Kategória: Utazás

  • Ingyenes programok gyerekekkel – így utaztunk olcsóbban

    Ingyenes programok gyerekekkel – így utaztunk olcsóbban

    Két gyerek mosolyog a Santa Monica Pier-en
    Mostantól másképp tervezzük az utazásainkat – rájöttünk, mennyi ingyenes program létezik, és hogy a plusz kiadások nélkül is maradandó emlékeket lehet szerezni.
    • Korábban rengeteg pénzt költöttünk fizetős programokra, hogy gyermekeinket szórakoztassuk nyaralás közben.
    • Legutóbbi Los Angeles-i családi utunkon tudatosan az ingyenes élményeket helyeztük előtérbe.
    • Számtalan remek, teljesen díjmentes programot találtunk – és az utazás így is emlékezetes maradt.

    Április elején férjemmel elvittük 4 és 6 éves gyermekeinket Los Angelesbe egy tengerparti nyaralásra. Imádunk együtt utazni a családdal, de bevallom, olykor valódi kihívás lekötni a gyerekeket – figyelmük hamar elkalandozik, és könnyen unatkoznak.

    Korábbi útjainkon rendszeresen többet költöttünk a tervezettnél, csupán azért, hogy elfoglaltak maradjanak. Újra és újra belefutottunk abba, hogy drága jegyeket vettünk játszóházakba vagy múzeumokba, a gyerekek pedig húsz perc után már menni akartak. Ez rengeteg felesleges stresszt és pénzkidobást okozott.

    Ezúttal azonban más megközelítést választottunk: az ingyenes élményeket részesítettük előnyben. Ez nemcsak kellemesebb hangulatot teremtett, hanem alapvetően megváltoztatta azt is, ahogy a jövőbeli utazásainkat tervezzük.

    Olyan szállást választottunk, amelynek szolgáltatásait tényleg igénybe vesszük

    Két gyerek a Santa Monica-i strandon
    Olyan szállodát kerestünk, ahonnan közvetlenül elérhető a tengerpart.

    A szállás kiválasztásakor már az új szemléletünk vezérelt minket. Általában nyaralókat vagy apartmanokat bérelünk a nagyobb tér és az otthonos légkör miatt, de most tudatosan lemondtunk a különálló hálószobákról, cserébe ingyenes szolgáltatásokat kínáló szállodát kerestünk.

    Mivel az utazásunk középpontjában a strandolás állt, olyan helyszínt kerestünk, ahonnan gyalog elérhető a tenger, és ahol minimális autózással el tudjuk intézni a programjainkat. Végül a Sandbourne Santa Monica szállodát választottuk, amely minden igényünket kielégítette: fűtött medencét, közvetlen tengerparti kijárót, ingyenes törölközőket, strandszékeket és napernyőket biztosított, ráadásul gyalog pár percre volt az éttermektől és a Santa Monica Pier-től.

    Előre utánanéztem az ingyenes programlehetőségeknek

    Növények az UCLA Botanikus Kertben
    Az egyik megállónk az UCLA Mathias Botanikus Kert volt.

    Az utazás előtt alaposan körbejártam az internetet és a közösségi médiát, hogy felkutassam a Los Angeles-i térség ingyenes programjait. Természetesen tudtam, hogy a tengerpart díjmentes, de meglepett, mennyi múzeum és szabadtéri program érhető el teljesen ingyen.

    Otthon, Denverben tagjai vagyunk a helyi állatkertnek, a botanikus kertnek és a Denver Museum of Nature and Science-nek. Olykor megfeledkezünk arról, hogy ezek a tagságok más városokban is érvényesek – számos partnerintézménybe ingyenesen beléphetünk velük. Egy gyors kereséssel kiderült, hogy Los Angelesben is több múzeum és botanikus kert látogatható a tagságunk révén, köztük a Natural History Museum of Los Angeles County is. Mivel a gyerekek rajongnak a művészetért, végül a szintén ingyenes Getty Múzeumot választottuk.

    A terveinktől nem tértünk el, így elkerültük a felesleges kiadásokat

    Két gyerek a Getty Múzeum kertjében egy fa alatt
    Rengeteg szórakoztató, ingyenes programot találtunk az egész família számára.

    Ezen az utazáson egyszerű és kiszámítható napirendet követtünk. Délelőttönként a szállodán kívül töltöttük az időt: ellátogattunk a Getty Múzeumba, körbejártuk a Santa Monica Pier-t, és meglátogattuk az UCLA Mathias Botanikus Kertet. A délutánokat strandolással, majd a szálloda medencéjében úszással töltöttük.

    A második reggelen gyalog indultunk a mólóhoz, hogy megnézzük a látványosságokat és korán ebédeljük. Még a mólóig sem értünk, amikor a gyerekek megpillantották az ikonikus óriáskereket és a körülötte sorakozó egyéb attrakciókat. A 6 éves fiam azonnal megkérdezte, felülhetünk-e a hullámvasútra – ami nem szerepelt a terveinkben. Régebben valószínűleg igent mondtunk volna a 14 dolláros jegyár ellenére is, de ezúttal tartottuk magunkat az elhatározásunkhoz.

    Ahelyett, hogy pár perces izgalomra költöttük volna a pénzt, emlékeztettük a gyerekeket, hogy délután egy egész stranddal várja őket a móka. A hullámokban való pancsolás után a kisebb csalódás nyomtalanul eltűnt.

    Az ingyenes programok kevesebb stresszel jártak, és közelebb hoztak egymáshoz

    Két kisfiú nézi a Getty medencéjét
    Mivel nem fizettünk belépőt a Getty-be, egyáltalán nem okozott gondot korábban távozni.

    Természetesen nem zárkózom el attól, hogy fizessünk olyan élményekért, amelyeket a család valóban élvez – de az ingyenes programok előtérbe helyezése több dologra is rávilágított. Először is, semmiféle bűntudatot vagy frusztrációt nem éreztem, amikor a gyerekek korán akartak menni. A Getty-ben például sok gyaloglás és csendes műalkotás-szemlélés volt – ez kisgyerekeknek nem mindig könnyű. Mivel nem fizettünk belépőt, teljesen természetesnek tűnt a korai távozás.

    A másik fontos felismerés az volt, hogy nem kell pénzt költeni ahhoz, hogy valódi, közös emlékeket teremtsünk. A hullámokban játszani a gyerekekkel, vagy csak úgy csevegni a mólón sétálva – ezek az egyszerű pillanatok sokkal mélyebben megmaradnak, mint bármelyik fizetős attrakció.

    Az ingyenes élmények előtérbe helyezése oldottabbá tett minket, és egészen új szemmel fedeztük fel a várost. Ezentúl is így szeretnék utazni. Ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem fizetünk programért – de ez az utazás megmutatta: az ingyenes nem egyenlő a kevésbé értékkel. Sok szempontból épp ellenkezőleg.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 8 dolog, ami meglepett Phoenixben egy new yorki szemével

    8 dolog, ami meglepett Phoenixben egy new yorki szemével

    Phoenixbe az emberek miatt utaztam, de a városért biztosan visszatérek.

    2022 februárjában hagytam el New York-i otthonom, hogy egy hetet töltsek Arizona fővárosában. Szeretteimet látogattam meg, ám meglepve tapasztaltam, hogy még ha senkit sem ismertem volna ott, akkor is érdemes lett volna elmenni. Íme, mi lepett meg a legjobban az első phoenixi utam során.

    1. A kellemes téli időjárás igazi meglepetés volt

    Február New Yorkban általában fagyos és barátságtalan hónap. Ehhez képest Phoenixben 20-21 fokos nappalokat és kellemes 10 fokos éjszakákat éltem át – miközben otthon éppen havazott. Ez az időjárásbeli különbség önmagában is indokolttá tette az utat.

    2. Minden egyes autóút festői látványt kínált

    Phoenix egyik legszembetűnőbb jellegzetessége a távolban magasodó hegyek látványa. New Yorkban természetesen nincsenek hegyek, így minden egyes alkalommal ámulatba ejtett a panoráma. A közelben található kiemelkedő csúcsok közé tartozik a Camelback Mountain, a Piestewa Peak, a Two Bit Peak és a Mummy Mountain. Különösen lenyűgöző volt, hogy még a belváros épületei és forgalma közepette is ott sorakoztak a hegyek a háttérben – ez egyfajta erős helyi karaktert adott a városnak, amit az északkeleti partvidéken soha nem tapasztaltam.

    3. A napi kirándulások tájain más bolygón éreztem magam

    Phoenixből kiindulva ellátogattam Sedonába is, ahol a nyugodt túraösvények és a Vörös Sziklák lenyűgöző látványa bőségesen megérte a kétórás autóutat. A következő látogatásom során szeretnék eljutni a Grand Canyonba, az Antelope Canyonba és a Glen Canyonba is.

    4. A növényvilág sokszínűsége teljesen lenyűgözött

    A pálmafáktól a kaktuszokig és a különféle szukkulensekig Phoenix növényzetének változatossága megdöbbentett. Az Arizona Native Plant Society adatai szerint az állam természetes növényflórája mintegy 4000 fajt számlál, ami részben a régió eltérő éghajlati viszonyainak és tengerszint feletti magasságainak köszönhető. Épp ezért a következő utamon kifejezetten szeretném felkeresni a Desert Botanical Gardent.

    5. A belváros építészeti kavalkádja meglepő gazdagságot mutatott

    Phoenix belvárosában sétálva art deco, spanyol gyarmati, viktoriánus, pueblo revival, art moderne és francia vidéki stílusú épületeket egyaránt láttam. Ez a sokszínű építészeti örökség a város gazdag kulturális és történelmi hátterét tükrözi. Mivel nagy rajongója vagyok az épületfotózásnak, különösen élveztem ezeket a sétákat, és legközelebb a belváron kívüli negyedeket is fel szeretném fedezni.

    6. A falfestmények és utcai alkotások igazi szabadtéri galériává varázsolják a várost

    Nem számítottam rá, hogy Phoenix ennyire gazdag utcai művészetben. A belvárosban szinte minden sarkon újabb színes falfestménnyel találkoztam, amelyek stílusban és hangulatban is rendkívül változatosak voltak. Úgy éreztem, mintha egy szabadtéri, interaktív múzeumban sétálnék.

    7. A gasztronómiai kínálat kellemesen meglepett

    Nem vártam ilyen magas szintű étkezési élményt Phoenixben, de kellemesen csalódtam. A Barrio Café étteremben kóstoltam életem egyik legjobb guacamole-ját, amelybe gránátalmamag is került – ez egy igazán egyedi és ízletes kombináció volt. Emellett ellátogattam a Snooze reggelizőhelyre is, amely ugyan több amerikai városban is jelen van, de az északkeleti partvidéken sajnos nem. A phoenixi fiók ugyanolyan remek volt, mint az austini, amit korábban ismertem.

    8. Arizona naplementéi valóban felülmúlnak mindent

    Sok ismerősöm, aki Arizonában élt, már korábban is mesélte, hogy az ottani naplementék különlegesek. Egy hét után teljes mértékben igazat kell nekik adnom. Valami egészen különleges érzés figyelni, ahogy a nap lebukik a hegygerincek mögé, és az arizonai égbolt ilyenkor tele van mélyen telített, vibráló színekkel. Szinte minden este megnéztem a naplementét, és biztos vagyok benne, hogy a következő utam alkalmával is így teszek majd.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Párkapcsolati nyaralás gyerek nélkül – hiányzott a fiam

    Párkapcsolati nyaralás gyerek nélkül – hiányzott a fiam

    Pár közös fotón
    A szerző és férje egyedül utaztak el, de a fiuk hiánya végig érezhető volt.

    • Ez volt csupán a második utazásunk, amelyet fiam nélkül tettünk meg.
    • Rájöttünk, milyen sokat jelent nekünk a közös családi együttlét.
    • Az út arra is emlékeztetett minket, hogy tudatosabban kell foglalkoznunk a házasságunkkal.

    Negyedik házassági évfordulónkra visszatértünk a nászutunk helyszínére, a floridai St. Augustine-ba. Alig néhány alkalommal utaztunk már fiam nélkül – ez mindössze a második ilyen út volt, az első a nászutunk maga. Egyedülálló anyaként ismerkedtem meg a férjemmel, így a fiam kezdettől fogva szerves részét képezte az életünknek. Fontos volt számomra meggyőződni arról, hogy hármunk együtt valódi, működőképes családot alkotunk.

    Mindig is terveztük, hogy időnként csak kettesben utazunk el, ám valahányszor lehetőség adódott, mégis a közös, háromfős nyaralás mellett döntöttünk. Ez alkalommal azonban úgy határoztam, hogy visszatérünk oda, ahol minden elkezdődött.

    Négy nap csak kettesben

    Az ötletet úgy adtam el a férjemnek, hogy ez egyfajta főpróba lesz az ötödik évfordulóra tervezett nagyobb utazáshoz. Nem kellett sokat győzködnöm – azonnal lelkesedett a gondolatért. Körülbelül ugyanabban az évszakban utaztunk el, mint négy évvel korábban a nászutunkon, és igyekeztünk felidézni azokat a pillanatokat: sétáltunk a tengerparton, visszatértünk a nászutas étterembe, és rendeltünk olyan süteményeket, amelyek az esküvői tortánkra emlékeztették mindkettőnket.

    A szerző a tengerparton
    A Villano Beachen készült fotón a szerző elmondta, hogy az egyszerű élmények hozták vissza igazán a kapcsolatuk korai időszakát.

    Egyre jobban hiányzott a fiam

    A második napra már furcsán hatott a fiú nélküli légkör. Nem akartam szólni, nehogy úgy tűnjön, mintha nem élvezném az utat. Aztán a férjem ugyanazon a napon megjegyezte, hogy milyen jó lenne, ha a fiunk is velünk lehetne – és én megkönnyebbültem, hogy nem csak én érzem így. Sőt, ez az egyszerű mondat ismét szerencsésnek éreztetett: hogy olyan férjet találtam, aki valóban úgy szereti a fiamat, mint a sajátját, és aki igazi apja lett neki.

    Férfi a tengerparton
    A szerző és férje legtöbbször fiával együtt utaznak.

    Egyedülálló anyaként egy idő után lemondtam arról a reményről, hogy olyan partnerre leljek, aki egyaránt megfelelő párja lesz nekem és igaz támasza a fiamnak is. Mégis megtaláltam ezt az embert. Az a tény, hogy valóban törődik mindkettőnkkel, sokkal romantikusabb számomra, mint bármilyen elegáns vacsora vagy különleges meglepetés.

    Jót tett nekünk, hogy együtt éreztük ezt

    A fiam hamarosan középiskolás lesz, és a férjemmel egyre többet gondolkodunk azon, milyen lesz az életünk, amikor majd kirepül otthonról. Ez az utazás szemléletesen megmutatta, mennyire meg fog hiányozni nekünk ez az időszak. Úgy döntöttük, ezt az érzést lehetőségként használjuk: tudatosabban kell időt szánni a kapcsolatunkra, nem csak a családra mint egészre.

    Meggyőződésem, hogy egy erős házasság az egész család alapja. Részben azért nehéz nekünk kettesben kikapcsolódni, mert egyszerűen nincsenek ehhez kialakult szokásaink. A hosszú hétvége végére teli kézzel tértünk haza – rengeteg ajándékkal a fiunknak – és alig vártuk, hogy lássuk. De közben valóban jól éreztük magunkat kettesben is. Mindketten úgy döntöttünk: rendszeresen szükségünk van ilyen kisebb közös utakra, amelyek nemcsak a párkapcsolatunkat erősítik, hanem az egész családunkat is.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    Általában egyetlen hátizsákkal indulok útnak, legyen szó rövid kirándulásról vagy akár kéthetes kalandról. Tapasztalatom szerint könnyebb boldogulni és nyomon követni a csomagjaimat, ha minimálisra csökkentem a magammal vitt dolgokat. Azonban a 2023 áprilisában tett ötnapos Great Smoky Mountains-i utam volt az első igazi természetjáró túrám, ezért szakértői segítséget kértem a felkészüléshez.

    Millie Bentley kapszularuhatár-stilistával együtt dolgoztam azon, hogy a lehető leghatékonyabban pakoljak össze. Bentley segített kiválasztani az ideális ruhadarabokat a túrázáshoz, a kempingezéshez és a közeli városok gyalogos felfedezéséhez – mindezt esős időjárásra előrejelzett körülmények között, miközben fotókat is készítettem.

    Visszatekintve elmondhatom, hogy korábbi tapasztalataimnak és Bentley tanácsainak köszönhetően minden megvolt, amire szükségem volt. Egyetlen kivételt kell megemlítenem: az iPademet, amelyet alig használtam, és a természeti környezetben teljesen feleslegesnek bizonyult.

    1. Esőkabát – az utazás legfontosabb darabja

    Az út nagy részében szakadt az eső, így az esőkabát nélkülözhetetlennek bizonyult. Egy könnyű pufidzsekire húztam rá a kemény héjú, vízálló kabátot, amelynek nagy, állítható kapucnija és tépőzáras mandzsettagombjai gondoskodtak arról, hogy a belső rétegeim szárazak maradjanak.

    2. Rétegesen felépített öltözet a változékony időjáráshoz

    A reggelenkénti és esti hűvös, esős idő miatt különösen hasznosnak bizonyult a réteges öltöztetés. Vékony, nedvességelvezető anyagból készült ruhadarabokat vittem magammal, amelyek gyorsan megszáradtak – ez nagyban megkönnyítette az utazásomat. Amikor melegebbre fordult az idő, egyszerűen levethettem egy-egy réteget.

    3. Testradírok és egy kis kendő a tisztálkodáshoz

    A természetben töltött idő után – túrák, kempingezés és esőben való ázás következtében – az arcom és a kezem tele volt kosszal. A testradírok és a kis törlőkendő különösen jól jöttek, amikor túrázás vagy kempingezés után étterembe mentem. Ezek az apró kiegészítők az egyik leghasznosabb holmijaimnak bizonyultak.

    4. Újratölthető kulacs a megfelelő hidratáláshoz

    A kempinghelyeken és a környező városokban bőven volt lehetőségem feltölteni a kulacsot, így folyamatosan nyomon tudtam követni a bevitt folyadékmennyiségemet. Ez egy egyszerű, de rendkívül praktikus kiegészítő volt az utam során.

    5. Vízálló edzőcipő – egyetlen pár elegendő volt

    Fekete, vízálló edzőcipőt hoztam magammal, amely minden outfithez passzoló semleges szín volt. Örülök, hogy nem pakoltam be több pár cipőt, hiszen egyetlen vízálló darab tökéletesen megfelelt az összes tevékenységhez.

    6. Fényképezőgép a lenyűgöző tájak megörökítéséhez

    A Great Smoky Mountains tele van drámai, lélegzetelállító természeti látványossággal, ezért úgy döntöttem, érdemes helyet szorítani a fényképezőgépemnek a hátizsákban. Százával készítettem fotókat az út során – a hangulatos faházi reggeltől kezdve egészen a glamping-élményig.

    7. Napló az inspiráló természeti élményekhez

    A természet közelsége ösztönző és elgondolkodtató hatással volt rám. Az utazás végére a naplóm szinte teljesen megtelt tájleírásokkal, személyes anekdotákkal és az út során szerzett tanulságokkal. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy beraktam.

    8. Egy jó papírkönyv a képernyőmentes kikapcsolódáshoz

    Egy fizikai könyvbe mélyedni mindig segít a valódi pihenésben. Egy utazásról szóló könyvet vittem magammal, amely ébren tartotta a kalandvágyamat. Az analóg olvasás remek módja volt a digitális méregtelenítésnek a természet ölén.

    9. Esőkabát és layerek: a kombinált siker kulcsa

    Az összes felsorolt dolog együttesen tette lehetővé, hogy kényelmesen és felkészülten vágjak neki minden napnak – legyen szó esős túrázásról vagy egy közeli kisváros felfedezéséről.

    Amit viszont otthon kellett volna hagyni: az iPad

    Bár a repülőn még hasznát vettem, az utazás többi részén alig nyúltam az iPadhez. A természet szépségei közt semmi szükség nem volt rá – a könyv, a napló és a kamera teljesen kielégítette az igényeimet. Ha legközelebb természeti környezetbe utazom, a felesleges elektronikai eszközök biztosan otthon maradnak.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Jillian Kurovski 27 éves doktori hallgató, akit csecsemőkorában fogadtak örökbe Dél-Koreából, és az amerikai Középnyugaton nőtt fel. Éveken át küzdött azzal az érzéssel, hogy igazából sehová sem tartozik – sem elég koreainak, sem elég amerikainak nem tartották. Egy ösztöndíjas kutatóút azonban mindent megváltoztatott.

    Pókokkal a gyökerek nyomában

    Jillian éppen Guamon végzett pókokkal kapcsolatos kutatómunkát, amikor megérkezett az e-mail: születési anyja találkozni szeretne vele. Az örömteli meglepetés mellé azonban egy szerencsés véletlen is társult – a lány már korábban megszervezett egy háromnapos átszállást Dél-Koreában, így az utat Amerikába vezető úton végre személyesen is megismerhette vér szerinti családját. Napokat töltött a felkészüléssel: etikettet tanult, ruhákat próbált, és a meghajlást gyakorolta, hogy méltó benyomást keltsen.

    Daeguban született, és mindössze nyolchónapos volt, amikor egy szerető iowai középnyugati família befogadta. A közösség döntően fehér volt, és az örökbefogadás ténye sosem volt titok. Koreaiságát mindig ismerte, ám gyermekként nehezen tudta szavakba önteni, mit jelent ez számára valójában.

    Egy általános iskolai feladat máig eleven emlékként él benne: örökséget kellett hozni otthonról. Vajon ír vagy cseh tárgyat vigyen – fogadott felmenői hagyatékából –, vagy valami koreat? Csakhogy Koreáról szinte semmit sem tudott. Végül egy ír barátsággyűrűről nyomtatott ki egy képet, de bemutató közben végig úgy érezte, hazudik. Semmi köze nem volt hozzá.

    A visszatérés útja

    2018-ban, nagyjából ösztönösen, elindított egy születési keresést az örökbefogadási ügynökségen keresztül. Épp akkor kezdett el pókokat kutatni főiskolásként, és kiderült, hogy Guamra vezető útján Dél-Koreán is átutazhat. Korábban soha nem járt születési hazájában, és habozás nélkül a koreai útvonalat választotta.

    A három nap rövidnek bizonyult, de annál intenzívebb élményt nyújtott. Nehéz volt búcsút venni és visszatérni az Egyesült Államokba. Ettől fogva folyamatosan azon gondolkodott, hogyan térhetne vissza hosszabb időre. A Fulbright elnöki STEM ösztöndíjra benyújtott pályázata meghozta a megoldást: pók-szaporodásra vonatkozó doktori kutatása egy teljes évre Szöulba vitte. 2025 júliusában érkezett meg, és ezúttal a repülőtéren már a vér szerinti családja várta.

    Jillian Kurovski Szöulban

    Két anyuka, két világ

    Az elmúlt év során fokozatosan normalizálódott a kapcsolatuk – amennyire az adott körülmények között ez lehetséges. Jillian Szöulban él, a család pedig egy órányira, egy másik városban. Mindennapos dolgokról üzengetnek: látogatás időpontjáról, napi teendőkről. Az apa YouTube-videókat és zenéket küld, a testvérek angolul is tudnak csevegni. Az édesanyával azonban még ott a nyelvi akadály – Jillian sóvárogva gondol arra, milyen lenne egy teljes történetet hallani tőle.

    Kutatásai és személyes sorsa között érdekes párhuzamot fedez fel. A pókok félreértett lények – ragadozók és zsákmányok egyszerre –, és az örökbefogadottak helyzete sem különb: ők is két világ között lebegnek, nem igazán tartoznak se ide, se oda. Jillian szerint ez a köztesség nem hiányosság, hanem egy sajátos perspektíva, amely gazdagítja az embert.

    A szaporodásbiológiai kutatások során sokat töpreng azon, mit jelent életet adni a világba. Ez mélyítette el mindkét anyukája iránti megbecsülését. Úgy látja, szülőnek lenni – bármely oldalon – rendkívül nehéz.

    Béke önmagával

    Sokáig fájt, ha azt mondták neki, hogy nem elég koreai vagy nem elég amerikai. Szöulban töltött éve azonban gyökeresen megváltoztatta ezt. A kultúrával való közvetlen találkozás és az, hogy vér szerinti családja személyesen adta át neki örökségét, pótolhatatlan élmény volt. Ugyanakkor fogadott szülei töretlen szeretete és lelkesedése – édesanyja állítólag izgatottabb volt a találkozó miatt, mint ő maga – szintén mélyen meghatotta.

    Ma már örömmel vallja, hogy szereti koreaiságát és amerikaiságát egyaránt. Mindkét kultúrában megtalálta a maga értékeit, és sokkal nagyobb belső nyugalommal tekint önmagára, mint valaha.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    Általában egyetlen hátizsákkal indulok útnak, legyen szó rövid kirándulásról vagy akár kéthetes kalandról. Tapasztalatom szerint könnyebb boldogulni és nyomon követni a csomagjaimat, ha minimálisra csökkentem a magammal vitt dolgokat. Azonban a 2023 áprilisában tett ötnapos Great Smoky Mountains-i utam volt az első igazi természetjáró túrám, ezért szakértői segítséget kértem a felkészüléshez.

    Millie Bentley kapszularuhatár-stilistával együtt dolgoztam azon, hogy a lehető leghatékonyabban pakoljak össze. Bentley segített kiválasztani az ideális ruhadarabokat a túrázáshoz, a kempingezéshez és a közeli városok gyalogos felfedezéséhez – mindezt esős időjárásra előrejelzett körülmények között, miközben fotókat is készítettem.

    Visszatekintve elmondhatom, hogy korábbi tapasztalataimnak és Bentley tanácsainak köszönhetően minden megvolt, amire szükségem volt. Egyetlen kivételt kell megemlítenem: az iPademet, amelyet alig használtam, és a természeti környezetben teljesen feleslegesnek bizonyult.

    1. Esőkabát – az utazás legfontosabb darabja

    Az út nagy részében szakadt az eső, így az esőkabát nélkülözhetetlennek bizonyult. Egy könnyű pufidzsekire húztam rá a kemény héjú, vízálló kabátot, amelynek nagy, állítható kapucnija és tépőzáras mandzsettagombjai gondoskodtak arról, hogy a belső rétegeim szárazak maradjanak.

    2. Rétegesen felépített öltözet a változékony időjáráshoz

    A reggelenkénti és esti hűvös, esős idő miatt különösen hasznosnak bizonyult a réteges öltöztetés. Vékony, nedvességelvezető anyagból készült ruhadarabokat vittem magammal, amelyek gyorsan megszáradtak – ez nagyban megkönnyítette az utazásomat. Amikor melegebbre fordult az idő, egyszerűen levethettem egy-egy réteget.

    3. Testradírok és egy kis kendő a tisztálkodáshoz

    A természetben töltött idő után – túrák, kempingezés és esőben való ázás következtében – az arcom és a kezem tele volt kosszal. A testradírok és a kis törlőkendő különösen jól jöttek, amikor túrázás vagy kempingezés után étterembe mentem. Ezek az apró kiegészítők az egyik leghasznosabb holmijaimnak bizonyultak.

    4. Újratölthető kulacs a megfelelő hidratáláshoz

    A kempinghelyeken és a környező városokban bőven volt lehetőségem feltölteni a kulacsot, így folyamatosan nyomon tudtam követni a bevitt folyadékmennyiségemet. Ez egy egyszerű, de rendkívül praktikus kiegészítő volt az utam során.

    5. Vízálló edzőcipő – egyetlen pár elegendő volt

    Fekete, vízálló edzőcipőt hoztam magammal, amely minden outfithez passzoló semleges szín volt. Örülök, hogy nem pakoltam be több pár cipőt, hiszen egyetlen vízálló darab tökéletesen megfelelt az összes tevékenységhez.

    6. Fényképezőgép a lenyűgöző tájak megörökítéséhez

    A Great Smoky Mountains tele van drámai, lélegzetelállító természeti látványossággal, ezért úgy döntöttem, érdemes helyet szorítani a fényképezőgépemnek a hátizsákban. Százával készítettem fotókat az út során – a hangulatos faházi reggeltől kezdve egészen a glamping-élményig.

    7. Napló az inspiráló természeti élményekhez

    A természet közelsége ösztönző és elgondolkodtató hatással volt rám. Az utazás végére a naplóm szinte teljesen megtelt tájleírásokkal, személyes anekdotákkal és az út során szerzett tanulságokkal. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy beraktam.

    8. Egy jó papírkönyv a képernyőmentes kikapcsolódáshoz

    Egy fizikai könyvbe mélyedni mindig segít a valódi pihenésben. Egy utazásról szóló könyvet vittem magammal, amely ébren tartotta a kalandvágyamat. Az analóg olvasás remek módja volt a digitális méregtelenítésnek a természet ölén.

    9. Esőkabát és layerek: a kombinált siker kulcsa

    Az összes felsorolt dolog együttesen tette lehetővé, hogy kényelmesen és felkészülten vágjak neki minden napnak – legyen szó esős túrázásról vagy egy közeli kisváros felfedezéséről.

    Amit viszont otthon kellett volna hagyni: az iPad

    Bár a repülőn még hasznát vettem, az utazás többi részén alig nyúltam az iPadhez. A természet szépségei közt semmi szükség nem volt rá – a könyv, a napló és a kamera teljesen kielégítette az igényeimet. Ha legközelebb természeti környezetbe utazom, a felesleges elektronikai eszközök biztosan otthon maradnak.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    5 nap a Great Smoky Mountainsben egy hátizsákkal – mit vigyél?

    Általában egyetlen hátizsákkal indulok útnak, legyen szó rövid kirándulásról vagy akár kéthetes kalandról. Tapasztalatom szerint könnyebb boldogulni és nyomon követni a csomagjaimat, ha minimálisra csökkentem a magammal vitt dolgokat. Azonban a 2023 áprilisában tett ötnapos Great Smoky Mountains-i utam volt az első igazi természetjáró túrám, ezért szakértői segítséget kértem a felkészüléshez.

    Millie Bentley kapszularuhatár-stilistával együtt dolgoztam azon, hogy a lehető leghatékonyabban pakoljak össze. Bentley segített kiválasztani az ideális ruhadarabokat a túrázáshoz, a kempingezéshez és a közeli városok gyalogos felfedezéséhez – mindezt esős időjárásra előrejelzett körülmények között, miközben fotókat is készítettem.

    Visszatekintve elmondhatom, hogy korábbi tapasztalataimnak és Bentley tanácsainak köszönhetően minden megvolt, amire szükségem volt. Egyetlen kivételt kell megemlítenem: az iPademet, amelyet alig használtam, és a természeti környezetben teljesen feleslegesnek bizonyult.

    1. Esőkabát – az utazás legfontosabb darabja

    Az út nagy részében szakadt az eső, így az esőkabát nélkülözhetetlennek bizonyult. Egy könnyű pufidzsekire húztam rá a kemény héjú, vízálló kabátot, amelynek nagy, állítható kapucnija és tépőzáras mandzsettagombjai gondoskodtak arról, hogy a belső rétegeim szárazak maradjanak.

    2. Rétegesen felépített öltözet a változékony időjáráshoz

    A reggelenkénti és esti hűvös, esős idő miatt különösen hasznosnak bizonyult a réteges öltöztetés. Vékony, nedvességelvezető anyagból készült ruhadarabokat vittem magammal, amelyek gyorsan megszáradtak – ez nagyban megkönnyítette az utazásomat. Amikor melegebbre fordult az idő, egyszerűen levethettem egy-egy réteget.

    3. Testradírok és egy kis kendő a tisztálkodáshoz

    A természetben töltött idő után – túrák, kempingezés és esőben való ázás következtében – az arcom és a kezem tele volt kosszal. A testradírok és a kis törlőkendő különösen jól jöttek, amikor túrázás vagy kempingezés után étterembe mentem. Ezek az apró kiegészítők az egyik leghasznosabb holmijaimnak bizonyultak.

    4. Újratölthető kulacs a megfelelő hidratáláshoz

    A kempinghelyeken és a környező városokban bőven volt lehetőségem feltölteni a kulacsot, így folyamatosan nyomon tudtam követni a bevitt folyadékmennyiségemet. Ez egy egyszerű, de rendkívül praktikus kiegészítő volt az utam során.

    5. Vízálló edzőcipő – egyetlen pár elegendő volt

    Fekete, vízálló edzőcipőt hoztam magammal, amely minden outfithez passzoló semleges szín volt. Örülök, hogy nem pakoltam be több pár cipőt, hiszen egyetlen vízálló darab tökéletesen megfelelt az összes tevékenységhez.

    6. Fényképezőgép a lenyűgöző tájak megörökítéséhez

    A Great Smoky Mountains tele van drámai, lélegzetelállító természeti látványossággal, ezért úgy döntöttem, érdemes helyet szorítani a fényképezőgépemnek a hátizsákban. Százával készítettem fotókat az út során – a hangulatos faházi reggeltől kezdve egészen a glamping-élményig.

    7. Napló az inspiráló természeti élményekhez

    A természet közelsége ösztönző és elgondolkodtató hatással volt rám. Az utazás végére a naplóm szinte teljesen megtelt tájleírásokkal, személyes anekdotákkal és az út során szerzett tanulságokkal. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy beraktam.

    8. Egy jó papírkönyv a képernyőmentes kikapcsolódáshoz

    Egy fizikai könyvbe mélyedni mindig segít a valódi pihenésben. Egy utazásról szóló könyvet vittem magammal, amely ébren tartotta a kalandvágyamat. Az analóg olvasás remek módja volt a digitális méregtelenítésnek a természet ölén.

    9. Esőkabát és layerek: a kombinált siker kulcsa

    Az összes felsorolt dolog együttesen tette lehetővé, hogy kényelmesen és felkészülten vágjak neki minden napnak – legyen szó esős túrázásról vagy egy közeli kisváros felfedezéséről.

    Amit viszont otthon kellett volna hagyni: az iPad

    Bár a repülőn még hasznát vettem, az utazás többi részén alig nyúltam az iPadhez. A természet szépségei közt semmi szükség nem volt rá – a könyv, a napló és a kamera teljesen kielégítette az igényeimet. Ha legközelebb természeti környezetbe utazom, a felesleges elektronikai eszközök biztosan otthon maradnak.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Jillian Kurovski 27 éves doktori hallgató, akit csecsemőkorában fogadtak örökbe Dél-Koreából, és az amerikai Középnyugaton nőtt fel. Éveken át küzdött azzal az érzéssel, hogy igazából sehová sem tartozik – sem elég koreainak, sem elég amerikainak nem tartották. Egy ösztöndíjas kutatóút azonban mindent megváltoztatott.

    Pókokkal a gyökerek nyomában

    Jillian éppen Guamon végzett pókokkal kapcsolatos kutatómunkát, amikor megérkezett az e-mail: születési anyja találkozni szeretne vele. Az örömteli meglepetés mellé azonban egy szerencsés véletlen is társult – a lány már korábban megszervezett egy háromnapos átszállást Dél-Koreában, így az utat Amerikába vezető úton végre személyesen is megismerhette vér szerinti családját. Napokat töltött a felkészüléssel: etikettet tanult, ruhákat próbált, és a meghajlást gyakorolta, hogy méltó benyomást keltsen.

    Daeguban született, és mindössze nyolchónapos volt, amikor egy szerető iowai középnyugati família befogadta. A közösség döntően fehér volt, és az örökbefogadás ténye sosem volt titok. Koreaiságát mindig ismerte, ám gyermekként nehezen tudta szavakba önteni, mit jelent ez számára valójában.

    Egy általános iskolai feladat máig eleven emlékként él benne: örökséget kellett hozni otthonról. Vajon ír vagy cseh tárgyat vigyen – fogadott felmenői hagyatékából –, vagy valami koreat? Csakhogy Koreáról szinte semmit sem tudott. Végül egy ír barátsággyűrűről nyomtatott ki egy képet, de bemutató közben végig úgy érezte, hazudik. Semmi köze nem volt hozzá.

    A visszatérés útja

    2018-ban, nagyjából ösztönösen, elindított egy születési keresést az örökbefogadási ügynökségen keresztül. Épp akkor kezdett el pókokat kutatni főiskolásként, és kiderült, hogy Guamra vezető útján Dél-Koreán is átutazhat. Korábban soha nem járt születési hazájában, és habozás nélkül a koreai útvonalat választotta.

    A három nap rövidnek bizonyult, de annál intenzívebb élményt nyújtott. Nehéz volt búcsút venni és visszatérni az Egyesült Államokba. Ettől fogva folyamatosan azon gondolkodott, hogyan térhetne vissza hosszabb időre. A Fulbright elnöki STEM ösztöndíjra benyújtott pályázata meghozta a megoldást: pók-szaporodásra vonatkozó doktori kutatása egy teljes évre Szöulba vitte. 2025 júliusában érkezett meg, és ezúttal a repülőtéren már a vér szerinti családja várta.

    Jillian Kurovski Szöulban

    Két anyuka, két világ

    Az elmúlt év során fokozatosan normalizálódott a kapcsolatuk – amennyire az adott körülmények között ez lehetséges. Jillian Szöulban él, a család pedig egy órányira, egy másik városban. Mindennapos dolgokról üzengetnek: látogatás időpontjáról, napi teendőkről. Az apa YouTube-videókat és zenéket küld, a testvérek angolul is tudnak csevegni. Az édesanyával azonban még ott a nyelvi akadály – Jillian sóvárogva gondol arra, milyen lenne egy teljes történetet hallani tőle.

    Kutatásai és személyes sorsa között érdekes párhuzamot fedez fel. A pókok félreértett lények – ragadozók és zsákmányok egyszerre –, és az örökbefogadottak helyzete sem különb: ők is két világ között lebegnek, nem igazán tartoznak se ide, se oda. Jillian szerint ez a köztesség nem hiányosság, hanem egy sajátos perspektíva, amely gazdagítja az embert.

    A szaporodásbiológiai kutatások során sokat töpreng azon, mit jelent életet adni a világba. Ez mélyítette el mindkét anyukája iránti megbecsülését. Úgy látja, szülőnek lenni – bármely oldalon – rendkívül nehéz.

    Béke önmagával

    Sokáig fájt, ha azt mondták neki, hogy nem elég koreai vagy nem elég amerikai. Szöulban töltött éve azonban gyökeresen megváltoztatta ezt. A kultúrával való közvetlen találkozás és az, hogy vér szerinti családja személyesen adta át neki örökségét, pótolhatatlan élmény volt. Ugyanakkor fogadott szülei töretlen szeretete és lelkesedése – édesanyja állítólag izgatottabb volt a találkozó miatt, mint ő maga – szintén mélyen meghatotta.

    Ma már örömmel vallja, hogy szereti koreaiságát és amerikaiságát egyaránt. Mindkét kultúrában megtalálta a maga értékeit, és sokkal nagyobb belső nyugalommal tekint önmagára, mint valaha.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Koreai örökbefogadottként Szöulban találtam meg önmagam

    Jillian Kurovski 27 éves doktori hallgató, akit csecsemőkorában fogadtak örökbe Dél-Koreából, és az amerikai Középnyugaton nőtt fel. Éveken át küzdött azzal az érzéssel, hogy igazából sehová sem tartozik – sem elég koreainak, sem elég amerikainak nem tartották. Egy ösztöndíjas kutatóút azonban mindent megváltoztatott.

    Pókokkal a gyökerek nyomában

    Jillian éppen Guamon végzett pókokkal kapcsolatos kutatómunkát, amikor megérkezett az e-mail: születési anyja találkozni szeretne vele. Az örömteli meglepetés mellé azonban egy szerencsés véletlen is társult – a lány már korábban megszervezett egy háromnapos átszállást Dél-Koreában, így az utat Amerikába vezető úton végre személyesen is megismerhette vér szerinti családját. Napokat töltött a felkészüléssel: etikettet tanult, ruhákat próbált, és a meghajlást gyakorolta, hogy méltó benyomást keltsen.

    Daeguban született, és mindössze nyolchónapos volt, amikor egy szerető iowai középnyugati família befogadta. A közösség döntően fehér volt, és az örökbefogadás ténye sosem volt titok. Koreaiságát mindig ismerte, ám gyermekként nehezen tudta szavakba önteni, mit jelent ez számára valójában.

    Egy általános iskolai feladat máig eleven emlékként él benne: örökséget kellett hozni otthonról. Vajon ír vagy cseh tárgyat vigyen – fogadott felmenői hagyatékából –, vagy valami koreat? Csakhogy Koreáról szinte semmit sem tudott. Végül egy ír barátsággyűrűről nyomtatott ki egy képet, de bemutató közben végig úgy érezte, hazudik. Semmi köze nem volt hozzá.

    A visszatérés útja

    2018-ban, nagyjából ösztönösen, elindított egy születési keresést az örökbefogadási ügynökségen keresztül. Épp akkor kezdett el pókokat kutatni főiskolásként, és kiderült, hogy Guamra vezető útján Dél-Koreán is átutazhat. Korábban soha nem járt születési hazájában, és habozás nélkül a koreai útvonalat választotta.

    A három nap rövidnek bizonyult, de annál intenzívebb élményt nyújtott. Nehéz volt búcsút venni és visszatérni az Egyesült Államokba. Ettől fogva folyamatosan azon gondolkodott, hogyan térhetne vissza hosszabb időre. A Fulbright elnöki STEM ösztöndíjra benyújtott pályázata meghozta a megoldást: pók-szaporodásra vonatkozó doktori kutatása egy teljes évre Szöulba vitte. 2025 júliusában érkezett meg, és ezúttal a repülőtéren már a vér szerinti családja várta.

    Jillian Kurovski Szöulban

    Két anyuka, két világ

    Az elmúlt év során fokozatosan normalizálódott a kapcsolatuk – amennyire az adott körülmények között ez lehetséges. Jillian Szöulban él, a család pedig egy órányira, egy másik városban. Mindennapos dolgokról üzengetnek: látogatás időpontjáról, napi teendőkről. Az apa YouTube-videókat és zenéket küld, a testvérek angolul is tudnak csevegni. Az édesanyával azonban még ott a nyelvi akadály – Jillian sóvárogva gondol arra, milyen lenne egy teljes történetet hallani tőle.

    Kutatásai és személyes sorsa között érdekes párhuzamot fedez fel. A pókok félreértett lények – ragadozók és zsákmányok egyszerre –, és az örökbefogadottak helyzete sem különb: ők is két világ között lebegnek, nem igazán tartoznak se ide, se oda. Jillian szerint ez a köztesség nem hiányosság, hanem egy sajátos perspektíva, amely gazdagítja az embert.

    A szaporodásbiológiai kutatások során sokat töpreng azon, mit jelent életet adni a világba. Ez mélyítette el mindkét anyukája iránti megbecsülését. Úgy látja, szülőnek lenni – bármely oldalon – rendkívül nehéz.

    Béke önmagával

    Sokáig fájt, ha azt mondták neki, hogy nem elég koreai vagy nem elég amerikai. Szöulban töltött éve azonban gyökeresen megváltoztatta ezt. A kultúrával való közvetlen találkozás és az, hogy vér szerinti családja személyesen adta át neki örökségét, pótolhatatlan élmény volt. Ugyanakkor fogadott szülei töretlen szeretete és lelkesedése – édesanyja állítólag izgatottabb volt a találkozó miatt, mint ő maga – szintén mélyen meghatotta.

    Ma már örömmel vallja, hogy szereti koreaiságát és amerikaiságát egyaránt. Mindkét kultúrában megtalálta a maga értékeit, és sokkal nagyobb belső nyugalommal tekint önmagára, mint valaha.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Norse Atlantic Airways: 3 dolog, amit tudni kell a 13 órás útról

    Norse Atlantic Airways: 3 dolog, amit tudni kell a 13 órás útról

    Norse Atlantic Airways ülések
    Első utam a Norse Atlantic Airways fapados légitársasággal.

    Amikor megtudtam, hogy létezik egy fapados légitársaság, amely 300 dollár alatti áron kínál repülőjegyeket Európába, először egyáltalán nem hittem el. Mégis úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Norse Atlantic Airwayst, és az élmény messze felülmúlta a várakozásaimat.

    A 2025 júniusában tett, Athénból Los Angelesbe tartó, 13 órás utamon rengeteg helyem volt, az elsőbbségi becsekkolás pedig gördülékenyen ment. Mindazonáltal a repülőúton még kellemesebb lett volna, ha jobban felkészülök a fapados légitársaságok jellemző hiányosságaira. Íme három dolog, amit szerettem volna előre tudni.

    Az elsőbbségi beszállás nem korlátlan ideig érvényes

    Beszállási sor a Norse Atlantic járatán
    Lekéstem az elsőbbségi beszállást, és a sor végére kellett állnom.

    Az első Norse Atlantic utamra prémium gazdasági osztályos jegyet váltottam, amely magában foglalta az elsőbbségi becsekkolást és beszállást, egy személyes tárgyat, egy kézipoggyászt, egy feladott bőröndöt, valamint két fedélzeti étkezést.

    Azt hittem, hogy a prioritásos beszállás egészen az indulásig nyitott marad, ezért az athéni repülőtéren gondtalanul sétálgattam, és az olívaolaj- és csokikínálatot böngésztem. A kapuhoz érve azonban – kb. 15 perccel a beszállás megkezdése után – hosszú sort pillantottam meg. A Norse egyik alkalmazottja közölte velem, hogy az elsőbbségi szakasz már lezárult, és a többiekkel együtt kell sorban állnom.

    Végül nem volt nagy gond, mivel a prémium gazdasági osztályon bőven akadt hely a fedélzeti poggyász elhelyezéséhez. Ugyanakkor, ha valaki utálja a sorban állást, ezt mindenképpen érdemes szem előtt tartani.

    Ingyenes nassolnivaló nem jár – még prémium osztályon sem

    Étkezés a Norse Atlantic prémium gazdasági osztályán
    Az egyik fedélzeti étkezés a Norse Atlantic járatán.

    Mivel 13 órás útról volt szó, naivan feltételeztem, hogy a két étkezés mellé némi rágcsálnivalót is felkínálnak. Ez azonban nem így működik a Norse Atlantic esetében.

    Az út felénél az éhségem jelezte, hogy a következő étkezésig még legalább négy óra van hátra. Az ülés háttámlájában lévő képernyőn böngészve kiderült, hogy a nassolnivalók – az italokkal ellentétben – egyáltalán nem ingyenesek. Kapható volt például chips, perec, tészta, sült krumpli vagy vajas csirke is. Végül 6 dollárért vettem egy azonnali nudlilevest, ami meglepően ízlett.

    Megvásárolható rágcsálnivalók a fedélzeten
    A fedélzeten megvásárolható rágcsálnivalók választéka.

    Az étkezések is jóval szerényebbek voltak, mint amit egy szokásos hosszútávú repülőn megszoktam. Az első fogás húsos lasagne volt salátával, kenyérrel és halvával, a második pedig egy kis húsos pástétom gyümölcsdarabkákkal és ismét halvával. Mivel elfelejtettem előre bepakolni néhány nassolnivalót, hazaérve alaposan megéheztem.

    Az Economy Classic utasoknak arra is érdemes figyelni, hogy csupán egyetlen ingyenes italt kapnak az egész út során – még a víz is 3,70 dollárba kerül. Szóval, a jegy típusától függetlenül, mindenképpen tanácsos előre feltankolni az italokból és rágcsálnivalókból.

    A fedélzeti szórakoztatórendszer kínálata meglehetősen korlátozott

    Fedélzeti szórakoztatórendszer a Norse Atlantic prémium gazdasági osztályán
    A Norse szórakoztatórendszerén csupán 120 film volt elérhető.

    Általában sohasem okoz gondot nekem a fedélzeti szórakoztatás – szeretem a filmeket, és mindig találok valami nézni valót. A Norse Atlantic kínálatával viszont meggyűlt a bajom. Összesen mindössze 120 filmet számoltam meg, ami éles ellentétben áll a néhány hónappal korábban, egy Singapore Airlines járaton tapasztalt 1900-nál is több elérhető opcióval. A filmek nagy része réginek és véletlenszerűen összeválogatottnak tűnt.

    Fontos tudni azt is, hogy a Norse Atlantic egyetlen járatán sem érhető el Wi-Fi, ezért célszerű könyveket vagy folyóiratokat bepakolni az útra.

    A hátrányok ellenére a Norse Atlantic megéri az árát. Olcsó jegyeivel London, Párizs, Athén és Róma célállomásokra a légitársaság az USA-ból induló európai utazást sokkal hozzáférhetőbbé teszi. Ha az ember előre gondoskodik elegendő rágcsálnivalóról és szórakoztatásról, a repülőút kényelme vetekszik a legtöbb amerikai légitársaság gazdasági osztályával – töredékáron.

    Forrás: www.businessinsider.com