Oroszország ambiciózus terve, hogy saját Starlink-alternatívát hozzon létre, súlyos csapást szenvedett: a legfrissebb, 16 darabos műholdsorozat egyetlen tagja sem érte el a tervezett pályamagasságot a fellövést követő alig egy hónappal.
Mi történt a Rassvet-3 műholdakkal?
A Bureau 1440 nevű orosz vállalat által fejlesztett Rassvet-3 program második szériájának 16 műholdját július 19-én bocsátották fel, azzal a céllal, hogy körülbelül 800 kilométeres magasságban keringjék körbe a Földet. Az amerikai Űrerő nyilvánosan elérhető adatai azonban azt mutatják, hogy a műholdak csupán 300–400 kilométeres magasságban keringenek.
Ekkora magasságon a légköri fékerő jelentősen lerövidíti a műholdak élettartamát: ha nem avatkoznak be, fokozatosan egyre lejjebb sodródnak, majd visszalépnek a légkörbe, ahol elégnek vagy szétesnek. Anatoly Zak, a RussianSpaceWeb oldal újságírója már augusztus elején azonosított két olyan Rassvet-3 műholdat, amelyek egyértelműen a légkörbe való visszatérés felé tartottak.
Miért fontos ez Oroszország számára?
A Starlink-szolgáltatáshoz való hozzáférés elvágása után – a SpaceX február 1-jén megszüntette az orosz erők számára biztosított műholdas internetkapcsolatot – Moszkva fokozott erőfeszítéseket tett egy saját kommunikációs műholdrendszer kiépítésére. Ukrán becslések szerint legalább 200–250 működőképes műholdra lenne szükség ahhoz, hogy az orosz csapatok stabil hálózatot használhassanak drónok irányításához és harctéri kommunikációhoz.
Eddig összesen 32 Rassvet-3 műholdat lőttek fel, de ezek közül csupán 12 érte el a hosszú távon fenntartható pályát. Ez mindössze 37,5%-os sikerességi arányt jelent. Összehasonlításképpen: a SpaceX első 1383 sorozatgyártású Starlink műholdja esetében a meghibásodási arány mindössze 3% körül alakult, és jelenleg több mint 11 000 működő Starlink műhold kering a Föld körül.
Lassú fejlesztési ütem és további akadályok
A program előrehaladását alapvetően behatárolja az alkalmazott rakétatechnika: az orosz Szojuz–2.1b hordozórakéta indításonként mindössze 16 műhold feljuttatására képes. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi ütemben évente legfeljebb 80 műholdat lehetne pályára állítani – vagyis a szükséges 200 darabos flotta felépítéséhez több mint két évre lenne szükség, feltéve, hogy a jövőbeli fellövések sikeresen záródnak.
Az ISW (Institute for the Study of War) elemzői szerint az újabb kudarc arra utal, hogy Oroszország nem volt felkészülve az ilyen ütemű fejlesztési gyorsításra, és további csúszásokra lehet számítani.
Az első szériában fellőtt 16 műholdból 12 elérte ugyan a tervezett magasságot, de az is csak körülbelül 550 kilométer volt, nem a kezdetben megjelölt 800 kilométer.
Ukrán szabotázs és a műholdas internet háborús szerepe
Ukrajna szintén igyekszik gátat vetni az orosz fejlesztéseknek. Augusztus közepén Kijev bejelentette, hogy FP-5 Flamingo típusú nagy hatótávolságú rakétájával csapást mért egy nyugat-oroszországi űrközpontra, ahol a Szojuz rakétákat gyártják.
A műholdas internet az ukrajnai háború egyik legfontosabb kommunikációs eszközévé vált: mindkét fél arra támaszkodik a csapatközi kapcsolattartásban, a drónirányításban és a parancsnoki tájékoztatásban. Korábban kiderült, hogy az orosz erők Starlink-terminálokat is használtak támadódrónjaik jelének közvetítéséhez, lehetővé téve, hogy azok megkerüljék a zavarást és nagy távolságból is fogadhassák az utasításokat.
Forrás: www.businessinsider.com
