Hosszú távú kapcsolatban éltem, amikor elhagytam Indiát, és Ausztriába költöztem a párom után. Négy évvel korábban találkoztunk, amikor az egyik legszenvedélyesebb tevékenységemet végeztem – Airbnb-élménytúrák vezetőjeként mutattam be utazóknak Indiát. Azonnal megtaláltuk egymással a közös hangot. Két évvel később, a pandémia kellős közepén lettünk élettársak.
A vízumügyek elintézése után végül megérkeztem Ausztriába. A legtöbb ember, aki ilyen lépésre szánja el magát, a húszas éveiben teszi ezt – én a negyvenes éveim végén álltam ennek a változásnak az előtt. Nem volt könnyű döntés: akkorra már egy New York-i ügynökségnél tartalomkészítőként dolgoztam karrierem csúcsán, és egy általam mélyen szeretett városban építettem fel az életem.
Sokan azt mondták, hibát követek el. Ma azonban – egy pandémia alatti költözés, egy teljesen új kultúrába való beilleszkedés, egy idegen nyelv megtanulása és a karrierem újjáépítése után – egy olyan életet élünk, amelyet mindketten szeretünk.
A kapcsolatunk még erősebbé vált
Az Ausztriába való átköltözés a pandémia miatt rendkívül lassú folyamat volt. Az országhatáron átívelő költözések amúgy is tele vannak bürokratikus akadályokkal, a járvány pedig mindezt tovább bonyolította.
Ennek ellenére alaposan felkészültünk, és minden jogi követelménynek eleget tettünk. A bizonytalansággal együtt való szembenézés nemcsak megerősítette a döntésünkbe vetett hitünket, hanem közelebb is hozott minket egymáshoz. Ez az időszak megedzett minket, és olyan belső erőt adott, amelyre a következő évek során szükségünk lett.
Az otthon nem egy hely, hanem amit közösen megteremtesz
Az egyik legnehezebb feladat az volt, hogy több mint negyven év felhalmozott tárgyait egyetlen bőröndbe sűrítsem. Ez a folyamat megmutatta, mi az, ami valóban számít, és mi az, amitől meg lehet válni.
Amikor megérkeztem Ausztriába, a párom dolgai még dobozokban álltak az új otthonunkban. Az én bőröndöm csatlakozott hozzájuk, majd közösen pakoltunk ki mindent. Úgy rendeztük be az otthonunkat, hogy az mindkettőnk személyiségét tükrözze – és ebben a folyamatban vált az a ház valódi otthonná.
Újrakezdeni soha nem késő
A későbbi életkorban való költözés egyik legnagyobb kihívása, hogy mindent elölről kell felépíteni. Nem csupán az olyan nagy léptékű dolgokat, mint az új otthon berendezése vagy az álláskeresés, hanem az apróságokat is – például azt, hogyan működik a helyi tömegközlekedés, vagy hogyan kell boldogulni egy ismeretlen ország bürokráciájával.
Én is újraépítettem az egész rendszert a nulláról: bankszámlát nyitottam, osztrák telefonszámot igényeltem – mindezt a párom hatalmas támogatásával. Önálló nőként meg kellett tanulnom sebezhetőnek lenni, és segítséget kérni, amikor szükségem volt rá.
Egy új nyelven gondolkodni életet változtat
A németet már a költözés előtt elkezdtem tanulni, de most először kerültem olyan osztályterembe, ahol egy diák sem tudott angolul. Mégis megtanultunk kommunikálni egymással. A felnőttoktatási nyelvtanfolyam fantasztikus emberekkel hozott össze a világ minden tájáról, akik szintén új életet kezdtek valahol. Velük együtt tanulni nemcsak a nyelvtudásomat fejlesztette, hanem sokkal jobb kommunikátorrá is tett.
A karrier nem a helyszínhez, hanem a tudáshoz kötődik
Az egyik legnagyobb veszteség, amellyel egy ilyen váltás jár, a megszerzett szakmai identitás elhagyása. Lemondtam a New York-i ügynökségnél betöltött vezető tartalomstratégiai pozíciómról, és hátrahagytam az indiai bestsellerszerzői múltamat is.
A digitális világ azonban segített megőrizni mindkét identitásomat. Munkáltatók helyett ügyfeleket kerestem, és a tapasztalataimat felhasználva tartalomstratégiai tanácsadóként kezdtem el dolgozni cégeknek szerte a világon. Utazási íróként követtem a szenvedélyemet, és megjelentett az első verseskötetem is.
A személyes kapcsolati háló felbecsülhetetlen értékű
A párommal meglévő mély kötelék nem pótolhatta az otthon hagyott barátokat és a családot. A fiatalabb korban való kivándorlással ellentétben én négy évtized alatt építettem fel ezeket a barátságokat – ez egy pótolhatatlan veszteség volt.
Az első barátaim a párom barátai lettek, de az egyik legjobb döntésem az volt, hogy csatlakoztam egy helyi könyvklubhoz. Ez nemcsak az olvasási szokásaimat tartotta életben, hanem lehetőséget adott arra is, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedjek meg.
Gyökereket és szárnyakat egyszerre kell őrizni
Meg kellett találnom az egyensúlyt a két ország között, amelyet most otthonomnak nevezek. India történelme és kulturális hagyományai ma is mélyen élnek bennem. Ugyanakkor sok mindent megszerettem az osztrák életből is. Volt vendéglátói tapasztalatomat felhasználva az osztrák történelembe, kultúrába, gasztronómiába és hagyományokba is ugyanolyan lelkesedéssel merültem bele. Az új hazám elfogadása segített abban, hogy valóban otthon érezzem magam itt is.
Forrás: www.businessinsider.com
