Üzleti 4ed

Kategória: Utazás

  • Norwegian Luna erkélyes kabin teszt: megéri a 2850 dollárt?

    Norwegian Luna erkélyes kabin teszt: megéri a 2850 dollárt?

    Ha 2850 dollárt kell elköltened, választhatsz egy luxus designer táskát, egy csúcskategóriás laptopot – vagy lefoglalhatsz egy erkélyes kabint a Norwegian Cruise Line legújabb hajóján, a Norwegian Lunán. De vajon megéri az árat ez az élmény?

    A Norwegian Luna és az erkélyes kabinok árai

    A Norwegian Luna a 3565 férőhelyes óceánjáró, amely a Norwegian Aqua testvérhajójaként debütált. A fedélzeten számos szórakozási lehetőség várja az utazókat: hibrid hullámvasút-vízicsúszda, modern minigolfpálya, felnőtteknek fenntartott lounge és egy hangulatos borkülönlegesség-bár is megtalálható rajta.

    A 2026-os útvonalak esetében a legolcsóbb belső kabinok hétnapos utazásra személyenként már 850 dollártól elérhetők, míg ugyanerre az útvonalra egy erkélyes kabin személyenként 2850 dollárba kerül – ez naponta nagyjából 410 dollárt jelent fejenként. Az ár tartalmazza az étkezéseket a fedélzeti éttermekben, számos fedélzeti szolgáltatást, valamint több desztináció meglátogatásának lehetőségét.

    Az erkély: privát, de nem mindig csendes

    Az erkélyes kabinok mérete 231 és 358 négyzetláb között mozog. A külső tér nehéz üvegajtókkal van elválasztva a szobától, és nagyjából 45–69 négyzetlábas területet foglal el – éppen elég két széknek és egy kis asztalnak. Nem a legtágasabb erkély, de reggeli kávézáshoz vagy délutáni olvasáshoz tökéletes.

    Ugyanakkor az elhelyezkedéstől függően ne várjunk teljes csendet. A 10234-es kabin páratlan óceánkilátást nyújtott, de közvetlenül az Ocean Boulevard fölé magasodott – ez a hajó körkörösen futó külső sétánya és loungehelysége. Nyitott tolóajtó esetén jól hallható volt az alattam zajló hangos társalgás.

    A kabin belseje: praktikus és letisztult

    Ágy és pihenőtér

    A tolóajtókon belépve egy franciaágy fogadja az utazót, amelyet mindkét oldalon éjjeliszekrény kísér, beépített világítással és konnektorokkal. Az ággyal szemben egy televízió kapott helyet, amelyen fizetős és ingyenes filmek, sorozatok, hírcsatornák, illetve a Norwegian saját műsorai érhetők el.

    Azok számára, akik ketten utaznak kettőnél több fővel, egyes erkélyes kabinokban kihúzható kanapéágy is rendelkezésre áll két további személy elszállásolásához. A kanapé kellően kényelmes, és az ágy mellett helyezkedik el.

    Íróasztal és tárolóhelyek

    A kanapéval szemben egy íróasztal található kis széklel és falra rögzített polcokkal. Az asztalon bőséges hely és több konnektor áll rendelkezésre, így távmunkára is alkalmas. Sminkasztalként is kiválóan funkcionál a beépített világításos tükörnek köszönhetően. Az asztal rejti a minibárt is, amelynek tartalmáért külön fizetni kell.

    A tárolási lehetőségek két részből állnak: egy nagyobb tolóajtós szekrényből automata világítással, és egy kisebb részlegből hosszú ruhák és öltönyök számára. Mindkét egységben lehúzható polcok találhatók bőröndök tárolásához. A szekrény tartalmaz beépített polcokat, fogas rendszert és széfet is. A szomszédos falon egy sor akasztó biztosít helyet kabátoknak és táskáknak.

    Fürdőszoba

    A szekrénnyel szemben található a fürdőszoba, amelyet egy szűk folyosó választ el. A felszereltség alapszintű: WC, nagy mosdó, polcok, fiókok és zuhany. A zuhany meglepően tágas volt – nem kellett a falnak ütközni hajmosás közben. A kihúzható szárítókötél fürdőruha szárítására is praktikus megoldást kínál.

    A falon rögzített folyékony szappan, tusfürdő és 2 az 1-ben sampon-kondicionáló állt rendelkezésre, de testápoló, különálló hajkondicionáló és fogápolási termékek nem. A kombinált sampon-kondicionáló elfogadható eredményt adott, de azoknak, akiknek igényesebb hajápolási rutinjuk van, érdemes saját termékeket csomagolni.

    Dekoráció és általános benyomás

    A kabin kialakítása visszafogott és letisztult: barna és kék semleges színek uralják a teret, hangulatvilágítás keretezi az ékezetes falat, a modern éjjeliszekrény-lámpák meleg fényt árasztanak. Az összhatás kellemes és világos, ha nem is különösebben emlékezetes.

    Megéri az erkélyes kabin a felárát?

    Az erkélyes kabin személyenként akár 2000 dollárral többe kerülhet, mint a legolcsóbb belső elhelyezés. Ha a prioritás egy privát, friss levegős, óceánkilátásos tér, akkor igen, megéri a befektetést. Méretét tekintve hasonló a többi tömegpiaci hajótársaság erkélyes kabinjaihoz, dizájnja pedig visszafogottabb, mint a Norwegian Prima egyes luxusabb szobáié.

    Összességében a Norwegian Luna erkélyes kabinja tökéletes menedéket jelent a fedélzet nyüzsgéséből – feltéve, hogy saját testápolót csomagolsz, és tudatosan választasz csendesebb elhelyezkedésű kabint.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Karib-tengeri hajóút napi 100 dollárból – megérte?

    Karib-tengeri hajóút napi 100 dollárból – megérte?

    Amikor lefoglaltam a jegyemet a Costa Cruises olasz diszkont hajótársaságnál, egyáltalán nem számítottam luxusra. Egy hét hosszú, szóló karibi hajóút mindössze 700 dollárért inkább tűnt kockázatos fogadásnak, mint biztos üdülésnek.

    Ha már tettél korábban tengeri utazást, ez az ár talán nem hangzik rendkívülinek – sok társaság kínál hasonló áron hetenkénti karibi utakat. Csakhogy ez a 700 dollár a teljes összeget jelentette: beleértve az adókat, illetékeket, felárakat, borravalókat és még az egyedülálló utas pótdíját is.

    Napi nagyjából 100 dolláros áron visszafogott élményre számítottam – és bizonyos szempontból az is volt. Mégis, egy hét elteltével bátran kijelenthetem: ez a hajóút mindent megadott, amit egy trópusi nyaralástól várok.

    Az útvonal főként a Dominikai Köztársaságot fedte le

    Az utazást a Costa Pacifica fedélzetén töltöttem. Az indulás és az érkezés helyszíne egyaránt La Romana volt a Dominikai Köztársaságban, egy Punta Canától körülbelül egy óra autóútra fekvő kikötőben.

    A hét folyamán összesen öt kikötőt érintettünk, amelyek közül négy a Dominikai Köztársaságban található: Catalina-sziget, Samaná, Amber Cove és Cabo Rojo. Az ötödik megálló Grand Turk volt a Turks- és Caicos-szigeteken.

    Különösen tetszett, hogy egyetlen utazás alatt az ország több különböző tájékát is megismerhettem anélkül, hogy autóval kellett volna közlekednem. Akár szándékos döntés volt ez a Costa részéről, akár csupán logisztikai véletlen, mindenképpen emelte az élmény értékét.

    A hajó kissé elavultnak tűnt, de kényelmes volt

    A hajó hatemeletes átriumát látványos üvegliftek díszítették – ez valóban lenyűgöző első benyomást keltett. A Costa Pacifica többi része azonban messze nem volt ennyire impozáns.

    A folyosókon és a liftaknák előterében kopott szőnyegek fogadtak. A büfé bútorzata egyszerű volt, a pasztellszínű műanyag tányérok inkább egy nyári táborba illettek.

    A 3800 férőhelyes hajón megvan minden alapvető szolgáltatás, de a különlegesebb kényelmi elemek hiányoznak. A fedélzeten két fő étterem, egy büfé, egy szabadtéri snackbár és négy különleges étterem várja a vendégeket, emellett számos bár, társalgó, egy moziterem, három kültéri medence, egy vízicsúszda és hat jacuzzi is rendelkezésre áll.

    A 16,7 négyzetméteres belső kabinomat 2009 óta láthatóan nem újították fel: a tapéta nem volt különösebben modern, a szekrények is elhasználtnak tűntek. Ugyanakkor a matrac kényelmes volt, a zuhanyban bőven folyt a forró víz megfelelő nyomással – szóval a szoba funkcionálisan teljesítette a feladatát, ha esztétikailag nem is.

    Egy kis idő kellett, mire megszoktam a hajó ritmusát

    A Costa Cruises székhelye Genovában van, és az olasz mediterrán identitás rögtön szembetűnő volt a fedélzeten. A körülöttem folyó beszélgetések kb. kétharmada olasz volt, és a program beosztása is egyértelműen dél-európai szellemiséget tükrözött.

    Mint Olaszországban, a hajó is délutáni szünetre lassult, az estebéd pedig 21:15-kor vagy 21:30-kor kezdődött. A színházi előadások és az élőzenés programok döntő többsége szintén kilenc óra utánra esett.

    A három előadásból, amelyeket megnéztem, egyik sem maradt különösebben emlékezetes – inkább szerény, házon belüli produkcióknak hatottak, mint igényesen megrendezett show-műsoroknak. Így nem éreztem lelkiismeret-furdalást, ha korán lefeküdtem.

    Az eltérő napirend számomra – aki korán fekvő és korán kelő típus vagyok – inkább bosszantó volt, mint kultúrsokk. Kezdetben azon tűnődtem, nem követtem-e el hibát a foglalással. Végül azonban megtaláltam a megoldást: minden kikötőben aktívan töltöttem az időt, és az utolsó pillanatban szálltam vissza a hajóra. Ezután már nem zavart, hogy a fedélzeten lassabb tempót diktál az olasz dolce vita.

    A rejtett költségek itt feltűnőbbek voltak, mint más hajókon

    Szinte minden tengerjáró társaság felszámol extra díjat koktélokért, spa-kezelésekért és különleges étkezésekért – a Costa azonban olyan dolgokért is kért pénzt, amelyekért más hajókon általában nem fizettem.

    Például este hat és hét óra között, ha megéheztem, fizetős sushihoz vagy pizzához kellett nyúlnom, mivel az ingyenes grill, büfé és főétterem ilyenkor zárva tartott. A délutáni fagylalt ára 2,40 eurótól indul – ingyenes soft serve sehol. Ha a vacsora mellé pohár vizet kértem a főétteremben a saját kulacsom feltöltése helyett, az is egy-két euróba került.

    A modell hasonlít az olcsó légitársaságokéhoz: a csábítóan alacsony alapár után a kiegészítők gyorsan felszámolhatják a megtakarítást. Szerencsére számítottam erre, így kontroll alatt tartottam a kiadásokat. Az út végén az összes fedélzeti extra – egy spa-kezelés, wifi, italok és egyéb apróságok – körülbelül 200 eurót tett ki.

    Az étkezés változó minőségű volt, de megtaláltam a nyerő fogásokat

    A reggeli és az ebéd egyszerű büféformátumban zajlott. Miután rájöttem, mi működik, ragaszkodtam a bevált reggeli rutinhoz, ebédet pedig legtöbbször a kikötőkben ettem, ahol változatosabb és kényelmesebb lehetőségek kínálkoztak.

    A vacsora volt az, ahol a minőség a legjobban ingadozott – és ahol a stratégia is számított. Az olasz konyhát imádom, de nagy különbség van a hajón tömegesen előállított ételek és egy római kisvendéglő fogásai között. Véleményem szerint a meleg ételek – akár a büféből, akár a főétteremből – sokszor túlsütöttek és túlsózottak voltak. A tészták viszont kellő selymességgel és al dente állaggal érkeztek az asztalra, és a hideg előételek – például egy hűsített polip carpaccio – szintén kitűnők voltak.

    Ezeket a mintákat felismerve az estéket úgy szerveztem, hogy csak a jól sikerülő fogásokból rendeltem. Egy alkalommal teljesen kihagytam a főéttermet, és a különleges pizzériában vacsoráztam. Bár ez extra költséggel járt, a diavola pizza – ropogós fahéjas kéreggel, csípős szalámival és olvadó sajttal – egyike volt az utazás legemlékezetesebb falásainak.

    Összességében az élmény felülmúlta az árcédulán ígérteket

    Ez a Carnival-tulajdonú olasz hajótársaság visszafogott körülményeket nyújtott, de egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy valamiből kimaradnék, vagy hogy rossz üzletet kötöttem. A tudatos utazók nehezen találnak ennél olcsóbb karibi hajóutat – különösen, ha fegyelmezetten kezelik a fedélzeti extra kiadásaikat.

    Az alacsony ár egyáltalán nem akadályozott a Dominikai Köztársaság felfedezésében, a megspórolt összeg pedig lehetővé tette, hogy minden kikötőben bőkezűen költsek kirándulásokra. Ismét hajóra szállnék a Costával – és úgy gondolom, a következő utazásom még jobb lesz, hiszen most már tudom, mire számíthatok.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 25 évesen bejártam a világot – Antarktika megmutatta, mennyit nem láttam még

    25 évesen bejártam a világot – Antarktika megmutatta, mennyit nem láttam még

    2025 áprilisában lezártam egy hétéves utazást, amelynek során mind a 195 országot sikerült meglátogatnom. Ez az út a Föld legtávolabbi zugaiba is elvitt. Mégis, több ezer repülőóra és megszámlálhatatlan vízumkérelem után hiányzott még egy hely a listáról: a titokzatos hetedik kontinens, Antarktika.

    Antarktika nem szerepelt az eredeti céljaim között, hiszen technikailag nem számít országnak. Ráadásul anyagilag is nehezen elérhető – még az alapabb expedíciók ára is személyenként 10 000 dollártól indul, a repülőjegy nélkül. Végül egy közeli barátom, egy ismert YouTube-os meghívása nyomán sikerült megvalósítanom az utat: együttműködést szerveztünk egy expedíciós társasággal, és így csatlakozhattam a csoporthoz.

    Az út a hetedik kontinensre

    Utazásunk a világ legdélibb városából, az argentínai Ushuaiából indult. Innen szálltunk fel egy expedíciós hajóra mintegy 130 utazótársunkkal együtt, és nekivágunk a Drake-átjárónak – egy hírhedten viharos, kíméletlen tengeri szakasznak. Az átkelés közepén egyszer kimentem a fedélzetre egy kis friss levegőért, de a 145 kilométeres széllökések azonnal visszalöktek az ajtón.

    Három kimerítő nap elteltével a tenger végre lecsillapodott. A horizonton gleccserek tűntek fel, amelyek lassan körülvették a hajónkat – ekkor vált valóságossá, hogy megérkeztünk Antarktikára.

    Semmilyen más hellyel nem hasonlítható össze

    Azt hittem, hogy a világ összes országát bejárva már mindenfajta tájat láttam, ám ehhez a helyhez semmi nem készített fel. Végtelen fehér hegyek, felhőkarcoló méretű jéghegyek és egy olyan vízfelület fogadott, amely a világ széléig nyúlni látszott.

    Az első teljes napon gleccserek között kajakoztunk napsütésben és szélcsendes körülmények között. Evezés közben egy sötétszürke alakot pillantottam meg a távolban, amelyről azt hittem, szikla. Aztán megmozdult. Egy bálna volt – majd kettő, majd három. Körülúszták a kajakjainkat, és ebben a pillanatban mélyen megérintet, hogy megoszthatjuk ezt a bolygót ilyen lényekkel.

    Másnap reggel az Antarktika egészen más arcát mutatta. Heves hóvihar csapott le, mindent fehér ködbe borítva. A mostoha időjárás ellenére gumicsónakokkal partra szálltunk egy kis befagyott szigeten, ahol egy pingvinkolóniát találtunk. A fiókák egykedvűen tipegtek anyjuk mellett a domboldalon, teljesen otthon érezve magukat a számunkra elviselhetetlen körülmények között – ez maga volt az élet diadala az emberi befolyástól mentes területen.

    Éjszakai sátorozás, ahol nem jön el az éjszaka

    Az utazás legmeghatározóbb élménye az expedíció végén érkezett, amikor lehetőségünk nyílt sátorozni a félszigeten. Annyira messze voltunk az egyenlítőtől, hogy a sötétség sosem vált teljessé – még éjjel 11 órai naplemente után is halvány szürkület derengett az égen, amelyet egy ragyogó telihold tett még különlegesebbé.

    Alig aludtam valamit: az adrenalin és a zord körülmények együttesen tartottak ébren. Ott fekve az éjszaka közepén, hatalmas gleccserek és hegyek ölelésében, újra eszembe jutott az az igazság, amelyet az összes eddigi utazásom alatt megtanultam.

    Minél több részét látod a világnak, annál jobban megérted, hogy mennyi mindent még nem láttál belőle.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 11 órát töltöttem a Korean Air business osztályán

    11 órát töltöttem a Korean Air business osztályán

    Nemrég a Korean Air légitársaságot választottam egy chicagói–bangkoki üzleti osztályú repülőjegyhez, mivel ez bizonyult a legkényelmesebb és legkedvezőbb árú megoldásnak. Az oda-vissza jegy ára 5 468 dollár volt.

    Mivel az Egyesült Államokból Bangkokba nem indulnak közvetlen járatok, szükségszerű volt egy ázsiai csatlakozó repülőtér igénybevétele – ez esetben Szöul. Ez azonban inkább előnynek bizonyult, hiszen lehetőséget adott arra, hogy először kipróbáljam a Korean Air-t, és összehasonlítsam a légitársaság két különböző üzleti osztályú kabinjait. A rövidebb, Szöul–Bangkok szakaszon az újabb Prestige Suites 2.0 kabinban utazhattam.

    Váratlanul nagy fokú privátszféra

    A Korean Air régebbi, 2-3-2-es üzleti osztályú elrendezésével összehasonlítva – ahol számos ülőhelyről nem lehet közvetlenül a folyosóra jutni – az 1-2-1-es Prestige Suites 2.0 konfiguráció sokkal nagyobb magánszférát biztosít. Az ülőhelyeket több mint 120 centiméteres falak veszik körül, amelyeket csúsztatható ajtókkal egészítettek ki. Ezek az ajtók ugyan teljes mértékben bezárhatók lennének, de a hatósági jóváhagyásra várva egyelőre még nem üzemelnek.

    Az új elrendezésben a két középső szék ideális azok számára, akik útitársukkal szeretnének együtt utazni és beszélgetni. Ismeretlen szomszéd esetén vagy ha valaki nagyobb elkülönülést igényel, egy csúsztatható elválasztó is rendelkezésre áll a két középső ülőhely között.

    Mivel egyedül utaztam, az ablak melletti helyet választottam, és örömmel bújtam bele ebbe a kis buborékba. A magas falakkal és csúsztatható ajtóval kialakított új dizájn kifejezetten kellemes érzést nyújtott, a szuitem némileg a Qatar Airways Qsuites-jára emlékeztetett.

    Praktikus felszereltség és töltési lehetőségek

    A szuitem elegáns és modern megjelenésű volt, sötétkék és szürke elemekkel, fémes dekorációval kiegészítve. Az ülőhely melletti panelről könnyedén szabályozhattam az ülés helyzetét és a fényt egyaránt. A szék teljesen vízszintes fekvőpozícióba dönthető, bár az aránylag rövid repülési idő miatt ezt végül nem használtam.

    A különböző töltési lehetőségek szintén kellemes meglepetést okoztak: két USB-C port és egy vezeték nélküli töltőpad is elérhető volt, valamint egy univerzális hálózati csatlakozó is helyet kapott a lábaknál. A wireless töltő kiválóan működött az iPhone-ommal, tokot sem kellett levenni a készülékről. A hatórás repülés végére a telefonom töltöttsége 50 százalékról 85 százalékra nőtt, az AirPods-ot pedig az USB-C port még gyorsabban feltöltötte.

    Mivel a Szöul–Bangkok útvonal hat óránál rövidebb, a légitársaság nem biztosított komfortcsomagot; csupán papucs és Frette márkájú takaró állt rendelkezésre.

    K-drámák és K-pop a szórakoztatáshoz

    Zajszűrő fejhallgatót is kaptam, bár végül alig használtam, mivel a fedélzeti szórakoztató rendszer Bluetooth-funkcióján keresztül csatlakoztattam saját AirPods-omat zenehallgatáshoz és filmezéshez – ezt a lehetőséget más légitársaságoknál ritkán találtam meg.

    A Korean Air nyugati filmkínálata ugyan nem éri el az észak-amerikai vagy európai légitársaságok szintjét, viszont több száz izgalmas koreai sorozat és film, valamint bőséges K-pop válogatás áll a rendelkezésre. A monitor mérete lenyűgöző volt, a kép minősége pedig rendkívül éles és részletes.

    Ízletes és csípős koreai ételek

    A Szöul és Bangkok közötti járatokon az étlap koreai, angol és thai nyelven egyaránt elérhető volt, bor-javaslatokkal kiegészítve minden főételhez. Az előételeket különféle zöldséges köretek, azaz banchan kísérte, ami egészséges és autentikus érintést adott az étkezésnek. Desszertként szeletelt gyümölcsöt és egyadagos Häagen-Dazs fagylaltot kínáltak.

    A fedélzeten három főétel közül lehetett választani, előrendelés esetén pedig még több fogás is elérhető volt. Szöulból Bangkok felé egy növényi alapú, sütött shiitake gombás fogást rendeltem előre, csípős paprikaszósszal, rizzsel, levessel és pirított tengeri moszattal tálalva. A gomba testes, laktató vegetáriánus lehetőségnek bizonyult, édes-csípős ízvilággal. Visszafelé a koreai fűszeres sült csirkét próbáltam ki, rizzsel és zöldségekkel. A csirke remekül be volt pácolva, és komolyan csípős ízű volt – a kísérő leves szintén hasonlóan erős ízű. Ez a légitársaság nem fél a fűszerektől. Kifejezetten élveztem, hogy olyan koreai ételeket kóstolhattam meg, amelyeket más járatokon nem találnék meg, és mindenképpen érdemes a Korean Air weboldalán előre megnézni az étlapot.

    Pezsgő és koreai ginzeng tea

    A Szöul–Bangkok útvonalon Charles Heidsieck 2018-as brut millésimé pezsgőt kínáltak, míg a hosszabb Szöul–Chicago járaton Rare Champagne 2015-ös vintage tételét lehetett kóstolni. Általában igyekszem mértéket tartani repülés közben, de az ilyen minőségű pezsgőnek nehéz ellenállni.

    Vacsora után kipróbáltam a koreai vörös ginzeng teát, amelyet a légikísérő poros formában készített el forró vízzel, nem pedig az egyéb teáknál megszokott filter-tasakban. Az ital enyhén édes és diós, gyógynövényes ízű volt. A ginzengnek emellett számos jótékony hatást tulajdonítanak, például energiaszint-növelést és immunrendszer-erősítést – mindkettő jól jön egy hosszú utazási nap végén.

    Az ingyenes WiFi hiánya bosszantó

    Egyetlen komolyabb hiányosságként az ingyenes WiFi elmaradását kell megemlíteni. A Bangkok és Szöul közötti járaton ugyan volt internet-hozzáférés, de üzleti osztályos utasoknak is fizetni kellett érte: két óra 10,95 dollárba, a teljes repülési idő pedig 13,95 dollárba kerül. Ez különösen fájó volt a hosszú, Szöul–Chicago járaton.

    A legtöbb légitársaság, amellyel az utóbbi években repültem, ingyenes internetet biztosít üzleti osztályos utasainak legalább néhány órára. Több ezer dolláros jegyek mellett az internet felárának felszámítása nem igazán méltányos megközelítésnek tűnik.

    Összességében: jelentős fejlődés a korábbi kabinhoz képest

    Számos légitársaság üzleti osztályát kipróbálva elmondható, hogy a Korean Air Prestige Suites 2.0 kabin komoly elismerést érdemel. A dizájn modern és letisztult, az ülőhely kényelmes, a tárolási és töltési lehetőségek praktikusak. Ez az új kabin egyértelműen nagy előrelépés a régebbi 2-3-2-es kialakításhoz képest, amellyel a Chicago–Szöul szakaszon volt alkalmam megismerkedni; az idősebb konfiguráció elavultnak és zsúfoltnak hatott üzleti osztályos mércével mérve.

    A jövőben, ha Korean Air-rel utazom, igyekszem mindig az újabb szuiteket választani. Az ingyenes WiFi hiánya azonban továbbra is zavaró tényező marad – remélem, hogy a légiipar hamarosan bevett szokásává teszi az ingyenes internetet, ahogyan az a szállodák esetében már régóta elfogadott gyakorlat.

    Forrás: www.businessinsider.com