Üzleti 4ed

Kategória: Ingatlan

  • 64 éves nyugdíjas vásárolt apró házat válás után – új élet

    64 éves nyugdíjas vásárolt apró házat válás után – új élet

    Margot Hollander 64 éves, volt tánctanár és projektmenedzser, aki a válása után egy hollandiai apró házban talált otthonra. Az alábbi történet egy személyes beszélgetésen alapul, amelyet a Minitopia közösségben, Eindhovenben folytattak le.

    Egy kis ház, amely új fejezetet nyitott

    A válást követően Margot számára egyértelművé vált, hogy új otthont kell keresnie. A bérleti piac azonban rendkívül drága volt, jelzáloghoz jutni pedig nyugdíjasként szinte lehetetlen feladat. A megoldást végül egy ingatlanportálon talált apró ház jelentette, amely az eindhoveni Minitopia projektben kapott helyet – egy közösségről, amelyet már korábban, hírekből ismert meg.

    2023 végén megtekintette az ingatlant, és hamarosan ajánlatot is tett. Közel 51 millió forintnyi összeget fizetett készpénzben a kis házért – ennyit tudott megengedni magának –, és 2024 januárjában be is költözött. Visszatekintve azt mondja, ez volt az egyik legjobb döntése.

    Kevesebb holmi, tisztább elme

    A beköltözés nem volt mentes a kihívásoktól: egy hagyományos méretű eindhoveni otthonból kellett átköltöznie egy töredékakkora lakóhelyre. A felesleges tárgyaktól – ruháktól, cipőktől, évtizedek alatt felhalmozott holmiktól – mind a mai napig fokozatosan szabadul meg. Meggyőződése ugyanakkor, hogy a dolgok számának csökkentése jótékony hatással van a lelki egyensúlyra.

    A ház vásárlásakor már kész állapotban volt: befejezett falakkal, padlóval, beépített konyhával és fürdőszobával rendelkezett. Margot saját ízlése szerint alakította tovább: zsalugátereket szereltetett, új bútorokat vásárolt, és műalkotásokkal tette személyessé a teret. Régi lakásából semmilyen bútort nem hozott magával – a friss kezdethez teljesen új környezetet akart teremteni.

    Könnyű barátkozni, erős a közösség

    A Minitopia eindhoveni telephelye Hollandia legnagyobb ilyen jellegű kisháza-faluja, ahol akár száz apró ház számára is van hely. Margot szerint a közösségi élet természetes és könnyed: kutyasétáltatás közben szinte mindenki megszólítja egymást, a szomszédokkal tervek nélkül is könnyen elbeszélget az ember.

    A lakók összetétele rendkívül változatos: fiatalok és idősek, egyedülállók és házaspárok, gyermekes és gyermektelen emberek élnek egymás mellett. Margot kifejezetten értékeli ezt a sokszínűséget, és határozottan nem szeretné, ha a közösség idővel nyugdíjas otthonná alakulna át.

    Pénzügyileg is megéri nyugdíjasként

    Margot Hollander apró háza
    Hollander apró háza már felszerelt állapotban volt, amikor megvásárolta.

    Margot korábban tánctanárként és a lakásszektorban projektmenedzserként dolgozott. Nyugdíjasként különösen fontosnak tartja, hogy kiadásait kézben tartsa, és maradjon pénze a hobbijára – ő főként sportolásra szeret áldozni.

    • A kis ház fenntartási költségei jóval alacsonyabbak, mint egy hagyományos otthonban.
    • Napelemek segítségével jelenleg nem fizet villanyszámlát.
    • A Minitopián fizetendő telekhasználati díj néhány száz euró havonta, ami töredéke egy nagyobb bérlemény díjának.

    Reméli, hogy ez lesz az utolsó otthona

    A kis ház mérete ellenére bőven elegendő teret nyújt Margotnak és kis kutyájának. Nagyobb vacsoraesteket ugyan nem lehet benne rendezni, de ez egyáltalán nem zavarja – ő a személyes, kétemberes találkozókat részesíti előnyben a nagy társaságokkal szemben.

    Összességében úgy érzi, hogy az apró ház életstílusa szinte tökéletesen illik hozzá. Kevés kellemetlenséget tapasztal, a közösséget és az otthonát egyaránt szereti. Reméli, hogy ez lesz az élete utolsó lakhelye – és abban is bízik, hogy még sok-sok évet tölthet benne.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Menyasszonyommal a szüleimnél élünk NYC-ben – így nyitottunk galériát

    Menyasszonyommal a szüleimnél élünk NYC-ben – így nyitottunk galériát

    Ciaran Short és szülei a New York-i lakásban
    A szerző szüleivel él New York Cityben.

    Fotó: Ciaran Short

    • A családom már évtizedek óta bérlakásban él New York Cityben, ahol a bérleti díj szabályozott.
    • A menyasszonyommal együtt beköltöztünk a szüleimhez, hogy pénzt takarítsunk meg és saját vállalkozást indítsunk.
    • Igyekszem viszonozni a szüleim segítségét azzal, hogy mindig ott vagyok nekik, ha szükségük van rám.

    Valahányszor elmondom valakinek, hogy a szüleimmel lakom, szinte azonnal érzékelhető az ítélkezés. Ez még tovább fokozódik, amikor kiderül, hogy nemcsak én – egy 28 éves felnőtt férfi –, hanem a menyasszonyom is velük él. A legtöbben rögtön magyarázatot keresnek: azt feltételezik, hogy munkanélküli vagyok, anyagi gondjaim vannak, vagy valamelyik szülőmet gondozom. Értem én ezt a reakciót – a popkultúrában a szüleivel élő felnőtt férfit általában kudarcnak és tehernek ábrázolják.

    A valóság azonban egészen más. A többgenerációs együttélés New York Cityben nemcsak általános jelenség, hanem kifejezetten ésszerű pénzügyi döntés – mind a fiatalabbak, mind az idősebb generáció számára. A megspórolt pénzen túl pedig egyszerűen élvezem a családom társaságát, és rendkívül sokat jelent nekem ez a kapcsolat.

    Évtizedek óta a családé ez a lakás

    Manhattan felső nyugati részén, az Upper West Side-on nőttem fel, abban a kétszobás, bérleti díj szempontjából védett lakásban, amelyben most is lakom. Szüleim, akik már a hetvenes éveikben járnak, mindketten igazi new yorkiak – édesanyám a Bronxból, édesapám Brooklynból származik.

    Apám huszonéves korában költözött az Upper West Side-ra néhány barátjával együtt, ám míg ők idővel odébbálltak, ő maradt, és végül ugyanabban a lakásban alapított családot. Az elmúlt több mint ötven évben a bérleti díj alig emelkedett, és amíg én is ott élek, a következő generáció számára is megmarad ez a kedvező szabályozás. 2020-ban költöztem vissza, és azóta közösen állom a rezsiköltségeket a szüleimmel.

    Ha nem lett volna ez a jelentősen kedvezőbb bérleti díj, valószínűleg egyikünk sem tudott volna New Yorkban maradni – annak ellenére, hogy mindannyian itt születtünk és itt nőttünk fel.

    Az együttélés lehetővé tette, hogy komoly megtakarításokat érjünk el

    Ciaran Short és menyasszonya
    A szerző menyasszonyával él a szüleinél.

    Fotó: Ciaran Short

    Négy évvel ezelőtt gyermekkori legjobb barátommal összefogva, közös megtakarításainkat bevetve megnyitottuk saját művészeti galériánkat Manhattan Lower East Side negyedében, ahol tíz évre szóló kereskedelmi bérleti szerződést kötöttünk. Szüleim nem gazdagok, de bölcsen bántak a pénzükkel, és ez a felelős hozzáállás mára nekem is lehetővé tette, hogy kockázatot vállaljak.

    Nincs vagyonkezelői alapom, és a szüleim egyetlen forintot sem fektettek be a vállalkozásomba – azonban a rendkívül megfizethető lakhatás hatalmas terhet vett le a vállamról ebben a drága városban, egyfajta biztonsági hálót teremtve számomra. Azzal a pénzzel, amelyet egyébként egy átlagos albérletre kellett volna fordítanom, sikerült talpra állítani az üzletemet.

    Igyekszem különféle módokon visszaadni a szüleimnek

    Bár sokat profitálok abból, hogy otthon lakom, mindent megteszek azért, hogy a szüleimnek is hasznára legyek. Feladataim egy jelentős része a WiFi-problémák megoldásából, a Gmail-fiók kezeléséből, alkalmazások telepítéséből és a Netflix megtalálásából áll – egyfajta házi IT-szakemberként funkcionálok. De ennél többet is igyekszem nyújtani: vissza szeretném adni nekik azt az időt, amit rám fordítottak.

    Éveket töltöttek azzal, hogy formálják az életemet és segítsék a fejlődésemet, ezért csak igazságos, hogy én is ugyanezt tegyem értük. Hiába nem tudom soha maradéktalanul meghálálni sem az időbefektetésüket, sem a türelmüket, sem a tényleges anyagi áldozataikat – megpróbálom. Egy másik városrészbe vagy csak néhány megállóval arrébb költözni ellentmondana annak a célomnak, hogy valóban ott legyek nekik.

    Ehelyett a menyasszonyommal minden nap főzünk, mi végezzük a bevásárlást, mosogatunk, sétáltatjuk a kutyát, és ellátjuk a háztartással járó egyéb teendőket – ezzel felszabadítva szüleimet, hogy több időt töltsenek azzal, ami örömet okoz nekik.

    Bár szeretném, ha abban a helyzetben lennék, hogy luxusutazásokat, elegáns vacsorákat és egy vidéki nyaralót finanszírozhassak nekik, ez egyelőre nem adott. Így a legjobb, amit tehetek: mindig ott vagyok, és időmmel, gondoskodásommal fejezem ki a szeretetemet és a hálámat.

    Bevallom, néha még mindig kicsit kínos elmondani, hogy a szüleimmel élek. De tudom, hogy egyszer nem lesz adott a luxus, hogy hazaérve az ő hangjukat halljam – és ezt tartom szem előtt, amikor a valóban fontos dolgokra koncentrálok.

    Forrás: www.businessinsider.com