Üzleti 4ed

Blog

  • AI segítségével követtem az elutasításaimat – és munkát kaptam

    AI segítségével követtem az elutasításaimat – és munkát kaptam

    Margareth Felicia Gono
    Margareth Felicia Gono egy AI-alapú munkafolyamatot épített fel, amely segített értékelni az álláslehetőségeket és elemezni az interjúk hangulatát.

    Courtesy of Margareth Felicia Gono

    Margareth Felicia Gono 24 éves, és nemrégiben kezdett el dolgozni a DoorDash-nél senior associate pozícióban, miután idén májusban elvégezte alkalmazott analitika mesterképzését. Az álláskeresés során egy mesterséges intelligencián alapuló rendszert fejlesztett ki, amely segítette az állásajánlatok értékelésében és az interjúélmények elemzésében.

    Kapkodó kezdés helyett tudatos tervezés

    Kezdetben az álláskeresésem meglehetősen kaotikus volt. Mivel külföldi hallgatóként vízumra volt szükségem, úgy éreztem, mindent meg kell próbálnom, ami csak távolról is kapcsolódik a tapasztalataimhoz – még akkor is, ha az adott pozíció egyáltalán nem illett hozzám. Indonéziában nőttem fel, és nem akartam úgy visszatérni, hogy ne szerezzek vállalati tapasztalatot az Egyesült Államokban. A szüleim finanszírozták az egyetemet, sőt egy ivy league-es mesterképzést is.

    Elkezdtem nyomon követni az eredményeket: melyik pozícióra kaptam választ, és melyikre nem? Milyen minták rajzolódnak ki? Úgy gondoltam, a szorongás nem más, mint feldolgozatlan adat – és ahelyett, hogy csak rosszul éreztem volna magam, inkább tanulni akartam belőle. A második-harmadik körös interjúknál feltűnt, hogy a munkáltatók némi habozást mutatnak, és szerettem volna megérteni, ennek mi az oka: én vagyok a probléma, a tapasztalatom, az önéletrajzom, vagy a vízumigény?

    Claude mint személyes karriercoach

    A Claude nevű AI-eszközt szinte partnerként kezdtem el használni, és felépítettem egy saját jelentkezés-követő rendszert. Egy-egy álláshirdetést bemásolva megkértem a Claude-ot, hogy azonosítsa a legfontosabb készségeket, kulcsszavakat és témákat. Emellett kifejlesztettem egy automatizált ügynököt is ugyanabba a projektbe: lényegében a saját verzióját annak, amit ATS-pontszámnak hívnak. Egyszerre illesztettem be az álláshirdetést és az önéletrajzomat, majd rákérdeztem, milyen kulcsszavak hiányoznak.

    Nem azt akartam, hogy az AI kitaláljon tapasztalatokat, vagy úgy hangozzak, mint mindenki más. Azt szerettem volna látni, hol nem kommunikálom elég világosan a valódi képességeimet. Néha egyetlen felsoroláspontot kellett módosítani, máskor rájöttem, hogy egy adott pozícióra való jelentkezés időpazarlás lett volna.

    Ahogy haladt az idő, egyre tudatosabban választottam meg, milyen típusú állásokra és milyen főnök mellé szeretnék kerülni. A Claude segítségével rájöttem, hogy három dolog jellemzi igazán: szeretem az emberekkel való kapcsolatot, vonz az esztétikus megjelenítés, és élvezem a mintázatok felismerését. Ennek eredményeként három különböző önéletrajzot készítettem: egyet az analitika, egyet az értékesítés és marketing, egyet pedig a tanácsadás területére.

    Végül a Claude segítségével egy egyszerű irányítópultot is létrehoztam, amelyen mindent átláthattam: 186 jelentkezés, 44 hideg megkeresés, 19 interjú, hat házi feladat, három döntős forduló és egyetlen ajánlat. Ha így láttam az adatokat, a folyamat nem 185 személyes kudarcnak tűnt, hanem egy tölcsérnek, amelyet folyamatosan csiszolni lehet.

    Az interjút párbeszédként kezeltem

    Az interjúkon fokozatosan átalakult a hozzáállásom: nem meghallgatásnak, hanem valódi párbeszédnek fogtam fel őket. Nem csupán egy jó főnököt kerestem, hanem olyan mentort is, aki fejlődni segít.

    Ha a toborzó jelezte, hogy AI-alapú hangfelvevőt használnak, visszakérdeztem, hogy én is rögzíthetem-e a beszélgetést. A legtöbbször nem engedélyezték, de ahol igen, ott a jegyzetek alapján hangulatelemzést végeztem: megvizsgáltam, hol tétováztam vagy használtam töltelékszavakat, hol kért pontosítást az interjúztató, és mikor tűnt igazán érdeklődőnek. Ha nem vehettem fel a beszélgetést, rögtön utána lejegyeztem az emlékeimből a legfontosabb momentumokat – mit kérdeztek, hol csaptam szét, mi keltette fel a figyelmet.

    Az interjúpartnereim kutatásához is az AI-t hívtam segítségül: egy Claude-képességet fejlesztettem LinkedIn-profilok elemzésére. Bemásolom az összes nyilvános információt, a Claude pedig – mivel már jól ismer engem a korábbi beszélgetéseinkből – megkeresi a közös pontokat. Egy alkalommal például kiderült, hogy az egyik toborzóval különböző időszakokban ugyanannak a sajt-klubnak voltunk tagjai. Ez a kis közös momentum messzebb vitt, mint bármely kísérőlevél vagy önéletrajz-formátum.

    Az interjú végén feltett kérdések szintén döntő szerepet játszanak. Mindig rákérdeztem, hogyan jutott el a jelenlegi pozíciójához, és milyen tanácsot adna egy pályakezdőnek. Ha nem hagyod, hogy az interjúztató egyoldalúan irányítsa a beszélgetést, és te is aktívan részt veszel, sokkal messzebbre jutsz.

    Az AI eszköz, de az ítélőképesség a tiéd

    Könnyen eluralkodik az imposztor-szindróma, de próbáltam emlékeztetni magam: ez egy folyamat, ismerem a saját tapasztalataimat, elvégeztem a kutatást, és tudom, miért szeretnék egy adott állásra jelentkezni. Ha valaki nem ismeri fel az értékemet, más majd megteszi.

    Mesterséges intelligenciához ma már mindenki hozzáfér, tehát önmagában ez nem jelent versenyelőnyt. A valódi különbséget az jelenti, hogy mit kérsz tőle, hogyan értelmezed a válaszait, és mikor van szükség saját ítélőképességre. Az AI segíthet mintákat azonosítani, de a következtetések levonása a te feladatod. Bejutni egy ajtón segíthet, de azt már nem tudja megteremteni, hogy igazán kívánd az állást, vagy hogy valaki emlékezzen rád.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Agysérüléssel térhetnek vissza a haditengerészet elit különleges egységei

    Agysérüléssel térhetnek vissza a haditengerészet elit különleges egységei

    Az amerikai védelmi minisztérium felügyeleti szerve komoly figyelmeztetést adott ki: az Egyesült Államok haditengerészetének elit különleges műveleti csónakos egységei diagnosztizálatlan agysérülésekkel láthatnak el veszélyes bevetéseket, miután a szűrési és utánkövetési folyamatokban súlyos hiányosságok mutatkoznak.

    Kik a SWCC-k és miért kerültek a figyelem középpontjába?

    A Special Warfare Combatant-craft Crewmen, azaz SWCC-k a különleges műveleti erők egyik elit egységét alkotják. Gyorsnaszádokkal hajtanak végre harci feladatokat: más különleges alakulatok szállítása, tengeri felderítés és hajók elfogása mind a feladataik közé tartozik. Munkájuk természetéből adódóan rendszeresen ki vannak téve az erős hullámverés okozta fizikai terhelésnek, ami komoly agyi sérülések forrása lehet.

    Mi a probléma a jelenlegi szűrési rendszerrel?

    A Védelmi Minisztérium Főfelügyelői Hivatala az e héten közzétett jelentésében rámutatott, hogy megfelelő, objektív és szabványosított vizsgálati eszközök hiányában a sérülések tünetei könnyedén összetéveszthetők az egyszerű fáradtsággal. Ha a katonák diagnosztizálatlan agyrázkódással vagy enyhe agysérüléssel kerülnek vissza a nagy kockázatú tengeri és folyami bevetésekre, az súlyosan ronthatja a műveleti döntéshozatali képességeket.

    A jelentés szerint a SWCC-k rendszeresen elmulasztják kitölteni az agysérülési expozíciós nyomtatványokat. Egy orvos tisztviselő elmondta a vizsgálóknak, hogy a papírmunka elvégzése akár órákat is igénybe vehet, ami közvetlenül elveszi az időt a pihenéstől és a következő bevetésre való felkészüléstől. A parancsnokság sem kényszerítette ki a szabályok betartását.

    A katonák saját maguk hallgatnak a tünetekről

    A sérült személyi állomány bevallása szerint sokszor szándékosan nem számolnak be tüneteikről, és az utólagos orvosi vizsgálatokra sem jelennek meg. Ennek hátterében az áll, hogy a felgyorsult ütemű bevetési ciklusok mellett nincs idő a megfelelő felépülésre, ráadásul félnek attól, hogy felmentésük esetén a munkaterhelés a csapattársaikra hárulna. A 24 hónapos bevetési ciklus – amelybe hat hónapnyi egységszintű kiképzés is belefér – és a korlátozott létszám miatt a SWCC-k úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen jelezzék egészségügyi problémáikat.

    A szűrőeszközök sem működnek megfelelően

    A katonai agyrázkódás-szűrés elsődleges eszköze, az úgynevezett MACE-2 értékelés szinte egyáltalán nem szerepelt a vizsgált esetekben: a 2020 és 2026 közötti időszakból feldolgozott, agysérülési expozícióhoz kapcsolódó orvosi dokumentumok között a vizsgálók egyetlen kitöltött MACE-2 értékelést sem találtak.

    Ráadásul az egység tagjai elmondták, hogy képesek megtéveszteni a tesztet: a MACE-2 egyes részeit memorizálva befolyásolhatják az eredményt, ami csökkenti az értékelés megbízhatóságát. Bár a tesztkérdések módosíthatók és kevésbé kiszámíthatóvá tehetők, ez a gyakorlat nem kötelező és nem is elterjedt.

    Milyen következményei lehetnek az elhanyagolt utánkövetésnek?

    A traumás agysérülések – amelyeket robbanások vagy erős fizikai behatások váltanak ki – idővel zavartságot, dezorientációt, lelassult gondolkodást, memóriazavarokat, illetve tudatvesztést okozhatnak. A vizsgálók szinte semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy az érintett katonák rendszeres utógondozásban részesültek volna. Ennek hiányában a katonák túl hamar térhetnek vissza a szolgálatba, növelve a hosszú távú egészségi problémák és a csökkent harci készültség kockázatát.

    Milyen megoldásokat javasol a felügyeleti szerv?

    • Egységesített, objektív agysérülés-ellenőrzési lista kidolgozása – várható befejezés: 2027 decembere
    • Kötelező utánkövetési vizsgálatok bevezetése és egy eszkalációs protokoll megalkotása – várható befejezés: 2027 márciusa
    • A kezelés előtt álló akadályok megszüntetése a személyi állomány egészségügyi ellátásának javítása érdekében
    • Szabványosított szűrőeszköz fejlesztése hullámütéses és nem robbanásos eredetű agyrázkódásokhoz

    A Naval Special Warfare Command egyetértett a felügyeleti szerv ajánlásaival, és bejelentette, hogy felülvizsgálja az agyrázkódás-kezelési eljárásait, beleértve az érintett szűrőeszközök korszerűsítését is.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Így használják az AI-t kisvállalkozók a marketinghez

    Így használják az AI-t kisvállalkozók a marketinghez

    A marketing minden kisvállalkozás életének elengedhetetlen része, ugyanakkor egy hatékony stratégia felépítése rengeteg időt és energiát emészt fel. Vajon az AI-alapú eszközök valóban megkönnyíthetik ezt a munkát?

    A Meta szerint igen. A vállalat augusztusban jelentette be új mesterséges intelligencia funkcióit, amelyeket kifejezetten kisvállalkozók számára fejlesztett ki. Ezek segítségével ellenőrizhetők a Facebook- és Instagram-posztok, összehasonlíthatók az eredmények hasonló vállalkozásokéval, és konkrét stratégiai javaslatokat is kaphatnak a tulajdonosok. Emellett olyan generatív AI-eszközök, mint a ChatGPT, a Claude vagy a Gemini, szintén egyre népszerűbbek az ügyfelekkel való kommunikáció és a tartalomötletek kidolgozása terén.

    Három kisvállalkozó osztotta meg tapasztalatait arról, hogyan alkalmazzák a mesterséges intelligenciát marketingstratégiájukban – és hol húzzák meg a határt.

    Hogyan illeszkednek az AI-eszközök a marketingstratégiába?

    Andrea Garcia Fry, az Arquia gyermekruha-márka társalapítója szerint a hatékony fizetett hirdetésekhez elengedhetetlen a márkapozicionálás, a célközönség és az üzleti célok pontos ismerete. Ő inkább a ChatGPT-t és a Claude-ot részesíti előnyben, mivel ezeknek részletesebb kontextust tud megadni, és valódi gondolkodópartnerként tudja őket használni. A Meta eszközét akkor tartaná igazán értékesnek, ha az ténylegesen megtanulná a vállalkozás sajátosságait, nem csupán több hirdetési kiadásra ösztönözne.

    Catalina Parker, a Relatable Nonprofit coaching vállalkozás alapítója elmondta, hogy kipróbálta a Meta Ads Manager javaslatait, ám ezek többsége vagy nem vált be, vagy egyszerűen nem illett a vállalkozásához. Véleménye szerint a Meta elsősorban abban érdekelt, hogy a hirdetők minél többet költsenek a platformon. Ezért inkább egy olyan eszközt keresne, amely az egész marketingrendszerét átfogóan elemzi, nem csak a Meta saját nézőpontját tükrözi.

    Bonnie Gurry, a GreenPortfolio klímatudatos befektetési platform vezérigazgatója szerint az olyan eszközök, mint a Meta AI, kiváló időmegtakarítók lehetnek – mintha egy junior elemző végezné el a gyors diagnosztikát, figyelné a kreatív trendeket, és másodpercek alatt készítene szövegvariációkat. Ugyanakkor hangsúlyozza: nem szabad hagyni, hogy a platform maga értékelje a saját teljesítményét. Az AI hasznos asszisztens a gyors feladatoknál, de a tőkeallokációs és márkapozicionálási döntések még mindig emberi felügyeletet igényelnek.

    Mi jelenti a legnagyobb kihívást a fizetett marketingben?

    Garcia Fry szerint a fizetett hirdetések rendkívül gyorsan drágává válhatnak. A Metának időre és büdzséré van szüksége ahhoz, hogy azonosítsa a megfelelő közönséget, így a befektetés jelentős hányada az úgynevezett tanulási fázisban ég el – sokszor kézzelfogható eredmény nélkül. Az Arquia esetében az organikus marketing és az erős márkaépítés bizonyult hatékonyabbnak a fizetett kampányoknál.

    Parker a teljes értékesítési tölcsér átláthatóságát tartja a legnagyobb kihívásnak. Saját tapasztalatából tanulta meg, hogy az olcsó leadek önmagukban nem elegendőek – nyomon kell követni, mi történik a hirdetés megtekintése után: kattint-e a felhasználó, feliratkozik-e, vásárol-e végül. Az AI-generált tartalmak és a növekvő online szkepticizmus közepette a bizalom kiépítése egyre nehezebbé válik, ezért Parker a fizetett hirdetéseket személyes kapcsolatépítéssel kombinálja.

    Gurry számára a legnagyobb rejtély az, hogy pontosan mi tette sikeressé az adott hirdetést – a nyitómondat, a vizuális elem vagy csupán egy jól célzott remarketing-közönség? A kreatív változók elkülönítése anélkül, hogy közben feleslegesen égne el a büdzsé, folyamatos egyensúlyozást igényel.

    Milyen eszköz vagy stratégia segíti leginkább a sikerüket?

    Garcia Fry mindig az organikusan jól teljesítő tartalmakból indul ki, amikor Meta-hirdetést futtat. Ha egy poszt visszhangot kap a közönségnél, akkor azt erősíti meg fizetett kampányként. A ChatGPT-t és a Claude-ot a kampánybeállítások ellenőrzésére és az adatok értelmezésére használja, de a végső döntéseket mindig maga hozza meg.

    Parker a tesztelést tartja a legértékesebb megközelítésnek. Megtanulta, hogy a szakértői ajánlások nem mindig illenek minden vállalkozáshoz – ehelyett figyeli a lényeges mérőszámokat, következetesen teszteli a változtatásokat, és az eredmények alapján dönt. Egyik legjobban teljesítő kampánya már több mint két éve fut minimális módosítással: egy egyszerű, szöveges hirdetésről van szó, semmi különös vizuális effekt nélkül.

    Gurry az egyszerűségre esküszik: nem bonyolult eszközökre van szükség, hanem arra, hogy világosan lássák, mely hirdetések hoznak valódi ügyfeleket hosszú távon. A gyors kattintások könnyen felemésztenek egy marketingkeretet anélkül, hogy valódi megtérülést hoznának. Végül pedig egy fontos tanácsot oszt meg: soha ne bízzuk a stratégiai döntéseket egy olyan AI-eszközre, amelyet éppen az a platform fejlesztett, amelynek a hirdetési felületét megvásároljuk.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Hollandia betiltaná a Meta AI szemüveget – boltok leálltak

    Hollandia betiltaná a Meta AI szemüveget – boltok leálltak

    Egyre erősebb ellenállásba ütközik a Meta okosszemüvege Hollandiában. Több kereskedő is felfüggesztette az eszköz forgalmazását, miután aggasztó médiajelentések láttak napvilágot a magánszféra megsértéséről, és a hatóságok is lépéseket fontolgatnak.

    Holland kereskedők leállítják az értékesítést

    A Hans Anders nevű nagy szemüvegláncot üzemeltető Nexeye anyavállalat bejelentette, hogy ideiglenesen szünetelteti a Meta-szemüveg árusítását. A döntést azzal indokolták, hogy az okosszemüveg körüli társadalmi és politikai vita még nem zárult le, és a vállalat fontosnak tartja megvárni a vitából következő esetleges döntéseket, mielőtt meghatározná, milyen feltételek mellett kínálná ismét a terméket. A Wehkamp nevű online kereskedő szintén hasonló lépést tett.

    A visszavonulás hátterében egy AD nevű holland napilap cikke áll, amely arról számolt be, hogy a szemüveget viselők – főként nőket – titokban filmeznek meg nyilvános helyeken, például strandokon és pályaudvarokon.

    Meta védekezik, hatóságok vizsgálódnak

    A Meta szóvivője hangsúlyozta, hogy a termék töretlen népszerűségnek örvend, és folyamatosan bővítik a stílusokat és funkciókat. Hozzátette: minden kamerával szerelt szemüvegen egy jól látható, villogó jelzőfény figyelmeztet a felvételkészítésre, amelyet nem lehet kikapcsolni, és ha valaki megpróbálja letakarni vagy megrongálni, a kamera automatikusan letiltódik.

    A Holland Adatvédelmi Hatóság (AP) ennek ellenére figyelmeztetést adott ki, rámutatva, hogy a kamerás szemüvegek nyilvános térben nem mindig észrevehetők. A hatóság emellett bejelentette, hogy vizsgálja a kamerás viselhető eszközök elleni lehetséges intézkedéseket.

    Fogyasztóvédelmi szervezetek is fellépnek

    Az Offlimits nevű nonprofit szervezet felszólította a Metát és az EssilorLuxotticát, hogy vonják ki a piacról a vitatott szemüveget mindaddig, amíg az titokban való filmezésre is alkalmas maradhat. A Consumentenbond holland fogyasztóvédelmi szövetség szeptemberben kormányzati tiltást sürgetett, és egy videóban be is mutatták, hogy egy speciálisan kialakított matrica segítségével meg lehet kerülni azt a szoftverfrissítést, amely letiltja a felvételkészítést, ha a jelzőfényt letakarják – az új matrica oldalról beengedi a fényt, így az érzékelő nem aktiválódik.

    Kormány óvatosan közelít a betiltáshoz

    Navraham az azonnali tiltásra a holland kormány egyelőre nem siet. Claudia van Bruggen igazságügyi államtitkár a parlamentben elmondta, hogy a Holland Adatvédelmi Hatósághoz mindössze hat bejelentés és egy panasz érkezett az eszközzel kapcsolatban. Hozzátette, hogy az Európai Adatvédelmi Testület (EDPB) az év vége előtt jelentést tervez közzétenni a szemüvegről, és a kormány nagy érdeklődéssel várja az abban foglalt megállapításokat és ajánlásokat.

    • A Hans Anders és a Wehkamp felfüggesztette a Meta-szemüveg értékesítését.
    • A Holland Adatvédelmi Hatóság vizsgálatot indított kamerás viselhető eszközök ügyében.
    • Fogyasztóvédelmi szervezetek teljes piaci kivonást követelnek.
    • A holland kormány az európai adatvédelmi testület jelentésére vár döntés előtt.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Hogyan veszélyeztetik a predikciós piacok New York adóbevételeit?

    Hogyan veszélyeztetik a predikciós piacok New York adóbevételeit?

    New York állam az olyan mobilos sportfogadási alkalmazásokból, mint a DraftKings és a FanDuel, jelentős adóbevételi forrást épített ki magának. Most azonban egy újfajta kihívó jelent meg a piacon: a predikciós piacok, amelyek eltérő adózási szabályok alá esnek, és komoly fenyegetést jelenthetnek az állami kasszára nézve.

    Milliárdos tét: New York sportfogadási adóbevételei

    2026 első negyedévében a mobilos sportfogadás mintegy 328 millió dollárnyi adóbevételt termelt New York számára – derül ki az állami számvevőszék jelentéséből. Országos szinten New York az összes sportfogadásból származó állami adóbevétel egyharmadát adja, ami rendkívül jelentős függőséget jelent egyetlen iparágon belül.

    Az állam jelenleg 51 százalékos adókulcsot alkalmaz a mobilos sportfogadásra – ez az egyik legmagasabb ilyen mértékű adóteher az egész országban. A kérdés az, hogy az alacsonyabb adóterheléssel működő predikciós platformok miként befolyásolhatják ezt a bevételi forrást.

    A predikciós piacok terjeszkedése

    Az olyan platformok, mint a Polymarket és a Kalshi, sporteseményekhez kapcsolódó szerződések formájában kínálnak lehetőséget a fogadásra. Ezek a szolgáltatások szövetségi felügyelet alatt, derivatív tőzsdeként működnek, így elkerülik az állami szerencsejáték-törvények hatályát – és az azokhoz kapcsolódó magasabb adókulcsokat.

    A növekedési ütemük figyelemre méltó: a Kalshi kereskedési volumene közel tizenháromszoros növekedést ért el azt követően, hogy sportszerződéseket is bevezetett a kínálatába. A Polymarket szintén hasonló mértékű bővülést tapasztalt a sportos tartalmak megjelenése után.

    A DraftKings adatai alapján a predikciós platformok egyelőre más ügyfélkört vonzanak: az érintett vállalat szóvivője szerint az ügyfelek mindössze kb. 1 százaléka használja párhuzamosan a Kalshit is azokban az államokban, ahol a sportfogadás legális. Ennek ellenére a Tax Policy Center elemzése szerint, ha csupán ekkora arányú tevékenység csúszna át predikciós piacokra, az már önmagában 13 millió dolláros bevételkiesést okozhatna New Yorknak.

    Az állam és a szabályozók reakciója

    Maria Doulis, New York helyettes állami számvevője rámutatott, hogy a felhasználók szemszögéből a predikciós piacok és a hagyományos sportfogadó platformok tevékenysége lényegében azonosnak tekinthető – az állami adórendszer azonban egészen másképp kezeli a kettőt.

    New York már jogi lépéseket is tett: az állam pert indított a Polymarket ellen. Kathy Hochul kormányzó szerint az állam mindig kiáll a polgáraiért, amikor olyan vállalati szereplők jelennek meg, amelyek a fogyasztókat és az iskolák, közszolgáltatások finanszírozására szánt adóbevételeket fenyegetik.

    A Kalshi ugyanakkor vitatja, hogy növekedése a hagyományos sportfogadás rovására menne. A cég szóvivője hangsúlyozta, hogy szövetségi szabályozás keretein belül is képes létfontosságú adóbevételt generálni az államok számára.

    A szerencsejáték-függőség és az ingadozó bevételek kockázata

    New York nemcsak bevételkiesést kénytelen elkönyvelni, hanem növekvő kiadásokkal is számolnia kell. Az állami szerencsejáték-segélyvonalra érkező hívások száma 2020 óta 8,5 százalékkal emelkedett, és az állam már meg is duplázta a problémás szerencsejátékosok kezelésére fordított forrásait: a korábbi 6 millió dollárral szemben ma 12 millió dollárt különít el erre a célra.

    A hagyományos sportfogadás is hordoz magában kockázatokat. Jó példa erre a New York Knicks idei, meglepetésszámba menő NBA-döntős győzelme: mivel a csapat esélytelen volt, a sportsbook platformok összesen 14,4 millió dollár bruttó bevételtől estek el a sorozat végén.

    Doulis szerint az állam ugyan konzervatív becslésekkel dolgozik a szerencsejátékból várható bevételeket illetően, de ha a predikciós piacok valóban dinamikusan növekednek és átcsábítják a sportfogadási ügyfeleket, annak komoly pénzügyi következményei lesznek New York számára.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 2 hetes külföldi utazás kézipoggyásszal – mi vált be és mi nem?

    2 hetes külföldi utazás kézipoggyásszal – mi vált be és mi nem?

    Amikor elindultam az első egyedüli nemzetközi utamra – egy kéthetesen át Írországot, az Egyesült Királyságot és Izlandot, valamint New Yorkot és Chicagót érintő körútra –, egyetlen kérdés foglalkoztatott folyamatosan: mit pakoljak be?

    Mivel csupán egy kézipoggyász bőröndöt és egy hátizsákot vihettem magammal, minden egyes tárgynak meg kellett indokolnia a helyét. Hazaérve nemcsak rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, hanem sokkal tisztábban láttam, mit vinnék magammal újra, és min spórolnék a következő alkalommal.

    Íme négy dolog, amelyet örülök, hogy bepakoltam, és három, amelyre igazából semmi szükségem sem volt.

    Amit örülök, hogy magammal vittem

    Egy sokoldalú, könnyű dzseki

    Bár nyári utazásról volt szó, tudtam, hogy több helyszínen is esőre számíthatok. A különböző éghajlatok miatt azonban nehéz volt eldönteni, mennyire vastag kabátra lesz szükségem. Végül egy régebbi, enyhén kopott, vízálló dzsekire esett a választásom egy vékony széldzseki helyett. Ez a ruhadarab ugyanolyan jól teljesített az izlandi ködös időben, mint a New York-i esti zuhogásban – nem volt se túl meleg, se túl vékony.

    Helyi valuta – utolsó pillanatban, de megérte

    Közvetlenül az indulás előtt úgy döntöttem, hogy váltok izlandi koronát, brit fontot és néhány eurót. Sokáig haboztam, hogy egyáltalán érdemes-e készpénzt vinni, de mivel egyedül utaztam, a biztonság kedvéért mégis bepakoltam néhány bankjegyet. Nem kellett minden nap – leginkább a repülőtéren és kisebb boltokban volt hasznos –, de a nyugalom, amit adott, felbecsülhetetlen volt. Legközelebb is vinnék.

    Egy univerzális utazási adapter nélkülözhetetlen

    Ha egyetlen tárgyat kellene kiemelnem az egészből, az az univerzális utazási adapter lenne. Mivel a táskámban minden centiméterre szükség volt, ez az összes aljzattípust lefedő eszköz tökéletes megoldásnak bizonyult – nem kellett több különálló adaptert cipelnem, és értékes helyet is spóroltam meg a bőröndömben.

    Vezetékes fülhallgató – igazi mentőöv a repülőn

    A töltőim között mindig ott lapul egy pár vezetékes fülhallgató. Több alkalommal is megmentett: egyszer mert egy sorozat nem töltött le időre, másszor mert lemerült az AirPodsom – ilyenkor a hagyományos fülhallgató simán csatlakozott a fedélzeti szórakoztató rendszerhez. Ráadásul nem kellett a repülőn drágán venni egyet.

    Amit jobb lett volna otthon hagyni

    A stílusos cipő – a funkcionalitás vesztes ellenfele

    Az utazásom harmadik napján, még az USA-ban, New Yorkban, már egy sportszerüzletben álltam, mert a lábam fájt. A cipő, amelyről azt hittem, megbízható – ha nem is tökéletes –, cserbenhagyott. Végül vásároltam egy praktikusabb, mozgásra alkalmas párat, és ezzel együtt levontam egy tanulságot, amit biztosan nem felejtek el: nem számít, mennyire mutatós egy cipő, ha nem lehet benne sokat gyalogolni.

    Túl sok felsőt pakoltam be

    Csomagolásnál elkezdtem minden lehetséges forgatókönyvön gondolkozni – mi van, ha valahova elegánsabbra megyek, vagy leöntenek valamit a pólómra? Így végül hét felsőt vittem magammal, de visszatekintve biztosan kihagyhattam volna egyet-kettőt. Izlandon például annyi réteget hordtam egyszerre, hogy az alap póló szinte teljesen irrelevánssá vált.

    Az elegáns ruha csak helyet foglalt – és egyszer sem vettem fel

    Elfelejtve, hogy az utam nagyrészt városnézésből és hosszú gyaloglásból állt, bepakoltam egy elegánsabb ruhát is, hátha szükség lesz rá. Amikor azonban egy kissé elegánsabb alkalom adódott, mégis az egyik sokoldalú felsőmet választottam. Legközelebb, hacsak nem vár rám egy kifejezetten formális esemény, a ruha biztosan otthon marad – és a felszabaduló helyet sokkal hasznosabb dolgokra fordítom.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 125 000 dolláros szponzorált esküvőből nyolcjegyű vállalkozás

    125 000 dolláros szponzorált esküvőből nyolcjegyű vállalkozás

    Carrie Kerpen szülei mindig arra ösztönözték, hogy olyan munkát válasszon, amely boldoggá teszi – feltéve, hogy az stabil megélhetést biztosít. A biztonság keresése és a kockázat kerülése mélyen beivódott a családi szemléletbe.

    Egy kockázatkerülő család gyermeke

    Carrie édesapja rövid ideig próbálkozott saját ügyvédi irodával, majd inkább a kiszámítható állami karriert választotta: bírósági titkárként, később bíróként dolgozott. A biztos fizetés és az állami nyugdíj fontosabb volt számára a nagyobb kereseti lehetőségnél. Az édesanya szociális munkásként szintén rendkívül stabil életet élt. A befektetések terén is hasonló óvatosság jellemezte a családot – amikor az 1980-as években összeomlott a tőzsde, Carrie apja megnyugtatta a lányát: náluk nincs mitől félni, hiszen ők nem fektettek be részvényekbe.

    Csak akkor vállalt kockázatot, ha nem volt más választás

    Carrie eleinte teljes mértékben magáévá tette a szülők szemléletét. Az első, 24 évesen kötött házassága hamar kudarcba fulladt, mégis csak akkor szánta rá magát a válásra, amikor a lánya megszületett. Ekkor döntött úgy, hogy az egyedülálló anyaság kockázata kisebb rossz annál, mint hogy a gyermeke boldogtalan otthonban nőjön fel. Munkahelyi téren is hasonló logika vezette: csak akkor váltott értékesítői pályára, amikor az alacsonyabb fizetésű állásban maradás már elviselhetetlennek tűnt.

    Egy szponzorált esküvőből vállalkozás született

    Az igazán nagy fordulópontot a második esküvője hozta el. Amikor férje, David nagy, látványos ünnepséget szeretett volna, Carrie először vonakodott – részben azért, mert az első házasságon és váláson érzett szégyenérzet még mindig nyomasztotta. Mégis azt akarta, hogy David megkaphassa az álomesküvőjét, de anyagilag fenntartható keretek között.

    Így született meg egy merész ötlet: megkerestek egy kisligás baseballcsapatot a stadionjuk kibérlése érdekében, majd körülbelül 125 000 dollár értékű szponzorációt gyűjtöttek össze. 2006-ban a szponzorált esküvő koncepciója teljesen újszerűnek számított, és elsőre furcsának is tűnhetett, de a szponzorok, a barátok és az ismeretlenek egyaránt lelkesen fogadták az ötletet. Amikor a szponzorok ismét együttműködési lehetőséget kerestek velük, Carrie és David ebből építette fel a Likeable nevű médiacéget. A vállalkozás folyamatosan növekedett, és végül 2020-ban nyolcjegyű összegért adták el.

    A kockázatvállalás mint tanítás – gyerekeknek és vállalkozóknak

    Carrie úgy látja, hogy a cég megalapítása és sikeres fejlesztése elképzelhetetlen lett volna a kockázatvállalás nélkül. Fokozatosan kellett levetkőznie a szüleitől örökölt biztonságközpontú gondolkodást. Mára egy tudatos módszert alkalmaz: minden döntésnél végiggondolja a legjobb és a legrosszabb forgatókönyvet, és ha az utóbbival is együtt tud élni, vállalja a kockázatot.

    Ezt a szemléletet közvetíti azoknak a női vállalkozóknak is, akikkel naponta dolgozik. Megfigyelése szerint a női alapítók sokszor azért nem gondolkodnak cégeladásban, mert nem tudják, mi következne utána. Mások azért nem vásárolnak fel más cégeket, mert nem ismerik a folyamatot. Carrie szerint a vállalkozás világa eredendően kockázatos, és szeretné, ha több nő merné a tudatos, átgondolt kockázatvállalást félelem nélkül felvállalni.

    Gyermekeivel – akik 11, 23 és 29 évesek – szintén rendszeresen beszélget erről a témáról. Arra tanítja őket, hogy mérjék fel a legrosszabb lehetséges kimenetelt, és döntsék el, képesek-e azt kezelni. Mivel egész életük előttük áll, Carrie azt szeretné, ha minél több kockázatot mernének vállalni – a korrekció lehetősége később is adott lesz.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • 56 évesen költöztem össze egy idegennel – így engedhetem meg magamnak álomvárosomat

    56 évesen költöztem össze egy idegennel – így engedhetem meg magamnak álomvárosomat

    Húsz évvel ezelőtt egy rövid, határozott idejű oktatói megbízás vitt el Los Angelesbe. Középnyugaton nőttem fel, és sohasem gondoltam volna, hogy valaha a nyugati parton élek majd – mégis nyitottan vágtam bele a kalandba.

    Bár csupán négy évet töltöttem ott, mélyen megszerettem a várost: a lenyűgöző tájak sokszínűségét, a szórakoztatóipar pezsgő kreativitását és természetesen a csodálatos időjárást.

    Aztán a családi kötelezettségek visszahúztak Missouri-ba. Tavaly azonban véget ért az ottani tanítási megbízásom, szüleim gondozása rendezett keretek közé került, és idős kutyám is elpusztult. Egyszerre csak úgy éreztem: itt az ideje valami újnak.

    Visszavágytam LA-be, de a bankszámlámon nem volt elég fedezet

    Los Angeles az álomvárosom – csakhogy lakni ott nem olcsó mulatság. Mégis tudtam a belső meggyőződésem alapján, hogy oda kell mennem. Hogy némi anyagi mozgásteret teremtsek, eladtam a bútoraim, az autómat és az otthonom is. Ez nemcsak egy ideiglenes költözést tett lehetővé, hanem azt is, hogy szabadúszó írói karrierbe vágjak.

    Tavaly ősszel egy rövidtávú Airbnb-t foglaltam Burbankben, a San Fernando-völgy egyik kerületében, alig egy dombnyi távolságra egykori hollywoodi otthonomtól. Azonnal beleszerettem: mindent megtaláltam a közelben, elsajátítottam a helyi tömegközlekedést, és minden nap a medence mellett írógépeltem, esténként pedig a Verdugo-hegyek fölé lenyugvó napot csodáltam. Az éjjel virágzó jázmin ismerős illata megerősített abban, hogy jó döntést hoztam.

    Egy hónap után tartósabb megoldás után néztem

    Körülbelül egy hónappal az Airbnb-be való beköltözésem után nyilvánvalóvá vált, hogy állandóbb lakhatást kell keresnem – de önállóan bérelni és berendezni egy lakást még mindig nem engedhettem meg magamnak.

    Egy vasárnap a Craigslist-en böngészve akadtam rá egy hirdetésre: bútorozott társbérletet kínáltak Burbank egy csendes, jól megközelíthető sarkában. A fotók lenyűgözők voltak – egy élénkkék, zöld keretezésű, 1920-as évekbeli bungaló stílusú ház, amelynek főhálószobáját stúdiólakássá alakítottak át.

    Később tudtam meg, hogy Beth, a tulajdonos, a jelzáloghitel törlesztéséhez bérli ki a stúdiót. Jógaoktató és táncpedagógus – számomra ideális lakótársnak tűnt: kreatív, lelkileg érzékeny ember, aki számára a béke az elsődleges. Többször személyesen is találkoztunk, hogy megbeszéljük ennek a szokatlan együttélésnek a kereteit. A ház is, a gazda is elbűvölt: az egykori felhajtót fedett veranda váltotta fel, amelyet illatos jázmin és bíbor bougainvillea font be.

    Tíz hónapja él együtt velem Beth – már korántsem idegenként

    A havi 2000 dolláros bérleti díjam mindent tartalmaz, ami nagyban megkönnyíti a gazdálkodásomat. Ráadásul megnyugtató, hogy egy ismeretlen városban nem vagyok teljesen egyedül, miközben otthonról dolgozom.

    Kezdetben visszafogottan viselkedtem, nem akartam terhére lenni. Beth viszont barátságos és nyitott természetű – meghívott egy szomszédsági bulikra, közösen jártunk egy utcai fesztiválon is. Egy séta közben szóba hoztam, hogy fodrászt keresek; ő elmesélte, hogy menye helyi szalonnal rendelkezik. Azóta Rachel vágja a hajam.

    Amikor megemlítettem, hogy macskát szeretnék örökbe fogadni, Beth örömmel fogadta az ötletet – sőt, amikor személyes megbízások miatt távolabb kell lennem, ő vigyáz a cicára. Cserébe, ha Beth utazik, én locsolom meg a növényeit és kapcsolom fel az erkélyi lámpákat. Ez a kölcsönösség különleges szomszédi összetartozás-érzést ad nekem ebben az ismerős, mégis új közegben.

    Természetesen a kis élettér néha szűkösnek hat. Ilyenkor a veranda és a függőágy nyújt menedéket. A kis konyhámban nincs sütő, így a főzési lehetőségeim korlátozottak – de Beth mindig szívélyesen megengedi, hogy a teljesen felszerelt konyháját használjam, ha szükségem van rá.

    Sohasem gondoltam, hogy ennyi idős koromban idegennel fogok együtt lakni. Mégis éppen ez tette lehetővé, hogy az álomvárosomban éljek – amit egyébként nem engedhetnék meg magamnak. Előbb-utóbb valószínűleg saját, önálló otthon után nézek, de ez az időszak rendkívül értékes tapasztalatot hozott. Emlékeztetett arra, hogy nem kell mindent előre kitalálni ahhoz, hogy higgyünk magunkban – és hogy az idegenek valójában csak olyan barátok, akikkel még nem találkoztunk.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Oroszország elvesztett egy pótolhatatlan Tu-95-ös bombázót

    Oroszország elvesztett egy pótolhatatlan Tu-95-ös bombázót

    Az orosz védelmi minisztérium kedden megerősítette, hogy egy Tu-95-ös stratégiai bombázó lezuhant az Amur régióban egy kiképzési repülés során. A balesetben a fedélzeten tartózkodó hét fős személyzetből hat tag életét vesztette, míg a hetedik túlélőt kórházba szállították.

    Mi történt a balesetben?

    A minisztérium közleménye szerint a repülőgép a Krasnoyarovo közelében hajtott végre kényszerleszállást, miközben a személyzet mindent megtett azért, hogy az eszközt a lakott területektől távolabb irányítsák. A légijármű nem szállított éles lőszert, és az állami média tájékoztatása alapján a gép az Ukrainka légibázisról való felszállás után rövid időn belül zuhant le. Az Amur régió Oroszország keleti részén helyezkedik el, Kína Heilongjiang tartományával határos területen. Az orosz hatóságok egyelőre nem hozták nyilvánosságra a baleset pontos okát.

    Miért pótolhatatlan veszteség ez Oroszország számára?

    A Tu-95-ös bombázók Oroszország légi alapú nukleáris csapásmérő képességének gerincét alkotják, és sokszor a legendás amerikai B-52-es Stratofortress megfelelőjének tekintik őket. A turbólégcsavaros hajtóműves repülőgép közel 15 000 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik utántöltés nélkül, és akár 16 nukleáris vagy hagyományos rakétát is képes egyidejűleg hordozni. Az elmúlt időszakban Oroszország rendszeresen alkalmazta ezeket a bombázókat Kh-101-es és Kh-555-ös precíziós robotrepülőgépek indítására Ukrajna ellen, a frontvonaltól biztonságos távolságból.

    A veszteség azért különösen fájdalmas Moszkva számára, mert a Szovjetunió szétesését követően, az 1990-es években az orosz fél felszámolta a Tu-95-ösök gyártókapacitását, így ezeket a repülőgépeket már nem lehet pótolni. Becslések szerint Oroszország jelenleg 47 Tu-95MS változatú bombázóval rendelkezik, ugyanakkor az ukrán hírszerzés adatai szerint a harci veszteségek, a karbantartási nehézségek és az alkatrészhiány miatt az üzemképes gépek száma csupán 37-38 darab körül mozog.

    Az Operation Spiderweb és az újabb veszteségek

    A baleset több mint egy évvel azután következett be, hogy Ukrajna 2025 júniusában végrehajtotta a Pókháló hadműveletként (Operation Spiderweb) ismertté vált meglepetésszerű dróncsapást egy orosz légibázis ellen, amelynek során becslések szerint hét-nyolc Tu-95-ös bombázó sérült meg.

    Hogyan néz ki Oroszország nukleáris bombázóflottájának jelenlegi állapota?

    A Tu-95-ös flottát körülbelül 18 darab Tu-160-as bombázó egészíti ki. Ezek a modernebb, sugárhajtóműves repülőgépek szuperszonikus sebességre is képesek, és Moszkva jelenleg is folytatja gyártásukat – igaz, a nemzetközi szankciók miatti alkatrészhiány miatt az éves termelés csupán egy-két darabra korlátozódik. A Tu-160-asok körülbelül kétharmada jelenleg karbantartás és fejlesztés miatt is földön áll az ukrán nyílt forráskódú elemzők szerint.

    Az ukrán hadsereg azt állítja, hogy a Pókháló hadművelet négy Tu-160-ast is eltalált, azonban a műholdas felvételek ezt csak részben támasztják alá: mindössze egy-két gép esetében igazolható megjavítható sérülés.

    Oroszország emellett Tu-22M3-as szuperszonikus nukleáris bombázókat is rendszeresített, amelyek hatótávolsága azonban nagyjából feleakkora, mint a Tu-95-ösöké. A háború elején körülbelül 41 ilyen típusú gép volt szolgálatban, ám ukrán csapások és balesetek következtében az üzemképes példányok száma mára mindössze kilenc körülire csökkent.

    Forrás: www.businessinsider.com

  • Fiam halálának rejtett anyagi következményei

    Fiam halálának rejtett anyagi következményei

    Ez a személyes vallomás Michael White-tal, a 49 éves coloradói férfival folytatott beszélgetésen alapul. 2023-ban egy gondatlan sofőr elütötte és megölte 17 éves fiát, Magnust. A részletek ellenőrzöttek.

    Amikor a kórház hívott, azonnal a legrosszabbra gondoltam

    Magnus volt az elsőszülöttem. Az első gyerek megérkezése pillanatszerűen megváltoztatja az embert. Ahogy a gyerek nő, megtanulod, mi teszi boldoggá és mi szomorítja el, és igyekszel segíteni neki, hogy önálló személyiséggé váljon. Magnus életének utolsó évében ezt már valóban tapasztaltuk.

    Tizenhét évesen Magnus világszínvonalú sportoló volt, az USA Kerékpáros Nemzeti Csapatának tagja – de a szívében még mindig kamasz. Szoros barátköre volt, szeretett csínytevéseket kieszelni, és imádott szórakozni. Rendkívül okos, kivételesen tehetséges és vonzó személyiség volt. Különleges gyerek.

    2023. július 29-én gyönyörű nyári nap volt. Magnus egy 70 mérföldes kerékpáros túrára indult a Boulder melletti autóúton. Reggeli után néztem, de ő már evett. Az utolsó szavam hozzá az volt, hogy ne felejtsen el enni, amikor hazaér.

    Aggodalmas szülőként menet közben rendszeresen ellenőriztem a tartózkodási helyét a Find My iPhone segítségével. Utoljára körülbelül 15 percre volt otthontól.

    Éppen zuhanyoztam, amikor a kórház üzenetet hagyott a mobilomon. Amint meghallottam, azonnal a legrosszabbra gondoltam.

    Egy autós elütötte Magnust. Agyhalott volt, lélegeztetőgépen tartották. A feleségem éppen Wisconsinban tartózkodott – mivel nem talált időben helyet menetrendszerű járaton, egy ismerős magánrepülős szolgáltatásával utazott haza. Körülbelül másfél órával Magnus halála előtt ért vissza.

    Az ember arra számít, hogy előbb-utóbb elveszíti szüleit, esetleg a párját – de senki sem készül fel a saját gyereke halálára.

    Gyászban élve képtelen voltam dolgozni

    Magnus halálát követően az orvos azonnal betegszabadságra írt. Kreatív igazgatóként dolgoztam egy nagy outdoor termékeket gyártó cégnél, és én voltam a család fő keresője – évi körülbelül 187 000 dolláros fizetéssel.

    Néhány héttel később súlyos pénzügyi csapás ért minket. Az egészségbiztosítónk levelet küldött, amelyben közölte, hogy közel 137 000 dollárt fizetett ki Magnus orvosi ellátásáért, és ezt az összeget visszaköveteli majd bármilyen biztosítási kártérítésből. Teljesen lesújtott minket. Végül az ügyvédünk tárgyalások útján csökkentette ezt az összeget, és mindössze 5 000 dollárt vontak le a kártérítésből.

    Közel öt hónapba telt, mire az ügyészség gondatlan gépjárműves emberölés vádjával bíróság elé állította a sofőrt. Ezalatt olyan kiadásokkal kellett szembenéznünk, amelyekre senki sem lehet felkészülve. Colorado állam a bűncselekmények áldozatainak bizonyos költségeit – például a tanácsadást és a temetési kiadásokat – megtéríti, de ehhez előre ki kell fizetni, majd visszaigényelni. Az egész olyan ridegen üzletszerűnek tűnt.

    Hat hónappal Magnus halála után, 2024 januárjában visszatértem a munkába. A szabadság- és betegnapjaimat tárgyalásokra kellett felhasználnom. Mindenki tudta, mi történt, de a kollégáim többsége nem mert szóba hozni. Nem akartak felzaklatni – pedig az igazság az, hogy én már amúgy is folyamatosan feldúlt voltam. Azt szerettem volna, ha valaki hallgat rám, ha beszélhetek Magnusról. Ez életben tartja őt.

    Körülbelül kilenc hónappal a visszatérés után, 2024 szeptemberében úgy döntöttem, hogy nem tudom folytatni. A cipők és a kültéri termékek elvesztették a jelentésüket számomra. 25 évet töltöttem a karrierem felépítésével, de gyászban élve egyszerűen nem voltam képes végezni a munkámat.

    A feleségem szintén több hónapra szabadságot vett ki, és azóta visszatért egy egyetemen végzett munkájához. Én azóta nem keresek fizetést, így több százezer dollárnyi bevételtől estünk el.

    Korábban rendszeresen fizettük a másik fiunk főiskolai megtakarítási alapját. Most csak merítünk belőle, és nem vagyunk biztosak benne, hogy el tud-e majd menni főiskolára.

    Minden kiadást jobban meg kell gondolnunk, mint amikor két jövedelmünk volt. Kifizettük az autónkat, és megtartottuk a 2021-es kocsit, hogy elkerüljük az új havi törlesztőrészletet. Néha még utazunk, mert az részét képezi a gyászfeldolgozásnak, de mindenben visszafogtuk magunkat – az éttermi vacsoráktól a hobbijainkig.

    Az idén, körülbelül három évvel Magnus halála után, kaptunk egy 25 000 dolláros kártérítési csekket a sofőr biztosítójától, valamint 13 500 dollárt Magnus kerékpárjáért és a baleset idején nála lévő felszerelésért. Az ügyvédünk minden kártérítési összegből levette a részét.

    Magnus halála után nem sokkal terápiába kezdtem, és azóta is járok – hetente 150 dollárt fizetek minden alkalomért. A feleségemmel együtt traumaterápiára is járunk, amelynek költségeit Colorado bűncselekmény-áldozati kárpótlási programja fedezi.

    Előbb-utóbb vissza kell mennem dolgozni, mert ezt nem lehet a végtelenségig fenntartani. Csak még nem tudom, mikor lesz ez.

    Gondoskodnod kell a védelmedről

    Úgy gondolom, a legtöbb ember nem érti, milyen valódi anyagi terhet jelent a halál az Egyesült Államokban. Az időm nagy részét most annak az alapítványnak szentelem, amelyet Magnus emlékére hoztunk létre – neve The White Line, és célja a közutakon veszélyeztetett életek védelme. Kiadtunk egy útmutatót, amely elmagyarázza, mit kell tenniük a közlekedési balesetek áldozatainak és családjaiknak a tragédia utáni napokban, hetekben és hónapokban.

    Minden családnak azt javaslom, hogy vizsgálják felül az életbiztosításuk összegét, és maximalizálják a nem vagy alulbiztosított sofőrökre vonatkozó fedezetet. Szükség esetén elengedhetetlen, és sosem tudod előre, mikor lesz szükséged rá. A feleségemmel mindketten kötöttünk kiegészítő életbiztosítást is a nagyobb biztonság érdekében.

    Az egyik legnehezebb tanulság, amit levontunk: neked kell gondoskodnod a saját védelmedről. Az ember azt reméli, hogy a rendszer majd megvédi – a mi tapasztalatunk szerint azonban ez nem mindig van így.

    Azért mondjuk el a történetünket, mert azt szeretnénk, hogy mindaz, amin átmentünk, más családoknak is segítsen – és hogy Magnus halála ne legyen értelmetlen.

    Forrás: www.businessinsider.com