64 ország után Kambodzsa lett az otthonom – Siem Reapben élek

• Sonya Moore több mint 60 országban járt, mégis Kambodzsában érzi magát a legjobban.
• Siem Reap tökéletes választás a remote dolgozóknak: megfizethető megélhetés és inspiráló közösség várja az érkezőket.
• Az év elején egy közeli szigeten tartották az esküvőjüket, azóta az év nagy részét Siem Reapben töltik.

Eddig 64 országban fordultam meg. Imádom felfedezni az ismeretlen helyeket, de Kambodzsa az egyetlen, amely mélyen beférkőzött a szívembe, és újra meg újra visszahúz magához.

Először egy barátnőmmel látogattam el Kambodzsába, hogy megnézzük Angkor Watot. A templomkomplexumtól néhány percre fekvő Siem Reap városába már az első pillanatban beleszerettem.

Egy helybe beleszeretni nagyon hasonlít ahhoz, mintha egy emberbe szeretnénk bele. Lehetnek racionális okai, de végső soron mindig az érzés dönt. Siem Reapben már az első naptól fogva jól éreztem magam.

Ez 2015-ben történt, amikor a város még jóval kevésbé volt fejlett. Elbűvölt a kanyargó, csendes folyó, a lazán pulzáló forgalom – motorok, biciklik, tuk-tukok és elvétve egy-egy autó kavalkádja –, és az a különleges nyugalom, ami az egészet átitatta. A templomok látogatása, a hétdolláros talpmasszázsok, az ízletes fogások – köztük a valaha kóstolt legjobb tavasztekercsek – és a medence melletti pihenés gyorsan elmúlatta az időt. Amikor eljöttem, pontosan tudtam, hogy vissza fogok térni.

Siem Reapben mindent megtaláltam, amire vágytam

Négy évvel később egy barátnőm hívására tértem vissza, aki jógastúdiót nyitott a városban, és felkért, hogy tanítsak nála. Egy hónapra terveztem, de tizenöt hónapig maradtam.

2019-et írtunk, és az érzés ugyanolyan volt, mint korábban: az érkezés pillanatától jól éreztem magam. Ebben nagy szerepe volt a helyiek vendégszeretetének – még a reptéri bevándorlási tisztviselők is nevetve viccelődtek velem.

A város szinte mindent kínált, amire szükségem volt: megbízható wifi-t, finom ételeket, bort és olcsó kávét. Hangulatos kávézók és éttermek várták a vendégeket a világ minden tájáról érkező konyhákkal, a szupermarketekben pedig egyaránt megtalálhatók voltak a helyi és az importált termékek. Mindemellett galériák, jógastúdiók, edzőtermek, egy remek mozi és a lenyűgöző Apsara Színház is gazdagította a kulturális kínálatot.

A szállodák és galériák rendszeresen szerveztek programokat, így könnyen lehetett ismerősöket szerezni. A város különleges egyéniségeket vonzott, és nem egyszer kerültem hosszú, elmélyült beszélgetésbe egy-egy kávézóban megismert emberrel.

A hosszú távú letelepedés sem okozott különösebb nehézséget. Jógaórák és online angoloktatás révén tartottam fenn magam. Berendezett lakásokat könnyű volt találni elfogadható áron, és a hosszabb tartózkodáshoz szükséges vízum megszerzése sem bizonyult bonyolultnak. Hónapokig laktam egy gyönyörű, zárt kerítéssel övezett egyágyas lakásban, heti takarítással együtt mindössze havi 450 dollárért.

Később átköltöztem egy vadonatúj, kétszobás házba, amelyhez tágas kert is tartozott, és csupán havi 600 dollárba került. A bérbeadóim egy idős házaspár volt, akik az átlós szomszédban laktak. Bár nem értettük egymás nyelvét, mindig kedvesek voltak hozzám, és szinte a saját nagyszüleimmé váltak.

A COVID-járvány bonyodalmai miatt végül elhagytam Siem Reapet, hogy csatlakozzam szerelmemhez Franciaországban. Négy évvel később egy rövid látogatás erejéig visszatértem, és az érzés azonnal visszajött – mintha pusztán a jelenlét elegendő lett volna a boldogsághoz.

Végleg hazatalálva

Tavaly ismét visszaköltöztem Siem Reapbe, és az év nagyobb részét most is itt töltöm. Ezúttal férjem is elkísért. Abban a lakáskomplexumban élünk, ahol annak idején először laktam: most egy kétszobás apartmant bérlünk, havi 400 dollárért – az elhelyezési árak az elmúlt öt évben csökkentek. Sokat utazunk, és nyaranta néhány hónapot Franciaországban is eltöltünk.

Férjem a korai nyugdíját élvezi, én pedig szabadúszó fotósként, jógaoktatóként és íróként dolgozom.

A város megőrizte azt a laza, barátságos hangulatot, amely először megfogott, és megmaradt az a szabadságérzet is, amely alkotásra ösztönöz.

Ugyanakkor az itt élés nem mentes a kihívásoktól. Láttam külföldieket, akik azzal az elképzeléssel érkeztek, hogy állást találnak vagy vállalkozást indítanak, majd megélhetési gondok miatt mégis elmentek. Az én tapasztalatom szerint azoknak a legkisebb a stressz, akik távolról dolgoznak, elegendő megtakarítással rendelkeznek, vagy valamilyen passzív jövedelemre támaszkodhatnak.

Siem Reap kiváló kiindulópontként szolgál Kambodzsa többi részének felfedezéséhez. Tengerszerető párként különösen értékeljük, hogy a Koh Rong és Koh Rong Sanloem szigetek könnyen elérhetők. Sőt, az év elején épp Koh Rongon kötöttük össze az életünket – egy álomszép szigeti esküvőn, egy lakatlan, fehér homokos strandon, csillogó türkizkék víztől körülvéve.

Ha nagyváros után vágyunk, Phnom Penh mindössze öt és fél órányi busz- vagy taxiútra fekszik, remek negyedekkel és káprázatos tetőteraszos éttermekkel. Amikor a természetbe vágyunk el, a Kardamom-hegységbe tartunk, ahol Ázsia egyik legnagyobb megmaradt esőerdeje vár ránk gyógyító nyugalmával.

Minél több időt töltök Kambodzsában, annál inkább érzem: a felfedezni való helyek még sokáig nem fogynak el.

Forrás: www.businessinsider.com