Courtesy of Margareth Felicia Gono
Margareth Felicia Gono 24 éves, és nemrégiben kezdett el dolgozni a DoorDash-nél senior associate pozícióban, miután idén májusban elvégezte alkalmazott analitika mesterképzését. Az álláskeresés során egy mesterséges intelligencián alapuló rendszert fejlesztett ki, amely segítette az állásajánlatok értékelésében és az interjúélmények elemzésében.
Kapkodó kezdés helyett tudatos tervezés
Kezdetben az álláskeresésem meglehetősen kaotikus volt. Mivel külföldi hallgatóként vízumra volt szükségem, úgy éreztem, mindent meg kell próbálnom, ami csak távolról is kapcsolódik a tapasztalataimhoz – még akkor is, ha az adott pozíció egyáltalán nem illett hozzám. Indonéziában nőttem fel, és nem akartam úgy visszatérni, hogy ne szerezzek vállalati tapasztalatot az Egyesült Államokban. A szüleim finanszírozták az egyetemet, sőt egy ivy league-es mesterképzést is.
Elkezdtem nyomon követni az eredményeket: melyik pozícióra kaptam választ, és melyikre nem? Milyen minták rajzolódnak ki? Úgy gondoltam, a szorongás nem más, mint feldolgozatlan adat – és ahelyett, hogy csak rosszul éreztem volna magam, inkább tanulni akartam belőle. A második-harmadik körös interjúknál feltűnt, hogy a munkáltatók némi habozást mutatnak, és szerettem volna megérteni, ennek mi az oka: én vagyok a probléma, a tapasztalatom, az önéletrajzom, vagy a vízumigény?
Claude mint személyes karriercoach
A Claude nevű AI-eszközt szinte partnerként kezdtem el használni, és felépítettem egy saját jelentkezés-követő rendszert. Egy-egy álláshirdetést bemásolva megkértem a Claude-ot, hogy azonosítsa a legfontosabb készségeket, kulcsszavakat és témákat. Emellett kifejlesztettem egy automatizált ügynököt is ugyanabba a projektbe: lényegében a saját verzióját annak, amit ATS-pontszámnak hívnak. Egyszerre illesztettem be az álláshirdetést és az önéletrajzomat, majd rákérdeztem, milyen kulcsszavak hiányoznak.
Nem azt akartam, hogy az AI kitaláljon tapasztalatokat, vagy úgy hangozzak, mint mindenki más. Azt szerettem volna látni, hol nem kommunikálom elég világosan a valódi képességeimet. Néha egyetlen felsoroláspontot kellett módosítani, máskor rájöttem, hogy egy adott pozícióra való jelentkezés időpazarlás lett volna.
Ahogy haladt az idő, egyre tudatosabban választottam meg, milyen típusú állásokra és milyen főnök mellé szeretnék kerülni. A Claude segítségével rájöttem, hogy három dolog jellemzi igazán: szeretem az emberekkel való kapcsolatot, vonz az esztétikus megjelenítés, és élvezem a mintázatok felismerését. Ennek eredményeként három különböző önéletrajzot készítettem: egyet az analitika, egyet az értékesítés és marketing, egyet pedig a tanácsadás területére.
Végül a Claude segítségével egy egyszerű irányítópultot is létrehoztam, amelyen mindent átláthattam: 186 jelentkezés, 44 hideg megkeresés, 19 interjú, hat házi feladat, három döntős forduló és egyetlen ajánlat. Ha így láttam az adatokat, a folyamat nem 185 személyes kudarcnak tűnt, hanem egy tölcsérnek, amelyet folyamatosan csiszolni lehet.
Az interjút párbeszédként kezeltem
Az interjúkon fokozatosan átalakult a hozzáállásom: nem meghallgatásnak, hanem valódi párbeszédnek fogtam fel őket. Nem csupán egy jó főnököt kerestem, hanem olyan mentort is, aki fejlődni segít.
Ha a toborzó jelezte, hogy AI-alapú hangfelvevőt használnak, visszakérdeztem, hogy én is rögzíthetem-e a beszélgetést. A legtöbbször nem engedélyezték, de ahol igen, ott a jegyzetek alapján hangulatelemzést végeztem: megvizsgáltam, hol tétováztam vagy használtam töltelékszavakat, hol kért pontosítást az interjúztató, és mikor tűnt igazán érdeklődőnek. Ha nem vehettem fel a beszélgetést, rögtön utána lejegyeztem az emlékeimből a legfontosabb momentumokat – mit kérdeztek, hol csaptam szét, mi keltette fel a figyelmet.
Az interjúpartnereim kutatásához is az AI-t hívtam segítségül: egy Claude-képességet fejlesztettem LinkedIn-profilok elemzésére. Bemásolom az összes nyilvános információt, a Claude pedig – mivel már jól ismer engem a korábbi beszélgetéseinkből – megkeresi a közös pontokat. Egy alkalommal például kiderült, hogy az egyik toborzóval különböző időszakokban ugyanannak a sajt-klubnak voltunk tagjai. Ez a kis közös momentum messzebb vitt, mint bármely kísérőlevél vagy önéletrajz-formátum.
Az interjú végén feltett kérdések szintén döntő szerepet játszanak. Mindig rákérdeztem, hogyan jutott el a jelenlegi pozíciójához, és milyen tanácsot adna egy pályakezdőnek. Ha nem hagyod, hogy az interjúztató egyoldalúan irányítsa a beszélgetést, és te is aktívan részt veszel, sokkal messzebbre jutsz.
Az AI eszköz, de az ítélőképesség a tiéd
Könnyen eluralkodik az imposztor-szindróma, de próbáltam emlékeztetni magam: ez egy folyamat, ismerem a saját tapasztalataimat, elvégeztem a kutatást, és tudom, miért szeretnék egy adott állásra jelentkezni. Ha valaki nem ismeri fel az értékemet, más majd megteszi.
Mesterséges intelligenciához ma már mindenki hozzáfér, tehát önmagában ez nem jelent versenyelőnyt. A valódi különbséget az jelenti, hogy mit kérsz tőle, hogyan értelmezed a válaszait, és mikor van szükség saját ítélőképességre. Az AI segíthet mintákat azonosítani, de a következtetések levonása a te feladatod. Bejutni egy ajtón segíthet, de azt már nem tudja megteremteni, hogy igazán kívánd az állást, vagy hogy valaki emlékezzen rád.
Forrás: www.businessinsider.com









