Négy gyermek anyjaként – akik közül az egyik párhuzamosan jár középiskolába és főiskolára – és több mint egy évtizedes oktatói tapasztalattal a hátam mögött, ahol közel ezer hallgatóval dolgoztam együtt, sokat láttam abból, hogyan boldogulnak vagy küzdenek a diákok az első egyetemi évükben. Megfigyeléseim alapján a sikeresen teljesítő hallgatóknak van néhány közös vonásuk. Az alábbiakban összegyűjtöttem azokat a szempontokat, amelyeket érdemes átadni a gyerekeknek, mielőtt megkezdik főiskolai tanulmányaikat.
Tanítsuk meg őket önállóan intézni a dolgaikat
Az egyetemi életben az egyik legfontosabb képesség a hatékony kommunikáció – ez már az első napon megmutatkozik. Egyes kurzusokon száz főnél is több hallgató ül egy teremben, ezért kulcsfontosságú, hogy a fiatal személyesen is bemutatkozzon az oktatójának. Ha hiányozni kénytelen, vagy nem ért valamit a tananyagból, tudnia kell, hogyan fogalmazzon meg egy udvarias, segítségkérő e-mailt.
Amitől viszont tartózkodnia kell a szülőnek: ne próbáljon beleavatkozni, és ne kommunikáljon az oktatókkal a gyermeke helyett. Ez az időszak arra való, hogy a fiatal megtanuljon kiállni saját magáért – és ez a készség éppúgy részét képezi a tanulásnak, mint maga a tananyag.
Önvédelmi tanfolyam lehet a legjobb befektetés
Az őszi szemeszter előtti nyáron érdemes megfontolni egy önvédelmi kurzus elvégzését – akár szülő és gyermek együtt, akár a korosztálynak megfelelő csoportos formában. A kampuszok barátságos és inspiráló helyek lehetnek, de a fényes prospektusok és a gondosan szerkesztett webhelyek nem mutatják be azokat a veszélyeket, amelyekkel egy fiatal felnőtt szembesülhet: zaklatás, szexuális erőszak, lopás, követés – ezek valós kockázatok.
Fontos, hogy a diák tudatosan figyelje a környezetét – ne csak a telefonjába mélyedjen –, és megfontoltan osszon meg tartalmakat a közösségi médiában, különös tekintettel a helyadatokra. Egy önvédelmi képzés nemcsak hasznos ismereteket ad, hanem önbizalmat is erősíthet, a szülőnek pedig megadhatja a lelki nyugalmat.
A határok meghúzása elengedhetetlen
Meggyőződésem, hogy a saját határok felállításának képessége döntő szerepet játszik abban, milyen lesz valakinek az egyetemi éveket. Bár ez az időszak az önfelfedezésről és a szellemi fejlődésről szól, egy fiatal, aki képtelen nemet mondani, és mindenki elvárásainak próbál megfelelni, könnyen lemaradhat tanulmányaiban, és egészségtelen kapcsolatokba sodródhat.
A lényeg: a határok nem másokat korlátoznak, hanem az embert magát védik. Arról szólnak, hogy mit vagyok hajlandó megtenni és mit nem, mit tolerálok és mit nem – azzal a céllal, hogy olyan életet éljek, amilyet szeretnék. Például: ha tudom, hogy ha csütörtökön éjjel kettőig leszek ébren a barátaimmal, másnap kialudhatom a reggel nyolcas matekórámat, akkor belátom, hogy tizenegy óráig kell hazaérnem. Az persze természetes, hogy ezeket a határokat mindenki megtanulja meghúzni az évek során – hibázni is szabad.
Tájékozódjunk előre a lehetőségekről
Már a beiratkozás előtt érdemes átnézni, milyen programokat, klubokat és közösségeket kínál az adott intézmény, és ezek alapján tervezni. Tapasztalataim szerint sok elsőéves tölt el hónapokat eltévedve, egyedül, anélkül hogy bármibe bevonódna. Minél előrébb jár a szemeszter, annál nehezebb csatlakozni egy már összeszokott csoporthoz.
A főiskolák rendkívül sokféle lehetőséget biztosítanak: sportrendezvények, játékklubok, kézműves szakkörök, helyi közösségi programok – szinte mindenki megtalálhatja a maga helyét. Biztassuk a fiatalokat, hogy merjenek kipróbálni mindent, amire kíváncsiak, és legyenek nyitottak az új élményekre.
A mentális egészség legyen prioritás
Az érettségi után egy hatalmas életszakasz-váltás előtt álló fiatal számára alapvető fontosságú megérteni, hogy a lelki jóllét legalább annyit számít, mint az akadémiai teljesítmény. Minden szemeszterben találkozom diákokkal, akik valamilyen mentális egészségügyi nehézséggel küzdenek. Azok, akik képesek voltak úrrá lenni a szorongáson vagy a depresszión, általában azok voltak, akik időben szót ejtettek a gondjaikról, és igénybe vették az intézmény által biztosított segítségnyújtási lehetőségeket.
A szülők szerepe sem elhanyagolható: ha a gyermekük jelzi, hogy nehéz számára, fogadják ezt kíváncsisággal és empátiával, ítélkezés nélkül. Az évek tapasztalata alapján elmondhatom: hosszú távon a jegyek sokkal kevésbé számítanak, mint az, hogy valaki mentálisan egészséges legyen.
Forrás: www.businessinsider.com
Vélemény, hozzászólás?