Üzleti 4ed

Címke: Z-generáció

  • 24 évesen 30 ingatlana van – főiskolán kezdte a befektetést

    24 évesen 30 ingatlana van – főiskolán kezdte a befektetést

    Lawrence Guerguis, egy 24 éves kaliforniai ingatlanbefektető még az egyetemi évei alatt szerezte meg első bérleményét. Ma már több mint 30 ingatlant tudhat magáénak a Középnyugaton, és teljes munkaidőben bérbeadással foglalkozik.

    Egy bárban dőlt el a jövője

    Guerguis eredetileg befektetési bankárnak készült, és a San Diego-i Egyetemen pénzügyi szakon tanult. Minden megváltozott azonban egy szokványos esti kikapcsolódás során: egy pizzériában összefutott egy befektetési bankárral, aki bevallotta, hogy az évből csupán két hét jut a pihenésre. A férfi ugyan kiváló fizetést keresett, mégis teljesen hiányzott az életéből a szabadság.

    Ez az egyetlen beszélgetés gyökeres változást hozott Guerguis gondolkodásában. Másnap reggel felkereste az akadémiai tanácsadóját, és ingatlan szakirányt vett fel. Eldöntötte, hogy nem a pénzért, hanem a szabadságért és a céltudatos életért akar dolgozni.

    Az első befektetés: eladta a kocsiját

    A változtatás nem maradt meg elméleti szinten. Guerguis eladta a használt autóját, amelyért 16 000 dollárt kapott. Ebből az összegből keresett egy megfizethető ingatlant – San Diegóban természetesen szóba sem jöhetett semmi, ezért a középnyugati állomokban kezdett keresgélni. Végül egy illinoisi kisvárosban talált megfelelő lehetőséget: 15 000 dollárnyi előleg és 1 000 dollár tartalék – ennyi kellett az első ház megvásárlásához.

    Hagyományos bankhitel nem jött szóba, mivel nem volt W-2 típusú jövedelme. Ehelyett DSCR-hitelt (Debt Service Coverage Ratio) vett igénybe, amely a várható bérleti díj alapján értékeli a törlesztési képességet. Az érintett ingatlanon a havi törlesztő mindössze 400 dollár volt, miközben a környéken a HUD szerinti bérleti díj 1 300 dollár körül mozgott – ez bőségesen teljesítette az elvárt 1,25-ös fedezeti arányt.

    Első bérlőjét a Section 8 támogatási rendszeren keresztül találta meg. Saját bevallása szerint az átvilágítási folyamat ekkor még messze nem volt tökéletes, de a dolog szerencsére beindult, és a készpénzáramlás megkezdődött.

    Kezdetben mindent saját maga csinált

    Az egyetem elvégzése után, 2024 májusában Guerguis egyetlen bőrönddel és laptopjával Ohióba költözött, ahol tovább bővítette ingatlanportfólióját. Cleveland első másfél évében mindent egyedül intézett: festett, padlót cserélt, szőnyegeket szedett fel, és YouTube-videókból tanulta meg az alapvető szerelési munkálatokat.

    Nem volt építőipari háttere – saját szavai szerint eleinte a PEX és PVC csövek közötti különbséget sem ismerte. Mára viszont ezek az ismeretek teljesen természetesek számára, és az ingatlanok száma meghaladta a harmincat.

    Ma már passzív jövedelemből él

    A másfél éves intenzív időszak után Guerguis saját ingatlankezelő csapatot hozott létre. Ma már nem kell személyesen jelen lennie: szakemberek végzik a karbantartást és az ingatlanbemutatókat, ő csupán a bérlők átvilágítását felügyeli. 2024 júniusa óta ismét Kaliforniában él, és a napi ügymenethez elegendő néhány telefonhívás és e-mail.

    Guerguis szerint a bérbeadással járó kiszámíthatatlanság nem teher, hanem vonzerő. Úgy véli, a felmerülő nehézségek nagyrészt a bérlőkiválasztás minőségén múlnak. Számára ez az életforma jóval vonzóbb, mint egy irodai állás – és hálás, hogy ebből tudja eltartani magát.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Analóg ambíció: hogyan lesz a hobbiból mellékjövedelem?

    Analóg ambíció: hogyan lesz a hobbiból mellékjövedelem?

    Azok a poros ecsetek és horgolótűk a padláson? Ideje elővenni őket.

    Az interneten elburjánzó AI-generált tartalmak hatására a Z-generáció egyre inkább a valódi, kézzelfogható élmények felé fordul – bevásárlóközpontokban vásárol, kézzel írt leveleket küld, és személyes randirendezvényekre jár. Ezt a hullámot egy ügyes vállalkozói réteg már ki is használja.

    A kreativitás mint jövedelemforrás

    A művészeti és kreatív mellékfoglalkozások mára messze túlmutatnak a hobbijellegű időtöltésen – valódi, számottevő másodlagos bevételi forrássá váltak. Festők, illusztrátorok, írók és teljesen kreatív háttér nélküli emberek egyaránt pénzt keresnek olyan termékek értékesítésével, mint művészeti nyomatok, irodalmi füzetek, matricák és képeslapok.

    A kreatív munka sosem számított különösebben jövedelmező területnek. Évtizedeken át a STEM-szakmák, a pénzügyi szektor és a tanácsadói iparágak hagyományos, kötött munkaidős állásai számítottak a sikeres karrier és a biztos megélhetés zálogának.

    Az AI átírja a munkavállalás szabályait

    Mára azonban az AI-vezérelt leépítések egyre inkább a hagyományos szektorokat is elérik, és vezető szakemberek egyre hangosabban figyelmeztetnek arra, hogy a STEM-területek túltelítődtek. Ahogy az mesterséges intelligencia egyre erősebb befolyást szerez a logikaalapú és ismétlődő munkakörök felett, a vállalati vezetők szerint a társadalom figyelme a humán tudományok és az érzelemorientált tevékenységek felé tolódhat el.

    Hogyan válhat a hobbi üzletté?

    Van egyfajta művészet abban, ahogyan valaki a szenvedélyéből megélhetést teremt. Egyre több olyan vállalkozó történetével találkozunk, akik az analóg világhoz való ragaszkodásukat sikeresen váltják valódi ambícióvá – és bevétellé.

    • Művészeti nyomatok és illusztrációk online értékesítése
    • Kézzel készített képeslapok és matricák piacra vitele
    • Irodalmi kiadványok, füzetek önálló terjesztése
    • Kreatív workshopok és közösségi események szervezése

    A Z-generáció analóg szeretete nem csupán nosztalgia – ez egy gazdasági lehetőség, amelyet a kreatív gondolkodású vállalkozók már aktívan kiaknáznak.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Otthagyta a céges munkát és visszaköltözött szüleihez – és ez önbizalmat adott

    Otthagyta a céges munkát és visszaköltözött szüleihez – és ez önbizalmat adott

    Keara Callahan, 28 éves tartalomkészítő 2024-ben hozta meg élete egyik legnagyobb döntését: búcsút mondott a biztonságos irodai karrierjének, és a közösségi média világára tette fel a tétet. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, Miamit is el kellett hagynia, és vissza kellett költöznie szülei virginiai otthonába.

    Egy állás, ami már nem illeszkedett az álmaihoz

    Callahan a COVID-járvány idején szerzett diplomát, majd távolról dolgozó kormányzati technológiai tanácsadóként helyezkedett el Miamiban. Bár a pozíció sokak szemében irigylésre méltónak tűnhetett, ő egyre inkább úgy érezte, hogy a munka nem tükrözi azt, amit valóban szeretne az életétől. Munkaóráit azzal töltötte, hogy mások izgalmas közösségi médiás tartalmait nézte, és egyre erősebb vágy ébredt benne, hogy hasonlót csináljon.

    Szabadidejében már aktívan épített egy párhuzamos online jelenlétet: posztolt, podcastet vezetett, és kisebb márkás együttműködésekbe is belevágott. A bevétel messze elmaradt a fizetésétől, de kellő reményt adott ahhoz, hogy elgondolkozzon a váltáson.

    Négy évet töltött a cégnél, és gyorsan lépett előre a ranglétrán – egészen addig, amíg magasabb szintű feladatokat kapott anélkül, hogy fizetésemelés vagy hivatalos előléptetés járt volna hozzá. Ez volt az a pont, ahol elveszítette a hitét abban, hogy a vállalat valóban törődik a fejlődésével.

    Habár alapvetően kerüli a kockázatot, végül felmondott. Családja megdöbbent – különösen mexikói felmenői, akik úgy vélekedtek, hogy feladni egy stabil amerikai karriert egy ilyen bizonytalan ötletért értelmetlen. Callahan mégis a belső hangját követte: ahhoz, hogy többet kapjon az élettől, többet is kell kockáztatnia.

    A szülőkkel való együttélés pénzügyi szempontból logikus döntés volt

    Ez nem az első alkalom volt, hogy visszaköltözött szüleihez Észak-Virginiába. Először 2023-ban tette ezt, miután egy kapcsolat véget ért és elhagyta Miamit. Majd 2024 augusztusáig ott élt, amikor végül beadta a felmondását.

    A mexikói kulturális hagyományokban természetes dolog, hogy a gyerekek házasságukig a szülői házban laknak, így szülei örömmel fogadták vissza. Közgazdaságtant tanult az egyetemen, ezért jól tudta kalkulálni: albérleti díj nélkül gyorsabban tud félretenni, és erősebb anyagi alapokat építeni. Közben persze kivette a részét a háztartásból – bevásárlással, takarítással és egyéb teendőkkel. Az is motiválta, hogy idős kutyái, gyerekkori kedvencei az utolsó időszakukat élték, és mellettük akart lenni.

    A visszaköltözés hírének megosztása a közösségi médiában volt a legijesztőbb rész. Huszonötévesen úgy érezte, hogy ez a lépés gyengeséget mutat – elvégre addig egy gondosan felépített, tökéletesnek tűnő online képet mutatott magáról, ahol Miami, luxuslakás és sikeres életvitel szerepelt. A valóság azonban máshogy alakult.

    Meglepetésére a követői nagy empátiával fogadták a bejelentést. Sokan osztották meg, hogy ők is hasonló helyzetben vannak, vagy fontolgatják ugyanezt. A téma egyfajta közösségi teret nyitott meg, ahol az emberek nyíltan beszélhettek a visszaköltözés nehézségeiről és lehetőségeiről.

    Utazás, tartalomgyártás és egy új fejezet kezdete

    A felmondás után Callahan elindult a világba: nyolc hónapot töltött Balin, majd bejárta Délkelet-Ázsiát, a Közel-Keletet, Európát és Latin-Amerikát – Malajziától Szingapúron és Dubain át Franciaországig, Spanyolországig, Mexikóig, Argentínáig és Uruguayig. Mindezt dokumentálta Instagram- és TikTok-fiókjain, ahol a saját élményeit osztotta meg azzal a céllal, hogy megmutassa: milyen kilépni a komfortzónából és ismeretlen vizekre evezni.

    A szülői otthon segített gyorsabban talpra állni

    Az utazások után idén márciusban ismét visszaköltözött szüleihez. Terve szerint hamarosan visszatér Miamiba, és saját lakást bérel – ezt a lépést sokkal hamarabb tudja megtenni, mint ha végig egyedül kellett volna fizetnie az albérletet.

    A második visszaköltözés nem hozott sok meglepetést, kivéve szülei rugalmasságát: közös sétákat tesznek, és láthatóan élvezik a minőségi időt együtt. A nehézségek sem maradtak el: nehéz volt újra alkalmazkodni ahhoz, hogy valaki más otthonának szabályai szerint éljen, lemondva a megszokott önállóságáról. Emellett alig vannak barátai a szüleik városában, ami a szociális életét is behatárolja – viszont ez a szülő-gyerek kapcsolatot rendkívül megerősítette.

    Alázat és magabiztosság – egyszerre

    Callahan korábban folyamatos nyomást érzett arra, hogy mindig sikeresnek és rendezettnek mutassa magát mások felé. A visszaköltözés és az utazások azonban rádöbbentették arra, hogy az önmagunk elé állított mesterséges határidők nem feltétlenül mérvadók. Találkozott negyvenévesekkel, akik visszaültek az iskolapadba, és huszonévesekkel, akik a saját útjukat járják – és rájött, hogy nem kell mindenre választ találni egyszerre.

    A karrierváltás és a hazaköltözés tízszeresére növelte az önbizalmát. Amikor először lépett ki a biztonságos állásból, félt a pénzügyi bizonytalanságtól – de ez a félelem arra kényszerítette, hogy gyorsan cselekedjen, próbáljon új dolgokat, és merjen kilépni a nyilvánosság elé.

    Ma már teljes egészében a közösségi médiából, mentorálásból, szerződéses munkákból és immár monetizált podcastjéből tartja fenn magát. Kerüli a visszatérést a vállalati világba, és úgy érzi, végre jó úton jár. Ahogy ő fogalmaz: néha kockázatot kell vállalni ahhoz, hogy az ember valóban megteremtse az életet, amelyről álmodik.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 50 felett alapítottam a Culture Popot – a fiatal csapat tartja frissen

    50 felett alapítottam a Culture Popot – a fiatal csapat tartja frissen

    Culture Pop alapítója, Tom First
    Tom First (59) a Culture Pop alapítója és vezérigazgatója.

    Billie Weiss/Culture Pop Soda

    Tom First 59 éves, és a Culture Pop nevű probiotikus szódamárka alapítójaként és vezérigazgatójaként dolgozik Bostonban. Az alábbi írás egy vele készített interjú alapján készült.

    Az élelmiszeripar mindig is közel állt a szívemhez, és a szénsavas üdítők kategóriája mélyen beágyazódott az amerikai kultúrába. A buborékos italoknak hosszú múltjuk van – az emberek egyszerűen imádják őket.

    Első vállalkozásomat 22 évesen indítottam 1989-ben: egy barátommal közösen hoztuk létre a Nantucket Nectars gyümölcslé-márkát. A terméket egy kis üzemben állítottuk elő, én pedig a saját autómból kezdtem el árulni. Végül eladtuk a céget, de az iparágban maradtam.

    Körülbelül hat évvel ezelőtt alapítottam a Culture Popot – nagyjából ugyanolyan módon, mint az első cégemet. Hiába volt már tapasztalatom, tudtam, hogy teljesen nulláról kell kezdeni. Ma már mind az 50 amerikai államban jelen vagyunk, és az éves bevételünk évről évre megduplázódik. Néhány éven belül elérheti a 100 millió dollárt.

    Az italiparban még ekkor is kis szereplőnek számítunk. Vannak olyan vállalatok, amelyek milliárdos forgalmat bonyolítanak. Még 100 millió dolláros bevételnél is úgy érzed, hogy egy óriási piac peremén kell küzdened az elismerésért.

    A vásárlóink fiatalabbak, mint én

    A Culture Pop azok közé a márkák közé tartozik – a Poppi és az Olipop mellett –, amelyek az elmúlt években meghatározták ezt a termékkategóriát. Ma már több mint 50 brand verseng ezen a piacon, ami jól mutatja, mennyire vonzó és versenyképes területről van szó.

    Célközönségünk nagyjából a 25–40 éves korosztály, ahol a Z-generáció és a millenniálok határán mozgunk. Vásárlóink tudatosan figyelnek az összetevőkre, olvassák a címkéket, és fontos számukra az egészség. Azt szeretnénk, hogy senki ne lepődjön meg, amikor megnézi, mi van a palackban. Az édesítés gyümölcslével történik, nem finomított cukorral vagy mesterséges édesítőszerekkel.

    Én idősebb vagyok a legtöbb kollégámnál. Egy fiatalabb csapattal dolgozom együtt olyan termék fejlesztésén, amely a gyerekeim korosztályát és az annál idősebbeket célozza meg. Jóindulatúan ugratnak, de igazából klassz ez az egész dinamika.

    Amikor 22 éves voltam, én magam is a célközönségem voltam, és pontosan tudtam, mi a menő és mi nem. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy ugyanolyan biztonsággal megítélem ezt – de a huszonéves kollégáim segítenek abban, hogy megértsem a különböző generációk gondolkodásmódját.

    A fiatal kollégák bevezettek a TikTokra

    Ennek legjobb példája a TikTok. A közösségimédia-csapatom szinte kötelezővé tette, hogy részt vegyek a videókban, mondván, hogy az emberek szívesen hallják a márka történetét közvetlenül tőlem. Azt gondoltam, hogy senki sem kíváncsi egy ötvenéves fickóra – de tévedtem. Működik, és ami a legjobb: önmagam lehetek, ami úgy tűnik, hogy tetszik az embereknek.

    Két évvel ezelőtt még egyszerűbb volt influencereket fizetni, és mindenki örült az eredménynek. Ma már sok fizetett együttműködés mesterkéltnek hat, és a fogyasztók azonnal megérzik a hiteltelenséget. Ezért támaszkodok erősen a huszonéves kollégáimra – ők tudják, mi tetszik az embereknek és mi sért érzékenységeket. Ez nagyjából hatonta változik.

    A csapatom arra is rávett, hogy a saját fiókomon keresztül közvetlenül válaszoljak a kommentekre, ami nagyon élvezetes számomra. Így kézzel foghatóan megértem, mi az, ami rezonál a vásárlóinkban, és mire lennének kíváncsiak a jövőben. A gyerekeim mulatnak rajta, néhányan pedig már felismertek egy repülőtéren is, mint a Culture Pop alapítóját.

    Az egész csapat egy irányba húz

    A közösségi médiában nem tranzakciós kapcsolatot akarunk kialakítani a vásárlóinkkal. Hiteles hangot keresünk, amely illeszkedik a márka értékeihez. A fiatalabb kollégáim ebben sokkal jobbak nálam.

    Hallottam más cégekről, ahol gondot okozott a fiatal munkavállalókra való támaszkodás, nálunk azonban ez soha nem volt probléma. A Culture Popnál nyitott légkör van, és mindannyiunkat összeköt a márka iránt érzett szenvedély – talán ez az igazi kapocs.

    Célunk egy igazán kellemes, viszonylag alacsony kalóriatartalmú ital, amelyet olyan összetevőkből készítünk, amelyeket az ember egész életében nyugodt szívvel ihat.

    Forrás: www.businessinsider.com