Üzleti 4ed

Címke: külföldre költözés

  • Szerelem miatt költöztem külföldre 40-es éveim végén

    Szerelem miatt költöztem külföldre 40-es éveim végén

    Hosszú távú kapcsolatban éltem, amikor elhagytam Indiát, és Ausztriába költöztem a párom után. Négy évvel korábban találkoztunk, amikor az egyik legszenvedélyesebb tevékenységemet végeztem – Airbnb-élménytúrák vezetőjeként mutattam be utazóknak Indiát. Azonnal megtaláltuk egymással a közös hangot. Két évvel később, a pandémia kellős közepén lettünk élettársak.

    A vízumügyek elintézése után végül megérkeztem Ausztriába. A legtöbb ember, aki ilyen lépésre szánja el magát, a húszas éveiben teszi ezt – én a negyvenes éveim végén álltam ennek a változásnak az előtt. Nem volt könnyű döntés: akkorra már egy New York-i ügynökségnél tartalomkészítőként dolgoztam karrierem csúcsán, és egy általam mélyen szeretett városban építettem fel az életem.

    Sokan azt mondták, hibát követek el. Ma azonban – egy pandémia alatti költözés, egy teljesen új kultúrába való beilleszkedés, egy idegen nyelv megtanulása és a karrierem újjáépítése után – egy olyan életet élünk, amelyet mindketten szeretünk.

    A kapcsolatunk még erősebbé vált

    Az Ausztriába való átköltözés a pandémia miatt rendkívül lassú folyamat volt. Az országhatáron átívelő költözések amúgy is tele vannak bürokratikus akadályokkal, a járvány pedig mindezt tovább bonyolította.

    Ennek ellenére alaposan felkészültünk, és minden jogi követelménynek eleget tettünk. A bizonytalansággal együtt való szembenézés nemcsak megerősítette a döntésünkbe vetett hitünket, hanem közelebb is hozott minket egymáshoz. Ez az időszak megedzett minket, és olyan belső erőt adott, amelyre a következő évek során szükségünk lett.

    Az otthon nem egy hely, hanem amit közösen megteremtesz

    Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy több mint negyven év felhalmozott tárgyait egyetlen bőröndbe sűrítsem. Ez a folyamat megmutatta, mi az, ami valóban számít, és mi az, amitől meg lehet válni.

    Amikor megérkeztem Ausztriába, a párom dolgai még dobozokban álltak az új otthonunkban. Az én bőröndöm csatlakozott hozzájuk, majd közösen pakoltunk ki mindent. Úgy rendeztük be az otthonunkat, hogy az mindkettőnk személyiségét tükrözze – és ebben a folyamatban vált az a ház valódi otthonná.

    Újrakezdeni soha nem késő

    A későbbi életkorban való költözés egyik legnagyobb kihívása, hogy mindent elölről kell felépíteni. Nem csupán az olyan nagy léptékű dolgokat, mint az új otthon berendezése vagy az álláskeresés, hanem az apróságokat is – például azt, hogyan működik a helyi tömegközlekedés, vagy hogyan kell boldogulni egy ismeretlen ország bürokráciájával.

    Én is újraépítettem az egész rendszert a nulláról: bankszámlát nyitottam, osztrák telefonszámot igényeltem – mindezt a párom hatalmas támogatásával. Önálló nőként meg kellett tanulnom sebezhetőnek lenni, és segítséget kérni, amikor szükségem volt rá.

    Egy új nyelven gondolkodni életet változtat

    A németet már a költözés előtt elkezdtem tanulni, de most először kerültem olyan osztályterembe, ahol egy diák sem tudott angolul. Mégis megtanultunk kommunikálni egymással. A felnőttoktatási nyelvtanfolyam fantasztikus emberekkel hozott össze a világ minden tájáról, akik szintén új életet kezdtek valahol. Velük együtt tanulni nemcsak a nyelvtudásomat fejlesztette, hanem sokkal jobb kommunikátorrá is tett.

    A karrier nem a helyszínhez, hanem a tudáshoz kötődik

    Az egyik legnagyobb veszteség, amellyel egy ilyen váltás jár, a megszerzett szakmai identitás elhagyása. Lemondtam a New York-i ügynökségnél betöltött vezető tartalomstratégiai pozíciómról, és hátrahagytam az indiai bestsellerszerzői múltamat is.

    A digitális világ azonban segített megőrizni mindkét identitásomat. Munkáltatók helyett ügyfeleket kerestem, és a tapasztalataimat felhasználva tartalomstratégiai tanácsadóként kezdtem el dolgozni cégeknek szerte a világon. Utazási íróként követtem a szenvedélyemet, és megjelentett az első verseskötetem is.

    A személyes kapcsolati háló felbecsülhetetlen értékű

    A párommal meglévő mély kötelék nem pótolhatta az otthon hagyott barátokat és a családot. A fiatalabb korban való kivándorlással ellentétben én négy évtized alatt építettem fel ezeket a barátságokat – ez egy pótolhatatlan veszteség volt.

    Az első barátaim a párom barátai lettek, de az egyik legjobb döntésem az volt, hogy csatlakoztam egy helyi könyvklubhoz. Ez nemcsak az olvasási szokásaimat tartotta életben, hanem lehetőséget adott arra is, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedjek meg.

    Gyökereket és szárnyakat egyszerre kell őrizni

    Meg kellett találnom az egyensúlyt a két ország között, amelyet most otthonomnak nevezek. India történelme és kulturális hagyományai ma is mélyen élnek bennem. Ugyanakkor sok mindent megszerettem az osztrák életből is. Volt vendéglátói tapasztalatomat felhasználva az osztrák történelembe, kultúrába, gasztronómiába és hagyományokba is ugyanolyan lelkesedéssel merültem bele. Az új hazám elfogadása segített abban, hogy valóban otthon érezzem magam itt is.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 30%-os fizetéscsökkentéssel költözött Spanyolországba – megérte

    30%-os fizetéscsökkentéssel költözött Spanyolországba – megérte

    Damien Monel, egy 28 éves madridi recruiter megosztotta a történetét arról, hogyan vállalt tudatosan 30%-os fizetéscsökkentést, hogy új életet kezdjen Spanyolországban – és hogyan lett ebből végül pénzügyi siker.

    Két fizetéscsökkentés, biztonsági háló nélkül

    Monel 19 évesen hagyta el Franciaországot, hogy Írországban dolgozzon az Apple-nél műszaki támogatási pozícióban. Bár jó ugródeszkaként gondolt rá a vállalati karrierhez, a valóság más volt: szinte kizárólag francia kollégákkal és elégedetlen francia ügyfelekkel dolgozott együtt, így sem az angol nyelvét nem tudta fejleszteni, sem az ír kultúrába nem tudott beilleszkedni. A második évben teljesen kiégett – napokig feküdt otthon a sötétben, barátait is kerülte.

    Ezután az Amazon egyik írországi irodájában helyezkedett el recruiterként, ami ismét fizetéscsökkentéssel járt, és csupán határozott idős szerződést kínált. Mégis vállalta a kockázatot, mert tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy a kiégés irányítsa az életét. Miután teljes állású pozícióba lépett elő, úgy érezte, hogy személyes fejlődése megállt – valami újra volt szüksége.

    Miért esett a választás Madridra?

    Monel Duolingón kezdett spanyolul tanulni, majd két hónapos latin-amerikai utazásra indult. Annyira elbűvölte az ottani életstílus, hogy úgy döntött: a kork-i esőt felváltja a mediterrán napsütésre. Megkérte a főnökét, hogy helyezzék át egy spanyolországi Amazon-irodába, és a választás Madrid vagy Barcelona között volt. Az architektúra, a hangulat és az általános életminőség miatt Madridot választotta.

    Amikor megtudta, hogy az áthelyezés 30%-os fizetéscsökkentéssel jár, furcsa érzése volt ugyan, de nem hátrált meg. Emlékezett arra, milyen nehéz volt annak idején Franciaországból Írországba költözni – sírva búcsúzott a reptéren –, mégis az lett élete legjobb döntése. Ez az élmény adta meg a bátorságot, hogy újra belevágjon a bizonytalanba.

    A fizetés fele elment lakbérre

    Mielőtt Spanyolországba költözött, YouTube-videókból és a már ott élő kollégáktól tájékozódott az életszínvonalról és a megélhetési költségekről. Úgy tapasztalta, hogy az alapvető élelmiszerek ára nagyjából hasonló, mint Írországban, viszont a kávé, a bor és a szórakozás érzékelhetően olcsóbb.

    A lakhatásnál azonban tudatosan a drágább, önálló lakást választotta a közös bérlés helyett. Fontos volt számára, hogy otthon érezze magát, és biztonságos környezetben tudjon otthonról dolgozni. Ennek ára volt: a fizetésének közel felét elvitte a lakbér, és szinte semmit nem tudott félretenni. Ugyanakkor hangsúlyozza: néha kompromisszumokat kell kötni a kívánt életminőség érdekében. Biztonsági hálója nem volt – szülei más országban élnek, így mindenben csak magára számíthatott.

    Költségvetési hibák, amiket nem bán

    A pénzügyi fegyelem nem mindig sikerült: volt, hogy teljesen túllépte a keretét, és a hitelkártyájából élt. Rengeteg kamatot fizetett, megtakarításai nullára fogytak. Visszatekintve belátja, hogy okosabb döntéseket is hozhatott volna – kevesebbet költhetett volna szórakozásra –, de fiatal volt, és ismerkedni akart az emberekkel, az új várossal.

    Két évvel ezelőtt elhagyta az Amazont, és egy magasabb fizetésű vállalati pozíciót vállalt, emellett saját coaching vállalkozást is indított. Azóta pénzügyileg stabilabb helyzetbe került, és az alacsonyabb spanyolországi fizetéséhez képest mára több mint duplájára növelte jövedelmét.

    A döntéseidnek nem kell mások számára is logikusnak lenniük

    Monel szerint a belső megérzés fontosabb, mint a papíron logikusnak tűnő választás. Sokan mondták, hogy megőrült, amiért fizetéscsökkentéssel vállalt áthelyezést, de ő a saját ösztöneire hallgatott – és nem bánta meg.

    Már a következő fejezetet tervezi: az év végére Dubajba szeretne költözni. A döntés egy vezető megbeszélésen merült fel, és azonnal ráérzett, hogy ez a következő lépés.

    • Szerinte az emberek hajlamosak túlgondolni a nagy döntéseket.
    • Fontos kérdés: mekkora az érzelmi, fizikai és anyagi ára annak, ha az ember a jelenlegi helyzetében marad?
    • Egy költözés nagy lépés, de a tétlenség is megvannak a maga következményei.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Japánba költöztem: életem jobbá vált, de vannak kihívások

    Japánba költöztem: életem jobbá vált, de vannak kihívások

    Tavaly év végén elhagytam Kanadát, és egyéves munkavállalási vízummal Japánba költöztem. Az elmúlt hét hónap alatt Tokióban, Oszakában és Kumamotóban is éltem, és még több várost tervezek felfedezni az év hátralévő részében. Összességében boldogabb vagyok, mint otthon voltam – ugyanakkor az új életnek megvannak a maga nehézségei is.

    Az előnyök: miért szeretek Japánban élni?

    Alacsonyabb megélhetési költségek

    Az egyik legkellemesebb meglepetés a mindennapi kiadások csökkenése volt. Az élelmiszerek, a bérleti díj és az éttermi étkezések egyaránt megfizethető áron elérhetők. Oszakában például egy nagyobb csirkecsomagért nagyjából feleannyit fizetek, mint amennyibe ugyanez Kanadában kerülne. Az alapvető élelmiszerek – tojás, kenyér, tej – szintén olcsóbbak, bár a gyümölcsök esetében ez nem mindig igaz.

    Az éttermi élmények szintén pozitívan leptek meg: a férjemmel együtt körülbelül 20 kanadai dollárért fogyasztunk el kiváló minőségű vacsorákat, miközben Kanadában ugyanez az összeg egyetlen személyre sem lett volna elég – a borravalót nem is számítva. A lakhatás terén is érzékelhető a különbség: Oszakában egy kétszobás Airbnb-t bérlek valamennyi rezsiköltséggel együtt, és ez mégis kevesebbbe kerül, mint ottawai lakásom volt, ahol a fűtés, az internet és a lakásbiztosítás még mind külön tételt jelentett.

    Kiváló tömegközlekedés

    A japán vasúthálózat az egyik legnagyobb pozitív változás a mindennapjaimban. A vonatok tiszták, csendesek, könnyen átláthatók, és ami a legfontosabb: pontosan közlekednek. A viteldíjak megtávolság-alapúak, így a rövidebb utazások valóban olcsóbbak. Oszakából rendszeresen kirándulok Kiotóba és Kóbéba, és ezek a körutazások általában mindössze 15 kanadai dollárba kerülnek. Ráadásul az ablakból látható hegyvidéki tájak sem rontanak a hangulaton.

    Lenyűgöző gasztronómia

    Igazi gasztronómiai élménnyé vált az itteni élet számomra, mivel az evés mindig is fontos szerepet játszott a mindennapjaimban. Felkerestem trendinek számító helyeket éppúgy, mint apró, szinte ismeretlen helyi éttermeket. A tonkatsu, a ramen, a marhakari és a mini pudingos képviselőfánk a személyes kedvenceim közé kerültek. Meglepő módon még az olyan ismert láncok japán változatai is – mint a McDonald’s vagy a Starbucks – sok esetben finomabbnak bizonyultak, mint amihez Kanadában szoktam. A választék, a minőség és az árak kombinációja egyszerűen verhetetlen.

    A kihívások: ami nehezebb, mint vártam

    A távolság a szerettektől

    A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy ilyen messze vagyok a családomtól és a barátaimtól. A videóhívások és üzenetek természetesen segítenek, de nem pótolják a személyes jelenlétet – a 13 órás időkülönbség ráadásul még a kommunikációt is megnehezíti. Fájdalmas volt lemaradni az otthoni eseményekről: új éttermek nyitásairól, egy zenei fesztiválról, sőt Ottawa még egy Guinness-rekordot is megdöntött a világ leghosszabb shawarma kategóriájában. Ugyanakkor sokat segít, hogy a férjem végig mellettem van ebben a kalandban.

    Kisebb lakások és hiányzó termékek

    Otthon tágas konyhában főztem, teljes méretű sütővel és négy égővel. Az itteni lakásokban ezzel szemben sokszor csak egy-két főzőlap, egy mikrohullámú sütő és egy rizsfőző áll rendelkezésemre, ami komoly kreativitást igényel a főzés terén, és számos kedvenc receptemről le kellett mondanom. Nehézséget okoz az is, hogy egyes, Kanadában megszokott termékek – például a bevált dezodorom vagy a göndör hajhoz használt formázószerem – nem kaphatók itt. Amikor elfogytak, a látogató családtagokkal hozattam belőlük utánpótlást.

    Barátságkötés nem egyszerű

    Kanadában természetes volt, hogy boltban sorban állva megszólítottam az előttem állót, vagy egy véletlen találkozásból ismeretség alakult ki. Japánban az emberek kedvesek és udvariasak, de a spontán kapcsolatteremtés jóval ritkábban fordul elő. Ennek részben én magam vagyok az oka: a japán nyelvtudásom még fejlesztésre szorul, és mivel folyamatosan városokat váltok, nincs lehetőségem munkán, iskolán vagy közös hobbin keresztül mélyebb barátságokat kialakítani. A jövőben tudatosabban fogok törekedni arra, hogy az ígéretes találkozásokból valódi kapcsolatok szülessenek.

    Összegzés

    Hét hónappal a költözés után elmondhatom: Japán sok szempontból jobb életet kínál számomra, mint amit Kanadában éltem. Az alacsonyabb megélhetési költségek, a kiváló közlekedés és a csodálatos gasztronómia mind hozzájárulnak a boldogságomhoz. Ugyanakkor a távolság, az alkalmazkodás és a kapcsolatépítés kihívásai emlékeztetnek arra, hogy az expat-lét nem mindig könnyű – de megéri.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • New Yorkból Londonba költöztem – megérte pénzügyileg

    New Yorkból Londonba költöztem – megérte pénzügyileg

    Az egyik leggyakoribb téma, amiről az Amerikából Londonba költözött barátaimmal beszélgetek, az életminőség kérdése. Legyen szó New York-i, kaliforniai vagy máshonnan érkező ismerősről, szinte mindenki osztja azt az érzést, hogy itt valami egyszerűen jobban működik. Van, aki a megbízható tömegközlekedést emlegeti, van, aki a munkaidő utáni pubkultúrát.

    Amikor azonban alaposabban végiggondoltam a dolgot, rájöttem, hogy ez az életérzés nagyrészt azokra a pénzügyi döntésekre vezethető vissza, amelyeket a férjemmel együtt hoztunk, amikor elhagytuk New Yorkot. Néhány változás elsőre apróságnak tűnhet, mégis összeadódva valódi különbséget jelentenek a mindennapokban.

    Egy hangulatos kétszobás lakásban élünk, és a bérleti díj elviselhető

    Teljesen beleszerettem a lakásunkba. Egy csendes, macskakövekkel burkolt, egykori istállóból átalakított utcácskán – úgynevezett mews-ban – található, London szívében. Három perc sétára vagyunk Hyde Parktól, közel van egy metróállomás, és alig 25 perc alatt elérjük a repteret.

    Két hálószoba, két fürdőszoba, magas mennyezet, légkondicionáló, padlófűtés, rengeteg természetes fény és mosó-szárítógép – ez a mi otthonunk. Valamivel többet fizetünk lakbérre, mint amennyit a férjem egykori apró manhattani stúdiójáért fizettünk, de a kapott értékhez képest ez sokkal kedvezőbb ajánlat. Manhattanban kétszobás, két fürdőszobás, saját mosodával felszerelt lakást venni – főleg metrótól és parktól sétatávolságra – egyszerűen elképzelhetetlen lenne a mi büdzséből.

    Az egyszeri havi fizetés teljesen megváltoztatta a pénzkezelési szokásaimat

    Az Egyesült Királyságban a legtöbb alkalmazott a hónap utolsó munkanapján kapja meg a fizetését. Ez azt jelenti, hogy egy összegben érkezik a pénz, és a hónap eleje mindenki számára kicsit könnyedebb anyagilag. Az USA-ban kéthetente kaptam fizetést, amit valójában kényelmesebbnek tartottam – mégis hamar észrevettem, hogy az új rendszer tudatosabbá tett a kiadásaim terén.

    Ahogy hónapról hónapra figyelem, hogyan apad a számlám a vacsorák, bevásárlások és taxit ek miatt, akaratlanul is takarékosabbá váltam. Most, ha közeledik a hónap vége, inkább metróval megyek vagy gyalogolok, ahelyett hogy taxit hívnék, és inkább otthon főzök, és munkába viszem az ebédemet, mintsem hogy kiszállíttatnék vagy étterembe mennék.

    A hazautazásra jóval kevesebbet költöttem, mint vártam

    Húszas éveink végén és harmincas éveink elején döntöttünk az átköltözés mellett – a barátok esküvőinek, lánybúcsúinak és újszülötteinek időszakában. Arra számítottam, hogy sokat kell majd repülőjegyre költenünk a fontos eseményekre és a família meglátogatására.

    Részben így is van, ugyanakkor a barátaink és a rokonság is szívesen vállalta az atlanti-óceáni utat, hogy meglátogasson minket. Eddig több mint harminc vendégünk volt, akik nyaraláson, üzleti úton vagy valamilyen külföldi esküvő kapcsán ejtettek útba bennünket. Ez a folyamatos vendégforgalom csökkenti a hazautazások számát. Ráadásul rájöttem, hogy a látogatások minőségi együttlétet hoznak: lassú reggeli kávézások, közös fogmosás pizsamában, hosszú futások Hyde Parkon át – olyan pillanatok, amelyek elvesznek, ha ugyanabban a városban élünk, és csak vacsorákra találkozunk.

    Az élelmiszerekre is kevesebbet költök általában

    Nemrég, egy New York-i látogatásom során beugrottam egy boltba zabtejet és tehéntejet venni. A kasszánál majdnem kiesett a szemem: a két doboz összesen több mint 15 dollárba került. Londonban ugyanezt a mennyiséget nagyjából 3 fontért, vagyis körülbelül 4 dollárért hozom haza.

    Tapasztalataim szerint a londoni élelmiszerboltok árai általában alacsonyabbak, mint New Yorkban. Az alapvető termékek – mint a szabad tartású csirke tojása vagy a teljes tej – gyakran egy-két dollárral olcsóbbak, és ezek az apró különbségek idővel összeadódnak. Az egyik kedvenc megtakarításom a francia vaj: a Président márka helyi boltomban 4 font alatt van (kb. 5 dollár), míg New Yorkban ugyanez a termék akár 8-9 dollárba is kerülhetett. A Brexit ellenére az európai import termékek – vaj, bor, sajt – nálam olcsóbbak, mint az Államokban voltak.

    Természetesen vannak drágább tételek is London életében

    Összességében a londoni életvitel számunkra kedvezőbb anyagilag, mint a New York-i volt – de ez nem mindenki esetében igaz, és nem minden olcsóbb itt. A metró általában többe kerül, mint a New York-i subway, a közüzemi számlák pedig nagyjából hasonló szinten vannak. A fizetések – főleg az én szakterületemen – alacsonyabbak, és az adóterhek is magasabbak. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a jelenlegi szerkesztői munkám nagyjából ugyanannyit fizet, mint a New York-i magazinállásom, de a jövedelemből havonta több megy adóra.

    Őszintén szólva azonban szívesen fizetek egy kicsivel többet, ha cserébe ebben a ragyogó városban élhetek.

    Forrás: www.businessinsider.com