Üzleti 4ed

Címke: Japán

  • 4 japán úti cél, amit a turisták még nem fedeztek fel

    4 japán úti cél, amit a turisták még nem fedeztek fel

    Forró ramen, cseresznyevirágzás és vintage Pokémon pólók vadászata – Japán az évek alatt az egyik kedvenc utazási célpontommá vált. Közel egy évet töltöttem az országban, miközben bejártam ősi városokat, ultramodern metropoliszokat, sídomboldalakat, szigeteket és csendes kisvárosokat egyaránt.

    Tudom, hogy az első alkalommal Japánba látogatók nehezen állnak ellen az olyan ikonikus helyszínek csábításának, mint Tokió, Kiotó vagy Oszaka – ezek a városok azonban egyre zsúfoltabbak lesznek, és általában azzal az érzéssel hagynak magam mögött, hogy valami többet szerettem volna. Helyettük négy olyan helyet ajánlok, amelyeket mindig szívesen ajánlok az oda látogatóknak.

    Mijajima: ahol az építészet és a természet egybeolvad

    Sokan Kiotóba zarándokolnak a történelmi utcaképek miatt, én azonban hasonlóan lenyűgöző építészeti csodákra leltem a csendesebb Mijajimán, a Hirosima partjainál fekvő kis szigeten. A sziget hangulatos utcái mintha megálltak volna az időben, ugyanakkor az óceán, a hegyek és a szabadon kóborló szarvasok életet lehelnek bele.

    Az apály-dagály váltakozása különleges hátteret kölcsönöz a sziget leghíresebb látványosságának, az Itsukushima sintó szentélynek, amelynek jellegzetes vörös torii kapuja dagály idején úgy néz ki, mintha a tengeren lebegne. Ez egyben az egyik legjobb hely a naplemente megcsodálására is.

    A sziget csúcsát, a Misen-hegyet drótkötélpályán lehet megközelíteni, ahonnan 360 fokos panoráma tárul a tengerre, a templomokra és a túraútvonalakra – számomra ez az egyik legemlékezetesebb élmény az egész szigeten. Gasztronómiai szempontból sem kell csalódnunk: egy hagyományos japán teaszertartáson kóstolt matcha és a Hirosima-öbölből frissen halászott, parázson sült osztriga egyaránt maradandó emlék maradt bennem. Távozás előtt érdemes megállni egy utcai árusnál momiji manju-ért, vagyis juharlevél alakú süteményért.

    Szapporóban sosincs unatkozni való

    Szapporót sokan a söréről ismerik, de engem újra és újra a változatos fesztiválkínálata vonz vissza. Legjobban a májusi orgonafesztivál idején szeretek idelátogatni, hiszen ilyenkor még elcsíphetem Japán rövid életű cseresznyevirágzásának utolsó hullámát is.

    Több ezer orgona alatt piknikezni és hokkaidi bort kortyolgatni – mindezt sokkal kisebb tömegben, mint Tokióban vagy Oszakában – felejthetetlen élmény. Szintén május táján veszi kezdetét a Szapporó Ramen Show, ahol Japán-szerte érkező séfek kínálnak különféle ramenváltozatokat. Személyes kedvencem a csípős tonkotsu ramen volt.

    Télen a városban megrendezett hófesztivál egy parkot varázsel egy hóból faragott szoborvárossá, ahol az alkotások akár 15 méteres magasságot is elérnek. Az édesburgonya-kakaó, a forró szaké és a grillezett vagju marhanyárs tökéletes kísérete a lenyűgöző hószobrok szemlélésének.

    Hakone: a természet szerelmeseinek paradicsoma

    Sokáig Japán természeti látványosságai kevésbé vonzottak, mint a nyüzsgő városok. Ez gyökeresen megváltozott, amikor először jártam Hakonéban, a Fuji-Hakone-Izu Nemzeti Parkban található vulkanikus területen. A kisváros autóval mindössze egy órányi távolságra van Tokiótól, mégis teljesen más világban érzi magát az ember a meleg források, vulkánok és tavak között.

    Az egyik legjobb módja a táj felfedezésének az Owakudani-drótkötélpálya, amely egy vulkáni völgyön vezet keresztül, és jó időben belátni belőle a Fuji-hegyig. Szerintem egy hakone-i kirándulás nem teljes kuro-tamago, vagyis vulkáni gőzben főtt fekete tojás kóstolása nélkül – a helyi hagyomány szerint aki megeszi, hét évvel hosszabb életre számíthat.

    Setoda: kerékpárral a szigetek között

    Napos citrusos ligetek, tengerparti kerékpározás és mediterrán hangulat – Setoda az egyik legkülönlegesebb úti célom egész Japánban. Ez az Ikuchijima-szigeten fekvő kisváros a legendás Shimanami Kaido mentén helyezkedik el, amely egy közel 70 kilométeres kerékpárút, és több szigeten vezet keresztül.

    Általában néhány napra bérlek kerékpárt, és végigtekerem a gondosan karbantartott, sima burkolatú útvonalakat. A táj lenyűgöző: függőhidak húzódnak a tenger felett, citromligetek szegélyezik az utat, és kis falvakban mindenfelé citromos fogásokra bukkanhatunk – citromos ramentől a curryn át a desszertekig és koktélokig.

    Különösen megragadott a városka templomainak, tengerpartjainak és kis üzleteinek hangulata – köztük egy italbolt, ahol okonomiyakit, vagyis sertéshúsos-káposztás-tésztás sós palacsintát is sütnek. Ez az egy élmény önmagában megér egy utazást.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Japánba költöztem: életem jobbá vált, de vannak kihívások

    Japánba költöztem: életem jobbá vált, de vannak kihívások

    Tavaly év végén elhagytam Kanadát, és egyéves munkavállalási vízummal Japánba költöztem. Az elmúlt hét hónap alatt Tokióban, Oszakában és Kumamotóban is éltem, és még több várost tervezek felfedezni az év hátralévő részében. Összességében boldogabb vagyok, mint otthon voltam – ugyanakkor az új életnek megvannak a maga nehézségei is.

    Az előnyök: miért szeretek Japánban élni?

    Alacsonyabb megélhetési költségek

    Az egyik legkellemesebb meglepetés a mindennapi kiadások csökkenése volt. Az élelmiszerek, a bérleti díj és az éttermi étkezések egyaránt megfizethető áron elérhetők. Oszakában például egy nagyobb csirkecsomagért nagyjából feleannyit fizetek, mint amennyibe ugyanez Kanadában kerülne. Az alapvető élelmiszerek – tojás, kenyér, tej – szintén olcsóbbak, bár a gyümölcsök esetében ez nem mindig igaz.

    Az éttermi élmények szintén pozitívan leptek meg: a férjemmel együtt körülbelül 20 kanadai dollárért fogyasztunk el kiváló minőségű vacsorákat, miközben Kanadában ugyanez az összeg egyetlen személyre sem lett volna elég – a borravalót nem is számítva. A lakhatás terén is érzékelhető a különbség: Oszakában egy kétszobás Airbnb-t bérlek valamennyi rezsiköltséggel együtt, és ez mégis kevesebbbe kerül, mint ottawai lakásom volt, ahol a fűtés, az internet és a lakásbiztosítás még mind külön tételt jelentett.

    Kiváló tömegközlekedés

    A japán vasúthálózat az egyik legnagyobb pozitív változás a mindennapjaimban. A vonatok tiszták, csendesek, könnyen átláthatók, és ami a legfontosabb: pontosan közlekednek. A viteldíjak megtávolság-alapúak, így a rövidebb utazások valóban olcsóbbak. Oszakából rendszeresen kirándulok Kiotóba és Kóbéba, és ezek a körutazások általában mindössze 15 kanadai dollárba kerülnek. Ráadásul az ablakból látható hegyvidéki tájak sem rontanak a hangulaton.

    Lenyűgöző gasztronómia

    Igazi gasztronómiai élménnyé vált az itteni élet számomra, mivel az evés mindig is fontos szerepet játszott a mindennapjaimban. Felkerestem trendinek számító helyeket éppúgy, mint apró, szinte ismeretlen helyi éttermeket. A tonkatsu, a ramen, a marhakari és a mini pudingos képviselőfánk a személyes kedvenceim közé kerültek. Meglepő módon még az olyan ismert láncok japán változatai is – mint a McDonald’s vagy a Starbucks – sok esetben finomabbnak bizonyultak, mint amihez Kanadában szoktam. A választék, a minőség és az árak kombinációja egyszerűen verhetetlen.

    A kihívások: ami nehezebb, mint vártam

    A távolság a szerettektől

    A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy ilyen messze vagyok a családomtól és a barátaimtól. A videóhívások és üzenetek természetesen segítenek, de nem pótolják a személyes jelenlétet – a 13 órás időkülönbség ráadásul még a kommunikációt is megnehezíti. Fájdalmas volt lemaradni az otthoni eseményekről: új éttermek nyitásairól, egy zenei fesztiválról, sőt Ottawa még egy Guinness-rekordot is megdöntött a világ leghosszabb shawarma kategóriájában. Ugyanakkor sokat segít, hogy a férjem végig mellettem van ebben a kalandban.

    Kisebb lakások és hiányzó termékek

    Otthon tágas konyhában főztem, teljes méretű sütővel és négy égővel. Az itteni lakásokban ezzel szemben sokszor csak egy-két főzőlap, egy mikrohullámú sütő és egy rizsfőző áll rendelkezésemre, ami komoly kreativitást igényel a főzés terén, és számos kedvenc receptemről le kellett mondanom. Nehézséget okoz az is, hogy egyes, Kanadában megszokott termékek – például a bevált dezodorom vagy a göndör hajhoz használt formázószerem – nem kaphatók itt. Amikor elfogytak, a látogató családtagokkal hozattam belőlük utánpótlást.

    Barátságkötés nem egyszerű

    Kanadában természetes volt, hogy boltban sorban állva megszólítottam az előttem állót, vagy egy véletlen találkozásból ismeretség alakult ki. Japánban az emberek kedvesek és udvariasak, de a spontán kapcsolatteremtés jóval ritkábban fordul elő. Ennek részben én magam vagyok az oka: a japán nyelvtudásom még fejlesztésre szorul, és mivel folyamatosan városokat váltok, nincs lehetőségem munkán, iskolán vagy közös hobbin keresztül mélyebb barátságokat kialakítani. A jövőben tudatosabban fogok törekedni arra, hogy az ígéretes találkozásokból valódi kapcsolatok szülessenek.

    Összegzés

    Hét hónappal a költözés után elmondhatom: Japán sok szempontból jobb életet kínál számomra, mint amit Kanadában éltem. Az alacsonyabb megélhetési költségek, a kiváló közlekedés és a csodálatos gasztronómia mind hozzájárulnak a boldogságomhoz. Ugyanakkor a távolság, az alkalmazkodás és a kapcsolatépítés kihívásai emlékeztetnek arra, hogy az expat-lét nem mindig könnyű – de megéri.

    Forrás: www.businessinsider.com