havi 2000 dollárt fizetnek, ami számára elképesztő. Az egészségügyi rendszer szintén fontos tényező – Franciaországban kiváló minőségű, megfizethető ellátáshoz jut hozzá, ami különösen fontossá válik, ahogy öregszik és a gyermekvállalás is szóba kerül.

    Természetesen hiányzik neki az otthon: a familia, a barátok, a könnyed társalgás és az a különleges texasi konyha – a steak és a Tex-Mex. De úgy érzi, Lyon az ő igazi otthona. Minden eddigi állomás közül itt a legboldogabb, és most először érzi úgy, hogy le akar gyökerezni valahol.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Két munkában dolgozom: 6 gyereket nevelek és 3 idős rokont gondozok

    Két munkában dolgozom: 6 gyereket nevelek és 3 idős rokont gondozok

    Kaitlin Manns, a 33 éves Illinois-i nő élete nem szokványos: hat gyermeket nevel, két kisebb testvérét is gondozza, miközben három idős családtagjáról is ő gondoskodik hivatásszerűen. Mindezt két munkahely mellett teszi, és szinte egyáltalán nem marad ideje önmagára.

    Hogyan kerültem ebbe a szerepbe?

    Kaitlin nagyapjának, édesanyjának, nagymamájának és mostohaapjának korábban külső gondozók segítettek. Ezek a szakemberek kiváló munkát végeztek, azonban idővel jobb fizetésű állások után néztek, és elhagyták a családot. Senkit sem hibáztatott miatta, de a helyzet megoldatlan maradt. Végül úgy döntött, maga vállalja fel ezt a feladatot – nemcsak a kényszer, hanem a gondoskodó természete miatt is. Elvégezte a szükséges képzést, megkapta az otthoni ápoló minősítést, amely rendszeres online továbbképzéssel is jár.

    Két munkahelyen dolgozom egyszerre

    Hétköznapokon otthoni ápolóként dolgozik heti 38 órában, óránként 18,50 dolláros bérért, amelyet az állam finanszíroz. A három felnőtt gondozottja felváltva igényli a segítségét: fürdésnél, mosásnál, orvosnál is ő kíséri őket. A heti beosztás pontosan meghatározott – hétfőn a nagymamát és a mostohaapát látogatja, kedden az édesanyja is sorra kerül, szerdán csak a mostohaapával foglalkozik, csütörtökön ismét a nagymama következik, pénteken pedig az édesanyjánál tölt délelőttöt.

    A hétvégeken egy helyi étteremben és bárban felszolgálóként dolgozik, legalább 23 órát töltve a vendéglátásban. Az alapbére mindössze 7,50 dollár óránként, azonban a borravalóknak köszönhetően egyetlen műszak alatt akár 300 dollárt is kereshet. Az éttermet kedveli, mert családias hangulatú, és szinte mindenki ismeri egymást – inkább baráti közösségnek érzi, mint munkahelynek.

    Zsúfolt mindennapok és egy nagy háztartás

    Az ötszobás otthonukban Kaitlin mellett él a férje, Justice, hat gyermekük – a legkisebb kétéves, a legnagyobb tizenhárom –, valamint két kilencéves kisebb testvére, édesanyja és mostohaapja. A nagymama saját otthonában lakik, mindössze negyedórányira tőlük.

    A napok korán és lendületesen indulnak: Justice reggel negyed hétkor kíséri a legidősebb gyereket az iskolabuszhoz, Kaitlin pedig a kisebb gyerekeket viszi óvodába, majd elindítja férjét a munkahelyére. Az ápolói munka reggel fél tizkor veszi kezdetét, és a papírmunkával – például a nagymama számára szükséges kerekesszék-engedélyeztetéssel – is rengeteg időt elvesz.

    Kevés idő jut önmagamra

    Kaitlin bevallottan alig rendelkezik szabadidővel. A gondozói feladatok, az anyaság, a testvérei felügyelete és a hétvégi felszolgálói munka szinte az összes idejét lefoglalja. Mégis megtalálja a feltöltődés lehetőségét: lefekvés előtt szívesen néz filmeket vagy olvas a Kindle-jén.

    Belső békéje abból fakad, hogy tudja: mindent megtesz azokért, akiket szeret. Ahogy ő fogalmaz, egyszerre fizeti vissza szülei gondoskodását, és teremti meg gyermekeinek ugyanazt a szeretetteljes, biztonságos gyerekkort, amelyet ő maga is kapott.

    • Kaitlin Manns otthoni ápolóként három idős családtagról gondoskodik heti 38 órában
    • Órabére 18,50 dollár, amelyet állami forrásból finanszíroznak
    • Hétvégenként felszolgálóként is dolgozik, ahol műszakonként akár 300 dollár borravalót is kaphat
    • Hat gyermeket nevel, és két kisebb testvérét is ő látja el
    • Szinte egyáltalán nem marad ideje önmagára, mégis elégedett az életével

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 2 éjszaka egy 23 m²-es mini házban – 10 meglepetés, ami meggondolkoztatott

    2 éjszaka egy 23 m²-es mini házban – 10 meglepetés, ami meggondolkoztatott

    Sokáig meg voltam győződve arról, hogy a kis házakban való lakás nem nekem való. Aztán kipróbáltam egyet – és teljesen megváltozott a véleményem.

    Utazásaim során már jártam egy 100 négyzetlábas csőlakásban Németországban, Ausztriában egy Airstream lakókocsiban, és Svájcban egy átalakított hordóban. Mindezek ellenére az első igazi mini ház élményem egészen különleges volt. 2021-ben Miamiban foglaltam két éjszakát egy kerekeken álló Airbnb-be, nagyjából 200 dollárért. A ház mindössze 23 négyzetméteres volt – azaz pontosan feleakkora, mint a New York-i lakásom. Az ott töltött idő tele volt váratlan meglepetésekkel.

    1. Nem úgy nézett ki, mint egy mozgó ház

    Bár az Airbnb hirdetésben szerepelt, hogy kerekeken áll, a helyszínen egyáltalán nem tűnt mobilnak. Egy nagyobb ház rejtett udvarában állt, betonblokkokon, egy falnak támaszkodva. A kerekek nem látszottak a megközelíthető oldalról, és az utcától is messze volt – egyértelműen nem terveztek vele közeli költözést. Ez engem személy szerint nem zavart, hiszen ha lenne egy ilyen mini otthonom, én sem akarnám állandóan mozgatni.

    2. Belülről sokkal nagyobbnak hatott

    Kívülről úgy festett, mintha egy szobányi terület lenne az egész. Ám belépve egy teljes ágyat, konyhát, fürdőszobát és tároló területet találtam – és mégsem éreztem szűkösnek. A magas mennyezet különösen sokat segített a tágasság érzetének kialakításában. Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy bőven volt hely jógázni is.

    3. Nyolc ablak egy ekkora épületben?

    Esti érkezésem miatt nem figyeltem fel rögtön az ablakokra. Másnap reggel azonban, amikor a függönyöket félrehúztam, a szoba azonnal sokkal levegősebbnek tűnt. Ez rávilágított arra, hogy a természetes fény milyen meghatározó szerepet játszik egy kis tér tágasság-érzetének fokozásában.

    4. Okos helytakarékos megoldások, amelyekre nem is gondoltam

    Bizonyos trükköket vártam – például a falra szerelt TV-t vagy a tárolóként is funkcionáló asztalt. Ám a tolóajtós fürdőszoba igazán kellemesen meglepett. Egy hagyományos nyíló ajtóhoz képest rengeteg helyet spórol meg, ráadásul a mozaikdíszes felülete egyfajta műalkotásként is funkcionált. A zuhany melletti tároló szekrényen sem ajtó, hanem egy függöny volt – ez szintén jobban nézett ki és több helyet hagyott szabadon.

    5. A fürdőszoba egyáltalán nem volt szűkös

    Számítottam rá, hogy a fürdőszoba clausztrofóbiás érzést kelt. Tévedtem. A bútorok teljes hiánya és a falra szerelt polcok, amelyeken a törülközők és a tisztálkodószerek kaptak helyet, tágas és rendezett benyomást keltettek.

    6. Franciaágy egy mini házban

    Ilyen kis alapterületnél arra számítottam, hogy legfeljebb egy egyszemélyes vagy kis franciaágy fér el. Ehelyett egy normál méretű franciaágy fogadott. Ez meggyőzött arról, hogy egy kisebb otthonban sem kell feltétlenül kompromisszumot kötni az alvóhely méretét illetően.

    7. A rendetlenség sokkal látványosabb

    Kis térben minden apró felfordulás azonnal szembeötlő. Egy felgyűrt paplan, mosatlan tányérok vagy a padlóra dobott ruhadarab máris kaotikussá teheti a szobát. Emiatt minden feladat után azonnal rendet raktam – ami egyébként nem szokásom. Rájöttem, hogy a mini házas életmód akár jobb otthoni szokásokat is kialakíthat az emberben.

    8. Maximalizmus egy kis térben – és nem néz ki zsúfoltnak

    Mindig azt hittem, hogy a kis házak kizárólag a minimalistáknak valók. Ez az otthon azonban ennek az ellenkezőjét bizonyította. Élénk színek, különleges tároló megoldások és fali képek töltötték meg a teret – mégis barátságos, lakott hangulatot árasztott, nem pedig szűkös zsúfoltságot. A festmények és szobrok egészen a mennyezetig értek, ami optikailag magasabbá tette a helyiséget. Megértettem, hogy a dekorációtól egy kis tér is lehet otthonos, nem csak zsúfolt.

    9. A kert fontosabb volt, mint gondoltam

    A buja, növényekkel teli udvari rész és a kerti bútorok eleinte másodlagosnak tűntek. Ám a tartózkodásom során rájöttem, hogy egy ilyen kiegészítő külső tér – ahol dolgozni, pihenni vagy vendégeket fogadni lehet – nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy valóban boldogan éljek egy mini házban.

    10. Az egész tér élhetőbbnek hatott, mint vártam

    Nem gondoltam, hogy úgy hagyom el ezt a mini házat, hogy komolyan elgondolkodom az ilyen életmódon. Mégis ez történt. A helytakarékos megoldások, a tolóajtók és a jól megtervezett külső tér mind hozzájárultak ahhoz, hogy a 23 négyzetméter valóban lakhatónak érezze magát. Kiderült, hogy a költözés kisebb helyre nem feltétlenül jelenti a dekorálás iránti szenvedélyem feladását.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Visszaköltözött Tajvanra, hogy idős szülei közelében legyen

    Visszaköltözött Tajvanra, hogy idős szülei közelében legyen

    Dean Chou 1999-ben hagyta el szülőhazáját, Tajvant, hogy Los Angelesben folytasson egyetemi tanulmányokat. Az évtizedek során teljes életet épített magának az Egyesült Államokban: zöldkártyát szerzett, 2018-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, saját vállalkozást indított, és házat vásárolt. Mégis 2025-ben végül úgy döntött, hogy visszaköltözik Tajpejbe – elsősorban azért, hogy közel lehessen idősödő szüleihez.

    Egy élet felépítése Amerikában

    Az egyetem elvégzése után Dean egy világítástechnikai cégnél helyezkedett el, ahol az amerikai iroda és a kínai gyárak között koordinált. Ez a munka megismertette a beszerzési folyamatokkal, amelyek később saját vállalkozásának alapját képezték. A 2008-2009-es gazdasági válság idején ugyan elveszítette állását, de hamarosan egy olyan céget épített fel, amely amerikai vállalatok számára segített ázsiai gyártókat és termékeket találni.

    2010-ben feleségével együtt megvásárolta első otthonát – egy háromhálószobás házat Los Angelesben, nagyjából 450 000 dollárért. Az 1950-es évekből származó, zsákutcában lévő ingatlanhoz tágas udvar és különálló garázs is tartozott. Kettesben újították fel és tették otthonossá az épületet.

    2019 októberében azonban tragédia árnyékolta be életét: kiderült, hogy felesége tüdőrákos. Az asszony 2021 áprilisában elhunyt. Dean ezt követően a kutyáival együtt továbbra is a házban élt, és eleinte nem tervezte, hogy eladja azt. Fokozatosan azonban ráébredt, hogy a jövőre kell tekintenie, és a ház elengedése a gyász feldolgozásának szerves részévé vált.

    A visszatérés gondolata

    Ahogy Dean elkezdett a jövőjén gondolkodni, szülei egyre nagyobb szerepet játszottak döntéseiben. Mindkettő 78 éves, egészséges és elégedett, ám Dean tudatában volt annak, hogy több mint 25 évet töltött tőlük távol. Egyke gyermekként különösen nyomasztotta a távolság: ha szüleinek segítségre lett volna szükségük, nem volt más, aki közbeavatkozhatott volna.

    Amíg nős volt, a hazaköltözés komolyan fel sem merült benne. 2025-re azonban megérett a döntés. Los Angeles megélhetési költségei is egyre terhesebbé váltak, vállalkozásait pedig távolból is tudta irányítani, így a visszaköltözés logikus lépésnek tűnt.

    2025 áprilisában 1,05 millió dollárért adta el kaliforniai házát. Az átadás pillanata mélyen megrendítette, de érezte, hogy egy fejezet végleg lezárult, és egy új kezdődik el.

    Hazaérkezés Tajpejbe

    Október végén Dean öt bőrönddel és kutyáival a repülőre szállt. Amikor megérkezett a reptérre, szülei lementek fogadni – és abban a pillanatban, ahogy meglátta őket, egyértelművé vált számára: végre hazaért.

    Néhány hetet szüleinél töltött, majd november végén saját lakást bérelt. Mostani otthona egy körülbelül 72 négyzetméteres apartman, amely mindössze 15 perces sétára található a Tajpej 101-es felhőkarcolótól. A havi bérleti díja 40 000 tajvani dollár, vagyis nagyjából 1 200 amerikai dollár. Összes havi kiadása általában 2 500 dollár alatt marad – az élelmiszer jóval olcsóbb, mint Amerikában, és autót sem tart fenn.

    Az időeltolódás miatt – Tajvan 15-16 órával van Los Angeles előtt – sajátos napirendet alakított ki: este 10 körül fekszik le, hajnali 3-4-kor kel, hogy átnézze üzeneteit és e-mailjeit. Tajvani és Los Angeles-i vállalkozásait egyaránt távolból kezeli.

    Az élet Tajpejben – előnyök és kihívások

    A visszaköltözés nem volt problémamentes. A lakások jóval kisebbek, mint amihez Amerikában szokott volt. Bár folyékonyan beszéli a nyelvet, időnként olyan kifejezésekkel vagy kulturális utalásokkal találkozik, amelyeket már nem ismer fel azonnal. Olykor eszébe jut, hogy visszatérhetne az Egyesült Államokba – Los Angelesben épített élete és barátai nehezen hagyhatók el.

    Mindazonáltal nem bánja a döntést. Szülei még nem szorulnak fizikai segítségre, de Dean már ott van, és bármikor számíthatnak rá. Korábban hetente egyszer-kétszer telefonáltak, és szülei az Instagramján követték élete eseményeit. Hazalátogatáskor a napjai rendszerint zsúfoltak voltak, és szülei mindig szóvá tették, hogy több időt kellene tölteniük együtt.

    Most bármikor találkozhatnak. Ha a szülei hívják, Dean egyszerűen odamegy. Közösen ebédelnek vagy vacsoráznak, piacokra és kiállításokra járnak, és megélik azokat a hétköznapi, apró pillanatokat, amelyeket korábban a távolság tett lehetetlenné.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 30-as éveimben visszaköltöztem a szülői házba – és most nehéz elmenni

    30-as éveimben visszaköltöztem a szülői házba – és most nehéz elmenni

    Nő és szülei mosolyognak festői hegyvidéki háttér előtt
    A szülői házba való visszaköltözés a 30-as éveimben nem olyan visszalépés, amilyennek gondoltam.

    Meredith Schneider

    • Négy évvel ezelőtt a macskámmal együtt kényszerűségből költöztem vissza a gyermekkori otthonomba, a szüleimhez.
    • Jó érzés volt pénzt megtakarítani, és szorosabb kapcsolatot kialakítani a családommal az élet ezen szakaszában.
    • Ez az élethelyzet sokkal tovább tartott a vártnál, és a kiköltözés most nehezebbnek tűnik, mint gondoltam volna.

    Hálaadás napját követő reggelen szembesültem a lesújtó hírrel: el kell hagynom a Kansas Cityben bérelt, közel száz éves, kétszobás lakásomat, amelyhez annyi emlék és büszkeség fűzött. Az épületet egy másik állambeli ingatlanos cég vette át, és ezzel egy csapásra összeomlott az a kényelmes otthon, amelyet hét év alatt gondosan felépítettem magamnak.

    Pár héttel később a szüleim felvetették, hogy a macskámmal együtt költözzünk be hozzájuk, a közeli külvárosban lévő gyermekkori otthonomba. Hiába éreztem úgy, hogy a 30-as éveimben a szüleimmel élni talán kínos visszalépés, végül ez tűnt a legjobb megoldásnak – így hát megtettem.

    Azt terveztem, hogy csupán néhány hónapot töltök ott, ám ebből mára négy év lett. A kiköltözés gondolata pedig egyre nehezebbnek bizonyul.

    Anyagilag igazi szerencse volt ez a döntés

    Nő és szülei mosolyognak szilveszteri dekoráció előtt
    A szüleimmel való együttélés meglepően jól alakult.

    Meredith Schneider

    A szüleim közel 30 éve fizetik a jelzáloghitelüket, így az általam fizetett összeg töredéke annak, amit egy piaci bérlakásért kellene kifizetnem. Nem kell bérlőtársak után futosni a hónap végén, és olyan rezsiköltségektől is megszabadultam, mint az internet vagy a villany. A mosást is otthon intézem, így a mosodai kiadások is eltűntek.

    A szüleim mindig teli kamrával gazdálkodtak, még üres fészekként is bőségesen vásároltak élelmiszert. Ennek köszönhetően az élelmiszer-számlám is jelentősen csökkent. Sőt, hetente egy helyi biogazdaság által összeállított zöldségdobozt is kapunk május és október között, amelyet szívesen fogyasztok.

    A háztartáshoz én is igyekszem hozzájárulni: szívesen főzök, sütök, és intézem a bevásárlást a családnak. Rendszeresen segítek a közelben lakó nagymamámnak is, ami azt is jelenti, hogy sűrűbben találkozunk és jobban szemmel tarthatom őt.

    Megváltozott a kapcsolatunk – és egy teljesen új oldalukról ismerem meg a szüleimet

    Nő és szülei mosolyognak hegyi tájkép előtt
    A 30-as éveimre szerzett tapasztalataim révén a szüleim megbíznak az önállóságomban.

    Meredith Schneider

    Felnőttként teljesen másképp érzékelem a szüleimmel való együttélést, mint gyerekkoromban vagy tinédzserként. Az évek során számos városban éltem egyedül, és ez az önállóság kivívta a szüleim bizalmát. Mára tudomásul vették, hogy a szigorú szabályok ideje lejárt: a kijárási tilalom és a háztartási feladatok merev beosztása lassan a múlté lett, és nyílt párbeszédet folytathattunk a közös elvárásokról.

    Leszögeztem, hogy fontos nekem a közös otthon tisztelete és az, hogy tájékoztassam a szüleimet a terveimről – de ez most, felnőttként másképp néz ki, mint anno. Például apám eleinte rendszeresen ellenőrizte, hogy hol vagyok. Szabadúszóként, változó napirenddel és élénk társasági élettel ez eleinte nehéz volt elviselni. Egyetlen őszinte, higgadt beszélgetés a felelősségemről és a koromról azonban elegendő volt ahhoz, hogy megtaláljuk az egyensúlyt.

    Az együttélés azt is lehetővé tette, hogy a szüleimet egészen új szemmel lássam. Már nem a kamaszkor önző perspektívájából tekintek rájuk, hanem valódi emberekként csodálom őket: figyelemmel kísérem a munkájukat, élvezem a hobbijaik sokszínűségét, és kifejezetten örömöm lelem a közös tévénézés közben kibontakozó élénk vitáinkban.

    Nem terveztem hosszú maradást – mégis nehéznek tűnik most elmenni

    Két személy ül és néz a víz felé Hawaiin
    A szüleim egészen kiváló lakótársaknak bizonyultak.

    Meredith Schneider

    A visszaköltözés korántsem volt akkora visszalépés, mint amilyennek eleinte látszott. Sikerült teljes erővel belevágni a szabadúszó munkába, rendszeresen hozzájárulok a háztartáshoz, és értékes időt töltök a családommal. A tervezett néhány hónapból négy év lett.

    Bár van elegendő megtakarításom ahhoz, hogy önállóan éljek, tudatosan keresem azt a stabil lakhatási megoldást, amely valóban illik az életemhez. Egyelőre nem sürgetem a dolgot – de tisztában vagyok vele, hogy amikor eljön az idő, a váltás sokkal nehezebb lesz, mint vártam.

    Akárhova is kerülök végül, a szüleimmel fenntartott kapcsolat megmarad: legyen szó közös koncertlátogatásról anyámmal vagy egy új burger-hely kipróbálásáról apámmal. És természetesen továbbra is felajánlom majd, hogy összeszedem az ágakat a kertjükből – azzal a feltétellel, amelyet már megígértetek: a kedvenc folyóparti nyírfákat nem vágjátok ki.

    Mindenki maga szabja meg az ütemét, és mindenki körülményei mások. Én szerencsésnek érzem magam – nem szégyenkezem –, hogy van mire és kire támaszkodnom. A szüleim valószínűleg örökre a kedvenc lakótársaim maradnak.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Külföldön élni és idős szülőről gondoskodni – egyre nehezebb

    Külföldön élni és idős szülőről gondoskodni – egyre nehezebb

    Amikor Olaszországban ünnepeltem a 40. születésnapomat, úgy éreztem, egy teljesen új életszakasz veszi kezdetét. Apám ott próbált szót érteni a párom szüleivel a nyelvi akadályok ellenére, unokaöcsém pedig az ő unokaöccsével játszott – olyan boldogságot éreztem, amilyet anyám halála óta nem tapasztaltam.

    Egy évvel korábban döntöttük el, hogy Olaszországba költözünk, elsősorban azért, mert a párom szülei – akik idősebbek az apámnál – ott élnek. Spanyolország után, ahol megismerkedtünk egymással, ez felelős döntésnek tűnt. Anyám halálából okulva arra bátorítottam a párom, hogy töltse velük a közös időt, amíg még lehet. Akkor még nem gondoltam, hogy apám lesz az, aki elsőként rászorul a segítségre.

    Apám lett volna az egészséges

    Apámnak ugyan van cukorbetegsége, de anyám halála óta meglehetősen jól bírta magát. Szívesen viccelődik azzal, hogy elpusztíthatatlan – és bár ez nyilván nem igaz, meglepően jól talpra szokott állni. Egyetlen dolog aggasztott: egy tartós légszomj, amely nagyjából két évvel ezelőtt kezdődött. Eleinte alig volt feltűnő, de fokozatosan súlyosbodott. Hiába járt rendszeresen orvoshoz, mindig azt hallotta, hogy minden rendben van.

    Születésnapom előtt nem sokkal az orvos még azt is felvetette, hogy a panasz pszichoszomatikus lehet. Mivel apám mindig is hajlamos volt kissé dramatizálni az egészségi állapotát, elfogadtam ezt a magyarázatot. Ebéd után egy festői olasz kisvárosban még egy meredek dombot is megmásztattunk vele, abban a hiszemben, hogy a friss levegő jót tesz majd neki – annak ellenére, hogy a repülőtéren már kerekesszékes segítségre szorult.

    Kórházba került, én pedig nem lehettem mellette

    Miután hazarepült, tüdőfertőzéssel kórházba szállították. Néhány nap múlva ugyan hazamehetett, de taxival kellett mennie, mert senki sem tudta megérte. Még annyira gyenge volt, hogy amikor a kertben elesett, tíz percbe telt, mire fel tudott kelni – és egyetlen szomszéd sem sietett segíteni.

    Nagyon elszomorított, hogy egyedül van, betegen, és nem tud magáról gondoskodni. De éppen akkor költöztünk a párommál Spanyolországból Olaszországba – macskástul, mindenestül –, így nem tudtam repülőre szállni. Előbb a bátyám utazott Írországból néhány napra apámhoz, majd miután a költözés lezajlott, én is. Addigra a kórház további vizsgálatokat rendelt el, és apámat végre szakorvoshoz irányították.

    A specialista egy súlyos, progresszív tüdőbetegséget valószínűsít – olyat, amelynek nincs gyógymódja, bár a kezelés enyhítheti a tüneteket és lassíthatja az előrehaladást. A teljes diagnózisra és a kezelési tervre még várakozunk.

    Egy olyan világra építettem fel az életemet, amely már nem létezik

    A világ sokat változott azóta, hogy több mint egy évtizede Európába költöztem. Nagy-Britannia kilépett az EU-ból, ami azt jelenti, hogy a párom nem egyszerűen követhet engem Angliába – ő uniós állampolgár, nem vagyunk házasok, és én nem teljesítem a szponzori jövedelmi követelményeket sem.

    Az utazás ára is jelentősen megnőtt: egy oda-vissza repülőjegy oda, ahol apám él, ma könnyen eléri az 500 fontot (nagyjából 678 dollárt). Amikor külföldre költöztem, a szüleim 60 évesek voltak, az EasyJet-jegyek már 20 fontért (kb. 27 dollár) megkaphatók voltak, az EU szabad mozgása pedig szinte elméleti kérdéssé tette a távolságot. Ez a világ ma már nem létezik.

    Ma apám 73 éves, egyedül él, és egy komoly diagnózis árnyékában. A bátyámmal együtt javasoltuk neki, hogy szerezzen be egy pánikgombot, sőt akár Írországba is költözhetne. Addig is én egy félig berendezett lakásban élek egy olyan országban, amely még nem igazán érzi otthonnak – és folyamatosan azt latolgatom, hogyan egyeztethető össze az új élet felépítése azzal, hogy apámnak szüksége van rám Angliában.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 9 termék, amit 18 éve mindig veszek a Costco-ban 5 fős családomnak

    9 termék, amit 18 éve mindig veszek a Costco-ban 5 fős családomnak

    Miközben az online bevásárlás egyre kényelmesebb megoldássá válik, a Costco az egyetlen áruház, ahová én még mindig személyesen járok. 18 éve vagyok executive tag, és ez az időszak bőven megmutatta, melyek azok a termékek, amelyekre biztosan számíthatok – anélkül, hogy a büdzsém szétesne egy ötfős família ellátásakor.

    Bár szívesen kísérletezem új termékekkel, az alábbi kilenc tétel szinte soha nem hiányzik a bevásárlókocsimból.

    1. Darált marhahús nagy kiszerelésben

    A marhahús ára manapság jelentősen megnőtt, ezért célszerű nagyobb tételben beszerezni. A Costco-ban kapható Kirkland Signature darált marhahúst négy fagyasztózacskóba osztom szét, így több étkezéshez is elegendő – egyiptomi stílusú kofta és marhapörkölt egyaránt készül belőle.

    2. Pita kenyér – nélkülözhetetlen alapélelmiszer

    A Kirkland Signature pita kenyér rendszeres vendég a kosarunkban. Egyiptomi hawashi szendvicsekhez használom, ami egy laktató, mégis olcsó ebéd. Remélem, hogy a Costco egyszer teljes kiőrlésű változatot is bevezet.

    3. Kirkland Signature tenyésztett tilápia

    A fagyasztott tilápia filék egyenként csomagolva érkeznek, így csak annyi olvasztható ki, amennyi éppen szükséges. A tinédzser fiam különlegesen elkészíti sütőben: fokhagymás sóval, fekete borssal, köménnyel, korianderrel, hagymával és paprikával ízesíti, majd spagettivel tálal mellé. Az egész fogás személyenként körülbelül 1800 forintba kerül – töredéke annak, amit egy étteremben fizetnénk.

    4. Amylu Andouille csirke kolbász

    Az egész família kedvence ez a fűszeres csirke kolbász. Néha egészben grillezzük, máskor karikákra szeletelve serpenyőben hagymával és paprikával pirítom, majd rizzsel tálalom.

    5. Kirkland Signature bio tojás

    A bio tojásból sütőben sült tojásrakottast készítek csirke kolbásszal kiegészítve. De reggeli gyanánt is mindenki szívesen fogyasztja, szóval soha nem marad belőle semmi.

    6. Columbus pulykaszalonna

    Amikor a sertésszalonnát Columbus füstöletlen pulykaszalonnára cseréltem, senki sem reklamált a háztartásban. A csomag négy vákuumcsomagolt adagot tartalmaz, így egyszerű adagolni és tárolni. Reggelinél tojás mellé, de a kedvenc szalonnás-csirkés szendvicseinkhez is kiváló.

    7. Poppen norvég füstölt lazac

    A Poppen füstölt norvég lazacot eddig csak a Costco-ban találtam meg a közelemben. A szeletek vastagabbak és könnyebben elválaszthatók, mint a többi füstölt lazac esetében. A csomaghoz mézes-mustáros kapros öntet is jár, pita kenyérrel, salátával és lilahagymával tálalva pedig egyszerre egyszerű és különleges fogás.

    8. Kirkland Signature bundázott csirkefilé

    A könnyedén bundázott, előre sütött csirkefilét elsősorban a szalonnás-csirkés szendvicsekhez vesszük. Sütőben és légkeveréses fritőzben egyaránt elkészíthető, és remek időspóroló megoldás minden olyan ételhez, ahol bundázott csirkére van szükség.

    9. BelGioioso olasz sajtkészlet

    Ez a sajtkészlet provolone, fontina, parmezán és asiago szeleteket tartalmaz. Egyaránt alkalmas sajtburgerekhez, grillezett szendvicsekhez, de egy elegáns charcuterie tálra kekszekkel, gyümölcsökkel és felvágottakkal rendezve is tökéletes választás.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 70 évesen neveli unokáját – a nyugdíj már nem opció

    70 évesen neveli unokáját – a nyugdíj már nem opció

    Ruth Olinger 70 éves floridai lakos egyedül neveli 7 éves kisfiát, akit korábban örökbe fogadott. A nő élete során 51 nevelt gyermekről gondoskodott, és most ismét szülői szerepbe kényszerült – ezúttal saját unokája miatt. Az évi több mint egymillió forintnyi bölcsődei díj és a folyamatos megélhetési költségek miatt a nyugdíjba vonulás számára egyelőre csupán álom marad.

    Egy élet a gondoskodás jegyében

    Ruth maga is nehéz gyermekkort élt meg: nagyszülei nevelték, majd 8 évesen állami gondozásba kerültek a bátyjával együtt. Tíz különböző nevelőszülői otthonban nőtt fel, és mindvégig azzal küzdött, hogy valóban szerethetőnek érezze magát. Ez a tapasztalat azonban nem törte meg, hanem épp ellenkezőleg: elhatározta, hogy visszaad valamit a világnak.

    Fiatalon elvégezte az egyetemet, majd 18 évesen ment férjhez, mivel nem volt hova mennie. Két fia született, és 28 éves korában találkozott először vér szerinti apjával. Évekkel később, elvált évei alatt összesen 51 gyermeket fogadott be nevelőszülőként. Mint mondja, minél nehezebb volt egy gyereket szeretni, annál inkább magához vonzotta.

    Örökbefogadás 70 évesen

    Ruth jelenleg öt gyermek édesanyja: legidősebb gyermeke 48 éves, míg a legfiatalabb, Atlas, mindössze 7. A kisfiút lányától fogadta örökbe, aki egy ideig nevelte ugyan, de a helyzet nem bizonyult fenntarthatónak. Ruth születésétől fogva részt vett Atlas életében, és természetesnek tartotta, hogy végleg magához veszi.

    A gyermek fejlődési nehézségekkel él – diszlexiás, és egy ideje krónikus betegséggel is küzd, amelynek diagnosztizálása hosszú folyamat volt, és anyagi terhet is rótt Ruthra a kiesett munkanapokon keresztül. Ennek ellenére a nő határozottan kijelenti: Atlas igazi áldás az életében, tele kíváncsisággal és életkedvvel.

    Pénzügyi realitások és a nyugdíj hiánya

    Ruth autókereskedésnél dolgozik irodavezetőként, és éjszakánként – amikor Atlas már alszik – kenyai projektjein is tevékenykedik távolról. Szombatokat teljesen a kisfiúnak szenteli.

    A legnagyobb kihívást a gyermekfelügyelet és az egészségbiztosítás jelenti. Az éves bölcsődei díj eléri a 10 400 dollárt, ami korábban elképzelhetetlen lett volna számára. Társadalombiztosítási járadéka csupán havi 1 500 dollár, miközben az ingatlanadó és a lakásbiztosítás együttesen évi több ezer dollárt tesz ki. A bevásárlóközpontban tapasztalt árak is sokkolják: egy átlagos heti bevásárlás 150 dollárba kerül.

    • Évi 10 400 dollár bölcsődei díj
    • Havi 1 500 dolláros társadalombiztosítási ellátás
    • Évi 4 500 dolláros ingatlanadó
    • Évi 3 800 dolláros lakásbiztosítás

    Ruth nem tagadja, hogy nem él luxusban. Ha szűkösebb a hónap, tojásos szendvics kerül az asztalra steak helyett – de amit valóban szükségesnek tart, azt mindig biztosítja Atlasnak.

    Hit és elszántság az idő múlásával szemben

    A 70 éves asszony nem engedi, hogy kora akadállyá váljon. Felmászik a játszótéri mászókákra, sátraznak a kertben, és nyaranként rendszeresen viszi úszni a kisfiút. Ugyanakkor bevallja: bizonyos dolgokat már nem tud megtenni, amit fiatalabb gyermekeivel még megtett.

    Tapasztaltabbnak érzi magát, mint fiatal anyaként volt, bár türelme helyenként fogytán van. Sok időt tölt Atlasszal a házi feladatok felett, és tudatosan igyekszik felelősségérzetet nevelni belé – nem akarja elkényeztetni, hanem önálló, erős felnőttet nevelni.

    Nem illik a fiatal szülők közé, de az idősek csoportjába sem, hiszen ő még mindig bébiszittert kénytelen fogadni. Mégis töretlen hittel vallja: minden rendbe jön majd. Dolgozni fog addig, amíg csak bírja, mert Atlas jövője fontosabb, mint a pihenés.

    Forrás: www.businessinsider.com