Ha körülnézek, mindenütt ott látom az életem anyáinak kézjegyét. Édesanyám soha nem feledkezik meg egyetlen ünnepről sem: kézzel rajzolt képeslapokat, meleg hangvételű leveleket vagy apró meglepetéseket küld postán. Minden fotóra boldogan reagál, amelyet a kisfiamról küldök neki, amikor épp nem vagyunk együtt. Anyósom szomszédságában élek, és egy átlagos héten is többször segít: néha vigyáz a gyerekre, amíg bevásárolok, máskor finom ebédet főz nekünk, vagy épp egy remek programot ajánl a közelben.
De nem csupán róluk van szó. Anyósom anyukája rendszeresen süt és főz az egész családnak, és vasárnap rendszeresen ő ad otthont a közös vacsoráknak. Sógornőm szintén a főzésben jeleskedik, ráadásul olyan kifinomult ízlése van, hogy nála sikerül a legjobban minden összejövetel. Ő az, aki turkálós körutakon is mindig megtalálja a tökéletes ruhát vagy cipőt a kisfiamnak. Ezeknek a nőknek a nagylelkűsége végtelen – csupán egyvalami nem az: a hajlandóságuk arra, hogy ajándékot fogadjanak el. Épp ezért kénytelen voltam kreatívabb megközelítést alkalmazni, ha meg akarom hálálni mindazt, amit tesznek.
Egész évben észrevétlenül hálás vagyok
Folyamatosan keresem a lehetőségeket, hogy viszonozhassam a törődésüket, még ha soha nem is tudok velük egyenrangú lenni. Ez nem látványoskodásból fakad – nem harcolok a számlán az étteremben. De ha bevásárolni megyek, miközben anyósom vigyáz a gyerekre, megkérdezem, kell-e neki valami, és igyekszem visszautasítani a pénzt, amit visszaadna. Nem csak az anyagiakról van szó: ha valamelyikük nyilvánosan szerepel, partit szervez, vagy bármilyen eseményt tart, én ott vagyok. Csoportos jelmezt? Büszkén viselem.
Azon is dolgozom, hogy ne feledkezzem meg róluk a rohanós mindennapokban. A születésnapjaikat beírom a naptáramba egy-két héttel korábbi emlékeztetővel. Nem felejtem el magammal vinni a savanyú kekszet a családi összejövetelekre, amelyet sógornőm annyira szeret, és mindig küldök képet a kisfiamról, amikor az általuk talált ruhákban parádézik. Mindez nem puszta udvariasság – az üzenet az, hogy a törődésük igenis számít, és hozzájárul ahhoz a meghitt, biztonságos légkörhöz, amit együtt teremtettünk.
Az anyák napját is különlegessé teszem
Amióta magam is anyává váltam, az anyák napja egészen más súlyt kapott. Ez az egyetlen nap, amikor az életem anyáinak nincs mentségük arra, hogy ne hagyják magukat kényeztetni! Néha a férjem megy el és segít a ház körüli munkákban. Máskor egy kedvelt étteremben szervezzük meg a közös brunchot, vagy egy szép ajándékkártyát csúsztatunk az anyósom kártyájába. Vannak évek, amikor a lehetőségeink szűkebbek, és a figyelmet inkább érzelmekben, mint anyagi gesztusokban fejezzük ki – de ilyenkor is tudatosan gyűjtök előre, hogy egy spa-élményre vagy egy közös ebédre teljen. Minden egyes otthoni vacsora, amit náluk töltünk, minden hazacsomagolt maradvány összeadódik – nem tudok mindent viszonozni, de megpróbálom a legjobb módját megtalálni.
Végül, bár a fiam nem igazán rajong a kézműves tevékenységekért, elkezdtem neki is megmutatni, hogyan fejezze ki a háláját. Jelenleg építőgépes matricákkal díszített rajzokban és lapokban ölt testet ez a figyelem – de remélem, hogy felnőve ő is osztani fogja azt a meggyőződésemet, amely szerint az életünkben lévő önzetlen embereket nemcsak az ünnepeiken, hanem minden nap érdemes megbecsülni.
Forrás: www.businessinsider.com
Vélemény, hozzászólás?