Közel 13 évet töltöttem azzal, hogy életet építsek az Egyesült Államokban – majd mindössze 60 napom maradt arra, hogy mindent magam mögött hagyjak.
Kolkatában nőttem fel, és 19 éves koromig soha nem éltem máshol. Az USA-t gyerekként nem ismertem személyesen, mégis furcsa közelséget éreztem hozzá: nagynéném és nagybátyám, mindketten egyetemi oktatók, Spokane-ben éltek Washington államban. A nagynéném történetei már jóval azelőtt felkeltették az érdeklődésemet az amerikai élet iránt, hogy magam is megismerhettem volna.
17 évesen kényszerűségből kezdtem el dolgozni, és közben elvégeztem az üzleti alapképzést a Calcuttai Egyetemen. A diploma megszerzése után egy exportáló kisvállalkozásnál helyezkedtem el, ahol kézzel szőtt táskák értékesítésével foglalkoztam.
Hogyan kerültem az Egyesült Államokba?
Nagynéném és nagybátyám biztatására gondolkodtam el a külföldi mesterképzés lehetőségén, és szinte spontán döntésből tettem le a GMAT-vizsgát. A Gonzaga Egyetem ösztöndíjat ajánlott fel nekem Spokane-ben. 2013 decemberében, 20 évesen érkeztem meg Washingtonba F-1 diákvízummal. Fagyos csend fogadott – semmi sem emlékeztetett a hangos, nyüzsgő városra, amelyben felnőttem.
Beilleszkedés és az első munkahelyek
Az egyetemi közösség légköre felüdítően különbözött attól a hierarchikus rendszertől, amelyben felnevelkedtem. Az MBA-képzés két évig tartott, és a nemzetközi hallgatói hálózaton keresztül megtaláltam a helyemet.
Külföldi hallgatóként a diploma után korlátozott idő állt rendelkezésemre, hogy megfelelő munkát találjak. Fizetett állás híján egy nonprofit szervezetnél vállaltam ingyenes marketingmunkát tapasztalatszerzés céljából. Végül az US Banknál sikerült bekerülnöm egy vezetői rotációs programba, és eközben visszatértem az egyetemre, ahol szervezeti vezetés szakon szereztem második mesterdiplomát.
Amikor a programom véget ért, megkértem az US Bankot, hogy szponzorálja a H-1B vízumomat – ők azonban nemet mondtak. A városban kevés munkáltató rendelkezett tapasztalattal a külföldi munkavállalók alkalmazásában, és sokszor nekem kellett elmagyaráznom a vonatkozó szabályokat.
A H-1B vízum megszerzése – tiszta szerencse
Ezután egy kisebb genetikai teszteléssel foglalkozó startuphoz csatlakoztam, amely kutyák és macskák DNS-vizsgálatával foglalkozott. A vezérigazgató felfigyelt rám, és néhány hónapon belül előléptetett. Amikor a Neogen felvásárolta a céget, a CEO küzdött azért, hogy megtarthassam a pozíciómat, és a Neogen végül elvállalta a H-1B vízumom szponzorálását.
2021-ben az első próbálkozásra nyertem a lottón – puszta szerencsével. Néhány évvel később az Amazon átvette a vízumszponzorációmat, és én Spokane-ből Seattlebe költöztem, hogy ott dolgozzak. Addigra az USA már nem csupán a lakóhelyem volt – ez volt az otthonom.
2025-ben elbocsátottak
Az értesítés nyugodt, professzionális hangnemben zajlott. Megbeszéltük a végkielégítés feltételeit, és alkudozás nélkül aláírtam. A 60 nap már az elején is lehetetlennek tűnt. Ráadásul éppen ekkor robbant ki a nyilvános vita a H-1B kérelmekre tervezett 100 000 dolláros díjról.
Annak ellenére, hogy az Amazon szerepelt az önéletrajzomban, az első hónapban egyetlen állásinterjút sem kaptam.
Miután 30 nap eltelt megoldás nélkül, elkezdtem felkészülni arra, hogy végleg elhagyom az országot. Az egyetlen tényező, amelyből nem voltam hajlandó engedni, a két macskám volt. A nemzetközi szállításukhoz szükséges papírmunka és repülőjegyek körülbelül 5000 dollárba kerültek, a bérleti szerződés idő előtti felbontása pedig további 6000 dollárral terhelt meg.
Eladtam, amit lehetett – egy kanapét és egy televíziót –, a többi holmitól pedig extra költséggel szabadultam meg. Olyan járatot találni, amelyen a macskáimmal együtt utazhattam, napokig tartó kutatást igényelt, és további ezreket emésztett fel ügynöki díjak és menetrendszerű foglalás helyett vásárolt jegyek formájában.
A költözés összesített költsége megközelítőleg 18 000 dollárra rúgott. Ebbe beleszámítottak az állatorvosi vizsgálatok, az USDA- és az indiai vámügyi papírok a macskák számára, a saját repülőjegyem, valamint egy barátnőm menetjegye, aki Indiából jött el, hogy segítsen a költözésben.
A veszteség azonban nem csupán anyagi jellegű volt. Apám hirtelen halt meg, amikor 17 éves voltam, és azóta lényegében én tartottam el anyámat és nővéremet. Elveszíteni mindent, amit felépítettem, nem csupán bútorokról és bérleti szerződésekről szólt – hanem arról a biztonságról, amelyet évek munkájával teremtettem azok számára, akik rám támaszkodtak.
Visszatelepülés Indiába
Tavaly szeptemberben tértem vissza Indiába. Furcsa érzés volt: a korábbi rövid látogatásokkal ellentétben ezúttal nem várt rám visszaút. A macskáim gondozása – a megfelelő eledel és alom megtalálása – a legnehezebb hetekben is kapaszkodót jelentett.
Az önbizalmam megrendült, amikor mások látszólag stabil életével hasonlítottam össze magamat. Néhány hónapja azonban aktívan elkezdtem felépíteni a Puchkit, egy kisállat-gondozó márkát, amelynek ötletét saját nehézségeim ihlették: Kolkatában nagyon nehéz volt olyan megbízható, szeretetteljes gondozót találni macskáimnak, amilyenhez az USA-ban hozzászoktam. A munkába való visszamerülés kihúzott a mélypontból.
Szívesen visszalátogatnék az USA-ba, főként a nagynéném, nagybátyám és barátaim miatt. De visszaköltözni már nem szeretnék – a bizonytalanság állandó volt, és a vízumkérdéstől függetlenül a tágabb politikai légkör is nyomasztó volt számomra.
Hogy Indiában maradok-e hosszú távon, még nem dőlt el – sok mindent értékelek itt, de feministaként vannak olyan dolgok, amelyeket nehezebben tudok elfogadni. Ha valaha máshova mennék, Európa az, ami a legjobban vonz.
Tanács külföldi hallgatóknak és munkavállalóknak
Ha valamit üzenhetnék a külföldi hallgatóknak és munkavállalóknak: vegyetek részt mindenben, amit az egyetem kínál – ez a fajta közösség munkába lépés után egyre ritkább lesz. És ha olyan kultúrából jöttök, ahol az alázatosságot nagyra becsülik – különösen a munkahelyen –, vegyétek figyelembe, hogy ez az ösztön az USA-ban hátrányotokra válhat. Meg kell tanulnotok világosan kommunikálni saját eredményeitekről, mert ezt helyettetek senki sem fogja megtenni.
Forrás: www.businessinsider.com
